Kelet-Magyarország, 2000. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-13 / 10. szám
2000. január 13., csütörtök 6. oldal Ittt KATASZTRÓFA Katasztrófarekordok Frankfurt (MTI) — A természet rekord- mennyiségű katasztrófával sújtotta a világot 1999-ben, bár a természeti csapások közül a pálmát nem e századi viszi el. Nevezetesen az eddigi legtöbb áldozattal járó katasztrófa továbbra is az 1887-es kínai árvíz, amely 900 ezer ember életét oltotta ki. Többek között e megállapításokat tartalmazza az év végén nyilvánosságra hozott jelentés, amelyet a világ legnagyobb viszontbiztosító társaságainak egyike, a Munich Re késztett. Az összegzés szerint 1999-ben több mint 700 természeti csapásban mintegy 70 ezren haltak meg szerte a világon, beleértve már a legfrissebb szerencsétlenség, a venezuelai • áradások és földcsuszamlások 30 ezer halottját is. A Munich Re kutatócsoportja a katasztrófákat kiváltó okok sorában az elsők között az éghajlati viszonyok megváltozását említi, s a szakemberek jóslata az, hogy a klímaváltozások egyre növekvő szerepet fognak játszani a jövőben is. A természeti csapások következtében a gazdasági károk összege az 1990-es években elérte az 535 milliárd dollárt, ugyanez az adat a század 50-es éveiben 38 milliárd volt. A környezeti változások mellett a városiasodás és a népsűrűség növekedése is jelentősen hozzájárult a természeti katasztrófák okozta veszteségek emelkedéséhez. Az elmúlt ezer évben több mint 15 millió (ezen belül e században mintegy 3.5 millió) ember halt meg a 100 ezernél is több természeti csapás következtében. A legnagyobb csapás azonban maga az ember — fejtegeti jelentésében a Munich Re, megemlítve, hogy az áldozatok több mint fele a második világháborúban vesztette életét, bár öldöklőnek bizonyult a szárazság és az éhínség is, amelyek szintén milliók életét követelték. A legsúlyosabb eseteket említve az összegzés kiemeli a 18-19. századi ciklonok indiai és bangladesi pusztításait, amelyek következtében több mint egymillió ember halt meg, de a késő középkori északi-tengeri viharok is százezrek halálát okozták. A huszadik század legnagyobb csapása az 1976 júliusában bekövetkezett északkelet-kínai földrengés volt, amely 290 ezer embert pusztított el. Ami pedig az elemek veszélyességi sorrendjét illeti, a német társaság szakembereinek kimutatása szerint az összes haláleset 47 százalékát előidéző földrengések a legfőbb gyilkosok. A szélviharok 45 százaléknyit tesznek ki a pusztítási listán, az árvizek 7 százalékban felelősek az emberéletekért. 200 magyar település Budapest (MTI) — A katasztrófák szempontjából Magyarországon tavaly júniusjúlius volt a legnehezebb. Az özönvízszerű esőzések és az azokat követő áradások nyomán katasztrófa sújtotta vidékké vált Magyarország több mint 200 települése. A viharok 8 halálos áldozatot követeltek, és 1692 lakót kellett kitelepteni. A károk értéke meghaladta a 30 milliárd forintot. Július 20-án helyreállítási és újjáéptési kormánybizottság alakult. 29-én a biztosítók ötmilliárd forint értékű, tízéves lejáratú államkötvényt jegyeztek a károk kifizetésének támogatására. Új szervezet Budapest (MTI) — Január 1-jei hatállyal Bakondi György, a tavaly év végén megszűnt Helyreállítási és Újjáépítési Tárcaközi Kormánybizottság elnöke lett a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának vezetője. A katasztrófavédelmi főigazgatóság mellett egy NATO és védelmi iroda is megkezdte működését január 1-jétől a Belügyminisztérium Védelmi és Koordinációs Hivatalának szervezeti egységeként. Az új szervezet széles körű hatósági jogosultságokkal rendelkezik, például előzetes szakhatósági ellenőrzéseket végezhetnek és bírságokat is kiszabhatnak, emellett ellátják a polgári védelmi feladatokat és a tűzoltásról szóló előírásokban foglaltakat is. Az új szervezet teendői közé tartozik a katasztrófaminősítés, vagy a katasztrófa sújtotta területté nyilvánítás is. Kolumbiában mentettek a romok alól Életek veszélyben • Munka a magasban • A bajban mentők izgalmas kalandjai Magasban is biztosan Vincellér Tibor (jobbról) KovArs Dénes Nyíregyháza (KM) — Jó néhány olyan szakma van, melynek művelői az átlagosnál nagyobb veszélynek vannak kitéve, bár jelentős részük megszokta a körülményeket, s nincs félelemérzete. Munkájukról, kalandjaikról mesélnek új sorozatunkban. Mintha keresné a különös helyzeteket Vincellér Tibor, hiszen többirányú tevékenységei közül kettő is akad, melynek során izgalmas, sőt, veszélyes pillanatokat is átélhet. A Speciális Mentők Kelet-Magyarországi Szervezete vezetőjeként katasztrófasűjtotta területeken segít a bajbajutottakon, ipari alpinistaként szédítő magasságokban dolgozik. Veszély és biztonság — Én nem érzem magam életveszélyben — szögezte le Tibor —, az életveszély szerintem inkább egészségi állapot, valahol az élet és a halál között, az utóbbihoz közelebb. Más dolog, ha valaki olyan helyen tartózkodik, ahol veszélyben lehet az élete. Vinczellér Tibor a civil életben vállalkozó, társával több lábon állnak: ipari alpinistaként dolgoznak, szitanyomok, s a városközponti harisnyaboltot üzemeltetik. Ipari alpinistaként gyakorta dolgozik a magasban, épületek tetején, kémények oldalán, s egyebütt. Azt vallja: ha az ember bízik önmagában, s ügyel a biztonsági előírásokra, akkor nem érheti baj, illetve kevésbé, mint mondjuk gépkocsivezetés közben. A Magyar Speciális Mentők Kelet- Magyarországi Szervezete vezetőjeként — hogy csak néhány példát mondjunk — a hazai ár- és belvizeken túl segített a kolumbiai és a törökországi földrengések helyszínén, s a koszovói menekülteken Albániában. Romok alatt O Mikor álltái legközelebb a halálhoz? — Minél öregebb vagyok, annál közelebb hozzá — felelte nem is oly tréfásan. — Sérüléseim akadtak bőven, egyszer véletlenül majdnem teljesen átvágtam magam fölött a kötelet, amikor 12 MTI-felvétel méter magasan voltam, de ezt .is sikerült megúsznom. A kötéldarabot eltettem emlékbe... Törökországban a beomlott ház alatt egy üregbe mentem be két társammal és kutyáikkal túlélő vagy halott után kutatni. Én már egészen bent jártam, amikor utórengés jött, társaim gyorsan kikűsztak. Én nyugodtan bent maradtam. Nem kivagyiságból tettem, hanem mert mindig igyekszem alaposan felmérni a terepet, s úgy véltem, biztosabban megúszom, ha maradok. Ha baj történik — gondoltam — legalább tudják a társaim, hol keressenek, míg ha tovább haladok, később lelnek rám. Szerencsére nem lett baj a rengésből. Tény: a családtagjaink mindig sokkal jobban aggódnak értünk, mint mi önmagunkért. Kétségtelen viszont, hogy nélkülük nem végezhetnénk ezt a segítő munkát. Ezúton is szeretném kifejezni nekik köszönetünket. Nem hősök — Mi nem vagyunk hősök — értékelte tevékenységüket —, önként vállalt segítő szándékkal, munkánk, szabadságunk terhére igyekszünk ott helytállni, ahol nagy a baj. Tavaly 14 hetet voltam távol az otthonomtól, de ezt nem panaszként mondom, hiszen mindig útra készen állok, ha hívnak, megyek. Az igazi hős szerintem az, aki járókelőként beúszik segíteni a fuldoklón, vagy segít kimenekíteni a lakókat az égő házból. Azokról viszont igen rossz véleménnyel vagyok, akik csak sopánkodni, a katasztrófát szemlélni mentek ki a folyókhoz, amikor baj volt, mintha moziban lennének. A védekezést gátolták tulajdonképpen ahelyett, hogy megfogták volna a homokzsákokat, vagy legalább forró teát, kenyeret vittek volta védekezőknek. Az átlagember számára szokatlan az ipari alpinisták vagy a speciális mentők munkája. Tibor szerint azonban nem veszélyesebb, mint autózni. A munka során ők maguk sokat tehetnek biztonságukért, az olykor bekövetkező tragédiák többnyire emberi mulasztás következményei. Ezek azonban könnyebben kivédhetők, mint mondjuk a szemben autózó esztelensége. Ereszkedés a villámok cikázása közepette Legnagyobb kalandja: bátyjával sível csúszott le az Elbrusz (5642 méter) nyugati oldalán Horányi Zsuzsa Nyíregyháza (KM) — Bárhol kerülhetünk életveszélybe, nem kell ahhoz keresni a veszélyes helyzeteket. A kaland velejárója a veszély, amely megnöveli az adrenalin szintet, s ettől még nagyobb teljesítményre leszünk képesek. Ha megkérdezzük a hegymászókat, miért is mennek a csúcsra, nehezen fogalmazzák meg a magyarázatot. Egyszerűen élvezik a mozgást a természetben, lehet, hogy kíváncsiak saját maguk teljesítőképességére, de lehet, hogy csak másabbak akarnak lenni, mint az átlagemberek. Élvezik a mozgást Egri Kiss Gábor az extrém sportokat kedveli: a szikla- és hegymászást, a sízést, a túrasízést, a hegyi kerékpározást. Mellesleg ipari alpinista, símentő, síoktató és civilben, vállalkozó. Számtalan olyan történetet mesél, mikor veszélyes, talán már életveszélyes kalandba keveredett, Az egyik öregróka szerint a Magas-Tátrának különleges mikroklímája van, pillanatok alatt megváltozhat az időjárás. Ezt tapasztalták egyik túrájuk során, mikor a Késmárki-csúcsra szerettek volna feljutni Munkácsy Zolival. Egyik percről a másikra be- gorombult az idő, a nappalt hirtelen éjszakai sötétség váltotta fel, nem lehetett elbújni a cikázó vil- lámok elől, a feszültségtől sister- gett a levegő. A villámcsapásoktól szikrázott a sziklafal is, leírhatatlan látvány volt, de amüyen gyorsan csak tudtak igyekeztek leereszkedni, s a fémtárgyaktól, karabinerektől megszabadulni. Olyan elektromos feszültség ala^isoyer] A közutakon sokkal veszélyesebb helyzetekkel találkozik, mint a természetben Amatőr felvétel kult ki, hogy a hajuk szála égnek állt, s nem tudtak egymáshoz sem érni. Nem törődtek a veszéllyel, ilyenkor a legésszerűbben kell cselekedni, felmérni mi a lehető legjobb megoldás. Mellig a hóban Egyik télen a Magas-Tátra legmagasabb pontját, a Gerlachfalvi- csúcsot tűzték ki célul. Egy 900 méter hosszú kuluárban, azaz folyosóban törtek előre, mikor megindult alattuk a hó. Menekülési útvonal nem volt, azt hitték leszánkóznak valahogy a lavinával együtt az 50-60 fokos lejtőn. Szerencsére friss porhó esett, így megúszták azzal, hogy betemette őket mellmagasságig a fehér lepel. Egy pillanatra megijedtek, de utólag csak nevettek a különleges hóembereken. Sportmászás közben is kialakulhatnak veszélyes helyzetek. Gábor nevéhez több elsőmászás fűződik a Zempléni és Hámori mászófalakon, de mindig fel tudta mérni saját képességeit. Felső-Hámorban a vizes sziklafalon akarta beakasztani a biztosítást jelentő köztest, de az esőcseppek miatt csúszós volt minden, s tiz méter magasról zuhant a mélybe. A szabadesés felgyorsítja a zuhanást, a keze már érte a földet, mire a társa „megfogta”. Ipari alpinistaként is érték különleges élmények. Ózdon egy kéményt bontottak, amelybe már kétszer belecsapott a villám, így majdnem minden egyes tégladarab külön életet élt, mozgott egyenként is. A környező épületek miatt nem lehetett robbantani, így alpinistákra bízták a feladatot. A biztosításuk mindössze abból állt, hogy a kéményen kívül és belül is futott a kötelük, de maga az építmény is annyira mozgott, mint jegenyefa a szélfúvás- ban. A szükséges szerszámokat, — többek között az elektromos vésőgépet is — magához kötötte, hogy le ne essenek. A terheléstől azonban a véső szikrázva leégett, de még csak el sem tudta dobni, olyan szilárdan csüngött a derekán, így a leégett 220 voltos vezeték a combján lógott. Ekkor már ő is megijedt. Nagyon óvatosan, amennyire csak tudta, a szigetelés épen maradt részét fogva leoldotta a vésőgépet és áramtalaní- totta a rendszert. Mivel símentő is, gyakran segített bajba jutott embereken. Előfordult, hogy a sérülésektől mozgásképtelenné vált sízőket kötélen engedték le a hegyről addig a helyig, ahol a helikopter már le tudott szállni. Sível az Elbruszról Eddigi talán legnagyobb kalandja az volt, mikor bátyjával Tiborral, sível csúsztak le az Elbrusz (5642 méter) nyugati oldalán. Szerencsére egyik sztorit sem fogta fel életveszélyesnek, csak emlékezetes kalandnak. Utólag egyik sem okozott lelki traumát, nem hagytak lelki nyomokat. Gábor az extrém sportokat kedveli, de a közutakon rendszerint sokkal durvább és veszélyesebb helyzetekkel találkozik, mint a természetben.
