Kelet-Magyarország, 2000. február (60. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-26 / 48. szám
2000. február 26., szombat Kdét« HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT Szemrehányás Angyal Sándor Ránk aztán igazán nem mondhatják, hogy elkapkodjuk a dolgainkat. Legutóbb Margot Wallström környezetvédelmi EU-biz- tos hánytorgatta fel a nyilvánosságnak, hogy hivatalosan a mai napig nem értesítettük az Európai Bizottságot a cián- szennyezésről. Külügyminisztériumunk csakúgy, mint maga a miniszter is cáfolta ezt az állítást, mondván, hogy brüsszeli nagykövetségünk már február 10-én tájékoztatást adott az illetékes főigazgatóságnak és 4 nappal később Martonyi miniszter is levelet Irt a bővítési biztosnak. A közélet eseményeit hivatásszerűen figyelő krónikásnak erről nyomban az jut eszébe: az elmúlt 10 év során többször kellett amiatt apellálni, hogy rászoruló régiónk illetékesei sem kapkodták el a pályázatokat, amikor komoly százmilliókat lehetett nyerni egy-egy létesítményhez, elképzeléshez. Így aztán a lehetségesnél lényegesen szűkebb forrásból csordogált a támogatás a keleti végekre is. Ez a mostani kisebbfajta szemrehányás azonban messzebbre mutat. Jelzi, hogy milyen is lesz majd a mi életünk, ha bekerülünk az Unióba. Ha jól veszem ki, akkor itt az értesítés hivatalos mivoltán meditál Margót Wallström asszony, holott maga sem tagadja: kellő időben tudtak Brüsszelben erről a sajnos világszenzációvá vált pusztításról a Szamoson, a Tiszán. I\^int ebből máris érezhető a hatás: reménykedhetünk ugyan, de nem válik valóra az a magyar közmondás, amit valószínűleg Brüsszelben kevésbé ismernek, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad. Mert már is harsogják a szalagcímek, a címek, hogy bizony az effajta reményünk csupán hiú ábránd. Persze azért nem veszik el a kedvünket azt hangoztatván, hogy a környezetvédelmi problémák miatt esetleg a tagság ideje is kitolódhat, de már is hallani a hangokat arról, hogy bizony a lehető legrövidebbre kell fogni majd azt a bizonyos „türelmi időt", amit a környezeti ártalmak felszámolásában esetleg kaphatunk. Magyarán szólva: a számtalan — s főleg hosszú távú — előny mellett arra is gondolhatunk, hogy Brüsz- szelben a pénzosztók hosszabb időn át szorítják majd össze a markukat, mint hinnénk. A hallgatás jutalma Ferter János rajza HÍREK □ Közmeghallgatás A dombrádi önkormányzat képviselő-testülete nevében közmeghallgatáson értékeli az elmúlt évet és szól az idei feladatokról Solymosi László polgármester. Az első fórum február 28-án 17 órától a művelődési házban lesz. □ Metszési bemutató A vásárosnaményi Városi Művelődési Központ kertbarát klub tagjai ma délelőtt 9 órától előbb elméleti előadáson, majd a gyakorlatban ismerkedhetnek meg a metszés fortélyaival. □ Közműtársulat A timári képviselő-testület a közelmúltban fogadta el a település ez évi költségvetését. A végösszeg 110 millió forint. A község egyike a Rakamaz gesztorságával induló szennyvízberuházásnak. E célból folyamatban van a víziközmű-társulat létrehozása. Álmukban szétrúgják az ágyat Egy emeleten várakoznak a „csibék”, egy másikon a „vadmadarak” az átmeneti otthonban Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Az ember megsimogatja a csöppség kézfejét, de csak gondolatban meri meg is puszilni, s magához öleli egyszer, kétszer, többször — a legszívesebben sosem engedné el. (Ha bepakolhatnám egy szatyorba, ha hazavihetném!) A mozdulattól még beljebb csúszik a pólyába, ő elbújt, talán nincs is ezen a világon. Pedig létezik. Miért pont őt? A parányi kéthetes emberke kezén már rojtos a kórházi ragasztószalag, de a név olvasható. Egy vidéki kórházban hagyta ott a mamája — negyedik éhes szájat már nem etet. A családnak fölösleges bébi ötnapos korában került a Gyermekvédelmi Szak- szolgálati Intézet nyírszőlősi átmeneti gyermekotthonába. (Elvinni? És miért pont őt, mi lesz a többiekkel? Egyik édesebb, mint a másik. Csak mert neki porcelán a bőre, s nem koromfekete a haja?...) Gucsa Zoltánnénak, az intézmény vezetőjének íróasztalán két újabb taj-kártya: az egyik fiatalember február 5-én, a másik három nappal később született. Jöhetnek, ha megvannak a papírok. A legtöbb anya nem mond le a gyerekről s ez nehezíti az örökbeadást. Alapforma szerint 30 napot jelent az átmenetiség, de gyakran meghoszszabbítják a Vasút utcán a „tartózkodási engedélyt”. Innen a gyermekvédelmi rendszer átalakulása folytán keletkező kisebb nevelőotthonokba, lakásotthonokba, nevelőszülőkhöz, vagy örökbefogadókhoz kerülnek a fiúk-lányok. Csörög a telefon. Egy pelenkabolt tulajdonosa jelentkezik, hogy jött olcsó áru, félretett belőle. Éz nagy öröm, napi hatvanra van ugyanis szükség. A legköltségesebb épp a picik gondozása, nevelésük azonban sokkal egyszerűbb. Simogatás, etetés, tisztába tevés, fürdetés. Ők még nem gyűlölnek, nem robbantják ki rejtett dühüket, még nem tudnak semmit erről a cudar világról. A nagyobbak között — tudom meg az egykor pedagógus vezetőnőtől — elképesztő az analfabetizmus. 12-13 évesek, akik jártak ugyan iskolába, nem tudnak írni-olvasni?... A 200 négyzetméteres 7 szobás, átalakított, családi ház, melyet a gyivi megvásárolt, az ország egyik legszebb, európai színvonalú intézménye. Tavaly november óta nyújt kiskorúaknak menedéket. Elférnek, ha kell, jóval többen is, van tartalékmatrac, az irodában is vannak gyermekheverők, nem marad kívül, akinek szüksége van biztonságra. Ide gyerek bármikor menekülhet, s vissza is jöhet. Nem ritka, hogy valaki magától sétál be (a középiskolás B. például), de előfordul vissza- szökés az intézetből. Egy éjszaka háromszor Nem csoda. Tisztaság van, csend, nyugalom, sok fény. Külön szinten a kicsik, egy másikon a nagyok. A legtöbb kamasz itt lát életében először angolvécét, a kisebbek félnek a zuhanytól, sokáig tiltakoznak a naponkénti fürdéstől. A nagyobbak álmukban szétrúgják az ágyat, a szorongok nehezen barátkoznak. Mint a vadmadarak a kalitkában — hangzik el Katalin szájából a hasonlat —, úgy vergődnek. Zömükben elképesztő, embertelen körülmények közül kerülnek Elvették a gyerekkoromat... ide, hogy utána valahogy alakuljon a sorsuk. Újra csörög a telefon. Jelzés jön, hogy a 15 éves Z-ét gyakorlottabb társnői kicsábították az utcára strichelni, megkeresni a cigire, a körömlakkra valót, s eltűnt... Előfordul, hogy a rendőrautó egy éjszaka ugyanazt a lányt háromszor hozza „haza”. Ők azok, akik a csecsemők mellett még egész embert igényelnének, de nincs se létszám, se számukra külön intézmény. Szőke Judit felvételei Kopognak az ajtón. B.Pistiké- ért jöttek, a szökése miatt. Éjszaka a legnehezebb, a csecsemők az egyik ügyeletes idejét teljesen lekötik, különösen, ha valamelyik beteg, a másik a police-vel van elfoglalva, futkos a lányok után, jegyzőkönyvez. Bizony, össze kell húzni a nadrágszíjat, drága mulatság a gyermekvédelem. Elkelnének az önkéntes segítők, a lelki gondozók, a szponzorok, a jóérzésű adományozók. Szerencsére, akad ilyen már. Volt, aki jelentkezett: karácsonyra vinne magáihoz gyerekeket. Alig bírták az ajándékokat hazacipelni. Nem természetes No és az élmények! Kiderült, hogy amit a gyerekek eddig megéltek, alkoholizmus, durvaság, pedofllia, megrontás, penészes kenyér, rüh, ótvar, egyáltalán nem természetes velejárói az életnek. Honnan tudhatták volna? Visszajöttek, s akkora szemekkel, mint egy-egy tükörtojás, kérdeztek: Katika néni, ilyen egy család? Nevelőszülőkre várnak A pesti 15 éves B. gyakori vendég a kicsik szobájában. Ért hozzájuk, hatéves korától maga gondoskodott a kisöccséről, akihez ragaszkodik nagyon. Együtt várnak nevelőszülőkre. Több féltestvére van, ahogy mondja, az anyukájáról... Faggatnám, de rám legyint: túl bonyolult. Megélt már egyet s mást. Magyarázattal is szolgál: elvették a gyerekkoromat, miért ne szórakozhatnék legalább egy kicsit? A lányka kimondottan vékonyka — tetszik tudni, a gyomrom, a tüdőm, a pszichém... kozmetikus szeretne lenni. Büszke a maga készítette sminkre. Kétségkívül van hozzá érzéke. Csak a papírgalacsinokat ne fújná úgy szerteszét a tavaszillatú, ámde kézpirosító jeges szél! LETKÉPEK ■ ■ Üzenet a papírhajón Bállá László yári szabadság. Hajókirándulás. Elég mélyen benn jártunk már a tengerben, mikor megpillantottam azt a valamit — és nem hittem a szememnek. Egy újságpapírból hajtogatott hajócska úszott a hullámokon, olyan, amilyet a gyerekek az egész világon csinálnak. A tenger csöndes volt, a papírhajó simán úszott a vizen, mint óriástestvéreink bár kicsiny, de méltó mása. Hihetetlennek látszott, hogy itt van. A parttól eljutott idáig? Vagy valamely vízijárműről dobta le egy játékos kedvű valaki nem sokkal előttünk? Mindez olyan titok volt, amelyre sohasem derül fény, s épp ezért éreztem valami misztikusát a papírhajó himbálózásában. Mintha csak az utunkba küldte volna valaki, hogy üzenjen általa. Üzenet? Vannak az ember életének pillanatai, mikor irracionális gondolatokat is valóságként él meg, és én most valamiért hinni kezdtem benne: a papírhajó az én kedvemért került a vízre, nekem szól hirtelen felbukkanása — de vajon mit jelent? Mikor közelebb kerültünk a hajócskához, az egyik tiszttől messze- látót kértem és ráemeltem, szerettem volna legalább tudni, milyen újságból van, hanem most — micsoda fölfedezés — egy vastag címbetűkből szedett szót is el tudtam rajta olvasni. Valami olyasmit süa- bizáltam ki belőle, hogy se- vincle. Persze, el sem tudtam képzelni, hogy ez a szó mit jelent, azt sem, hogy milyen nyelven van. Talán törökül? Egészen a török partoktól vetődött volna ide a hajócska? De így vagy úgy, izgatta a fantáziámat ez a szó, kérdezgettem útitársaimat, nem tud- nák-e megfejteni, de egyikük sem értett törökül (valamiért biztos voltam benne, hogy ezen a nyelven íródott). Mikor szabadságról hazatértem, itthon kellemetlenségek vártak, ezek foglaltak le, s csak jó egy hét múlva kerítettem török szótárt, és belelapozva, meglepetten láttam, hogy a sevincle valóban törökül van, s szinte gyerekesen fölujjongtam, mikor megtudtam, hogy azt jelenti: örömmel. Mondottam már, hogy akkoriban rossz napok jártak rám, és paprikás kedvvel indultam volna be a munkahelyemre. De csak volna. Merthogy eluralkodott rajtam valami belső derű, és hirtelen biztos lettem benne, hogy súlyos problémáimat megoldom. Hiszen... „Sevincle” — „Örömmel” — ez üzenték nekem a tenger által az égiek, valami hosszabb címsor egyetlen kibetűzhető szavával. Egységben a biogazdák Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — A hatékonyabb munka érdekében a Magyar Biokultúra Egyesületen (MBE) belül kisebb szervezetek alakításáról is döntöttek pénteken, az MBE nyíregyházi regionális részközgyűlésén. A Lippai János Mezőgazdasági Szakközépiskolában két megye: Borsod-Abaúj-Zemplén és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg helyi csoportjának képviselői előtt Früh- wald Ferenc, az MBE alelnöke számolt be az egyesület elmúlt évi munkájáról, külön kiemelve az oktatási program és a gyakorlati képzés eredményességét. Elhangzott: termelői kezdeményezésre Vásárosnamény központtal megalakul a Felső-Tisza- vidéki Regionális Biokultúra Egyesület, míg debreceni székhelyű, s az Észak-Alföldi Régió a Biokultúráért Egyesület nevet viselő szervezet az érintett három megye biogazdáit igyekszik egyesíteni. A tegnapi részközgyűlésen Göőz Lajos, a Nyíregyházi Főiskola professzora is előadást tartott a megújuló energiák agrárgazdásági hasznosításáról. 1 Régiségvásár Mint afféle szabadtéri múzeum kiállításán, Nyíregyházán a Hatzel téren gyönyörködhetnek letűnt korok míves tárgyaiban minden hónap harmadik szombat-vasárnapján azok, akik csupán kedvelik és azok, akik gyűjtik is a régiségeket Galambos Béla felvétele
