Kelet-Magyarország, 2000. március (60. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-11 / 60. szám
2000. március 11., szombat 9. oldal _______ ~~___________ Egy szirtfok nyolcvan éve Kovács Bertalan Bár valójában február 7-én töltötte be 80. életévét, a nevét viselő részvény- társaság ma köszönti születésnapja alkalmából dr. Béres Józsefet, az évtizedek óta Kisvárdán élő és nem utolsósorban naponta aktív kutatómunkát végző tudóst. A születésnapi ünnepség ugyan a Víg- színhában lesz, de mint az a közelmúltban Szirtfoknak lenni címmel megjelent, a kutató életútját végig pásztázó kötetből is kiderül: Jóska bácsinak korántsem volt mindig oka a vígságra. E helyütt azonban mégsem csupán azt Béres József kíséreljük meg, hogy a rögös életpálya állomásait felvillantsuk, hanem — az életrajzi könyvbe bele-belekukkantva — arra is vállalkozunk, hogy dr. Béres József életének nem annyira reflektorfénybe került szegleteibe is bepillantást engedjünk a nyájas olvasónak. Kevesen tudják, hogy a híres cseppek atyja — szakkertészi végzettséggel a zsebében — katonai szolgálata idején, 1942-ben Kassán kezdte meg középiskolai tanulmányait. A gimnáziumot azonban csak később tudja folytatni, hiszen 1943-ban frontszolgálatra kerül. Egy évvel Papp Katalin tanítónővel való házasságkötése után, 1948-ban érettségizik, később szövetkezeti ügyvezető, építőipari munkás, laboratóriumvezető. Közben agrármérnöki diplomát szerez, majd Summa cum laude minősítéssel doktori szigorlatot tesz. A tudós életének egyik legnagyobb mérföldköve: több évtizedes kutatás eredményeként 1972-ben megszületik a később Béres Csepp névre keresztelt készítmény, de csak nehéz erőpróbák után (többek között a kuruzslás vádjával is illetik), hat esztendő elteltével kerül kereskedelmi forgalomba. A hatalomnak nem az volt az érdeke, hogy a Béres Csepp ismert készítménnyé váljon. 1987-ben a Kongresszusi Központban levetítik a Kosa Ferenc által 1976-ban és tíz évvel később forgatott — sokáig dobozba kényszerített. — Az utolsó szó jogán című fűmet. A televízió azonban csak két évvel később tűz(het)i műsorára az alkotást. Érdekes és izgalmas befejezést kínált a filmrendezőnek: a régi, súlyos betegek közül vajon talál-e még életben valakit? Figyelemre méltó volt, hogy a menthetetlennek mondottak közül sokan éltek még. Időközben, 1989- ben megalakul a Béres Rt., amelynek 1993- tól ő az elnöke. Csak két adalék ezekből az évekből. A cseppek gyártásának és forgalmazásának jogát 150 milliót!) forintért kényszerülnek visszavásárolni a Herbáriától, amely annak idején mindössze 150 ezret fizetett a Munka közben hasznosításért. Az egykori barát, Kosa Ferenc — immáron a cégen belül — szembefordul a Béres-féle célkitűzésekkel. ...amíg Béresnek hívják a céget és a cseppjeimet, nem adom meg magamat! S végül a közelmúlt és a jelen: megannyi elismerés után, aranylakodalma évében, 1997-ben megkapja a Magyar Köztársasági Érdemremd Tisztikeresztjét, egy évvel később szülőhelye díszpolgári címet adományoz a jeles férfiúnak. A cég virágzik. Ma is dolgozom, naponta kijárok volt intézetembe, ühol kialakítottuk a kutatólaboratóriumot. Remélem, tudok még eredményeket letenni a tudomány asztalára. Miért is ne, hiszen alig múlt 80 éves, s mint mondja: sikeresen fáradozik olyan — egyre nagyobb számban előforduló — betegségek kórokozóinak felderítésén, illetve a betegségek gyógyításán, amelyeket a tudomány eddig még nem tisztázott! Megszólal a csarodai torony A csarodai templom nemcsak Beregnek, de hazánknak is egyik rangos műemléke. Hogy azzá lett, nagyrészt Entz Gézának köszönhetjük, ki azt is kihangsúlyozta, hogy az épület egyik varázsa délkelet felől nézve, a vonalvezetés lendületében rejlik, melynek a záróakkordját a torony égbetörő sisakja adja meg. De vajon eredeti-e a kétíves kerengő s a feléje boruló sisak? Nem könnyű feljutni ahhoz az ablakhoz, ahonnan szemügyre lehet venni a torony belső ácsolatát, amely mint egy tokba, mélyen lenyúl a homlokzatba. Mindenképpen meglepő, hogy a torony viszonylag szűk belső terében — mintegy 160 cm — kilenc faoszlop tartja a kerengő és a sisak szerkezetét. Emiatt ezek a tartóoszlopok viszonylag sűrűn állnak, közel egymáshoz, s ugyanebből az okból kifolyólag vastagságuk is csak öt hüvelyk (közel 13 cm). Nem látni mindenütt, de meg vannak számozva, éspedig az északnyugati saroktól kiindulva dél felé csigavonalban, a középső oszlop a kilencedik. Ezzel kapcsolatban az tűnik fel, hogy egyezik a nyírbátori fatorony oszlopainak számozási rendszerével. Általában az egyes gerendadarabok jelölésére azért volt szükség, mivel azokat a földön faragták ki, s illesztették össze, meg kellett jelölni valami módon, hogy felállításkor tudják, melyik darab hová tartozik. Ez a jelölési rendszer a Felső-Tisza vidékén csak ebben a két esetben fordul elő. Feltűnik továbbá az is, hogy a számok arab számok. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy a csarodai templom szép és lendületes kerengője és sisakja nem egykorú az épülettel, hanem későbbi. Az arab számjegyek használata, melyet Gerbert d’Aurillac, azaz közismertebb nevén II. Szilveszter pápa vezetett be Európába, Magyarországon csak a XV. században jelenik meg. Addig kiírták betűvel, vagy római számot használtak. A XV. században még keverik a kétféle számjegyeket. Egy megyei példán az ún. mátészalkai címeren az 1484. év arab A csarodai templom számjegyekkel van kiírva, ellenben ugyanaz a mester Vácott a Báthory Miklós püspök címerét még „148V” kevert számjegyű évszámmal keltezte. Mindezek alapján azzal az elszomorító következtetéssel kell szembenéznünk, hogy a csarodai templom sisakja, melyet talán többen is a szívükbe zártak, nem eredeti. Esetleg négy fiatornya is volt, mint Ungvár alatt a palágy- komoróci templomnak, Csaroda testvérének? Nem tudni. Ilyenkor egy kutató analógiákat keres. Nyírbátorról már esett szó, de ott van a szlovák zempléni Kisazar fatornya is 1619-ből, ahol csaknem azonos módon elhelyezett, párban lévő andráskötéseket találni. Leginkább kézenfekvő azonban a templombelső 1642-ből származó átfestésével kapcsolatba hozni, melyet a felirat szerint nyilván a földesúr osztopányi A szerző felvétele Pernyeszy Gábor készíttetett. Az idősebbik Pernyeszy Gábor 1619- ben, mikor Bethlen Gábor megindította hadait, hogy részt vegyen a 30 éves háborúban, az akkor királyi kézben lévő Ecsed várának a főkapitánya volt. Vejének, Ló- nyay András Kálló vára főkapitányának a rábeszélésére át is adta a bevehetetlen Ecsedet. 1642-ben halt meg, de lehetséges, hogy a szintén Gábor nevű fia végeztette apja akaratának megfelelően a munkálatokat. Tetszetős elmélet, hogy a toronyra is gondja lett volna. A nagy erdélyi államférfi és emlékiratíró Bethlen Miklós csarodai jószágához a Pernyeszy-le- ányág révén jutott. Második feleségének anyja Rhédei Istvánné Pernyeszy lány volt, Pernyeszy Zsigmond udvarmester unokahű- ga, kiről olyan megható szavakkal emlékezik meg. Koroknay Gyula Vitka és a világhír Még adós az irodalom, a film, a drámatörténet az életmű mérlegével. Adós, mert nem kedvez az idő a higgadt számadásnak. Pedig ez a vitkai parasztim, Balázs József regényeiben, filmnovelláiban, drámáiban olyan mindent elsöprő erővel, költészettel, hiteles és póztalan korszerűséggel szólaltatta meg a földközeli világot, e század elfeledett hőseit, a kétkezieket, ahogyan rajta kívül kevesen. A Magyarok (1975), a Ko- portos (1976), a Fábián Bálint találkozása Istennel (1976), Az ártatlan (1977), A Torcellói Krisztus (1981) csak az életmű csúcsai. A szűkebb haza legméltóbb feladata, hogy — országos kisugárzással is — ápolja egykor innen indult fiának emlékét. Ma még csak a szülőházat megjelölő emléktáblával, később akár szoborral is. Balázs József Domborműves emléktáblájának elkészítésére Halassy Csilla szobrászművészt kérték fel Vásá- rosnamény kulturális ügyeinek gazdái. Az 50x70 cm-es bronz emléktábla a közelmúltban elhunyt Balázs József érett ifjúkori vonásait idézi meg. Ezen a héten pénteken (március 10-én) Budapesten, a Munkácsy utcai műteremben a neves nyelvész B. Fodor Katalin, s az iró művészettörténész hallgató Katalin lánya tekintik meg az alkotást. Ezt a családi „előzsűrit” követi majd egy hét múlva a Benedek György szobrászművész által vezetett hivatalos értékelés, amelyre már a naményiakat is várják. Halassy Csilla szobrászművész nagy gonddal készült. Balázs József valamennyi regényét olvasta, az ezekből készült filmek többségét látta. Gondolkodásmódja, tehetsége, empátiája e szellemi körhöz köti. Antall István A KM VENDÉGE A polgármesteri főtanácsadó Marik Sándor Az osztrák kulturális fesztiválon, amelyet a múlt héten tartottak Mátészalkán, Hannes Pórias nagykövet környezetében láttunk egy helybeli szürke eminenciást, aki készséggel segített a vendégeknek a tájékozódásban. Névjegykártyáján ez állt: Szondi József, a polgármester főtanácsadója. A szatmári városban mindenképpen különleges munkának számít az övé: az ipari parkba betelepülni szándékozó külföldiekkel alakítja, ápolja a kapcsolatokat és a város európai uniós, nemzetközi ügyeivel foglalkozik. Háttérmunkásként, hivatalosan napi négy órában. Egy eszetendeje ajánlotta meg a státuszt az angolul, németül beszélő, külföldön is járatos közgazdásznak Szilágyi Dénes, Mátészalka polgármestere. Akkoriban ősei földjére szeretett volna visszakerülni Szondi József, akit azonban nemcsak a történelmi táj vonzott, jövendőbelije lakik a környéken. A költözés számára nem szokatlan: időnként nagy váltásokkal éli életét. Budapest vagy Bécs számára ugyanolyan élettér, mint Ózd vagy Mátészalka — ha változatos, értelmes, jó munka vár rá. De Olaszország sem idegen számára, ahol felnőtt lánya él. Kanyargós út vezetett Mátészalkáig. Hatvanötben a Közgazdaságtudományi Egyetemről a MOM-ba került, ahol alkalmazásának legjobb eredményét abban látja, hogy megírhatta az akkor százéves optikai művek történetét. Nem is annyira szakmájának, mint írói vénájának, valamint angol és német nyelvű idegenvezetői vizsgájának vette hasznát. A hetvenes évek már a Tudományos Akadémia apparátusában találják: külföldről hoz be a kutatáshoz nyugati berendezéseket, ami akkoriban koSzondi József rántsem volt egyszerű dolog. A nagy élmény ebben az időben fivéréhez kötötte, akit akkor az Akadémia egyik kutatóintézetéből Szentgyörgyi Albert hívott meg Kaliforniába egy évre — negyed százada ott dolgozik. Talán fivére példáját látva Szondi József is külföldre vágyott, ami a nyolcvanas évekre sikerült is: Ausztriába mehetett egyéni munkavállalói engedéllyel. Lényegében korábbi munkáját folytatta az üzleti életben, csak éppen nyugati viszonyok között. Tudományos laboratóriumok, orvosi műszerek, berendezések, biztonsági rendszerek exportjának lebonyolítása volt a dolga, sok A szerző felvétele ilyet hozott Magyarországra is. Amerikai cégekkel is kapcsolatba került — tetemes előnyt szerzett a nemzetközi kereskedelem gyakorlati ismereteiből. A rendszerváltozás után újra itthon folytatta, különböző cégeknél kamatoztatta tudását. Mátészalkán azért számítanak munkájára, mert van kedve tárgyalni topmenedzserekkel és háttérből segítőkkel egyaránt. Gyűjti az információkat, ötletekkel látja el a polgármestert, ami neki könnyebb, hiszen nem kötik a hivatalos poszttal járó kötelezettségek. Próbál összekötni szálakat, mert sok a lehetőség, de az érdekeltek csak véletlenszerűen találkoznak. Sok fejlett országból jönnének fiatalok asszisztensnek, például nyelvet tanítani az iskolákba, ami az intézményeknek alig kerülne pénzébe. Külföldön is szívesen fogadnának magyar fiatalokat féléves, egyéves munkára — természetesen szakma, nyelvtudás birtokában. Hollandia például sok uniós programot vezet. Közigazgatási szakembereket visznek tapasztalatcserére, akiknek megtanítják, hogyan működnek az önkormányzatok az uniós országokban. Ezt gyakorlati munkában is megtapasztalhatják. Mindezekhez nyelveket beszélő, vállalkozó szakemberek kelle(né)nek. Manapság rendkívül nagy lehetőségek nyílnak meg a fiatalok előtt — de, első lépésként tudni kell azokról. Az információ és a vállalkozókedv karrierek lehetőségét nyithatja meg. Szondi József elmondta például, hogy Mátészalka sokoldalú testvérvárosi kapcsolatokat ápol a hollandiai Zevenaarral. így került szóba, hogy az Európa Parlament egyik ottani képviselője fél évre szívesen irodájába venne egy nyelveket tudó pályakezdő jogászt. Még nem találtak. Eilst» HÉTVÉGE
