Kelet Magyarország, 1999. december (56. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24 / 300. szám
1999. december 24., péntek W KARÁCSONY 11. oldal A szeretet hangján Bodnár István — Valami furcsa, meghatározhatatlan módon a szeretet és a zene mintha egy hullámhosszon áradna. Talán ezért van az, hogy az a zenész, akiben nem munkálkodik a szeretet, annak az előadása hiányos lesz. Nem rendelkezik azzal a kisugárzó erővel, hogy másoknak élményt adjon, elbűvölje őket a zene varázsával. A zene elsősorban érzelemközvetítés. Embertől emberig szól. Sokan vélekednek, vélekedtek igy, a legnagyobbak közül is Shakespeare-től Babitsig. Szabó Dénes karnagy ezért is jó zenész, és az általa vezényelt kórusok is ezért tartoznak a legjobbak közé. A szetetet sugárzik a zenéjükből. (Mindennek persze tehetséggel, fáradhatatlan munkabírással és némi szerencsével kell párosulnia). Ma is sokan vélekedhetnek így a zene és a szeretet kapcsolatáról, hiszen az elmúlt napokban karácsony előtt számtalan helyen csendültek fel a muzsika felemelő hangjai népes közönség előtt. A nyíregyházi Cantemus kórus is nyolcszor állt pódiumra a beregdaróci templomtól a Budapesti Kongresszusi Központig. Nem véletlenül tartozik a legkeresettebb együttesek közé a szeretet ünnepe előtt. — Öten voltunk testvérek, és az egymás közötti alkalmazkodás során nagyon sok mindent megtanultunk az összetartásról, a szeretet gyakorlásáról, az érvényesülésről. Apám református lelkész volt, és talán a zenei indíttatást is tőle kaptam. Gyönyörű tenor hangja volt, még ma is emlékszem arra, hogy menynyire lenyűgözött, ha a templomban énekelt. Lemezfelvételen a Cantemus Meglehet, Szabó Dénest a zenei pályára egy kicsit az ötvenes, hatvanas évek politikája sodorta. Testvérei közül a származásuk miatt ketten nem tanulhattak tovább, és a szülők úgy gondolták, hogy a negyedik gyerek számára könnyebb lesz talán a zenei pálya. Szabó Dénes így került a szegedi zenei szakközépiskolába, majd a miskolci Zeneművészeti Főiskolára, annak is a fuvola-, szolfézs- és ének karára. Éppen harminc éve, 1969 óta tanít Nyíregyházán, a 4. Számú Általános Iskolában. Szerencsés helyre érkezett megfelelő időben, hiszen a városban az elődöknek, Tárcái Zoltánnak és társainak köszönhetően már pezsgő zenei élet volt. Szabó Dénes a négyes iskola karnagya lett. A siker nem késlekedett, két év múlva a kórus már a második helyet szerezte meg egy megyei versenyen. 1975-ben az ország legjobb énekesei között szerepeltek. Élő rádióműsorban vettek részt a nyíregyházi gyerekek, és lemezük is készült. A nemzetközi szintéren már több mint húsz éve jegyzik őket. A kórus időközben felvette a Cantemus nevet. Ennek kézenfekvő oka igen egyszerű: idegen nyelven nehéz volt kiejteni, hogy a nyíregyházi négyes számú iskola vegyeskórusa következik. Az iskolában a kórusok száma az évek során szaporodott, most öt énekkar működése fémjelzi a mai Kodály Zoltán Általános Iskolát. Szabó Dénes időközben megkapta a rangos Liszt-díjat, a Bartók-Pásztori-díjat és a múlt héten Budapesten egy újabb elismerést vehetett át az Artisjus Zenei Alapítvány Kuratóriumától. Ha úgy tetszik, hangszerkészítő mesternek vallja magát. Olyan hangszert készít, amely 60 torokból szólal meg, amelyet minden koncert előtt újra kell készíteni, hangolni. Meglehet, hogy ennek a mesternek a titkára kiváncsiak már a világ minden táján, Dél-Amerikától Japánig, ahol a karnagy és kórusa megfordult, bemutatkozott, és a magyar kultúrát képviselte. Találkozás Váci Mihály verseivel Hetvenöt évvel ezelőtt született a költő Nyíregyházán • A szegények hatalma KM- reprodukció Nagy István Attila Az eredetileg fehér színű vászonborítót besárgította az idő, itt-ott rozsdafoltok éktelenkednek rajta. Mindez elmosódottan, alig kivehetően, de megszégyenít: valószínű, hogy az egyetlen könyvem, amelybe beleírtam magam. Kutatok az időben, az okát keresem ennek a tiszteletlenségnek. Aztán előtolakodik a magyarázat, a legnyilvánvalóbb: nagyon fontos lehetett nekem ez a kötet tizenhét évesen, harmincöt évvel ezelőtt. Ily módon akarhattam mindenki számára is láthatóvá tenni, hogy hozzám tartozik. Most, 1999-ben nézve a kissé elhalványodott barna betűket a köteten, biztos vagyok benne, hogy a címe sem vonzott. De minden verseskötetben önmagamat kerestem, azt, aki a saját szemével csodálkozik rá a világra, de mások élményazonosságait is keresi. Társakat a világmegváltás kamaszos hitéhez, a szobámba befészkelődött magány elviseléséhez, kimondásához. A szegények hatalma, üzente a cím, s többször megdobbant bennem: A szegények hatalma. Fölötte: Váci Mihály. Nem vonzott a cím, de azt súgta, hogy sok kérdésemre választ találok a kötetben. Az ára: 15,50 forint, hanglemezzel 38 forint. Nem volt lemezjátszónk. Egymásra maradtunk a könyvvel. A fülszövegből megtudhattam, hogy az 1956-ban megjelent Ereszalja, az 1957-es Nincsen számodra hely, az 1959- ben napvilágot látott Bodza és az 1961-es Mindenütt otthon után A szegények hatalma a költő ötödik verseskötete. S azt is, hogy Váci Mihály izzó közéletisége a legrokonszenvesebb, az a zaklatott lelkiismeretesség, amellyel a költőre háruló társadalmi feladatot vállalja. Új kötete további érlelidést, elmélyülést jelent lírájában. Az első vers azonnal megteremtette közöttünk a gondolati alapot. Kamaszkorom identitásmámorában élve először hallottam valakitől a legegyszerűbbet: „Én úgy szeretnék népem / mesélő emlékezetében / pár szóban megmaradni, / ahogy ma a beszédben / példa s bölcsesség-képpen / közmondást szoktak bólogatni.” József Attila költészetének mélységeibe nem láthattam még bele, amikor Váci Te bolond című versét olvastam. Az őszinte megrendülés döbbenetét éltem át, felkavaró élményben volt részem. A kérdések zuhataga alatt megsemmisül az erőtlen lélek. A vers' első harmada — a megtett életút összegzéseként — fájdalmas keserűséggel sorakoztatja a kudarcokat, a tiszta elhatározások vereségeit. Az eredetileg fehér színű vászonborítót besárgította az idő, itt-ott rozsdafoltok éktelenkednek rajta. Harmincöt év telt el a Szegények hatalma megjelenése óta. Váci fájdalmasan korai halálával kezdődött el az a harc, melyet ez a költészet vív önmaga fennmaradásáért. (Váci Mihály 1924. december 25- én született Nyíregyházán.) Váci Mihály Mint a példabeszédben Én úgy szeretnék népem mesélő emlékezetében pár szóban megmaradni, ahogy ma a beszédben példa s bölcsesség képpen közmondást szoktak bólogatni. Öreg mondja a fiatalnak, mindenki eltűnődve hallgat: — Igen! e pár szó mily igaz! — s egy életen át megfogadja; eszébe sem jut, nem kutatja, hogy aki a tanácsot adta, hol van már, hol van! — és ki az? Akit a hajnal még ébren talál családban is gyakoroljuk, sőt éppenhogy a családban nyer az én jelenlétem igazolást az ökumenére, amely a II. vatikáni zsinatnak is az egyik alapvető tanítása. Nem szabad, hogy az eltérő vallásban élő keresztények emiatt háborúskodjanak egymással, és k ü 1 ö - nősen nem a családon belül. A velem egy fedél alatt lakó nővérem a református hi- \ tét gyakorolja, s ezt én helyesnek találom A lelkész unó\ — Mindig nyitott szívvel és elmével olvastam a világ üzeneteit. Ez igaz a vásárosnaményi gimnáziumi, az egri szemináriumi évekre, de igaz most is. Glősz József kalocsai érsek szentelt pappá 1961-ben, mégpedig a Szatmári \ Egyházmegye címére. Jánkmajtison kezdtem, mint káplán, majd négy év után Aporligetre kerültem, később Tiszaszalkára. Ott, a kilene falu egyikeként a szülőfalumban is ■ szolgáltam, V ám igaznak bizonyult Jézus szava, amit Lukács apos-Lefler György A decemberi szürkület korán bejárja a hosszan elnyúló rétközi kisváros utcáit: már délután négykor kapukat zár, villanyfényt gyújt a szobákban, megszaporázza az utcán haladók lépteit. A hamar érkező est a tél megmaradt fehérségét is rejteni akarja, mert egyre sűrűbb köd ereszkedik alá. Ibrányban, a Lehel utcai papiakban Varga János római katolikus plébános mindig szívélyes a hozzá betérőkhöz. A szíveslátás, mi tagadás, jólesik az embernek, ám a felajánlott pertun még az újságíró is meglepődik, mégha tudja jól: a tegezés nem feltétlenül bratyizást jelent. Azzal kezdte, hogy miért is szomorú. Szeretett növendéke, a kispap (felszentelt diakónus), akivel együtt járta a hazai és külföldi zarándoktáborokat, a közelmúltban autóbaleset áldozata lett. A 63. évébe lépő Varga János Tiszakerecsenyben született. A beregi, de különösen a szatmári táj máig megmaradt a szívének legkedvesebbnek. — A családunk úgymond vegyes volt: édesapám katolikus, édesanyám református. A gyerekek eképpen ugyancsak vegyesek: a négy nővérem református, én, a legkisebb katolikus — mondja. — Aztán az élet úgy hozta, hogy öten is papok lettünk a családban — mutatja egyik kedves fényképét, amelyen két lelkész házaspár társaságában látható a plébános úr. — Két nővérem fia és az ő feleségeik református és evangélikus lelkészek Csengerben, illetve Veszprémben. Az ökumenét, a keresztény egységet a Varga János plébános kaöcséimmel és családjukkal pedig nagyon jól érezzük magunkat, keressük egymás jelenlétét. Édesanyám is hitvalló református volt. A szerző felvétele tol lejegyzett: egy próféta sem lehet kedves az ő hazájában. Infarktust kaptam 43 éves koromban. A főpásztorom a stressz ellen egy-két évre eldugott Nagyecsedre, és hála istennek ott is felejtett 16 évig. Négy éve Ibrány katolikus híveinek plébánosa, ahol a katolikusok szintén elenyésző kisebbségben vannak. Emellett Bujon, Paszabon és az Ibrányhoz tartozó Nagytanyán misézik. A közelmúltban a Magyar Karitász Alapítvány jóvoltából, s a helyi önkormányzat támogatásával a hó és belvíz következtében megroppant 37 ház lakóin tudtak segíteni. Az ország katolikus templomaiban egyetlen vasárnap 140 millió forintot gyűjtöttek össze e célra, amelyből az ibrányiak, felekezeti hovatartozás nélkül 4,3 millió forintot kaptak. — Egy amerikai barátomtól halottam: az igazi segítség nem az, ha akkor adunk, amikor arra lehetőségünk van, hanem, amikor arra szükség van — mondja a plébános úr. Sajnálja, hogy az ibrányi katolikus templomon jelenleg nincs óra, ő ugyanis avatott ismerője és gyűjtője a míves óráknak, régi portékáknak. Miközben az órákkal bíbelődik, javítgatja, gyakran megfeledkezik az időről, s a hajnal még ébren találja. A szép darabokból jutott a nagyecsedi múzeumnak, de az ibrányiak helytörténeti gyűjteményében is van már belőlük. A plébános továbbra is szervezi a magyar katolikus kispapok nyári táborozását itthon, Romániában, Kárpátalján. Zarándokcsoportokat vezet a világ legkülönbözőbb részeire: legutóbb Fatimába. — A mi munkánk cseppeket menteni, amikor szemünk láttára tengerek zuhannak a mélybe — idézi Prohászka Ottokár püspök szavait, amely hitvallás már a sajátja is. _i\ yüijjji; Cili
