Kelet-Magyarország, 2000. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-08 / 6. szám
2000. január 8., szombat Kelet« hétvégi 8. oldal KM-TARLAT Szőnyi István * ^Jjpesten született 1894-ben. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly növendéke volt. 1920-ban állított ki először képet a Műcsarnokban. A következő évben tanulmányutat tesz Ausztriában és Németországban. 1937-től a Képzőművészeti Főiskola tanára. Kossuth-díjas, kiváló művész. Halála után hét évvel megnyitják emlékmúzeumát Zebe- gényben. Ennek anyagából látható kiállítás a Városi Galériában. Reggel Akt Elek Emil felvételei MÚZSA Tóth Árpád Január Rossz időket élünk, hogy fessem ki jónak? Ki hisz ma Százéves Jövendőmondónak? Mikor maga sem hisz, öreg csont, magának, Húzván gond gyümölcse vén ágát nyakának? Mégis, hivatalból, ő lévén az ember, Kinél a naptáros jobb időket rendel, Varázsló-süvegét most is félrecsapva, üti a jövendő kongó űrét csapra: Csorduljon sok jóval a sok jövő hónap, Rossz nap elmaradjon, több legyen a jó nap, A rossz úgy se jöjjön, ha ki tán hivatja, — Ez legyen az új év legszebbik divatja! Halálra verte részeges apját Néha nehéz eldönteni, ki valójában az áldozat: a sértett-e vagy az elkövető? Szőke Judit A fiatalember mint letépett kapuszárny állt, s szinte érthetetlenül motyogta: — Hátrapillantottam. Az ablakpárkányon feküdt a gumibot. Egy mondattal később: — Ha kést láttam volna? Eszembe sem jut. A magam barkácsolta eszköz (59 centi hosszú, majd 3 centi vastagságú A szerző) a kóbor kutyák miatt volt ott, de sohase használtuk... Csak akkor egyszer. És utoljára. Mert bekerült a tárgyi bizonyítékok közé. Mint halált okozó testi sértés bűnjele. A 26 éves Á. ezzel sújtott le apjára — a szakértő szerint ötvenötször, ezek közül 5-6 igen nagy erejű volt, a fejétől a talpáig sérüléseket okozva. A sorsszerű halált a mellhártyát és a tüdőt átszúró eltörött bordák okozták. Értett hozzá, megpróbálta hát a masszív alkoholistát újraéleszteni, de akkorra már késő volt. Csak a csont recsegett... De az „öregnek” nem a szívmasszázs lett a veszte. A srác maga rohant rendőrért, mentőért. Fojtott levegő A büntetlen előéletű (áldozat? tettes?), vékony fiúnak a többórás tárgyalás alatt egy pillanatra sem jutott eszébe levenni a kabátját, pedig a teremben egykettőre fülledt meleg lett. Akkor is fojtott volt a levegő. Majdnem annyira, mint az ő érzelmei. A tudat alattijába gyömöszölt indulatokon évekig sikerült uralkodni. Kicsi korától ivott az apja, morgott, mint a kutya, villogott a szeme részegen, édes-ként csak azokban a ritka pillanatokban viselkedett, amikor józan volt. Olyankor, ahogy szokott lenni, szánta-bánta, ígérgetett, rimánkodott. Még az elvo- nót és a bőr alá ültetett kapszulát is vállalta. Dehát erre meg ráivott... Rendőrök is nemegyszer jártak náluk, mivel azonban vér nem folyt (családi perpatvar, ugye?), még jegyzőkönyv sem kéAgresszió Míg a női erőszak inkább a félelem, a kétségbeesés jele, addig a férfiagresszió a hatalom megmutatása, megtartása, a felsőbbrendűség kifejezése. E. W. Gondolf szociológus Az alkoholnak szirénhangja van szült. Nyaktájon szúrta a sógorát, fejszével törte be a kaput. A szomszédok is tudtak róla, hogy az erősen italozó, agresszív, kötekedő apától csak menekülni lehetett. Verte a feleségét, az anyját, fenyegetett mindenkit. Előfordult, hogy a valamikor bányász létére egykor erős, inas, ám élete végére alkoholrágta testű férj még a centrifugát is nekik akarta dobni. A feje fölé emelte, úgy rémisztgetett. Nem taníttatlak! Az utolsó hónapokban, hiszen a pénzt igyekeztek eldugni előle, már lopkodta a fagyasztóból a csirkét. Azzal fizetett a piáért a kocsmárosnak, a haveroknak. A fiú egy nap munkából hazatérve megelégelte apja viselkedését, aki már reggeltől piás volt, s mindenkivel kötözködött, az anyját már reggel „levágta”. Összeszólalkoztak, meg akarta fékezni, előbb szép szóval, miért van erre szükség, apu, de most, szokatlan módon, először, az apa a szópárbaj mellett meg is lökte a gyereket, aki nekiesett a kerítésnek, erre abból elemi erővel robbant ki az eddig elfojtott hév, s felkapta a botot, s ütötte szá- molatlanul a részeget, ahol érte. Azt látta, hogy vérzik az orra. Nem tudta megmondani a bírónak sem, mennyi ideig tartott a dráma, s hányszor csapott. Abban a néhány percbe sűrített mindent, az összes átélt fájdalmat, azt a többször hallott, kegyetlen privát ítéletet, hogy nem taníttatlak, úgy élsz, ahogy akarsz, hogy semmi közöd hozzám, nem a tiedet iszom, az anyja reszketését, a nagyi sírását... A duhaj földre esett. A fiúnak ahogy jött, el is szállt a mérge, még beszéltek néhány szót, majd csend lett. Erős felindulás, így hívják ezt a fajta kitörést. Elborul az agy, elszakad a film, hivatalosan szólva beszűkül a tudat, jön az emlékezetzavar, a magatartás fékezhetetlenné válik, az agresszív viselkedéssel szembeni tartós türelem, a nyelés, szelleme kiszabadul a palackból. Tiszteld atyádat és anyádat...! — hangzik a tízparancsolat intelme, s ehhez alkalmazkodik a jog is, amikor előírja az úgynevezett kitérési kötelezettséget. Nem lett volna joga, lévén apjáról szó, ellentámadással védekeznie, ki kellett volna lépnie a szituációból. De honnan tudta volna mindezt Á.? Senkinek sem ártott A tanúk padjáról feltápászkodó verébszerű nénike a feltett kérdésre, miszerint gondolt-e arra, hogy van-e más megoldás, mint engedni a gonosz, féktelen indulatoknak és hogy ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben is van segítség, azt válaszolta: — Nem, csak arra, hogy istenem, ha vagy, miért nem tudod megdögleszteni, istenem, vagy adj neki eszet, vagy vedd el. Megvallom, jobban kívántam a Martyn Péter felvétele halálát, semmint a segítséget. Ez meg egy olyan jó gyerek, soha senkinek nem ártott. A. valóban segítőkész, szerény, dolgos, munkahelyén is mindenki nagyon szereti. A válás, hisz az csak egy papír, ilyenkor nem megoldás — így vélekedett az özvegyen maradt, reszkető hangú anya. Nem lett volna a férjemnek hová mennie, ugyanis a testvérei is kitagadták, teljesen kilátástalan lett volna a sorsa egyedül. Hogy mit csinál, ha megkapja a bontóperi idézést? Egészen bizonyosan önkezével vetett volna véget életének. Mikor a busztól jövet meglátta a kapu előtt a rendőrautót, az volt az első gondolata: — Ez agyonütötte anyukát... De hogy mitől lett kibírhatat- lanná? Már sosem tudjuk meg. Védte az asszonyokat A férfi és a nő három évtizede voltak házasok, a kezdetektől szerepet játszott életükben a durvaság, az asszony jó esetben másnaposán látta. Négy élő gyermekük született, de mind meghaltak. Kivéve, az elsőt, Á-t. Hát, ezért nem bántotta (hacsak nem szóval, ami épp elég) eddig a végzetes napig soha őt az apja... Őt, aki a család nőtagjainak védelmezőjévé, egyszersmind egy másik szerepet átvéve, észrevétlenül, a család fejévé, a két asszony védelmezőjévé vált. Meg is maradt bátornak mindvégig. Miközben... megölte az apját. Nevezetességeink Kisvárdán a város központjában található a római katolikus templom. Szentélye gótikus. Elődje helyére épült a XV. század közepe táján. A korábbi templomot Szent László király építette, a kunok ellen, a város határában zajlott győztes csatája után. A vár bontásából kikerült téglákból épült — 1788-1805 között — a templom jelenlegi hajója Elek Emil felvétele ’
