Kelet-Magyarország, 2000. február (60. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-19 / 42. szám
2000. február 19., szombat 9. oldal '■Mm- HÉTVÉGE _____ÍL Múltunk megörökítője Bodnár István Emberpróbáló munka a szobrász feladata. Hatalmas kőtömbök, milliónyi vésőcsapás, súlyos fémek, és tengernyi verejtékben fogant bronzöntés. Mindez akkor jut eszembe, amikor a Mátészalkán élő Bíró Lajos munkáját figyelem. Most éppen egy tetemesSzent István-szobrot készít. A mű „alapozásánál” tart, egyelőre az agyagminta készült el, ami már önmagában is hatalmas munka. A több mint három méter magas szoborhoz csupán agyagból két tonnányi kell. Ha elkészül a forma, arra megy majd a negatív minta, amibe aztán a folyékony bronzot öntik. Mindez persze mit sem ér a művész tehetsége, felkészültsége, pontossága nélkül. A Szent István-szobor készítését hosszas tanulmányok előzték meg. Minimális elvárás, hogy a mű erőt, méltóságot sugározzon, és az Árpád-háziak (általunk vélt?) vonásait is felfedezhessük rajta. A szobrok készítésekor arra is figyelni kell, hogy a köztéren vagy másutt minden nézőpontból megfelelően látható legyen. Biró Lajos ezt a művét úgy tervezi, hogy bámilyen irányból is nézik majd, tökéletes legyen, teljes élményt nyújtson. Már a szobor alapzata is e szempontok szerint készül. A templomhoz hasonló magas alapzat négy oldalán egy-egy oroszlán lesz. Szent István további királyi jelképei a lándzsa, az országalma és a korona sem hiányoznak. A műnek augusztus 20-ra kell elkészülnie, a millenniumi jeles ünnepségre. A művésznek addig még be kell fejeznie egy Vasvári-szobrot is, amelyet néhány hét múlva, március 15-én adnak át Tiszavas- váriban. Szerencsés embernek mondhajta magát Biró Lajos több okból is. Először is kedvező korban született. A rendszerváltozásnak köszönhetően — a művész pályakezdésének idején —, sok település tartotta fontosnak, hogy köztereire olyan alkotások kerüljenek, amelyek elkészítésére a korábbi negyven évben nemigen kerülhetett sor. 1996-ban, a millecentenárium évében a mostani millenniumi esztendőben hazánk sok műalkotással gazdagodott és gazdagodik. Biró Lajosnak például a környéken legalább 30 köztéri szobor dicséri a keze munkáját. A Vasvári-szobor Balázs Attila felvétele Szerencsésnek tartja magát azért is, mert soha sem kellett olyan szobrot készítenie, amelynek szellemiségét esetleg ne vállalhatta volna, soha nem kellett olyan személyt megformálnia, akiknek a nézeteivel ne értett volna egyet. Sőt! Kölcsey, a Hét vezér, Móricz, Kálvin, Képes Géza és a többiek megörökítése igazán megtisztelő feladat volt. Bíró Lajos szerencsés azért is, mert őt és Sirpa Ihanust, a szintén tehetséges, finn származású szobrászfeleséget Mátészalka afféle hajdani reneszánsz városként befogadta, és megbízatásokkal segítette mindkettőjüket. Szinte minden évben akadt valamilyen munka. A nagy áttörést, az igazi sikert talán a már említett Hét vezér-szobor hozta, amely a város főterére kerül a lakosság nagy örömére. A szakma is elismeréssel fogadta a művet. De Bíró Lajos szerencsés azért is, mert van már utánpótlás. Kétéves fia, Vilié ugyan Debrecenben született, de magyar mellett finnül is egyre szebben beszél. Ezért aztán az apuka is igyekszik elmélyülni a nehéz finn nyelv rejtelmeiben. Bíró Lajos Professzori vizsga, életművel A tudományos központoktól távol is lehet jelentősét alkotni következetes munkával Marik Sándor Hatvanhat évesen az ember jobbára megpihen, élvezi élete munkájának gyümölcseit. Nem így Frisnyák Sándor, a Nyíregyházi Főiskola tanszékvezetője, egyetemi tanár, aki ma is tevékenyen dolgozik. Tanít, kutat, szervez, doktori értekezést nyújt be az Akadémián. pedig az már több, mint négy évtizede volt — mondta röviddel a jeles esemény előtt, amikor a vendégeket, tudományágának hazai reprezentánsait, tanártársait, doktoranduszait fogadta a nagy előadó terem előtt. Szép számú hallgatóság gyűlt össze. Nem is mulasztotta el megjegyezni Marosi Sándor akadémikus, a bíráló bizottság elnöke: ritkaság, hogy három nagy egyetem rektora — Klinghammer István, az ELTE, Tóth József, a Hivatása a földrajz A doktori értekezés nyilvános vitáján az Akadémián Frisnyák Sándor geográfus, egyetemi tanár (66 éves). 1963- tól Szegeden főiskolai adjunktus, 1966-tól Miskolcon gimnáziumi tanár, 1968-tól Nyíregyházán tanszékvezető, 1972-87 között főiskolai főigazgató-helyettes is. 1983-tól kandidátus. Kutatási területe: gazdasági és történeti földrajz. Főbb művei: Szabolcs-Szat- már megyei földrajzi olvasókönyv (1975), általános gazdaságföldrajz; Magyarország történeti földrajza (1990), Tájak és tevékenységi formák (1995), A Kárpát-medence történeti földrajza (1996) (Részlet a Hazai és Nemzetközi Ki Kicsoda? szócikkéből) — Engem nem fáraszt a munka, sőt az fárasztana, ha nem dolgoznék, egyszerűen szeretem azt, amit csinálok — foglalja össze ars poeticáját a jobbára Nyíregyházán alkotó tudós-pedagógus. Az alkalom, ami beszélgetésünk keretéül szolgált, ünnepi: a minap védte meg nyilvános vitán az Akadémián Tájak és tevékenységi formák című értekezését, mostantól a földrajztudomány doktora. Rektorok előtt — Majdnem úgy izgulok, mint amikor először tartottam órát, pécsi, és Mészáros Rezső, a szegedi egyetem első embere — is megtisztelte jelenlétével a jelöltet, amit csak fokozott, hogy menet közben bekapcsolódott a vitába Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. Később kiderült, hogy különböző szakterületek művelői ugyan — kartográfia, urbanisztika, geográfia, történelem —, ám oktatói, kutatói munkájukhoz mind a négyen felhasználták, használják Frisnyák Sándor könyveit, tanulmányait. Közülük talán a legsikeresebb a Magyarország történeti földrajza című, amely már négy kiadásban jelent meg, szinte minden felsőfokú oktatási intézményben tananyag. Egy mondatban Egy akadémiai értekezést néhány mondatban ismertetni reménytelen vállalkozás. Megkértem tehát Frisnyák Sándort, foglalja össze élete munkásságát egyetlen mondatban. Ez így hangzik: „A múltból a jelenbe átvezető társadalmi-gazdasági folyamatokat vizsgálja földrajzi keretben, és eredményei a jelen számára tanulságosak, érdemes a jövő építésében is figyelembe venni.” Az érdekes ebben az, hogy egységes egésznek a Kárpát-medencét tekinti, ami több évtizeden át a szomszéd népek érzékenysége miatt tiltott terület volt. A professzor érdeklődése a hetvenes években irányult a téma felé, érdekelte a határ menti gazdasági elmaradottság történelmi gyökere, s ez lassanként tudományosan is megfogalmazódott, a történeti földrajz alapjai kezdtek alakulni. Talán a kutatói szerencsére is célzott az értekezést minőstő egyik opponens, amikor így fogalmazott: a természetes kapcsolatok (a Kárpát-medencében) az új típusú, interregionális együttműködés révén (uniós keretekben) állhatnak majd helyre. Érdemes volt tehát szívósan kutatni. tanulmányokat írni, konferenciákat szervezni, iskolát alap- tani egy eleinte kevéssé elfogadott tudományterületen. Tudós munkatársak Közben remek tudós munkatársakra lelt Boros László, Dohány Zoltán, Hanusz Árpád, Kókai Sándor, Kormány Gyula és a már nyugdíjas, de mindig aktív Göőz Lajos személyében, akikkel együtt földrajzszakos hallgatók százait oktatták, nevelték. Az Akadémián most egy életművet ismertek el a kiváló minősítéssel. Előleg a XXI. századra Gondolatok az opponensi véleményekből: Frisnyák Sándor a magyar geográfia különös egyénisége. Sikerült megtalálnia az alkatához és a hazai földrajztudomány szükségletéhez leginkább illeszkedő kutatási területet. Történeti földrajzot művel nagy alapossággal és kitartó elkötelezettséggel. (Mészáros Rezső, a Szegedi Egyetem rektora, szakterülete a társadalomföldrajz) Amit a jelölt a magyar földrajztudománynak, mint tudományos teljesítményt adott, ez mindenek előtt a hazai történeti földrajz megteremtését jelenti. (Becsei József tanszékvezető egyetemi tanár, szakterülete a településföldrajz) A szélsőségesen specializált földrajztudomány oly kívánatos megújulása meggyőződésem szerint a 21. században csak az egymással bonyolult kölcsönkapcsolatban álló jelenségeket együttesen vizsgálva képes megújolni. Ehhez szép előleget adott Frisnyák Sándor. (Erdősi Ferenc tanszék- vezető egyetemi tanár, szakterülete a közlekedésföldrajz) Mészáros Rezső, Becsei József, Erdősi Ferenc, a doktori értekezés hivatalos bírálói, a földrajztudomány doktorai A szerző felvételei A nyomozó pénzügyőr Kováts Dénes A katonaidő letelte után adódott a lehetőség, hogy jelentkezzen, s úgy gondolta, megpróbálja. Tulajdonképpen ennyi a történet, miképp és miért lépett 1991-ben a vám- és pénzügyőrség kötelékébe Dávid Róbert. — Megpróbáltam, felvettek a nyíregyházi vámhivatalhoz, sorra végeztem el a szakmai tanfolyamokat. Azt hiszen, nem túlzás azt mondani, gyakorlatilag minden szakterületet végigjártam az elmúlt évek során. Dolgoztam például a külker- és magánforgalomban, s a jövedéki szakterületen, majd 1993-ban nyomozó lettem a megyeszékhelyi vámhivatal csoportjában. Egy évre rá következett be a szakterületek szétválasztása, ekkor jöttek létre az önálló nyomozóhivatalok. Öt éve lettem parancsnokhelyettes, 1998-ban pedig a megyei nyomozóhivatal vezetője. Tulajdonképen már ezt a rövid bemutatkozást is sokallta Dávid Róbert, aki már a beszélgetésünk kezdetekor úgy vélekedett: inkább a munkájukról szóljon az írás, mint őróla. Arról a munkáról, ami sokban hasonlít a rendőrnyomozók tevékenységére, hiszen ugyanazok a törvények, eljárási szabályok, „jogosítványok” vonatkoznak rájuk is, csak talán a szakterület másabb. Az egyik korábbi megyei parancsnok úgy fogalmazott: a nyomozói munka a vá- m o s ■ •Dávid Róbert szakma csúcsa, mert itt minden szakterületet magas szinten kell ismerni. Ez persze — tette hozzá Dávid Róbert — nem jelenti a többiek leértékelését, hiszen a maga területén mindenki fontds munkát végez, emellett profi kell legyen szakmájában. Munkájuk nem veszélytelen, bár egy figyelmeztető lövést, illetve bal- tás támadási kísérletet leszámítva szerencsére komolyabb attrocitás még nem fordult elő. Nekik is kényszerintézkedéseket kell foganatosítaniuk olykor, mint a rendőröknek, s talán természetes, hogy nem örvende- nek közszeretetnek a pL gyanúsítottak kö- i'M'-'A. rében, hiszen büntetőeljárást folytatnak velük 1 szemben. A vámnyomozók azonban arra törekszenek, hogy az objektív igazságot derítsék fel. .. .... Főként Martyn Péter felvetele 7 pénzügyi bűncselekményekben nyomoznak — avatott a részletekbe a parancsnok —, ezek skálája széles. Elég, ha csak az adócsalásra, csempészetre vagy vámorgazdaságra gondolunk. A bűncselekmények gyanúja több forrásból jut a nyomozók tudomására, hiszen e cselekményekre olykor a határátkelőkön, máskor a belterületeken derül fény a pénzügyőr kollégák, a rendőrök vagy állampolgárok jóvoltából. Az eljárást viszont a nyomozóhivatal munkatársai folytatják le. Természetesen a parancsnok igen fontosnak tartja a saját felderítéseket is, e tevékenységre magas szintű jogszabályok adnak lehetőséget, igyekeznek is élni vele. A rendelkezésre álló adatok alapján operatív eszközökkel, olykor titkos információ- gyűjtéssel igyekeznek felderíteni a mind szervezettebben kon- spiráló, s technikával igen jól felszerelt bűnelkövetőket. Nem eredménytelenül, hiszen tavaly például kilenc illegális szeszke- verőt lepleztek le, valamint nagy értékre elkövetett adócsalásokat és csempészet bűncselekményeket, több komoly cigarettacsempész konvoj is lebukott. Ami a jövőt illeti: a bűnelkövetés jellege nem sokat fog változni a nyomozóhivatal vezetője szerint, a pénzügyi bűncselekmények számának növekedése várható. Hosszú távon szükség lesz tehát a vám- és pénzügyőrség nyomozóira, akik szakmájuk elismertségének javulását várják.
