Kelet-Magyarország, 2000. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-15 / 12. szám
2000. január 15., szombat Kdét# HÉTVÉGE 9. oldal KÖZELKÉP A vizek szerelmese KovAts Dénes Nem véletlenül választotta a vizes pályát Bodnár Gáspár, a Felsö-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgató- helyettese, hiszen rakamazi születésűként gyermekkorát a folyó mellett töltötte. — A Tisza, a Morotva és más vizek környékén nőttem fel, nagyon szerettem és szeretem a természetet. Ez hatással volt a pályaválasztásra is — amiről az általános iskolában gyakran beszélgettünk —, osztályfőnököm, Kövesdi Józsefné ennek ismeretében javasolta számomra a vízügyi szakközépiskolát — vallott az indíttatásról. Az élmények között említette a hetvenes nagy árvizet is, ekkor látta meg igazán a víz erejét. Gyermekörömnek tűnt, hogy egy ideig iskolába sem kellett járni, hiszen az intézményben a szerencsétlenül Bodnár Gáspár Elek Emil felvétele járt, házaikból kitelepített emberek leltek átmeneti otthonra. A középiskola után egyenes út vezetett a műszaki egyetem vízépítő mérnök szakára, de mivel nem volt üres álláshely a FETIVIZIG-nél, Nyírteleken, a honvédségnél kezdett dolgozni építésvezetőként. Igaz, az első alkalmat megragadta néhány évvel később, hogy visszakerüljön vágyott szakmájába. — Feleségem figyelt fel a Kelet-Magyar- országban közzétett álláshirdetésre: vízépítő mérnököt keresett a vízügy — emlékezett. — Jelentkeztem, szerencsére a döntéshozó engem választott. Ügyintézőként kezdtem, majd csoport-, később osztályvezető lettem, 1993-ban megpályáztam és elnyertem az igazgatóhelyettesi állást. □ Mi ennek a szakmának a szépsége? — Ezen még sosem gondolkoztam — felelte némi hallgatás után. — Talán az, hogy változatos és a természethez kapcsolódik. Mindig új helyzettel kell szembenézni, hiszen nincs két egyforma víz, a folyók állandóan változnak, minden ár- vagy belvíz esetén más-más körülmények között kell helytállni. Azt hittem, sokat lehetek majd a vízparton, de az irányító munka ezt nem oly gyakran engedi meg, pedig jó lenne többször bejárni a területeket. Olvasás, kertészkedés Bodnár Gáspár munkájának nagy elismerése, hogy a múlt év augusztus húszadikán a Parlamentben — Orbán Viktor és Áder János jelenlétében Göncz Árpádtól átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét. — Mivel érdemeltem ki ezt a valóban nagy kitüntetést? Az indoklás szerint az 1998. évi árvíznél végzett munkámat ismerték el. Nekem szól, de úgy gondolom, alapvetően a megyénkbeli vízügyes csapat tevékenységét ismerték el vele. □ A szakember a vízparton tölti a szabad idejét? — Legszívesebben két dolgot csinálok a szabad időben: olvasok és kertészkedem a kis kertünkben, ahol minden fát, növényt magunk ültettünk. A szabadság természetesen mindig a vizközelben telik, a parton jókat lehet olvasni, pihenni. Megyénkben kedvencem a Túr bukó és a kisari híd környéke. Ilyenkor naponta-kétnaponta fogyasztok el egy-egy könyvet. A halat szeretem, de abszolút nem vagyok horgászember. Krúdy és ELTE □ A gyerekek is megfertőződtek a vízzel? — Két fiam is szereti a vízkörnyéki pihenést, a kisebből, aki a Krúdy gimnáziumban harmadikos, lehet még vizes, ő szereti a természetet. A nagyobbik más irányt vett, ő az ELTE jogi karára jár. Kegytárgyak a templomban Elek Emil felvételei Több tízezren keresték fel a múlt esztendőben is a máriapócsi kegytemplomot. Mint ismeretes, a görögkatolikus zarándokhely a Mária-oltárképének többszöri könnyezése folytán lett kegytemplom. A kegyképhez zarándokló hívek nagy száma tette szükségessé a régi fatemplomocska helyett egy nagyméretű, díszes templom felépítését, amely ma már bazilika minor a pápai adomány folytán. Egyházi jelentőségét bizonyítja az is, hogy itt több püspököt szenteltek fel, és magyarországi útja során a pápa is felkereste. A szép épületben belül is sok a látnivaló, a csöndes elmélkedést, a fohászkodást elősegítő műtárgyak sokasága várja a hívőket. A kegytemplom igazi pompája a hajót záró, illetve a szentélyt kettéosztó, képekkel díszített iko- nosztázion és az ezzel közös, művészi egységet alkotó többi berendezési tárgy összhatásából bontakozik ki. A kegytemplom díszes képállványa 1785-1788 között készült. Összeállításunkban néhány érdekes tárgyat mutatunk be. Bátyus bál a Szúnyogban Jónak volt mondható az évkezdet a hetvenöt év előtti — 1925-ben — Szálkán. Köztudottá vált, hogy az előző évben 70 pár házasulandó mondta ki a boldogító igent, született 271 gyermek és volt 132 temetés. Ekkor még csak fújdolgált a későbbi világgazdasági válság előszele, a polgárok önfeledten szilvesztereztek a Sar- kadyban, ahol Fábián Sándor lapszerkesztő javallatára elhatározták, hogy a Szálkára menekültek egyesületet alkotnak. (Erről az egyesületről a későbbiekben nem esett szó, de az ideszakadt nagykárolyiak, beregszásziak sorsának szociológiai vizsgálata megérne egy misét.) Folyt a pezsgő és Aranyi Kálmán vezényletével nagy tetszést aratott az úri banda. Az iparosok az akkor még regnáló Pannóniában mulattak, a zsidók a Szúnyogban bátyus bállal köszöntötték az új esztendőt. Januárban köztudottá vált, hogy Mátészalkáról lehet telefonálni a felvidéki városokba. Ez főként a nagykereskedőket érintette. Az is ismertté vált, hogy Péchy Manó föld- birtokos a porosz Johannita- rend tiszteletbeli lovagja lett. Újjáalakult a Vöröskereszt Egylet. Érdekes, hogy először itt és ekkor kezdték firtatni azt, hogy az I. világháború befejezése után hová tűnt a vöröskereszt által működtetett kórház felszerelése. Kiderült, hogy azt az országos központ oszlatta fel, a felszerelést — stílusosan — elárverezték. Rendeződött a posta- hivatal ügye. Az akkori községházával szemben Weisz Lajos házában, ahol addig az alispáni iktató és irattár volt, három helyiséget kaptak. (Hogy évtizedek múlva robbanás és több költözés után végleges helyet kapjon a Kálvin téren.) Kóródy és Nehéz új cipészmúhelyt nyitottak az Újváros középső utcájában. Jöhetett a farsang és a báli szezon. Aranyjelvény a tanár úrnak Horányi Zsuzsa Nincsenek könnyű helyzetben a pedagógusok, hiszen a társadalom nem ismeri el igazán munkájukat. A testnevelőkét pedig különösen nem. A tanárok többsége is úgy vélekedik, egy tesi órát bárki meg tud tartani: bedobják a gyerekeknek a labdát és peregnek a percek. Holott aki komolyan veszi a munkáját, annak valóban felelősségteljesen kell dolgoznia a balesetveszély és a fegyelmezetlenség lehetősége miatt a testnevelés órákon, s ha fontosnak tartja azt, hogy a diákjait a mozgás szeretetére nevelje. Bálint Mihály a legjobb testnevelők közé tartozott. Azért a múlt idő, mert 1996-tól nyugdíjas. A közelmúltban a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének aranyjelvényét kapta, hiszen 43 éven át kiválóan nevelte tanítványait a tornatermekben. Miska bácsi középiskolásként szerette meg a sportot, a testmozgást a nagy tiszteletben álló testnevelő, Fiedler Barna révén. S ekkor határozta el, hogy testnevelő tanár lesz. A fővárosi Testnevelési Főiskolán 1956-ban szerzett diplomát. Pályakezdőként Berettyóújfaluban helyezkedett el, majd tanított a nagykállói Budai Nagy Antal Középiskolában, a nyíregyházi Kossuth Gimnáziumban, a debreceni Református Főgimnáziumban, a nyíregyházi Zrínyi gimnáziumban, 1969 nyarától a tanárképző főiskolán, ahol 1980-ban lett a testnevelés tanszék vezetője. Szeretett ta nítani, ma gáért a testnevelésért és a tanítványokért. Szép emlékeket őriz hosz- szú pályafutása állomásairól. A körülményekhez képest igyekezett mindig a legjobb sporteredményeket elérni tanítványaival, bár a test egészséges nevelését tartotta igazán fontosnak: az értelmi-, az erkölcsi- és a testi nevelést együttesen. A sport a jellemformálást is nagymértékben befolyásolja. A legjobbat akarta nyújtani a saját területén, s gyakran ezt sikerült is megvalósítania. Legalábbis mindezt igazolta, hogy a délu- t á n i sport- foglal- k o Bálint Mihály Elek Emil felvétele sokon is — amelyek nem voltak kötelezőek — zsúfolásig tele volt a tornaterem. Nagy jelentőséget tulajdonított a különböző rendezvényeknek, az iskolai sportünnepélyeknek és a dísztornának. Ezeken a bemutatókon nemcsak a diákok vettek részt, hanem meghívott vendégként a magyar torna sport olimpikonjai is. A tornát általában nehéz sportnak tartják, az eredményért éveken át keményen kell dolgozni. A feltételek a tanárképző főiskolán sokat javultak, s bár nem kimondottan a versenysport volt az elsődleges cél, hanem a testnevelés képzés, azért versenyszerűen is sportoltak a hallgatók. Szép eredmények születtek az egyetemi bajnokságokon, rendszerint dobogós helyeken végeztek. Nagyon jó érzés volt, mikor 1991- ben a TF-et megelőzve aranyérmet szereztek. Munkája eredménye itt csúcsosodott ki, hiszen Nyíregyházán nem büszkélkedhettek nemzetközi szintű versenyzőkkel, csak saját nevelésű sportolókkal, főiskolai hallgatókkal. A testnevelés tanszék vezetőjeként feszes munkatempóban dolgozott, fedett uszodát és atlétikai csarnokot építettek. A napjait teljes egészében kitöltötte a munka, majd a nyugdíjazást követően hirtelen óriási űr keletkezett. Azonban a sport többek között arra is megtanít, hogy emelt fővel viseljük el a nehéz helyzeteket...
