Kelet-Magyarország, 2000. március (60. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-14 / 62. szám
2000. március 14., kedd 8. oldal Halványuló ünnep Székelyudvarhely, Nagyvárad (HBN) — Bár néhány információból természetesen nem lehet általános helyzetképet kialakítani, úgy tűnik, a fiatalabb generációk tudatában március 1 5. már nincs igazán szervesen jelen. — Magyar nyelvű tankönyvekből tanulunk, de Románia történetével ismerkedünk, igy ezekben a könyvekben március 15- ről, a forradalomról és a szabadságharcról nem sok szó esik — mondja a 16 éves székelyudvarhelyi Sólyom Emilia, akivel Debrecenben beszélgettünk. — Irodalomórákon megismerkedünk Petőfi Sándor költészetével. Ennek kapcsán — mivel ő is áldozatot hozott a 48-as forradalomban — felelevenítjük az akkor történteket. Úgy gondolom, a szabadságharcot értünk is vívták, de számomra igazán az anyanyelvem jelenti a magyarságot. Sólyom Emília A negyvennyolcas eseményekhez kapcsolódó hagyományok azonban Székelyudvarhelyen is élnek. Az idősebb korosztályba tartozó Gáspár Lehel, az udvarhelyi sportiskola ügyintézője szerint az utóbbi időben minden évben megrendezett március 15-i ünnepségen — mely misével kezdődik, s a város magyar polgármestere díszbeszédet mond — a több mint negyvenezer — meghatározó többségében magyar — városlakóból húszezren is részt szoktak venni. A környéken Székelykeresztúron és Segesváron tartanak még nagyszabású megemlékezéseket. Gáspár Lehel A 17 esztendős Germán Melinda édesanyja magyar, édesapja román nemzetiségű. — Édesanyámmal magyarul is beszélek, de románul jobban tudok, román nyelven tanulok az iskolában — mondja az ifjú hölgy, jól érzékelhető akcentussal formálva a magyar szavakat. — Hogy mit tudok március 15-ről? — kérdez vissza. — Ez Romániában nem ünnep. Március 8. az igen, akkor van a nőnap. Petőfi Sándorról, aki író volt, és az 1848-49- es időszakról tanultam, a román tananyagban is benne volt. De nálunk otthon a magyar irodalomról és a történelemről nem sok szó esik. Ahhoz, hogy ez a kissé féloldalasra sikeredett kép némileg teljesebbé, s így kiegyensúlyozottabbá váljon, hozzátartozik, hogy például Nagyváradon, a magyar tannyelvű Ady-líceumban ezen a héten háromnapos tanítási szünet lesz. Március 15., a forradalom és a szabadságharc kapcsán ugyanis ez idő alatt országos történelmi versenyt rendeznek a magyar nemzetiségű középiskolás diákok számára. Germán Melinda Fotó: Iklódy János Tisztelik egymás nemzeti ünnepeit A házaspár a nyelveket cserélgetve beszélget, de civakodni románul szokott Erdei Sándor Nagyvárad (HBN) — Hétköznap van, kora délután, de a Chifiriuc-Rácz házaspár már otthon tartózkodik, ugyanis mind a ketten tanárok, vége a tanításnak, s ma, kedden se szakkör, se edzés nem szerepel a napirendben. Gyereke nincs a magyar-román házaspárnak, s mint Apollónia mondja: ezért tartanak kutyákat, ezek is sok törődést és szeretetet igényelnek. A két borjú nagyságú eb előszalad a köszöntésünkre, agyonszeretnek bennünket, munkába kerül talpon maradnunk. Az asztalhoz menekülünk előlük. Jó kedélyű emberpár otthonában vagyunk, bőven elférnek, van ehhez csaknem kilencven négyzetméterük a Nagysándor utcában (hivatalosan az Aurel Lasar utcában). Húsz éve házasok, egy mozdulatból, egy tekintetből is értik egymást. Mind- kettejüknek ez az első házassága, s remélik, ez már így is marad. Ketten három nyelven A román férj, Dumitru testnevelő az Eminescu-líceumban, ahol 14 magyar osztály is tanul. Apollónia, a feleség angoltanár az Ady Endre Líceumban (színtiszta magyar iskola majd’ ezer diákkal), amely — éppen úgy, mint Debrecenben — a színház mögött található. Dumitru szépen beszél magyarul, de természetesen a románja sokkal jobb, míg a feleség románban és magyarban egyformán kiváló — mindkét nyelven olvas, művelődik -, s persze tárgyában, az angolban is nagyszerű. Nőnap előtt egy nappal elismerhetné, hogy magyar elnyomás van itthon — poénkodunk Dumitru rovására. A házaspár nevetve mondja, hogy ami a hivatali ügyeket illeti, abban valóban a feleség a főnök, a férj sokkal jobban szeret kosárlabdázni a tanítványaival vagy kutyát sétáltatni a közeli kies parkban. Megtudjuk, hogy a Dumitru a magyar Dömötörnek, Demeternek felel meg, s a görög Démé- térre tekint vissza. Chifiriuc úr nagy tisztelője Tőkés Lászlónak, a forradalom idején — s még utána hónapokig — az egyik testőre volt a forradalmár lelkésznek, mai püspöknek. A férj szerint nem volt szerencsés és ízléses december elsejét, Erdély Román feleség, magyar férj Dumitru és Apollónia nagy egyetértésben élnek Fotó: Czeglédi Zsolt A politikai szimpátia magánügy — Még nem tudtuk kitalálni, hogy mikor, miért váltunk egyik nyelvről a másikra beszélgetés közben — mondják, egyetértve abban, hogy veszekedni' román nyelven szoktak.- Én eddig az RMDSZ-re szavaztam, de lehetséges, hogy legközelebb más pártot választok: elegem van a hatalmi harcokból, a szélsőséges megnyilvánulásokból, s hogy egyesek karrierépítésre használják a közéleti szereplést — politizál Apollónia.- Nem kérjük számon, hogy te miért ezekre, s nem azokra szavaztál — mondja Dumitru. Mikszáth Kálmán, Nyíró József, Liviu Rebreanu — ezek Apollónia kedvenc írói. Ami a nemzeti ünnepeket illeti: együtt járnak a megemlékezésekre, beszédeket hallgatni, a koszorúzást végignézni. Nincs közöttük törzsi-nemzetiségi küzdelem. A férj szerint voltak idők, amikor a színház román társulata jobb volt, mint a magyar, de most a Galovics Florica - bár román származású - kitűnően tud magyarul. A nyelvvel már szülőhelyén, Szatmáron megismerkedett. Mint elmondta, akkoriban még csak értette, de nem igazán beszélte. Szüksége akkor lett a magyar nyelvre, amikor magyar férfihoz ment feleségül. Bevallása szerint náluk otthon, Temesváron sem a családban, sem a városban nincsenek nemzetiségi feszültségek. A temesvári románok, magyarok, németek jól megértik egymást. A családban az eltérő ünnepek sem okoznak gondot: a „magyar” és a „román” húsvét például különböző időpontban van, s így mindkettőt megülik. Florica férje rendszeresen elmegy a helyi RMDSZ március 15-i ünnepségeire. Ő nem tart vele, de nem azért, mintha nem tisztelné az ünnepet. „Számomra ott olyan gyorsan beszélnek magyarul, s olyan kifejezéseket használnak, hogy nehezen tudnám követni Romániához csatolásának napját román nemzeti ünneppé tenni, mert ez a nap a magyarság számára gyásznap. Mindketten haragszanak a Tisza élővilágának kipusztítóira, s szerintük a román államnak kötelessége kárpótolnia Magyarországot a károkozásért. Sajnálják, hogy gyakorlatilag nem létezik román környezetvédelem, ilyen törvényről sem tudnak. magyar a jobb. Ennek előadá- Apollónia, lévén férjénél na- saira kíváncsiak inkább — főleg gyobb színházbarát. az elhangzottakat” - mondja a temesvári pedagógusnő. Két lányuk szintén beszél magyarul, a nagyobbik magyar tannyelvű általános iskolába is járt, a kisebbik azonban már németbe, hogy még egy nyelvvel gazdagíthassa a tudását. Galovics Florica Fotó: Iklódy János Gáspár András honvéd tábornok emlékezete K. Szabó Ferenc sem sokat tud már Gáspár Andrásról Fotó: Czeglédi Zsolt PÁL CSABA Bihar (HBN) — A vármegye névadó települése, a magyar honfoglalás előtt épített földváráról, s Árpád-kori püspökségéről is ismert Bihar nagyközség református temetője főhelyén áll Gáspár András honvéd tábornok síremléke. A környéken lakók nem sokat tudnak róla, mindössze annyit, hogy nem veszett oda a szabadságharc csatamezőin, hanem tisztes öregségben, 80 esztendős korában - az obeliszk feliratának tanúsága szerint 1884-ben - Biharon hunyta le a szemét. Várfogságra ítélték Gáspár András a szabadságharc elején huszárkapitányként részt vett az ozorai csatában, s Jellasics horvát bán csapatainak elkobzott hadilobogóit maga vitte Pestre, a képviselőház elé. Ekkor haditettei elismeréséül ezredes lett, majd később, 1849 tavaszán, a győztes hatvani ütközetben tanúsított bátorsága jutalmául tábornokká léptették elő. Április 19-én, a kéméndi csatában volt utoljára hadban. Köszvénye miatt - s azért is, mert nem értett egyet az április 14-én Debrecenben elfogadott függetlenségi nyilatkozattal - többé nem vett részt csatában, de augusztus 13- án ő is Világosnál tette le a fegyvert. Tizenkét évi várfogságra ítélték, de csak másfél évet töltött bezárva. A kegyelmet valószínűleg annak köszönhette, hogy még 1840- ben ő volt az ifjú Ferenc József főherceg lovaglómestere. Biharon telepedett le, s a kiegyezés után, 1868-ban a Függetlenségi Párt színeiben országgyűlési képviselő lett. Az 1980-as években végleg felszámolt, kukoricafölddé lett régi bihari református temető egyik utolsó bolygatatlanul meghagyott sírja - s ez az akkori romániai viszonyokat ismerve akár jelzésértékű is lehet - Gáspár Andrásé volt. A méltatlan körülmények közül a múlt év tavaszán helyezték porhüvelyét az új temetőbe, s annak díszhelyén, az eredeti obeliszk felhasználásával - s magyarországi segítséggel, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával - elkészült síremléke, mely igy lényegében a község 1848-49-es emlékműve is. Kultúrműsor és fáklyásmenet 9 1990 előtt elvétve vittek a helybeliek virágot a sírra. Azóta viszont rendszeresen megünneplik március 15-ét, bár Csernyák Bé- láné, a bihari református lelkész felesége szerint a magyarság közösségi szelleme nem túl erős a községben. Ennek oka lehet egyrészt a határ közelsége, az anyaországi kapcsolattartás könnyű volta, másrészt az, hogy a település lakossága majdhogynem színmagyar, így a nemzeti identitásért nem kell nap mint nap küzdeni. Azért az idén is lesz március 15-én az ünnep alkalmából ökumenikus istentisztelet és kultúrműsor Biharon, s mint azt Póti Csabától, a presbitérium tagjától (az RMDSZ helyi ifjúsági szervezetének vezetőjétől) megtudtuk, fáklyásmenetben vonulnak majd ki a temetőbe, hogy megkoszorúzzák Gáspár András síremlékét. I Kp jsel if « -5 r M mer slmm iTfvsÁm^-Kmvfi wen/mxxLmm kaw fujmm í\4CVX|3>KCB VWJT TÁBPL BAKUID EDHT! | 5 R4S5JUIAí-(|(, A BITWA WíMMM' íftóWE MilT*. írnntmiá hicasash réwite emelte vdtsm ;■ ftm? fvJt* mms* táw Muinmt túm. Minden évben megkoszorúzzák a nagyváradi magyarok Nagysándor József vértanú tábornok emléktábláját a mai Aurel Lasar Utcában Fotó: Czeglédi Zsolt
