Kelet-Magyarország, 2000. február (60. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-05 / 30. szám

2000. február 5., szombat 9. oldal .W HÉTVÉGI A pillanat varázsa Bodnár István A riportképeket tartja a legtöbbre, a pillanat varázsá­nak megörökítését, az egyszerit, a meg- ismételhetetlent, a meghökkentőt. A jó fotós olyan, mint a vadász — vélekedik Csutkái Csaba, csak az előbbinek puska helyett fény­képezőgép van a kezében, amelyre bármelyik percben szükség lehet, amely bármikor kattanhat. Meglehet ugyan, hogy a pillanatkép elkészítése közben technikai problémák adódnak, ám mindez mit sem von le a jól sikerült riportkép értékéből. Elismeri, hogy a manipulált fo­tók is jók lehetnek, gyakran ő is nyúl ilyen eszközökhöz. Csutkái Csaba munkáit magas szintű technikai felkészültség jellemzi. Több évti­zede a megye legjobb fotósai közé tartozik. Diákkorában jegyezte el magát a filmezés­sel, a fotózással. Életének jeles eseménye egy ungvári sporttáborban történt, ami­kor vásárolt magának egy kamerát. A fil­mek jól sikerültek. Csaba egy-kettőre L. Nagy László csoportjában, a Nyíri Amatőr Filmklub tagjai között találta magát. A fil­mezés virágkora volt ez. Csutkái Csaba is egyre több pályázaton, kiállításon szere­pelt. Sikerrel. Kisfilmjei és színes diapozi- tívjai díjakat hoztak számára. Érettségi után alaposan elsajátította a szakmát, s életét a fotózásra tette. A Móricz Zsigmond Színháznak megala­kulása óta a fotósa. Ezt rendkívüli szeren­csének tartja. — A színház mindentől különböző, más világ, időgép. Amellett, hogy dolgozom, szórakozom is. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen a művészt a legkifejezőbb pillanatában, a végkifejlet előtt kell megö­rökíteni. Ez viszont a színész számára nem a legörvendetesebb esemény, hiszen akár meg is zavarhatja őt a gép kattanása. Ugyanakkor a képek fontos dokumentu­mok is a színészek pályájáról. Ez a furcsa kettősség jellemzi a két művészt, a színész és a fotós színpadi találkozását. Csutkái si­kere viszont vitathatatlan, erről kiállítá­sok sokasága, albumok tanúskodnak. Eltűnt idők nyomában Csutkái Csaba felvétele Évek óta gyűjti, megörökíti a megyéhez kötődő hírességek portréit. Sok olyan is akad közöttük, akik már elmentek, mint például Pál Gyula, Czine Mihály, Katona Béla vagy Ratkó József. Mások viszont a ma kiemelkedő egyéniségei: Zenthe Fe­renc, Pécsi Ildikó vagy Béres József. Ezek­ből a képekből már többször rendezett ki­állítást, és talán egy könyv is megjelenik majd belőlük. A könyveknél, albumoknál maradva a Nyíregyháza, Sóstó album után készül a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szépségeit bemutató album is, csakúgy, mint a megyeszékhely köztéri alkotásait felvonultató kiadvány. Csutkái Csabát ho­rizontja újabban kitágult, a mediterrán vi­lág szépségei, a végtelen tenger ámulatba ejtő csodái nyűgözik le. Bizonyára előbb- utóbb ezeket a képeket is megismerjük. Mondják, nem esik messze az alma a fá­jától. Meglehet, a Csutkái család minden tagja örökölt valamit a szülők génjeiből. A kiállításokon is sikeresen szerepel Csut­kái Csabáné, a fia a művészeti szakközép- iskolába jár. Most ő vesz részt sikeresen ugyanazon a pályázatokon, mint a papája és a mamája. A lánya pedig Budapesti Mé­dia Intézetben tanul. Diákokat vertek a kollégiumban A nevelőtanár rosszul cselekedett, az adott helyzetben nem tudott mérlegelni A kollégium gazdag könyvtárát sokan felkeresik Martyn Péter felvétele Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Büntetés­sel nem lehet a jóra nevelni — írtam néhány nappal ezelőtt. Aznap megkeresett egy házaspár, azt állították, hogy a gyermeküket megver­ték egy kollégiumban. Január 13-án este tíz körül a nyíregyházi Bolyai Kollégium nevelőtanára, K. János a kollé­gisták szobáit ellenőrizte — mondja K. Irén, a másodikos gimnazista édesanyja. — A fia- mékét már ellenőrizte, amikor egy hangra lett figyelmes, a gúnynevét emlegette valaki. K. János a fiam hangját vélte felis­merni, megfordult, s az ajtóban álló két fiút megütötte. Az egyik a vasszekrénynek esett, a fiam a mosdókagylónak, amelyik el is tört. Ezután szájon vágta. A fiúk megkérdezték, mi jogon bántja őket, erre a fiamat újból megver­te, majd többször belerúgott. Gúnyos rajzok — Másnap behívta az igazgató, s arról faggatta, ki rajzolta s ra­Sikerek Hoppál Béla, a Krúdy Gyu­la Gimnázium igazgatója: — K. Irén fia elég jó ered­ménnyel került be intézmé­nyünkbe. A kezdeti sikerek után egyre gyengébb telje­sítményt nyújtott. Ha jól tu­dom, a baráti társaságával nem volt minden rendben. Bizonyára ennek lett a kö­vetkezménye, hogy a mos­tani tanév első fél évének végére több tárgyból is meglehetősen gyenge ered­ményt produkált. Ennek el­lenére segítettünk neki ab­ban, hogy tanulmányait egy vidéki középiskolában folytathassa. gasztotta ki a kollégium falaira a gúnyos rajzokat? Megfenyegette, ha nem árulja el a tetteseket, el­járást indít ellene. Délután száz kilométer távolságra hazaenged­ték a fiút. — Tudom, hogy a fiunknak korábban voltak fegyelmi bünte­tései, azokat meg is érdemelte, de a mostani eljárást nem tart­juk korrektnek. Szombaton fel­hívtuk telefonon az igazgatót, aki elmondta a maga verzióját. Hétfőn a kollégiumban nevelő- testületi értekezletet tartottak, amelyen részt vettünk mi is, a fi­unk és négy diák, illetve a neve­lőtanár. Ott mind a négy gyerek azt mondta, hogy a fiunk nem mondott semmi sértőt K. János­ra. Egyébként erre a megbeszé­lésre úgy mentünk, hogy ha a fi­unk hibát követett el, akkor el­hozzuk az iskolából és a kollégi­umból is. A nevelőtanár ott azt ígérte, hogy amennyiben el­visszük a gyereket, akkor ő is el­hagyja az intézményt. Másnap megtudtuk, hogy beadta a fel­mondását, ezért mi is elhoztuk a gyereket a kollégiumból. Né­hány nap múlva kiderült, hogy K. János meggondolta a dolgot, visszavonta a felmondását. Ha jól tudom, a diákok rettegnek, mert nem tudják, ki kapja a kö­vetkező verést. Egy kis dulakodás Cseke András, a kollégium igaz­gatója: — A január 13-i esetet egy hét­tel megelőzte, hogy K. Irén, fia társai jelenlétében gúnyos kifeje­zésekkel illette a nevelőtanárt. Tizenharmadikán vacsora után különféle rajzokat és feliratokat helyeztek el a kollégiumban, amelyek sértették a nevelőtanár önérzetét, becsületét, egyénisé­gét. A kolléga egyébként csen­des, pedagógiai munkáját ki­tűnően ellátja. A takarodó köze­ledtével betuszkolta volna a két fiút a szobába, miközben ők gú­nyos szöveget kiabáltak. A gye­rekek ellenálltak, egy kis dula­kodás lehetett, s ekkor csattan­tak el a pofonok. — A kolléga tisztában volt az­zal, hogy nem cselekedett helye­sen, de az adott helyzetben nem tudott józanul mérlegelni. K. Irén, fia egyébként az ősz folya­mán kiszökött egy éjszakai szó­rakozóhelyre, amiért igazgatói figyelmeztetést kapott. Október­ben az intézménnyel szemben lévő egyik lakás területére taka­rodó után különféle tárgyakat dobáltak, trágár megjegyzések­kel illették az ott lakókat, akik panaszkodtak rájuk. Fegyelmi vizsgálat — A január 13-i esetet követően nevelőtestületi értekezletet hív­tam össze, amelyen részt vettek az ügyben érintettek. A nevelő­tanár csak úgy vállalta el a rész­vételt, hogy előtte megírta mun­kaviszonyának a megszüntetésé­ről szóló kérelmét. A kolléga később megbeszélte a szüleivel a helyzetet, s úgy döntött, hogy visszavonja a kérelmét. Amikor a szülők megtudták, hogy a nevelőtanár marad, elő­ször nem akarták elvinni a gye­reket a kollégiumból, majd janu­ár végén mégis elköltöztették. Egyébként a kollégiumi neve­lő ügyével már foglalkozik a fe­gyelmi biztos, a vizsgálódás után a fegyelmi bizottságé lesz a dön­tés joga. Az Orsolya-rend iskolájában Kovács Bertalan Új igazgató, az ajaki származá­sú, de már évek óta a városban élő Rozinka Balázs irányításá­val kezdte el az új tanévet a kisvárdai Szent László Egyházi Középiskola. A direktor — aki a nyugdíjba vonuló Lengyelné dr. Tóth Évát váltotta a vezetői székben — egyik első lépése volt az Orsolya-rend által alapí­tott patinás intézmény nevének módosítása: ma az iskola a Szent László Szakközépiskola, Kollégium és Óvoda nevet vise­li. Az igazgatót első benyomá­sairól és nem utolsósorban el­képzeléseiről kérdeztük. — Nem volt számomra isme­retlen új iskolám és a vezetői feladat sem, hiszen a matemati­ka-fizika szakos tanári diplo­mám megszerzése óta (1971) az ugyancsak helyi II. Rákóczi Fe­renc Szakközép- és Szakiskolá­ban dolgoztam — jó néhány éve már igazgatóhelyettesként. Ta­nári munkámban különösen a tehetséggondozásban értem el sikereket, de közben több ta­nulmányt is írtam, öt éve érett­ségielnök is vagyok, közoktatá­si vezetői diplomát szereztem, s 1997-ben igazgatási szakértő is lettem — foglalta össze pedagó­gusi múltját dióhéjban Rozinka Balázs, akinek munkáját több kitüntetés is fémjelzi. — Igazgatói kinevezésem után első feladatként az iskola tárgyi feltételeit, valamint a legsürgősebben megoldásra vá­ró feladatokat vettem lajstrom­ba. Miután az iskola az elsők között tért át a világbanki kép­zésre, plusz négy osztálynak kellett tantermet kialakítani. Szerencsére — elődöm mun­kájának köszönhetően — az iskola taneszközök­kel jól felszerelt, így a közgazdasági szakma- csoportos, a kereske­delmi marketinges, az informatikai és a pos- taforgalmis osztályok­ba járó diákok számára a kor követelményeinek megfelelő színvona­lú hátteret tu- d u n k nyújta­ni. A tante­re m - gon­rábbinál kevesebb a kollégis­tánk, adott volt a lehetőség, hogy az üres kollégiumi szobákat alakítsuk át tanteremmé. Az új termek révén szeptembertől már csak dél­előtt tanítunk — szólt a je­lenről az Rozinka Balázs dókat ugyanakkor sürgősen meg kellett oldanunk, mert igen nagy az érdeklődés az álta­lunk oktatott — egyébként igen piacképes — szakmacsoportok iránt. A felvehető diákok két és fél, háromszorosa jelentkezik hozzánk, de mivel jelenleg a ko­A szerző felvétele igazgató, aki nagyon büszke arra, hogy iskolájához óvoda is tartozik. — Szerénytelenségnek tűnik, de azért tény: a kisdedó­vónkat — hasonlóan a középis­kolánkhoz — magas színvonalú oktató-nevelő munka jellemzi. Természetesen itt is vallásos szellemben neveljük a gyerme­keket, de közben nem feledke­zünk el a modem kor elvárása­iról sem. Óvodásainknak torna­szobát építettünk, februártól a nagycsoportosok angol nyelvi képzésben vehetnek részt, s va­lamennyi gyermeknek — egy óvodában ez is ritkaság — meg­oldott az úszásoktatása — sorol­ja a legkisebbek fejlődése érde­kében tett erőfeszítések ered­ményeit a direktor. A Szent László középiskola falai persze egyéb különleges­ségeket is rejtenek. Példának okáért az iskola angol és német nyelvi, valamint informatikai belső továbbképzésén a taná­rok mellett a környező telepü­lések lelkészei is részt vesznek. Mi több, az igazgató fejébe vet­te, hogy júliusban a hazai pap­neveldék diákjainak olyan kur­zust szervez, amelyet iskolájuk­ban nem kapnak meg, de fel­szentelt lelkészként szükségük lesz ilyen irányú ismeretekre is. A kispapokat ugyanis kor­szerű közgazdasági és informa­tikai ismeretekkel vérteznék itt fel. Az is feltett szándéka a vezetőnek, hogy egyszer majd angol és német nyelvi lektorok személyében az iskola tulajdo­nosai, az Orsolya-rendiek ismét visszatérjenek. Egy modern tornacsarnok építése is elérhe­tő közelségbe kérült, s a millen­niumi évet is megannyi rangos eseménnyel köszönti az iskola. A krónikás azonban nem állja meg, hogy meg ne említsen egy aprócskának tűnő, mindazonál­tal párját ritkító tényt. Az in­tézményben — bár természete­sen van erre kijelölt hely — a népes pedagógusgárdából senki sem dohányzik. S a új direktor reméli, füstöl­gésre sincs oka senkinek.

Next

/
Thumbnails
Contents