Kelet-Magyarország, 2000. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-15 / 12. szám

2000. január 15., szombat 3. oldal Kelet« HÁTTÉR NÉZŐPONT Hurrá! Repülő! Angyal Sándor Azt hittem, rohanó és összekuszálódott vi­lágunkban a magamfajta embert már sem­mi sem lepi meg. Tévedtem. Az történt, hogy egyik reggel borotválkozás közben majdnem megvágtam magamat, amikor azt hallottam: a vasutasokhoz hasonlóan a sze­mélyi forgalom magyar légipilótái is a sztrájk gondolatával kacérkodnak. Teszik ezt kétszámjegyű fizetésemelés reményében, mivel nekik itt lenn a földön átlagosan csu­pán bruttó 650 ezer forint a havi fizetésük —járandóságuk —, aminél még Ázsiában is négyszer vagy ötször többet keresnek gépmadarat vezető sorstársaik. Mielőtt még a szívem megszakadt volna, eszembe jutott amerikai orvos ismerősöm, aki — maga mondta — bruttó havi tízezer dollárt keres egy klinikán. Hát ez bizony megvan vagy hússzor több is, mint az ittho­ni kórház két szakvizsgával rendelkező kollé­gájáé. Arról viszont egyetlen árva szót sem hallottam a rádióadásban, hogy az itthoni belgyógyász le akarná tenni a munkát. Má­soknak a fülét is megütötte az a kevesellt 650 ezer havi pénz. Voltak, akik szerint a pi­lóta ennél többet érdemel, mert munkája során az élete állandó veszélyben van, nem úgy, mint némely bankigazgatóé, aki ráadá­sul jóval többet zsebel be, mint a légikapi­tány. Bizony ebben sok igazság van, mint ab­ban is, hogy a pilóta átlagfizetése csaknem tízszerese a dicsekvésre egyáltalán nem mél­tó nagy magyar átlagnak. A pilóta és az or­vos keresetét azért is szembesítem szívesen, mert van némi hasonlóság a rizikószintjük­ben, meg abban, hogy körülbelül ugyan­annyiba kerül a diplomájuk a nagy magyar átlag számlájára. l\/lire mégis lekapartam képemről a szőrt, már tudtam, milyen tanácsot adok majd unokámnak, ha megkérdezi, mi legyen, ha felnő. Nem javaslom majd neki sem azt, hogy tűzoltó legyen s katona, vagy vadakat terelő juhász, hanem a pilótaságra bizta­tom. Máris van némi affinitása e foglalkozás iránt, mert tavasszal, ha búgást hall az égből, szinte örömtáncot járva kiabálja: „Hurrá! Repülő!" No végre! Most már erősnek és nagynak érzem magam Ferter János karikatúrája HÍREK □ Lelkisegély A telefonos lelkisegély-szol- gálat január 15-én szombaton és 16-án va­sárnap hívható 18-tól 23 óráig a 06/80/505- 555-ös telefonszámon. □ Természetes gyógymódok A vasutas művelődési házban Természetes élet- és gyógymódok bioenergetikai megközelítéssel címmel szerveznek tanfolyamot január 29- én és 30-án. □ Ügyfélfogadás A Felső-Tisza-vidéki Kör­nyezetvédelmi Felügyelőség január 17-étől hétfőn és szerdán 9-12 és 13-15 óra között fogadja az ügyfeleket. Szélnek eresztettek egy szakmát Jászberényben nem kellett, Nyírbátorban sikerre vitték a hűtőgépszerelő-képzést Marik Sándor Nyírbátor (KM) — Szerény hír volt az év végén lapunkban, hogy a Magyar Tkidomány Napja alkalmából a II. Termé­szettudományos Szakköri Pá­lyázaton a Bethlen Gábor Szakképző Iskola (Nyírbátor) a három első díj egyikét ve­hette át. Időközben két újabb pályadíj­jal gazdagodott az iskola, ez ad­ta az alkalmat, hogy a díjazot­takat sikereik titkáról kérdez­zük. Ötlet és munka Dózsa Györgyné igazgató: — A díjkiosztáson lepődtem meg legjobban, amikor egyete­misták és az országos elitgimnázi­um, a budapesti Fazekas végzősei mellett a mi szakmunkás-tanuló­inkat szólították. Ha van olyan ta­nár, aki magával tudja ragadni a diákokat, hegyek mozgatására ké­pesek. Nálunk, szerencsére, több ilyen is van, köztük Berták Csaba és Nagy Sándor. Geszten István szakmunkásta­nuló, a díjnyertes szakkör tagja: — Az ötletet a tanárunk adta, de mindent megbeszéltünk, és amíg elkészült a munka, Üveges Tamás Jánossal és Szűcs Péterrel, aki azóta már végzett, mi is nagyon sokat dolgoztunk rajta, és menet közben módosítottunk is lényeges dolgokat. Nagy Sándor szakkörvezető ta­nár: — A lényeg egy oktatási se­gédeszköz, hűtőgépmodell, ame­lyen könnyebb szemléltetni és ál­tala megérteni a hűtő körfolya­matot, mert szabad szemmel is látható mindaz, ami különben a háztartási vagy ipari hűtőgép zárt belső terében zajlik. Az, hogy A szakköri munka, mint az inno­vatív gondolkodásra nevelés szín­tere című pályázaton nyertünk, lehet akár véletlen is, hiszen mi az oktatás megkönnyítésére talál­Nagy Sándor mérnök-tanár Geszten István az oktatóterem­ben tűk ki ezt a modellt, és ha már megvolt, pályáztunk is vele. Kálvária A részletekből aztán fény derült egy jó szakma majdnem egy évti­zedes kálváriájára. Magyarországon a nyolcvanas években európai színvonalú hűtő- gépszerelő szakma virágzott. A szerző felvételei Szinte minden egy céghez, a jász­berényi Lehelhez kötődött, ott volt az országos képzési, tovább­képzési bázis, ott mindent tudtak a hűtőgépről. Aztán jött a privati­záció és Stockholmban „nem ta­núsítottak érdeklődést” a szak­munkásképzési profil iránt. Ami nyersebben azt jelentette, hogy szélnek eresztették az egész társa­ságot. Majdnem öt év kellett ah­hoz, hogy a szétszóródott, részben kényszervállalkozóvá vált szak­emberek csapata rájöjjön, hogy itt bizony óriási nagy baj lesz, ha senki nem képez új hűtőgépsze­relő szakembereket. A Hűtő- és Klímaipari Vállalkozók Szövetsé­ge (HKVSZ) kezdett lobbizni a képzésért, s a nyírbátori szakkép­ző iskolában partnerre találtak 1994-ben. Nyertek ötmilliót Ekkor már tanárként ott dolgo­zott Nagy Sándor villamosmér­nök. Az egyébként korábban ko­moly műszaki értéknek számító nyírbélteki Ganz megszűnte után váltott át a tanári pályára, mivel az iparban is mindig vonzódott a technikai újdonságokhoz és az ok­tatáshoz. így talált egymásra cél és em­ber a megfelelő helyen, s azóta a nyírbátori iskolában kialakult az ország egyik színvonalas hűtőgépszerelő oktatási centru­ma. — Azt mondják, manapság nincs pénz az iskolákban — fejte­geti Nagy Sándor mérnök-tanár. — Szerintem bőven lehet. Az utóbbi években mi is tízmillió fel­etti összeget nyertünk, csak ép­pen nyitott szemmel kell járni, fi­gyelni az igényeket, a pályázato­kat, a lehetőségeket, s nem sza­bad rutinból dolgozni. Erre is igaz, hogy csak első pályázatokat nehéz megnyerni. Utána gyakran már szólnak: „Felfigyeltél erre a dologra? Ti ezt jó csináljátok, pá­lyázzatok...” és mi pályázunk szorgalmasan. Diákokkal, önálló­an, másokkal összefogva. Jól felszerelt Közben megismerkedünk a még csak néhány hetes, ötmilliót érő díjnyertes pályázattal. Ez most a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumhoz (KHVM) kötődik és az informati­kai technológia oktatását teszi könnyebbé. A nyolc Pentium 2-es, tehát korszerű számítógép mellé egy olyan hardver eszköz készül, amivel a digitális technikát lehet oktatni. („Mert hiába mutatom én a keverőtárcsás mosógépet, ha már régen az elektronikával vezé­reltet viszik a vásárlók” mondja a szaktanár...) Eddig oktatás köz­ben akár negyedmilliót érő elekt­ronikus panelek is „elszálltak”, mert a diák menet közben vala­mit nem jól csinált. Olyan inter­aktív CD-t késztenek, amelyik ezt kizárja, a tanítási folyamaton lépésről lépésre végigvezeti a ta­nulót. Közben Nyírbátorban, ahol a szakképző iskolában már több, mint 850 tanulót oktatnak, kiala­kul a megye egyik legjobban fel­szerelt oktatóterme, miközben tervezett, költségvetési pénz való­ban nincs. LETKÉPEK Újévi látogatás Oláh Gábor .A. kalapom még mozgott a fogason, de már elkezdte. Tu­dod-e, hogy amikor a tehén­csorda legel, mindegyik te­hénnek egyirányban a feje, kérdezte újév másnapján a házigazda, akit legalább egy évben ilyenkor illik megláto­gatnom roskatag, régi falusi házukban. Láttam üyet sok­szor, de sohasem jutott eszem­be ezen tűnődni, valamilyen összefüggést keresni. Miért van ez, kérdeztem? Azért, mert a marhának több esze van, mint az emberek­nek, nevetett. Az emberek, ha azok politikusok is, amint hozzájutnak egy kis jobb „le- . gelőhöz”, mindjárt más irány­ba fordulnak, össze-vissza le­gelnek. Na, de nem akartalak én megsérteni sem téged, sem másokat, csak ilyenkor az újé­vi vigasságba egy kis huncut­ság is belefér. A gazda már a nyolcvanon is túlvan, igen csak meggyűlt benne az idő. Prófétás szakál- lából lakatlan szemek sötétle­nek, csak most amikor úgy érezte, hogy csőbe húzott, lát­szott egy kis huncut villanás onnan. Régóta ismerem még abból az időből, amikor fiata­lon is, és majd megöregedve is fogták feleségével egymás kezét, s nem engedték el azóta sem. A lakásban mindenütt lát­szott, hogy a mostani ünnepe­ket a kórházban töltötte az asszony. A mindig példásan tiszta fészekben rendetlenség volt, millió kacat fénylett az asztalon a boros ragacsban, s szerteszét az ágyon és a széke­ken. Most, hogy az asszony a kórházban van, úgy érzem magam, mint áradáskor a ma­gas part, kicsúszott lábam alól a talaj, mentegetőzött, lát­va csodálkozásomat. Hát azt tudod-e miért árad tavasszal a Tisza, görgette ismét másfe­lé a beszéd fonalát. Ezt sem tudtam. Azért árad mondta, mert benne van a szegény emberek bánatának, keservé­nek télen összegyűlt sok könnye és tengere. Köztük az enyém is benne. Mégsem ez volna a legnagyobb baj, ehhez már hozzászoktam én is, ha­nem inkább az, hogy rajtad kívül már barátaim nemigen vannak. Mind meghaltak. Jó volna már egy ellenség is, fohászkodom néha, aki kitar­tana mellettem. Most tanu­lom magamat is elviselni. Elég nehéz, korábban kellett volna kezdeni, de talán még nem késő. Csak az asszony­nyal ne történjen semmi baj. Mert ha lenne, akkor az öreg tölgybe is belecsap a villám, és én is elmegyek. A halál­tól különben nem félek, olyan ez, mint egy jó-rossz könyv, olvasod, olvasod s egyszer csak a végére érsz. Vagy mint egy hosszú út, a végére elfá­radtál, jó volna már megpi­henni. iAz utca végéig kísért. Ne várd meg a jövő évet, keres­sél hamarabb, amíg teheted. Örülj míg jó sorsod van, mondta még búcsúzóul. Jóllakottan Jóllakott záhonyi elsősök sétálnak vissza is­kolájukba az ebédlőből Balázs Attila felvétele Eurorégiós pályadíj Nyíregyháza (KM) — Az Euró­pai Unió Phare-Credo programja támogatásban részesítette Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye és a romániai Szatmár megye közö­sen benyújtott — a határ menti együttműködés fejlesztését célul tűző — pályázatát, amelyet a Kárpátok Eurorégió Titkársága is menedzselt. A program címe: Régiók Euró­pája — határon átnyúló együtt­működési lehetőségek az európai bővítési folyamatban. Célja a kül- kapcsolatok és az európai integ­ráció területén dolgozó közigaz­gatási munkatársak képzése, ha­tárokon átnyúló programok, ter­vek későbbi készítése és lebo­nyolításuk megalapozása. Alkal­mat teremt arra is, hogy a közös tanácskozásokon magyar és ro­mán részről erősítsék a kétolda­lú, megyei intézmények közötti kapcsolatokat. Az első szemináriumra janu­ár 17-21. között Szatmárnéme­tiben, a másodikra január 31- február 4. között kerül sor Nyíregyházán, amelyeket 3-3 na­pos látogatás követ a részt vevő megyékben működő politikai, gazdasági, szociális és turiszti­kai intézeteknél, majd a prog­ram értékelésével, publikálásá­val zárul. A szemináriumok munkanyel­ve az angol. A részt vevő megyék 10-10 pályázatkészítéssel foglal­kozó szakember továbbképzését is szervezik Svédországból és Angliából érkező szakértők rész­vételével. Magyar részről me­gyei intézmények angol nyelven beszélő munkatársai, a program­ban történő részvétel iránt érdeklődő közigazgatási dolgo­zók vettek részt. A kinttartózko­dás és a szállás költségeit a Pha- re-program fedezi.

Next

/
Thumbnails
Contents