Kelet-Magyarország, 2000. március (60. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-03 / 53. szám

2000. március 3., péntek 9. oldal TUDOMÁNY AZ EZREDVÉGEN Megújuló energiák Gööz Lajos A múlt század közepén Amerikából indult el a kőolaj-felhasználás nagy diadalmenete és jelenleg az egész világon uralja a kőolaj és a földgáz az ener­giapiacot. Ez az arány sok helyen eléri a 70 százalé­kot, így a többi energiafé­leség, a vízi energia, a fa-, a szélenergia nem játszik jelentős szerepet. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye energiafel­használásában szénhidrogének aránya meg haladja a hatvan százalékot. Feltehetjük azonban a kérdést: meddig lesz még elég a kőolaj és a földgáz? Jelenleg földünkön mintegy tíz millió tonna olajat használunk fel naponta. A készletek ugyan elég nagyok — a fogyasztás növekedési ará­nyát is figyelembe véve — mégsem tarthat­nak ki tovább, mint ötven év. Meg kell tehát vizsgálni annak lehetősé­gét, hogy a megújuló energiaforrások mennyire vehetők figyelembe az elkövet­kező időkben. E körbe tartozik a közvetlen napsugárzás, a vízenergia (a hidroszféra mozgási energiája), a szélenergia (az at­moszféra mozgási energiája), az ár-apály energiája (gravitációs energia). Ide számít­hatjuk a tengervíz hőenergiáját, az állandó hullámzás energiafelhasználását, a geoter­mikus energiát és a világűr elektromágne­ses sugárzásának energiáját, valamint a bi­omasszát, a biodízel üzemanyagokat és a bi­ogázt. Érdemes néhány példát kiemelni. A geotermikus energia hasznosítására több fé­le gyakorlat van. Megyénk területén, az északkeleti részen 4000-4500 méter mélység­ben több mint 200 °C feletti kőzethőmér­sékleteket mértek és igazoltak a kutatások. Ezek felhasználása ígéretes lehetőség a hő­bányászati technológiában. Közép-Európa legnagyobb fotovillamos, napelemgyára éppen Magyarországon van. Olyan napelem-táblákat állítanak elő, ame­lyek a napsugárzást közvetlenül villamos energiává alakítják át. Érdekességük, hogy nemcsak direkt napsütéses időben használ­hatók, hanem szórt fénynél, borús időben is termelnek áramot, évtizedekig nem igényel­nek karbantartást. Gépkocsihoz szerkesztett hidrogén-üzem- anyagcella Talán a világon legolcsóbban előállítható elektromos áram a vízerőművek után az atomerőművekben termelhető — nagyon csekély mennyiségű „nyersanyagai”. Vi­szont sok gondot és veszélyt rejt az ilyen energia nagyobb mértékű felhasználása és alkalmazása. A jövő szempontjából a következő évezred energiaellátása tekinteté­ben a legfontosabb a hidrogénenergia. Kö­zönséges vízből előállítható, abszolút tiszta, káros melléktermék nincs. Ma már vannak olyan gépkocsik, autóbuszok is, amelyek ezt az energiát fel tudják használni. Nagyon lát­ványos képek ismertek a hidrogénenegia felhasználásával kapcsolatban: egy ilyen, hidrogéngázzal hajtott autó kipufogójából kicsorduló vizet a kutató megitta abszolút tiszta, fogyasztható víz. Új utakat keresve kutatók már évtizedek óta dolgoznak olyan energiaforrás létreho­zásán is, amely széndioxidból és vízből állít elő szénhidrogéneket szintetikus úton. Van­nak olyan hidrogéngáz-előállító telepek Né­metországban, amelyek a napenergia segít­ségével bontják fel alkotóelemeire a vizet. Tehát a hidrogéngáz előállításának gazdasá­gos módszereit kell kialakítani, hiszen a for­rás — a víz —, szinte korlátlanul áll rendel­kezésünkre, tengervíz formájában. A víz elektrolíziséhez szükséges elektromos ener­giához kellene nagyon olcsón hozájutni, s akkor ismét hosszú időre megoldódnának energiagondjaink. (írásunk szerzője főiskolai tanár a Nyíregy­házi Főiskolán.) Az oldalt összeállította: Marik Sándor. Westsik módszere ma is korszerű A mezőgazdasági kutatások feladata az ökológiai szemlélet elterjesztése Lazányi János Napjaink mezőgazdaságá­nak fontos feladata az ága­zat fejlődésének lehetővé té­tele, a szántóföldi növény- termesztés kockázatának csökkentése, az ökológiai szempontok érvényesítése. Hosszabb távon a környezet ká­rosítása nélkül fenntartható gaz­dálkodási modellek kidolgozása azért fontos, hogy meg tudjunk felelni az Európai Unió szigorú környezetvédelmi előírásainak. E modellek érvényesítik a kör­nyezetvédelmi szempontokat, miközben fontos feladatuknak tekintik a lakosság jólétének és egészségi állapotának javítását. A talajhasználat fontos eleme a megújuló erőforrások felhasz­nálásának optimalizálása. A ta­laj-, növény-, állatökológiai rend­szerben rejlő lehetőségek kiak­názása, az okszerű szervesa­W.........­A hagyományos gazdálkodás gyakorlati tapasztalata nagy érték. Lazányi János nyag-gazdálkodás — a növények táplálásán túl — fontos szerepet játszik a talajélet kialakításá­ban. A talaj szervesanyag-tartal- mát sokáig a talajtermékenység kizárólagos letéteményesének tartották. A jó minőségű szerve­sanyag lebomlás^ során keletke­ző növényi tápanyag természet- szerű és alkalmazkodik a kultúr­növény igényeihez. Kedvező kö­rülmények között (csapadék, hő) a mikroszervezetek életfeltételei is javulnak, növekszik a feltárt tápanyag mennyisége, így a szer­vesanyagból származó tápanya­gokat a kultúrnövény igényeivel összhangban kapja, és elkerül­hető a tápanyagkimosódás. A szerves anyag fontos szerepet játszik a talajlakó állatok és mik­roszervezetek táplálkozásában és segíti a talaj szerkezet kialakí­tását. Óvjuk környezetünket Napjaink mezőgazdasági kutatá­sának fontos feladata az ökológi­ai szemlélet elterjesztése hosz- szabb távon. A környezet károsí­tása nélkül alkalmazható ter­mesztéstechnológiai eljárások kidolgozásához hasznos segítsé­get jelent a Westsik Vilmos által beállított vetésforgó tartamkí­sérlet, amely a világon egyedül­álló módon modellezi a parlagol­tatás, a szalma-, istálló- és zöldt­rágyázás talajéletre, talajtermé­kenységre gyakorolt hatását. Westsik megfigyelései szerint minél kisebb az állatsűrűség egy gazdaságban, annál nagyobb a gyökér és zöldtrágyázás jelen­tősége a tápanyag-gazdálkodás­ban. Bár az elmúlt időszak a gyö­kér- és tarlómaradványok érté­két, jelentőségét lebecsülte, a ter­mőtalaj kialakulásában szere­pük meghatározó és jelenleg is fontos szerepet játszanak az elővetemény-hatás és a talajter­mékenység kialakításában. A megfelelően összeállított ve­tésforgók a kórokozók és kár­tevők integrált növényvédelmé­ben is hasznos segítséget jelente­nek. A hüvelyes és egyéb zöldt­rágya növények szerves anyag­ban gazdagítják talajt, miközben mobilizálják a talaj mélyebb ré­tegeinek tápanyagkészletét. A mélyen gyökerező növények nö­velik a termőréteget, míg az erő­teljes gyökérzetű növények javít­ják a talaj szerkezetét, átjárható­ságát és tápanyag-gazdálkodását, ezért a termesztett növények hu­zamosabb ideig ellenállnak a nyári aszálynak, és csökken a ta­lajerózió veszélye. A talajba jut­tatott szervesanyag hatására nö­Almanövény mikroszaporítása a kutatóintézetben — Bohács Já- nosné Elek Emil felvétele vekszik.a talajok biológiai akti­vitása. A jól megválasztott vetés­forgónak talajvédő hatása is jelentős. A gazdálkodási modellt úgy kell kialakítani, hogy a társadal­mi igények kielégítéséhez szük­séges mezőgazdasági termékeket minimális környezetszennyezés­sel állítsák elő. A kedvező víz- és tápanyagellátás következtében nő a növényi produkció, mely­nek következtében több száraza­nyag marad vissza a talajban, ez növeli a talajkolloidok mennyis­égét, javítja a talaj víz- és tápa­nyag-gazdálkodását, és a hoza­mok növelésén túl kedvezően be­folyásolja a termés minőségét és biztonságát. Fontos tapasztalatok A mezőgazdasági termelési mód­szerek kialakításánál támasz­kodni kell a hagyományos gaz­dálkodás nagy értéket képviselő gyakorlati tapasztalataira, az élő és élettelen termesztési tényezők egyedi megfigyelésére, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat optimalizálni tudjuk. A mezőgaz­dasági termelés és természetes energia, víz- és tápanyagkörfor­galmak tanulmányozásán, a megújuló természeti erőforrások ésszerű, gazdaságos felhasználá­sán alapul, ahol a megújuló energiahordozóknak és a talaj­ban élő hasznos mikroszerveze- teknek van felbecsülhetetlen je­lentősége. A fenntartható mező- gazdaság ugyanakkor több, mint az egyes agrotechnikai vagy tar­tástechnológiai eljárások átvéte­le, rutinszerű alkalmazása. A termelést minden esetben a ter­mészeti erőforrások széles körű ismeretére kell alapozni. (írásunk szerzője a Debreceni Egyetem Nyíregyházi Kutató Köz­pontjának igazgatója.) Égető gondok a környezetvédelemben Szemléletváltozás, gazdasági érdek, alternatívák összhangja szükséges Kováts Dénes — A környezet védelme az egyik legnagyobb előttünk álló kihívás, s cseppet sem mellékesen igen költségigé­nyes. A szemléletváltozás, a gazdasági érdek, az alterna­tív lehetőségek és a jogsza­bályi kényszer együttes hatá­saként érhető el számottevő eredmény. Ez persze nem megy egyik napról a másikra, komolyabb szemlélet- változáshoz egy emberöltő szük­séges. Védeni kell — Megyénk köztudottan nem tar­tozik a legfejlettebbek közé. Lakó­inak zöme még mindig a mezőgazdaságból él, itt nincsenek nagy iparvidékek — kezdte hely­zetelemzését Szőke Sándor, a Fel- ső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója. — Igaz, ez utóbbinak előnye, hogy így jelentősebb ipari szennyeződéssel nem kell számolni. Megyénk má­sik jellegzetessége a tranzitterület voltából adódik: a nagy forgalom magában hordozza a közlekedési környezetszennyezés fokozódását. Az emberek gondolkodásában a fejlődés áll az első helyen — ér­tékelt a környezetvédelmi szak­ember —, ennek következménye­ként a gyors gazdasági fellendü­lést mindenek előttinek tartják, ebben rejlenek azonban a veszé­lyek is. A törekvés tulajdonkép­pen természetes, hiszen nem vár­ható el, hogy lóháton közlekedve középkori viszonyok közepette, de ép természeti környezetben él­jünk. Látni kell azonban azt is, hogy a környezet védelme nem önmagáért van. Hollandiában például milliókat költenek a ter­mészet „vadhúsára”, ez nekünk részben adottság, nem kellene el­veszíteni, inkább megóvására kel­lene törekedni. □ Mely területekre kell a legna­gyobb figyelmet fordítani? — A szennyvíztisztítás és a hulladékkezelés korunk, s így me­gyénk két nagy problémaköre. Előbbi különösen a kisebb telepü­léseken megoldatlan, ezáltal több­M ........... A környezetvéde­lem nem egyet­len minisztéri­um vagy szer­vezet feladata. Szőke Sándor l| J felé a talajvíz minősége ivásra, itatásra alkalmatlan. Az ásott ku­takból vett mintákból éppen a kö­zelmúltban mutattuk ki, hogy bár cián- és nehézfém szennyezettség- e nincs, nitráttartalma ezres nagyságrendű a 40 mg/liter egész­ségügyi határértékkel szemben. A talajvíz sérült volta a csatornázat­lanságra vezethető vissza, illetve a korábbi extenzív mezőgazdasá­gi kemikáliák használatára. A szennyvízhálózat és tisztítók meg­építése azonban óriási összegeket emészt fel, egy legutóbbi adat sze­rint hazánk ÉU-csatlakozási költ­ségei csak a környezetvédelem te­rületén 2500 milliárd forintra be- csülhetőek, ebből 1000-1500 milli- árdot kellene a szennyvízkezelés­re fordítani. Nagy lemaradásaink vannak a hulladékezelés területén is. Míg a régi falusi háztartásokban szinte alig keletkezett valamilyen mó­don fel nem használt, vagy meg nem semmisített hulladék, napja­ink fogyasztói társadalmában egyre több háztartási hulladék kerül a lerakókba, elég, ha csak a műanyag és fém csomagolóanya­gokra, vagy a rengeteg papírféle­ségre gondolunk. Sikeres pályázók A gáz- és távfűtés térhódításával az elégethetők már tűzre sem ke­rülnek a háztartásokban. Sajnos néhány példától eltekintve még megoldatlan a hulladékkezelés kérdése, komoly műszaki véde­lemre van szükség a korszerű le­rakók esetében, vidéken néhány sikeresen pályázott település, pél­dául Záhony és Szakoly kivételé­vel igazi, jövő századi megoldás még nem sok született — talán legfőképpen a nagy költségvonzat miatt. A szemléletváltozás, a gaz­dasági érdek, a jogszabályi kény­szer és az alternatívák felkínálá­sának összhangja szükséges ah- hoz, hogy változzon a helyzet. Azt látni kell: a környezetvédelem nem egyetlen minisztérium vagy szervezet feladata, hanem vala­mennyi minisztérium, vállalat, önkormányzat közös problemati­kája. Addig kell lépni, amig nem következik be nagyobb vészhely­zet, így is vannak területek, ahol sérülékeny az ivóvízbázis. Ha el­szennyeződik, akkor már késő... Szelektíven gyűjtik A szelektív hulladékgyűjtés a kontinens néhány országában már többé-kevésbé működik, nálunk talán a kezdeményezés ellenére sem hódított teret még az üvegfronton sem. Megfelelő hulladékgazdálkodási stratégi­ára lenne szükség, melynek ke­retében a megelőzésre is figyel­ni kell. A gyártók és forgalma­zók felelőssége is lényeges: kör­nyezetbarát csomagolástechni­ka szükséges, nem mindegy ugyanis, hulladékká válva mi­képp viselkedik a csomagolóa­nyag. Egy fémdobozzal nem na­gyon lehet mit kezdeni, a pa­pírfélével már más a helyzet. Ha külön lehetne gyűjteni például a szerves anyagokat, a papírt, az üveget és másokat, egy részük komposztálható, elégethető, újrahasznosítható lenne, együtt szállítva a sze­méttelepre viszont csak a he­lyet foglalja. Kétségtelen, a sze­lektív gyűjtés és az újrahaszno­sítás megvalósításához össze kellene hangolni az érdekeket, csupán tiltással, büntetéssel nem sokra megyünk. A kör­nyezetbarát csomagolóanya­gok, a szelektív hulladékgyűj­tés vagy az újrahasznosítás tá­mogatásával lehet csak előre jutni, igaz, mindez jelentős összegeket igényel. Ha mond­juk — a háztartások példájánál maradva — olcsóbban szállíta­nák el azok szemetét, akik sze­lektíven helyezik el, mint az egyben levitt hulladékot, talán ösztönzőleg hatna. Az nem sza­bad, hogy alternatíva legyen: jó helye van a szemétnek a ha­tárban, a fasorokban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents