Kelet-Magyarország, 2000. február (60. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-14 / 37. szám

2000. február 14., hétfő 3. oldal Kelet«* HÁTTÉR um&üm Tlsza-virág Balogh József Napok óta nem alszom. Ha lemegyek a folyóhoz, a könnyeimmel küszködöm, mondta egy timári halász. A lelkünk sír ettől a katasztrófától mondta a Falusi Turizmus Országos Szövetségének alelnöke. És még hány ezekhez hasonló mondatot idézhet­nénk azok szájából, akik január 31. óta jár­tak a Szamos, a Tisza mentén, akik látták az elpusztult halak tetemeit, amit egy romániai aranybányából kiszabadult cián okozott. Pe­dig ma már a szakértők, a környezetvédők véleménye hallatán azt is tudjuk: a halpusz­tulás — noha eddig már 1000 mázsányit szedtek ki — csak a jéghegy csúcsa. A tete­mek többségét még eltakarja a jég, a sok hal még az iszapban van, s veszélybe kerül­tek azok a madarak is, amelyek a mérgezett halat megeszik. Szokatlan a kifejezés, de tulajdonképpen gyászol az ország. Szolnokon, Szegeden vi­rágcsokrokat, koszorúkat dobáltak a vízbe, s kedden minden bizonnyal Tokajban is ha­sonlóképpen cselekszenek a környezetvédők, mert akkora a pusztítás, hogy sokan a csernobili katasztrófához ha­sonlónak tartják a cián okozta ökológiai ka­tasztrófát. Még tart, sőt igazából el sem kezdődött a szakmai vita, mekkora a kár. Az okozók egy része ott lent Ausztráliában azt mondja, azért csaptak ekkora hűhót a magyarok, hogy a mérgezéstől félő lakosság körében jobban fogyjon az üdítő, az ásványvíz. A mérgezett folyók mentén élők tudják, mek­kora volt a veszedelem, s azt is megtapasz­talják, meddig kell még a következmények­től tartani. Romániában is kimutatták, hogy a megengedettnek hétszázszorosa volt a vízben a méregmennyiség, de nálunk is négyszázszoros szennyezést mértek. Normális időben júliusban virágzik a Ti­sza. Most nem kérészek, más virágok lepték el rövid időre a folyót, mintegy igazolva a szomorú dalt: Temető a Tisza, mikor kivi­rágzik. És jelzi azt is, mennyire felelőtlen az ember. Kár, hogy csak ekkora pusztítás éb­reszti fel bennünk a felelősséget, hogy iga­zából csak ilyenkor döbbenünk rá, mennyi bajt okozunk életterünkben a hétköznapo­kon. Mindig csak Eric, Ben, Alex, Fernando Jó­sé, Rosalinda, Samantha... És velem mi lesz?... Ferter János rajza HÍREK □ Lakossági fórum Mádl László Nyíregy- háza-Oros egyéni országgyűlési képviselője és Kozák György Nyíregyháza városi képviselő, városi elnök lakossági fórumot tart Nyiregyháza-Oroson február 15-én kedden 18 órakor a 18. Számú Általános Iskolában. □ Véradás A Vöröskereszt megyei szerve­zete ma Demecserben a művelődési házban 9 és 14 óra között, Olcsván az egészségház­ban 10 órától szervez véradást. □ Farsangi bál A megyei mozgáskorláto­zottak egyesülete nyíregyházi csoportja feb­ruár 17-én 16 órától farsangi bált szervez a Speciális Szakképző fiataljaival közösen. A mulatság Nyíregyházán a Széchenyi utca 33-34. szám alatt lesz. A rendezvényre vár­ják a Nyíregyháza és környékén élő, mozgás­ban akadályozott fiatal tagjaikat is. Az állam mossa kezeit Csönd a gyógyíthatatlan vérzékenységben szenvedők kártalanításáról A család hűtőszekrénye jószerivel a képen is látható vérkészít­ménnyel van tele A szerző felvétele Szőke Judit Baktalórántháza (KM) — A te­lep utolsó, parányi házában olyan a tisztaság, mint egy­némely kórteremben. Pedig váratlanul érkeztünk. Az ál­lami kártalanításnak, ami évek óta késik, biztosan job­ban örültek volna. Személyenként hárommillió fo­rint az igényük. Papírjuk az üggyel kapcsolatban több kilóra tehető. A Csorba családnak mindkét fia nagybeteg. Ricsi 12 éves, Imre egy esztendővel több. Róla egy szalmonellafertőzés alkalmával derült ki — 6 hónapos volt akkor —, hogy a gyógyíthatatlan kór élete végéig elkíséri. Nem szívó­dott fel az infúzió — mondja az anya —, ellenben tele volt a kicsi teste hematómával. A szakszava­kat olyan avatottan használja — pedig csali nyolc általánost vég­zett —, hogy az ember ámul-bá- mul. A vénás injekciót is be tud­ja adni — le is doktornőzték már érte... Megteheti különben, pa­pírja van róla: a képzést kitűnő eredménnyel végezte el. A máso­dik gyereknél előre lehetett sej­teni, hogy jön a tragédia követ­kező felvonása... A másnak csak fájdalmas, kellemetlen ütések, ütődések életveszélyesek. Fog­záskor mentő vitte a fiúkat Nyír­egyházára. — De úgysem vetettem volna el — állítja Csorbáné, visszaem­lékezve, mivel indokolt volt, még nyolc hónapos terhes korában is rá akarták beszélni, ne vállaljon még egy hemofiliás babát. A baj nem jár egyedül. 1997 végén állapították meg, hogy so­kakkal együtt a fiúk vére is fer­tőződött hepatitis-C vírussal. A bűnös kórokozó a vérkészítmé­nyekkel került a szervezetükbe. Örökletes Az örökletes vérzékenység (hemofllia) egyike a véral­vadási rendellenességek­nek. ízületi és izom-, ritkáb­ban más vérzésekben jele­nik meg. A vérzés addig tart, amíg a hiányzó véral­vadási faktort nem pótol­ják a vérkeringésben. A be­tegeknek lehetőségük van arra, hogy kezelésüket ott­hon is elvégezhessék. Hazánkban ugyanis csak 1993 után kezdődtek meg a szűrési el­járások... A H és a C az ő záróje­lentésükre is rákerült. A család jövedelme minde­nestől 43 ezer forint. Ebben ben­ne van a családi pótlék, az ápolá­si díj, hiszen az anya nem dol­gozhat, nonstop készenlétben kell állnia. A férj — aki ottlé­tünkkor csak a bejárati ajtó ki- sablakán nézett a távolba, ki tudja, mit látott — jövpótlós, még napszámba sem tud mindig járni. Pedig a kiadás sok. Az egészséges táplálkozás, speciális diéta mellett a srácok állandó fi­gyelmet, felügyeletet igényelnek. Tornából felmentettek, otthon a négy fal közé szorulnak, csak a tévé, a magnó szórakoztatja őket az egyszerű, takaros, parányi szobában, ahol a telefon bizton­sági szükséglet. Messze van az iskola, s hát a lakókörnyezet! Egy kormányü­lést kihelyezhetnének az utcába! A házon még mindig van vagy félmilliós OTP-tartozás. Régen nem tudják fizetni, egy percig nem tagadják. Már volt kiírva árverezésre is a ház — ötveneze­rért. Szívesen maradnának Bak- tán, csak valami egészséges, nyugodt helyen, iskolaközeiben szeretnének lakni. Még azt is el­viselik — ha nehezen is, meg­szokták —, hogyha csúfolják a gyerekeket, hiszen nem tudhatja mindenki, mi is ez a ritka beteg­ség. Előítélet, butaság — ezekkel is meg kell birkózniuk. Hogy milyen álmaik élete? Ahol a feltételek a boldogsághoz, a nyugalomhoz biztosíthatók lennének. Ehhez ugyanis nekik is joguk van. Joguk az van. Nagy a csend Dr. Bakos Zoltán ügyvéd vállalta magára a fertőzött hemofíliások érdekvédel­mét — csakúgy, mint an­nak idején, sikerrel, az AIDS-esekét. 180 ügyfele van országszerte, megyénk két tucat hemofíliásának majd mindegyike. Egyen­ként többmilliós kártalaní­tást várnak, a nem vagyoni kár miatt a magyar álla­mot, illetve képviseletében a Pénzügyminisztériumot tartják felelősnek. Három éve semmi érdemi reakciót nem kaptak, azaz mély hall­gatás a válasz — tudtam meg tőle. Piac van, pénz nincs Fehérgyarmat (M. K.) — A szatmári térségben több gazda igyekszik kiegészítő jövedelemhez jutni, sokan nyulakkal foglalatoskod­nak. Kéthetenként Gyula­házáról érkezik Széplaki Béla teherautójával. Reggel 8 órára már Fehérgyarmat­ra várták. A hirtelen jött eső sem riasztotta vissza a leadást váró gazdákat. Az átvételt a bt. képviselője eredményesnek minősítet­te: — A mai nap kb. 16-17 te­lepülés lesz, és ezen össze­jön 6-700 darab nyűi. Be­visszük Kisvárdára. Ott át­rakjuk másik szerelvényre, gépjárműre és Bajára vi­szik, a bajai vágóhídra. A gazdák percekkel a nyúl átadását követően megkapták a kilogrammon­kénti 255 forintot. Többsé­gük évek óta tart nyulat, s azt idézték, hogy ezelőtt két évvel 360 forintot kaptak egy kiló élőnyúlért. Akik kedvet akarnak támasztani, azzal érvelnek a nyűi mel­lett, hogy a sertés vagy más jószág felvásárlásánál is ha­sonlóak a tapasztalataik. — Minden alkalommal felvásároljuk, elvisszük a nyulat. Olyan nincs a gaz­dánál marad, helybe jö­vünk. Mint a felvásárló el­mondta, tapasztalja a gaz­dák háborgását, s továbbad­ja észrevételeiket.’ A Nyúl Terméktanács illetve a vá­góhidak ugyancsak ismerik a gondokat. Csökken a nyúltartók száma. A falvak­ban különösebb fajtaváltás­ra nem került sor. A nagy­üzemi nyulászatokban csak fajtatiszta tenyészetek van­nak. A társaságok a nagyü­zemi megoldásra alapoz­nak, de az, hogy egy-egy gazda kéthetente 30-40 nyu­lat leadhat, ez azért jelentős segítség a családnak. Nyúlszállítás Gyarmatról Molnár Károly felvétele N em büntetném a gu­berálókat. Elég baj, hogy szegények, így kell megszerezniük a min­dennapi betevőt. Nagyon lényeges, hogy nem lop­nak, hanem a felesleges­sé vált szemetet veszik magukhoz. Nem hiszem, hogy ez olyan súlyos bűn lenne, hiszen abból válo­gatnak, ami nekünk fe­leslegessé vált. Inkább sajnálom őket, minthogy pénz- vagy börtönbünte­tésre ítélném a kukázó- kat. Tóth Zoltánné, ÜGYINTÉZŐ S zomorú, hogy guberá­lásból kell megélniük embereknek. Szerintem a helyzetet kellene meg­szüntetni. Az egyén és a rendszer is hibás ezért. Valóban a város szégye­ne, hogy emberek kuká­zásból élnek. A bünteté­süket nem gondolhatták komolyan, ennivalóra nincs pénzük nemhogy bírságra. Biztos lenne megoldás arra, hogy ezeknek az embereknek is valamilyen munkale­hetőséget találjanak. Hagymási Sándor, TAXIS A rendszerváltás óta néhány ember na­gyon lecsúszott. Elsősorban az állam tehet róla, hogy ennyire lesüllyedtek, nem kellene őket büntetni. Valahogy fel kellene számolni ezt a tevékenységet, de nem büntetéssel. Jobb­nak tartanám ha köz­hasznú munkát rónának ki rájuk. Mondjuk taka­rításra bírságolnák őket. Amúgy egészségi szem­pontból is veszélyes a kukázás. Bihari István, VÁLLALKOZÓ H elyeslem, hogy meg­büntetik a kukázó- kat, mert fertőzésveszé­lyes. Számtalan betegség forrása lehet, s tovább is adhatják azokat. Minde­zek ellenére, nagyon saj­nálom ezeket az embere­ket, hogy ilyen módon kell élniük. Valahogy mégis meg kell szüntetni a guberálást. Ha más­ként nem megy, akkor pénzbírságot vagy bör­tönbüntetést szabjanak ki rájuk, mint Tiszaújvá- rosban. Balázsi Tiborné, VÁLLALKOZÓ Tudlik István, ÉPÍTÉSZ N em büntetném a kukázásért a szegény szerencsétlen embereket. Elég baj az nekik, hogy ilyen szomorú körülmé­nyek között élnek, s mások hulladékában kotorászva keresik az ennivalót. Nekik is meg kell valahogy élniük. Az biztos, hogy nem szép látvány, s fertőzések forrása lehet, így valóban meg kellene szüntetni, de nem pénzbírsággal sújtanám őket. MEGKÉRDEZTÜK: ÖN BÜNTETNÉ-E A GUBERÁLÓKAT? Kérdezett és fényképezett: Horányi Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents