Kelet-Magyarország, 2000. március (60. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-18 / 65. szám
2000. március 18., szombat 3. oldal ,/\kinek van füle a hallásra, az idei március 15-ei ünnepen üzenetértékű szónoklatokat (is) tapasztalhatott. Néhány kivételtől eltekintve (mégha a pártok a fővárosban újra szekértáboraikba gyűltek is) az összefogás, az egyetértés — s uram bocsá' — a megbékélés egész nemzetre kiható fontosságát emelték mondandójuk élére az emlékezők. így volt ez a nyíregyházi Kossuth téren is, ahol a széthúzás, az örökös civódás és sárdobálás helyett az összetartozás és az erők egyesítésének megnövekedett igénye hatotta át az ünnepi köszöntő szavait. Aztán este az operaházi központi ünnepen sem engedett a hétköznapi pártcsatározások csábításának a kormányfő: a korábban tapasztalható politikai üzengetés helyett ezúttal a forradalom méltósága, példát adó ereje volt szavainak fő jellemzője. A megszokott, száraz hírügynökségi tudósítások is úgy nyugtázták: az idei március 15 mindenütt rendben, különösebb incidens nélkül zajlott le. Igaz persze, hogy most sem tudták megtagadni önmagukat egyes csoportok és politikusok, de ezúttal mégsem ez volt a jellemző. Méltatlankodott például az egyik megyénkben, nem éppen „középen" elhelyezkedő párt: azért kényszerül külön ünnepelni, mert őket kirekesztették, nem hívták meg a koszorúzásra. Aztán kiderült: egyik pártot sem szólítottak meg írásban az ünnepségre, mert úgy gondolták, hogy a nemzeti ünnep nem lakodalom, ahová hívogatni szokás... Hallhattuk aztán, hogy akadt szónok, aki az erdélyi magyarság gondjait Erdély függetlenségével képzeli megoldani — ami nem éppen szolgálja a márciusi ifjaknak azt a miniszterelnök által is kiemelt óhaját, hogy legyen béke. Új hang volt a kizárólagosság elutasítása és felelősségételjesebb, kevésbé kiabálós a sajtószabadság féltése, fontosságának felismerése. y\ligha remélhetjük, hogy mostmár alábbhagynak a politikai csatározások, de helyenként úgy tűnt, már-már kezdünk valamelyest hasonlítani az igazi európai demokráciákhoz. Mégiscsak elkezdünk lassan-lassan méltó módon ünnepelni? Nem ok nélküli a kérdőjel. Hoppá! Ferter János karikatúrája □ Kossuthos bál Ebben a tanévben először rendeztek alapítványi bált a nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban. A nagy lelkesedéssel szervezett rendezvényen kétszáz bálozó töltötte jó hangulatban az estét, melynek bevételét — hétszázezer forintot — a tantermek felújítására, a burkolat cseréjére kívánják fordítani. □ Praktiker^születésnap Második születésnapját ünnepli hazánkban a Praktiker Áruházlánc. Ebből az alkalomból a nyíregyházi áruházban péntek délután 5 órától az országos tombolaakció keretében 13 szerencsés nyertesnek adtak át értékes ajándékokat. □ Jogsegélyszolgálat Az etnikai kisebbséghez tartozók vehetik igénybe azt a jogsegélyszolgálatot, amelyet minden héten hétfőn, szerdán és pénteken tartanak Fehér- gyarmaton, ahol esetenként ingyenes ügyvédi segítség is rendelkezésre áll. Vandalizmustól mentes városképet! Az új városi főkertész szerint kevés a jóindulat, növényszeretet, szakszerűség is kell Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — Egy hete nevezték ki városi fökertésszé a táj- és kertépítő mérnök Bartha Istvánt, aki kilenc éve dolgozik a városházán. 1 992 óta fökertész nélkül volt a megyeszékhely. A budapesti Kertészeti Egyetemen végzett 1984-ben, 15 lány mellett egyedüli férfiként. Nem tömeges ez a szak, fájlalja is nagyon, hogy mégis mennyien foglalkoznak — ezek szerint megfelelő szakismeretek hiányában — cégben, vállalkozásban, ezzel a tevékenységgel, ezáltal le is járatva a pályát. A kontárok szörnyű magánkertek produkálnak! Amik azért tegyük hozzá, részei a városképnek... Szeretet és szakszerűség Bartha István, aki évek óta tagja az Országos Főkertészi Szövetségnek, zöldfelületi igazságügyi szakértő, sokat köszönhet Soltész Az az álmom, hogy Nyíregyháza egy új, nagy kert legyen. Bartha István Józsefnek, a jelenlegi Városüzemeltetési Kht. vezetőjének, aki egykoron bevezette a parképítési gyakorlatba. A főkertész úgy tartja: igencsak elöregedett a város növényállománya, főleg a fasorok érettek a cserére. Hozzátartozik ezentúl a város zöldfelületeiről gondoskodás, azok ellenőrzése, felülvizsgálata, a parkfenntartás figyelemmel kísérése. Munkája szoros együttműködést igényel a Városüzemeltetési Kht. parkfenntartási részlegével és a városlakókkal, akik — ez a véleménye — inkább főnökei, mint a hivatal. A A növénytelepítéshez, füvesítéshez szakértelem kell párbeszéd híve ugyanis és nem a hatalmi szóé. Nem tartja fölöslegesnek emlékeztetni a nyíregyháziakat arra, hogy főleg a városképileg védett utcákban (ilyen a Széchenyi, a Dózsa György, a Sóstói, a Kiss Ernő és a Szent István utca), de nem csak ott, szívesen egyeztet azokkal, akik növényt szeretnének telepíteni. Jó lenne, ha a jóindulat, a növény szerete- te, a környezet tisztelete szakszerűséggel párosulna. Ez érvényes azokra is, akik szeretnék, ha a környékükön, házuk előtt, mellett lévő parkban, járdaszegélyen, néhány négyzetméternél nagyobb területen, növények díszelegjenek. Jó különben Nyíregyháza aránya, már ami fenntartott zöldterületeket illeti, ez közel kétmillió négyzetméter, és az is, ami azt mutatja: a megyeszékhely összes zöldfelületének 24 százalékával tudatosan törődik. Pusztuló vadgesztenyék Szerencsés a város belső térrendszere, ugyanis az egymásba fűződő zöld foltok kellemes hatásúak. A főkertész egynyári párti, s habár ezek a virágok drágák, nagyon változatossá, folyton megújulóvá, bájossá teszik a parkokat, sétányokat. Nem tud megbékélni azonban a Kossuth térrel, ami építészetileg kiváló, de szerinte nem emberléptékű. Kertépítőként sajnálja, hogy visszafordíthatatlan folyamatnak, a vadgesztenyék lassú halálának kénytelen ő is szemtanúja lenni. Amin változtatni tud ellenben, az a VárosMartyn Péter illusztrációja háza belső udvarának rendbetétele — ez célja is... Az az álma, hogy Nyíregyháza egy új, nagy kert legyen, ehhez néhány parkot a legszívesebben átforgatna, újraépítene. S habár a kertépítés nagyon szubjektív, nem fogja ízlését a városra erőltetni. Csak nőjél! Nem stílusban, izmusokban gondolkodik, hanem vandalizmus mentes városképben. Büszke a saját kertjében magát jól érző, Hollandiából érkezett csontvázfenyőre, amire „csak” rá kellett parancsolni: nőjél!... Habár Bartha István munkája miatt sokat mozog, ajtaja nyitva áll. Ha bármiben segíthet, keressék bátran a Városfejlesztési Irodán! Városközeiben Gyüre (M. K.) — Vásárosna- mény közelében sajátos helyzete van az 1300 lelkes Gyürének. Mint Herczeg László, az ország egyik legfiatalabb polgármestere elmondta: az elődök jól gazdálkodtak a község értékeivel. Erre az évre rányomja bélyegét a millennium. 2000-re a gyüreiek is megalkották címerüket. Igyekeztek tájékozódni, illetve a javaslatokat hasznosítani. A Hírmondó ugyancsak segít majd abban, hogy az információcsere gyorsabb legyen a lakosság és az ön- kormányzat között. A templom melletti dombon elkészült az új önkormányzati épület. A polgár- mesteri hivatal dolgozóinak munkafeltételeihez, az ügyfélfogadás körülményei kedvezően változtak. Kialakították a házasságkötő termet, a régi polgár- mesteri hivatal épületét hasznosítják. Az ár- és belvíz idején összefogtak a községbeliek, szerencsére nagyobb gond nem volt. Most a csatornák folyamatos karbantartása ad munkát. Tervezik a szennyvízkezelés rendezését. Egy-két éven belül már ez sem hiányzik az összkomfortos körülményekhez. Az említett munkák végzéséhez nagy segítséget jelent a közelmúltban pályázaton nyert munkagép, illetve tartozékok. Abban, hogy rend, biztonság jellemzi a közállapotokat, nagy szerepe van Révész Gyulának és polgárőr társainak. A technika, illetve a működés feltételeit a települési önkormányzat anyagilag is segíti. A negyven polgárőr között ott van a romák képviselője is, eleget téve a havi beosztásban rögzített feladatoknak. A polgárőrök a helyi sport és kulturális rendezvényeken is segítik a rendőrök munkáját. Sirályok a földeken A földből kiforduló magvakra, rovarokra le-le csapva sirályok követik a tárcsázó traktort Nyíregyháza határában Balázs Attila felvétele ÖRKÉNY ISTVÁN: EGYPERCES NOVELLÁK A megváltó Délelőtt tíz óra volt, amikor az író befejezte új drámáját. Este még két nehéz jelenete volt hátra. Átírta az éjszakát. Közben legalább tíz feketét főzött magának, és legalább tíz kilométert gyalogolt a szűk szállodaszobában alá s felezve. Most mégis olyan frissnek érezte magát, mintha nem is volna teste, olyan boldognak, mintha megszépült volna az élet, és olyan szabadnak, mintha megszűnt volna lenni a világ. Még egy kávét főzött. Lesétált a partra. Megkereste a csónakost. — Kivisz-e a vízre egy kicsit, Volentik bácsi? — kérdezte tőle. — Tessék beülni — mondta a csónakos. Borús volt az ég, de szellő se rezdült. Mint egy óriási mária- üveg-lap, olyan sima és szürke és csillogó volt a tó. Volentik bácsi gyors, de rövid csapásokkal evezett, ahogy a Balatonon szokás. — Mit gondol? — kérdezte az író, mikor már jó darab utat megtettek. — Ide látni még a partról? — Még most is? — kérdezte az iró. — Még most is — mondta a csónakos. Csak az evezők csobbanása hallatszott; a partról már nem ért idáig a hang. Összemosódtak a házak, a kikötők és az erdők. Már csak egy ceruzavonás látszott, ahol véget ért a tó. — Még most is ide látni? — kérdezte az író. A csónakos körülnézett. — Ide már nem. .A.Z író lerúgta a lábáról a szandált, és fölállt. — Akkor húzza be az evezőt, Volentik bácsi — mondta. — Megpróbálok egy kicsit a vízen járni. ,'jízöeiMr Méltó módon Angyal Sándor
