Kelet-Magyarország, 2000. április (60. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-13 / 87. szám
2000. április 13., csütörtök Ktiet« HÁTTÉR 3. oldal Sportolók a gáton Bodnár Tibor A csak természetes, hogy bő egy hete megyénk Tisza-övezte településein sok fontosabb dolog van, mint a sport, a foci. A családok férfi tagjai már napok óta a gátakon állnak helyt, így a falvakban a hét végén nem az éppen soros bajnoki mérkőzés jelentette a fő beszédtémát, hanem az, hogy megint jön a víz. Volt már ilyenre példa, hiszen 1998 novemberében több mérkőzést, majdnem az egész fordulót le kellett fújni a Felső-Tiszá- nál kritikussá váló helyzet miatt. Ezúttal lejjebb van a baj, de Gergelyiugornya is veszélyben volt, így a megyei II. osztályban szereplő Tisza menti SE vezetői jobbnak látták, ha még időben lemondják a Mándok elleni bajnoki mérkőzésüket. Mert hiszen a labdarúgók, az edző és a vezetők is már több napja éjt-nappallá téve a gátakon serénykedtek, és mire eljött a meccs kezdési időpontja, teljesen kimerültek. Mondani sem kell, hogy a mándokiak tolerálták a kérést és hozzájárultak a mérkőzés elhalasztásához. Sok kritika éri manapság az amatőr sportot, azon belül is elsősorban az alacsonyabb osztályú labdarúgást, a focistákat. Tudjuk jól, gyakran álamatőrizmussal állunk szemben, hiszen az ebben a szférában szereplők is szép összegekhez jut(hat)nak. Ami a hét végén Gergelyiugornyán történt, az maga volt a szó nemes értelmében vett amatőrizmus. Első a munka, aztán jöhet a szórakozásnak is tekinthető játék, a foci. A Tisza mentén ezúttal többről volt és többről is van szó, mint „egyszerű" munkáról. Emberi sorsok, ha úgy tetszik emberéletek forognak kockán. Ez mindennél fontosabb, egy igazi sportember számára pedig különösen! Képzeld szivem, az összetört kocsit két nap alatt helyre tudták hozni... Ferter János karikatúrája □ Fiatalabb az Őzike Lapunk keddi számában, 55 évesként feltüntetve, húsz évvel öregítettük a nyíregyházi Őzike bölcsődét, ahol 35 éve foglalkoznak szakképzett gondozónők a kicsinyekkel. □ Koncert Zámbó Jimmy ad koncertet a Buj- tosí Csarnokban április 15-én 20 órától. □ Kitüntetések Záhonyban a városházán április 14-én 10.30 órától adják át a díszpolgári kitüntetéseket. A határvárosban negyedikként Rigó Zoltán, a MÁV Rt. ausztriai vezérképviselője érdemelte meg a megtisztelő címet. A néhai Gyüre Zoltán néporvos posztumusz kitüntetésben részesül. □ Bányászok segítsége A rendkívüli ár- és belvízvédelmi helyzetre tekintettel a gyors és hatékony védekezés elősegítése érdekében a Magyar Bányászati Hivatal azonnali segítséget nyújt. Ügyeleti rendben is ellátnak szolgálatot, hogy a védekezéshez elengedhetetlenül szükséges, megfelelő összetételű töltésépítési nyersanyagok álljanak rendelkezésre. Családi házak a víz fogságában A szomszédokkal felváltva őrködtünk, nehogy bejöjjön a víz, mint abba a távolabbiba Pótor László az elöntött házban Balázs Attila felvételei Kováts Dénes Balsa (KM) — Óriási erővel dolgozik Balsán is éjjel-nappal igen sok ember, hiszen közel félszáz házat veszélyeztet elmondásuk szerint az árvíz. A kemény munka mellett értetlenségüknek, elégedetlenségüknek is hangot adtak. — Egyszerűen nem értjük, hogy miért nem zárták le a Balsa és Gávavencsellő közötti útszakaszt, melyet már víz borit, hiszen a félpályás lezárás és a sebességkorlátozás nem sokat segít a helyzeten — dohogott Asztalos Sándor, akinek szavára igen sokan hallgattak, ő irányította a védelmi munkálatokat ottjártunkkor. Csak a védekezésben résztvevő járműveket lenne szabad otf átengedni, mert egyrészt a közlekedők becsúszhatnak az árokba, másrészt tovább romolhat ott a helyzet. (A hiányolt intézkedésre szerdán került sor. A szerk.) Utca vízben Lakatos Mihályné házánál szorgoskodtak éppen jó néhányan, töltötték a homokzsákokat, majd hordták be a vízzel teljesen körbevett portára, hátha sikerül megvédeni a házat. A védekezők elégedetlenségüknek adtak hangot, mert szerintük nem kellően szervezett a védelmi munka, hiányolták a szakmai tanácsokat is, melyből legfeljebb autóból kitekintve hangzott el egy-kettő. A megfeszített védekezésre jellemző, hogy még a diákok is besegítettek egyes helyeken. A Szabadi utca nem is látszik, teljesen elöntötte az ár, több házba csak kerülővel, a másik telkéről juthatnak be a lakók. — Biztosításunk nincs, itt igen drága lenne, egyszerűen nem tudom, mit tegyünk — sopánkodott Setét Tiborné homokzsákokkal körbevett, nemrég épített házuk előtt. — Négy gyerekkel vagyunk itt, a szomszédokkal felváltva őrködtünk, attól félve, hogy hamarosan a házba is bejön a víz, mint abba a távolabbiba. Szombaton még szinte semmi sem látszott, hétfőre pedig elöntött az ár. Ha ilyen környék ez, miért adtak ki építési engedélyt? Setétné szerint az a baj, hogy cigány családok laknak a környéken, ezért veszi semmibe őket az önkormányzat. Nehezményezte — s ezt többen megerősítették —, hogy a zsákokat is sajnálta az önkormányzat. Az egyik fiatalember szerint az egyik ház körbevételhez egy zsák hiányzott csupán, s szinte erőszakkal kellett elvenni, mert nem akarták odaadni. Panaszszavak — Munka közben, pedig itt is védekezni kellett, hirtelen máshová rendeltek minket. A magyarokon rögtön segíteni kellett, de közülük alig akadt, aki itt lett volna, magunk kellett, hogy megoldjuk a problémát, mert magunkra hagytak minket — mondta Setét Tibor. — Dolgoztunk éjjel-nappal, tulajdonképpen a rokonság lakik a környező házakban. — Nem vagyunk mi hülyék, nézzük a televíziót, hallgatjuk a híreket — sorolták a környező házak lakói szinte egymás szavába vágva. — Orbán Viktor megmondta, hogy lesz pénz a bajbajutottakra, de ebből semmit sem láttunk. A múltkor is, amikor máshová hívtak segíteni, levest és két húst szedtek ki előbb, majd az egyiket visszavették, sajnálták tőlünk, cigányoktól. Inkább felálltunk, s otthagytuk, ha így sajnálják. Csak a magyarok számítanak itt. Amikor azt emlegettük, hogy kihívjuk a tévét, rádiót, újságot, akkor változott kicsit a helyzet. — Most az apósomnál lakok, mert nem jöttem ki az asszonynyal, a házában áll a víz — dohogott Pótor László. — írja csak le nyugodtan, hogy rabló vagyok, de hülye nem, több szakmám van, elvégeztem a cigány főiskolát is. Igaz, 22 évet húztam le börtönben, ne kérdezze, miért, írjon csak annyit, kimerítettem a büntető törvénykönyvet. Szívós tüdőasztmám van érszűkülettel leszázalékoltak, mégis pakoltam a homokzsákokat, mint az az asszony, akit műtötték, hiszen nem kaptunk segítséget. Az itt a baj, hogy nincs igazi képviselője itt a cigányoknak, a rakamazi akárkinek semmi hasznát nem látjuk, ha nem vagyok az apósommal, tán meg is fagyott volna a télen, tüzelőre se futotta. Hátrányban — Hiába akartuk, hogy legyen itt köves út, meg gáz, mivel cigányok vagyunk, csak gátolnak, pedig dolgozunk, elmegyünk nápszámba is. De itt csak a magyarokra van pénz — tette hozzá egy fiatalasszony. A legújabb információk szerint a községnél ugyan szerdára virradó éjszaka levonult az ár, de az ártérhez közeli utcák lakói továbbra sem érzik magukat biztonságban, mert átáztak az épületek, így újabb lakások dőlhetnek össze a szivárgó víz miatt. Gondot jelent az udvari vécék elöntése, és az, hogy az árvíz ha- tamas mennyiségű szeméthegyeket rakott le a községnél. Setétéket még nem zárta teljesen körbe a víz S iklósról jöttünk, a Tenkes határvadász század határőr törzsőrmestere vagyok, egyébként Rádfalván lakom. A menyasszonyom és a szüleim aggódnak értem. A záhonyi határőr-laktanyában szállásoltak el bennünket, onnan jövünk naponta, most éppen Kótajba. Reggel négykor keltünk, itt most öttől délután ötig tart a napi szolgálat. Két évvel ezelőtt Beregsu- ránynál védtem a gátat, az félelmetesebb volt. Kiss István, határőr Hétfő reggel óta segítem az árvízi védekezést. Az édesapám kérésének szívesen tettem eleget, aki Kótajban jegyző. Zsuk kisteherautóval hordom a homokzsákokat a homokbányából a védekezés helyére. Nagyon kellett vigyázni, hogy a töltésről visszafelé, tolatáskor nehogy az áradatban kössek ki. Eleinte féltem is egy kicsit, de a sokadik fuvar után sem ártott az óvatosság. Most már bizakodó vagyok. Bakos Péter, VÍZ-GÁZSZERELŐ AFetivíz Kft.-től beosztott műszakis vagyok a kótaji 9-es főfolyásnál. Tavaly tavasszal is itt voltam, most megdőlt minden korábbi rekord. Múlt hét szerdájától vagyunk itt, úgy gondolom: nagyobb probléma már nem lesz. A Szpari-Vasas meccsen már jó volna ott lenni, megpendítem majd Kerti Andor védelemvezetőnek, aki szintén nagy drukker. Az utóbbi négy napban három órákat aludtunk, no de, sebaj! Tóth János, BEOSZTOTT MŰSZAKIS Az önkormányzattól rendeltek ki, jelenleg jövedelempótlósként élek. Nem számoltam, de naponta legalább ötszáz zsákot megemelünk fejenként, ha nem többet. Egy zsákban 30-40 kiló van, ezek a zsákok meg rendesen leeszik az ember kezéről a bőrt, meg a körmöt. Na, nem is azért mondom, mintha panaszkodnék. Az ember mindent megtesz azért, hogy a falu megmeneküljön. Én is itt lakom! Szigili Miklós, JÖVEDELEMPÓTLÓS Kérdezett és fényképezett: Lefler György kótaji önkéntes tűzoltó egyesület parancsnokaként a kezdetektől itt vagyok, miként a társaim is. A falut három víz, a Lónyai-fő- csatoma, a 8-as és a 9-es főfolyás fogja közre. A védekezést a vízügyisek irányítják, és mondhatom: helyén van az eszük. Már bizakodó vagyok, ám csütörtök lesz a vízválasztó. Jöttek segíteni Kemecséről, Nagyhalászból is, délután a helyi iskolások is lapátoltak, zsákoltak. Mészáros István, TŰZOLTÓPARANCSNOK « A V 1
