Kelet-Magyarország, 2000. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-03 / 1. szám

2000. január 3., hétfő 4. oldal m HAZAI TÁJON ^- ____I □ Levéltári esték A megyei levéltárban (Nyíregyháza, Széchenyi u. 4.) január 6-án, csütörtökön 17.30 órakor kezdődik az a be­szélgetés, amelynek témája a 2. világhábo­rút követő csehszlovák-magyar lakosságcse­re. Bevezető előadást Hanzsel Ágota levéltá­ros tart, személyes élményeiről Kiss Vendel, a Felvidék 1947 Egyesület titkára beszél. □ Aerobic gyerekeknek Januárban ae- robicfoglalkozásokra várja a gyerekeket és felnőtteket Kerecseny Zita oktató, volt fitnes- versenyző a nyíregyházi helyőrségi klubba. Az edzés felnőtteknek hétfőn és szerdán 18 órától, a gyerekeknek hétfőn és pénteken 17 órától kezdődik. □ Díszpolgár polgármester Tavaly Pá- lóczy Lajosnét, Máriapócs polgármesterét vá­lasztották a város díszpolgárává, aki 1981 óta áll az önkormányzat (korábban tanács) élén. Tizenkilenc év alatt rengeteget fejlő­dött a település, olyannyira, hogy városi cí­met nyert. Befogás December végén megkezdő­dött a kallósemjéni Kállay Vadásztársaság­nál a külföldre szánt élő nyulak befogása. Képünkön Molnár Béla és Fesztóry László munka közben Gazdag Tibor felvétele Egy csónakot! KovAts Dénes •Tanyám, ha szeretsz egy kicsit, vegyél egy csónakot! — dúdoltam magamban a 100 Folk Celsius egykori nótáját a közel­múltban. Bizony, csónakra lett volna szük­ség, hogy a ránk zúdult, s olvadó hóban-la- tyakban normálisan közlekedni tudjunk. Nem (csak) a hóban jártunk térdig, de a pocsolyákban, latyakos gödrökben is. Oly­kor csak a magas szárú cipő vagy a csizma jelentett némi menedéket, nehogy elázzon zoknink a lábbeliben. Vagy rosszul terveztek, illetve kivitelez­tek megyénk székhelyén sok helyütt, vagy tönkrement a burkolat, de tény: szinte Ve­lencében érezhettük magunkat — mint fo­galmazott egyik kollégám. A nagy áruház fedett parkolójában éppúgy pocsolya foga­dott, mint a járdáról a zebránál az úttestre lelépve, de akár csak végigsétálva a belvá­roson — nem nagyon volt kiút, menekvés. Nem tudom, tettek-e városnéző sétát az illetékesek Nyíregyházán, de érdemes lett volna. Felmérni azokat a pontokat — hú, de sok ilyen akad! —, ahol az egyenes jár­da és út helyén mélyedések alakultak ki. Hiszen nemcsak a fagytól, a zord téltől jöt­tek ezek létre, de feltehetően kivitelezési hibák miatt is. Van egy újévi ajánlatom: szívesen szer­vezünk városnéző túrát az illetékeseknek, ha a következmény — ahogy kellene —, pocsolyamentes sima járda és út lesz... Színpompás ajándék a kertnek Az utak mellé, a virágágyásokba, a sziklakertek környékére ültették el a hagymákat Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Letapo­sott havas, jeges út vezet a Nyíregyházi Főiskola főépülete felöl a botanikus kertbe. Széllel, hóval birkó­zunk az odavezető úton. Néhány lépés után aztán már nem akarunk hinni a szemünk­nek: a pálmaházban máris a nyárban vagyunk. A páradús klímában orchide­ák és flamingók virágoznak, pi­ros és sárga virágú aloeak kö­szöntének mindenfelől, és a kö­zép-európai szemnek szokatlan látvány, az egyik fán citrom sár­gállik. Boronkay Ferencné, a kert ve­zetője jó hírrel fogad: az egyik budapesti kereskedő, Etter Kata­lin hatalmas ajándékkal lepte meg Nyíregyháza oázisát, 202 ezer forint értékű adománnyal gazdagította a botanikus kertet. Töméntelen mennyiségű, külöm- böző színű és formájú tulipán-, jácint-, nárcisz és turbánlilio­mok virághagymáival, amelyek­nek színpompás virágai április­tól júniusig fogják majd ékesíte­ni a kertet. Az utak mellé, a vi­rágágyásokba, a sziklakertek környékére ültették el ezeket a hagymákat. Nincs hiány az ada­kozókból, egy korábbi adomány­ból például olyan fóliasátor épült, amely két rétegből áll, és Itt a Csendes-óceán partján, az amerikai hósipkás Olim­posz! hegyekre kilátva, a ha­zai, szép életünkről írok. Csodálatos élmény. Bennem lebegnek az arcok, az élethű hangok is, pedig más sok év telt 1956 óta. Elevenen él em­lékezetemben az egykori, régi Nyíregyháza, a szerkesztőségi élet. Előttem járkál a pohos Jós­ka, akit így is neveztünk, vagy Kálmán, aki mielőtt nekidőlt egy-egy dörgedelmes cikket meg­írni, mindig a fürdőbe sietett előbb. Vagy ott van Zajtai bácsi, szép, nyugodt, deres fejjel, a te­hetséges vörös hajú szerkesztő, Gyuri, az Ecsedről jött Bálint az anyját táncoltató szép tárcáival vagy a csendes Bandi, aki felső C-hangon diktálta a levele­zőknek a választ. S ott volt a borspecialista Pista, aztán az örökké mozgékony fotós Jóska, aki még lövős vakuval fényképe­zett, amitől le is égett a függöny, vagy a gépkocsivezető Feri, aki gyakran eldöntötte, hová, merre menjünk riportútra. Még egy régi, de nem feled­Nyár a télben ezek között hideg víz cirkulál, hogy kielégítő klímát biztosítson a fóliaházban lévő mediterrán növényeknek. Ez azonban nem a legbiztonságosabb, meglehet, egy erősebb vihar, hosszabb áramkimaradás, vagy más meg­rongálná ezt a rendszert. Ezért szeretnék ezt összekötni a nagy pálmaházzal, és biztonságossá hető emlék. Bálint évekkel ezelőtt — alighogy kiszabadul­tam az egyetemről —, nyakig adósságban arra kért, tudnék-e küldeni számára egy fülhallgató­ba építhető nagyothalló készülé­ket, mert igen romlott a hallása. De sajnos ebből nem lett semmi. S milyen az ember? Vádolja ma­gát örök időkre. Emlékszem arra, amikor a szerkesztőségben gyakorló éve­met töltöttem az egyetem alatt, s dőltek belőlem az akkori csokor­hírek. így egy szélhámos költő csasztuskája alapján írtam egy áradozó hírt a tsz-zárszámadás- ról. Jöttek is a fenyegető telefon- hívások a tagságtól, mert kide­rült, sikkasztással vádolják a tsz elnökét, ugyanis még nem is volt zárszámadás. Nagyon elteltek az évek, miről is írjak, az ország-világ dolgairól vagy inkább magunkról. Talán kezdem a saját élményekkel. Elég korán, még életem erejében nyugdíjba mentem, ez 1991-ben történt. Ottavában, ahol a föld- művelési könyvtárak igazgatója voltam, s a hivatás mellett min­dig akadt egy kis idő az irodalmi ténni télen is a ritka növények létét. Ennek érdekében a főisko­la kaktuszház alapítványa — megköszönve a növényszerető állampolgárok korábbi felajánlá­sait —, kéri a további támoga­tást. A közelgő adóbevallásra va­ló tekintettel kérték, közöljük: az adószámukat: 19206015-1-15. Egy másik álom: szeretnék, ha munkára is, irodalomszervezés­re, bibliográfiákra, az élmények megírására. Sok mindenre. írá­saim magyarul és angolul is megjelentek. Később átköltöz­tünk a Viktóriába, a Csendes­óceán partjára, ahol együtt élek feleségemmel, Máriával, aki bal­ti német Észtországból. Ő volt mellettem, amikor három éve karácsony este halottnak nyilvá­nítottak, mert egy súlyos tüdő- gyulladást követően a kórház­ban megállt a vese- és májműkö­désem. Még két órát jósoltak az életemből. De túléltem. Köszö­nöm is mindazoknak, akik segí­tettek a gyógyításában. Főleg a feleségemnek és a barátoknak. Már sokat is szóltam magam­ról, pedig csak azt akartam tu­datni veletek, mostanában újra otthon vagyok. Igyekszem meg­írni az emlékirataimat. S ezeket nektek, régi barátoknak, régi nyíregyházi embereknek is kö­szönhetem. Újra veletek vagyok hát, járom a régi utcákat, beszél­getek az emberekkel, akiknek a szava soha nem halványult el. Lejegyezte: Páll Géza Balázs Attila felvétele a Sóstói Állatparkot és a botani­kus kertet egy kisvonatjárat köt­né össze, így a lelkes látogatók Nyíregyháza mindkét egzotikus látnivalóját egy „mozdonyfüst” alatt megtekinthetnék. S még egy jó hír. A napokban elkészül a botanikus kert színes ismertetője, így az itt látottak egyrésze akár haza is vihető. Múltunk a Suliexpón Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — A millennium jegyében or­szágos, sőt nemzetközi szint­re emelve rendezik meg 2000. május 26-28. között Nyíregyházán a Suliexpo 2000-et. A Megyei Pedagógiai, Közmű­velődési Intézet és Továbbképző Központ által a 2000. év gyer­meknapjára időzített Suliexpo olyan fesztivál, amelyen óvodák­ból, általános és középiskolákból nevező csapatok adnak számot felkészültségükről, ugyanis az egyetemes és a magyar történe­lem lesz a középpontban. A rendezvényhez kapcsolódva a szervezők több pályázatot is meghirdettek, az egyik az „Ezerarcú Kárpát-medence” né­ven fut. Ebben minden, a Kár­pát-medencében élő fiatal részt vehet 3-tól 18 éves korig. A meg­adott kategóriák: vizuális művé­szet (fotó, fotómontázs, fest­mény, képregény), zeneművé­szet, irodalom (novella, riport, esszé, műelemzés, líra), mozgás és táncművészet. A kritérium azonos: mutassák be a Kárpát­medence valamelyik természeti szépségét, az itt élő emberek kapcsolatát. A másik pályázat cí­me: „Keresd a gyökereidet!”. A feladat: bemutatni egy település, iskola vagy egy család történe­tét. Megjelent még kódexkészítő, iskolatörténeti, makettkészítő pályázat is, a beküldési határidő valamennyinél 2000. március 1. Félévi bizonyítás Nyíregyháza (KM) — Hagyo­mány már a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola ze­nei tagozatán, hogy minden fél­évben számot adnak szakmai tu­dásukról, felkészültségükről szolfézsből, zenelméletből, zene- történetből, hangszeres tudásból a növendékek. Az idén a január 24-ével kezdődő héten délutánon­ként bizonyíthatják az eddig ta­nultakat a diákokat. Az iskolában Falvai Sándor zongoraművész és Gál Károly hegedűművész januárban to­vább folytatja az immár hagyo­mányosnak mondható szakmai továbbképzést, amelyen minden érdeklődő rész vehet. I Jászay Sándor nyugdíjas Vásárosnamény (KM - L. Gy.) — Az elmúlt év nyarának már nyugdíjasként vágott neki. Azt megelőzően viszont bőven kiju­tott a munkából Jászay Sándor nyugalmazott polgári védelmi alezredesnek, vásárosnaményi körzeti parancsnoknak. Külö­nösen ’98 ősze és a múlt év te- le-tavasza volt embert próbáló: árvíz, belvíz, hó, minden volt. Az ötvennégy éves nyugal­mazott parancsnok Tiszakere- csenyben született. A középis­kolát a kisvárdai Bessenyei György Gimnázumban végezte, majd Szolnokon a Kilián György Repülőgép Műszaki Főiskolán diplomázott. E négy esztendőt máig a legszebb évei­nek tartja. A rádiótechnika Jászay Sándor Elek Emil felvétele volt és maradt kedvenc időtöl­tése, munkája. E területen, a honi rádiótechnikát szolgálta a katonaságnál tizennégy évig Mezőcsáton, illetve Miskolcon. A megyei polgári védelem­hez 1982-ben került, amelynek hét évvel ezelőtt lett a körzeti parancsnoka. A város védelmi bizottsága 1998 őszén már a nagy baj előtt napokkal össze­ült, s így felkészülten várták — a később — az évszázadnak tartott áradását. Ám Vásáros­namény környékén nemcsak a Tisza rakoncátlankodott, de a Szamos és a Kraszna is. E ke­mény napok már emlékké sze­lídültek. A nyugdíjazását, saj­nálatos módon a felesége beteg­sége hozta előbbre, akinek a szemében folyton fogy a fény. Jászay Sándor igyekszik táma­sza lenni élete párjának, s jó nagypapája a három unoká­nak. A nyugalmazott parancsnok dédelgetett álma egy technikai, történelmi emlékpark létreho­zása Vásárosnaményban, amely önálló múzeuma lenne a rádiózásnak és a polgári véde­lemnek. Az e célra kiszemelt régi kastély hiteles hely lenne, hiszen egykoron itt állt a na- ményi vár is. Nyírségi emlékek — Kanadából Egykori munkatársunk, Miska János a barátokról, a városról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents