Kelet Magyarország, 1999. december (56. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-24 / 300. szám

1999. december 24., péntek 7. oldal KARÁCSONY Táncol a tüli Szőke Judit A libatoliakat mosógépben kimosták, megszárították, s egyesével rögzítet­ték a hófehér selyemhez. A szemet ragyogóra színezték, s akkorára sike­­rítették, mint egy tükörtojás. Ártat­lan, tiszta lett a tekintet. Ahogy az egy angyalkától el is várható. Kerekes János, akit kiválasztottak erre a szerepre, elég, ha a levegőbe emeli, s tánc­ra perdíti a csomó tüllt, öröm száll az em­ber szívére tőle rögtön. A figura a Mese­kert Bábszínház ősbemutatójának betlehe­­mes főszereplőjévé, s érezhetően azonnal a nagyszámú nézőközöhség kedvencévé lett. Bocs Attila és Bárdi Margit álmodta őt is a Liszt-zenéhez. Kerekes Jánosnak „csak” mozgatnia kellett. Méghozzá keleti mintá­ra, nyitott paraván mögött, fekete ruhá­ban, sötét zárt maszkban, fekete zokniban, hogy puhák legyenek a léptek. Sok-sok szálka belement a talpukba, s szakadt ró­luk a veríték... Az órás-ékszerész férfit 1972 óta köti a bábozás szeretete ehhez a kedvteléshez, egyetlen hobbijához. Először a társaság kedvéért járt bábozni, manapság már főleg magáért a bábozásért jár a csoportba, ahol különben rokonai is vannak. A bábozás fejleszti az embert, hiszen a történet, a ze­ne, a mozgás, az ének együtt van jelen — ezért is a vonzalom. Az angyallal nem le­hetett akárhogy ide-oda billenni, az egyéb­ként igen nehéz muzsikára szárnyalni kel­lett vele, s ő volt az események szervezője. Jézus születését végigasszisztálta, majd holtfáradtan, a későbbi sors tudatában, összeroskadt. A jászolos megváltószületés egyben az angyal tragédiája. A férfinek, aki egy 18 éves fiú édesapja, nagyon jól áll a kezében a bonyolultan kezelhető, de kimondottan bájos nőalak. Megfigyelte a hölgyek járását, gesztusait, s mivel maga is tanult táncolni, keringő­lépéseket téve tette élővé és szeretetre mél­tóvá az angyalt. Kerekes János szerint va­ló világunkban, sajnos, az ördögök többen vannak. Az angyalkodás is tömegjelenség, ez alatt azt az alakoskodást, színjátékot ér­ti, amikor valaki többet is adhatna annak, akinek nincs, de még a kevés, száinára je­lentéktelen, másnak sokat jelentő ado­mánnyal is kérkedik. Ez fénylő, és nem angyalkodik Martyn Péter felvétele Méz Megfázásos időszakban a legjobb or­vosság egy jó pohár mézes forró tea. Győrö­­si Sándorné az akácmézet hatszázért, a vi­rágmézet pedig ötszázért adja kilónként a nyíregyházi piacon Balázs Attila felvétele Bepótolni az elmulasztottakat Képviselők az idei esztendőről, az erőfeszítésekről és a karácsonyról Kovács Éva A karácsony az év utolsó, egyben legnagyobb ünnepe. Parlamenti képviselőket kér­tünk, értékeljék a távozó évet, mondják el, miképp várják az ünnepet... Három Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei honatya vall 1999-ről. Köszönet a családnak Balogh Gyula, Független Kisgaz­dapárt: Balogh Gyula — Nagyon nehéz, de sikerek­ben bővelkedő esztendő végéhez közeledünk. A sikerességet or­szágra, pártunkra és a megyére egyaránt érvényesnek mondha­tom, s legnagyobb örömöm, hogy változatlanul kiegyensúlyozott családi körülmények között él­hetek. Ezért a feleségemnek jár elsősorban köszönet, aki ugyan­csak rengeteget dolgozik, gya­korlatilag ő vezeti a családi cé­get. Az ország jó úton halad, bár rengeteg katasztrófa sújtotta, sújtja. Árvíz, belvíz váltogatja egymást. Ennek az évnek sikere az is, hogy az országban máso­dikként kaptam aranygyűrűt a pártomban azért, mert a megyé­ben ma már minden településen működik kisgazda szervezet. Tennivaló persze bőven akad, az élet nem áll meg. Számomra fon­tos, hogy a megye fejlődésére az ország költségvetésében megvan a fedezet. A kormánytól tovább­ra is azt a kiemelkedő segítséget várom, amit Szabolcsnak eddig is nyújtott. A karácsonyt ezúttal is Vaján, együtt tölti a család, fiam és lá­nyom — egyikük 22, másikuk 18 éves — szintén velünk lesznek. Az ajándékokat már megvásárol­tam, remélem örömet szerzek ve­le. Annál is inkább, mert nálunk a karácsony dupla ünnep, hiszen szentestén született a fiam... Elindult egy jó folyamat Mádi László, Fidesz: Mádi László — A ’99-es év egyértelműen si­kerév, jó ezredzáró még akkor is, ha igen sok természeti ka­tasztrófa gátolta előbbrejutá­­sunkat. Optimista vagyok, mert megyén belül is egy jó folyamat indult el. Választókerületem szempontjából személyesen a nyíregyházi Kölcsey gimnázium rekonstrukciójának, bővítésének örülök. Rengeteget dolgoztam, nagyon fáradt is vagyok, de a lel­kiismeretem nyugodt, mert meg­tettem minden tőlem telhetőt. Legnagyobb boldogságom, hogy a családom egészséges, hiszen az otthon, a feleségem és a gyerme­keim a feltöltődési jelentik szá­momra. Ezért is szeretném az ünnepeket felhasználni arra, hogy a sok távollétért kárpótol­jam őket. A karácsony nekünk mindig nagy ünnep. A gyertya­­gyújtás most nálunk lesz, a gye­rekek körében óriási a várako­zás. Idén is nagyon szép fenyőnk lesz, ez fontos része az ünneplés­nek. Nemcsak a családom, a ba­ráti köröm is kiterjedt, több mint negyven embernek veszek ajándékot. A megyének hátrány Baja Ferenc, MSZP: — Számomra a búcsúzó esz­tendő a beigazolódott félelmek és csalódások éve. Annak idején az Orbán-kormány vitájában már elmondtuk, hogy a mi megyénk számára igenis hátrányt jelent az, hogy bizonyos — számunkra igen fontos — dolgok a Vidékfej­lesztési Minisztérium fennható­sága alá kerültek. Ennek tudha­tó be, hogy például a háromme­gyés program is csak nagy erőfeszítések árán halad tovább, s Szabolcsban és a térségben meglévő, alulról érkező politikai nyomás hatására lehetett bármi­lyen eredményt elérni. Történik Baja Ferenc mindez akkor, amikor korábban szinte évről évre duplázódott a megyének szánt összeg, most pe­dig éppen hogy megvan. A kör­nyezetvédelem területén további súlyos visszalépések történtek. Legjobban azt fájlalom, hogy a pénz hiánya mellett a hozzá nem értés, a szándékos, szakmai ér­dekegyeztetés nélküli, a minden­áron való politikai típusú vál­toztatni akarás miatt mentek rossz irányba az ügyek, s ennek negatív következményeit saj­nos már az EU-s csatlakozások­ról folyó tárgyalásokon is érezni lehet. A karácsony számomra nagy ünnep, idén is hagyományosan két helyen köszöntjük. Az igazi ünnep Nyíregyházán a szentes­tén lesz, az utána következő na­pok a nagymamáknak jutnak. Az ünnep számomra alkalom ar­ra is, hogy bepótoljak valamit mindazokból a mulasztásokból, melyeket év közben — a sok el­foglaltság miatt — fiammal és feleségemmel szemben elkövet­tem. Torkaszakadtából kiabált: hallok! CSERVENYÁK KATALIN Szegeden két éve végeznek ilyen műtétet. A neve chode­­aris implantáció. A szülök tudtak erről, de arról is, hogy kockázatokkal jár. El­mondták Ádámnak. Ó csak annyit kérdezett: — Meghalhatok? — Nem — hangzott a válasz. — Akkor műtsenek meg —­­döntött a tízéves kisfiú. Vassék — Vass Zoltán és felesé­ge, Vassné dr. Figula Erika — azt mondják: őket annyi tragédia ér­te tíz év alatt, mint mást talán egész életében sem. Ezért bíznak abban, hogy már egy életre letud­ták. Erika az esküvőjük előtt egy héttel veszítette el édesanyját. A menyasszonyi ruháját még együtt választották ki. Nem sok­kal később követte párját édesap­ja. Szövődmény Ádám — hosszú várakozás után — teljesen egészségesen született. Gyönyörűen fejlődött, már épp beszélni kezdett, amikor kétéves korában agyhártyagyulladást ka­pott. Fél évig folyt a harc a fel­­gyógyulásáért. Nyíregyházán, Budapesten. A 15 kilós gyerek 9 kilóra fogyott le a kórházban. A gyógyszer, mely a gyerekek ki­lencvenkilenc százalékánál hasz­nál, Ádámnak nem használt. A betegség szövődményeként telje­sen megsüketült. Először akkor estek kétségbe a szülők — Erika pszichológus, Zoltán középiskolai tanár —, amikor rádöbbentek: gyermekük­kel ezentúl csak akkor tudnak kommunikálni, ha megtanulják a jelbeszédet. — Amíg más szülő utánaszólt a gyerekének, addig mi nem mond­hattuk neki: Ádám, gyere vissza. Nekünk utána kellett rohannunk — emlékeznek vissza a szülők. Minden lehetséges szakirodal-A boldog család mat felkutattak, szakemberekkel konzultáltak, s kiderült: logopédi­ai módszerekkel meg lehet taníta­ni beszélni Ádámot. Ezután kö­vetkezett a kemény munka. Több évig hetente kétszer hordták fog­lalkozásra Debrecenbe, a hallás­­sérültek iskolájába. Az ottani út­mutatást követve a nap 24 órájá­ban tanították beszélni a szülők. Sokat köszönhetnek Nagy Judit szurdopedagógusnak és a Kereszt utcai óvodának és a nyíregyházi Gárdonyi Géza iskolának, ahol hozzásegítették, hogy „halló” kö­zösségbe járjon. Ilyen fokú hal­lássérüléssel egyébként egysze­rűen elképzelhetetlen lenne, hogy egy gyermek normál iskolába jár­jon. Ádám szájról olvas. Amit mond, hallható, érthető. — A ragoktól kezdve a szava­kig mindent csak azt tud, amit megtanítottunk neki — mondják szülei — Ismeri a testvérem szót, ugyanakkor a tesóm kifejezést már nem érti, ha külön nem ta­nítjuk meg vele. Az óvodában, is­kolában, mióta olvasni tud, a szó­kincse bővült. A cochlearis implantáció gya­korlatilag egy hallókészülék beé­pítése a koponyába. Havonta egy (eddig összesen harminc) műtétet finanszíroz a tb, mert nagyon drága. A belső fülbe, a csigába A szerző felvétele elektródákat ültetnek be, ehhez kívülről mágnessel csatlakozik egy készülék a fül mögött. Szük­ség van még egy műszerre, ame­lyet Ádám egy pici övtáskában, a pulóvere alatt hord. Külső szem­lélőnek fel sem tűnik. A beültetés után azonnal hallott, de még sem­minek nem ismeri a jelentését. Ugyanúgy szájról olvas, ha szól­nak hozzá. Hat és fél óráig — A műtét hat és fél óráig tar­tott. Sikerült, de a neheze, a ren­geteg munka most kezdődik. Meg kell tanulnia hallani. Ha köhö­gök, nem tudja, mi történt. Meg­retten, ha egyszerre bekapcsol a mikro, megszólal a csengő. Mint a csecsemőnek, meg kell tanulnia a hangokat differenciálni, a fülé­re hallgatni. Ha azt mondom: al­ma, szájról leolvassa. Ha ugyan­ezt többször ismétlem, megmond­ja, hányszor hallotta. Egy másik szótól úgy különbözteti meg, hogy az hosszabb volt vagy rövi­­debb — magyarázza Erika. Négy évvel Ádám után szüle­tett kishúga, Vivien. Most haté­ves. Cserfes, kedves. Úgy nevelik, hogy neki mincjig segítenie kell majd Ádámot. Meg is érti. Csak azt nem, ha néha rá kevesebb idő jut. Egyszer meg is jegyezte: „mama, én is hallássérült szeret­nék lenni.” — Zoli szülei is segítenek. Ha elviszik a gyerekeket, olyankor kicsit tudunk pihenni. De a szür­ke hétköznapokat nekünk kell vé­gigcsinálni. Mindig azt mondom: ha nyernék a lottón, nem dolgoz­nék, hanem még többet foglalkoz­nék vele, hogy bebizonyítsam: ugyanolyan hasznos tagja lehet a társadalomnak, mint mások. — Az elején azért volt rossz, mert Ádám alapvetően társaság­kedvelő. S a kudarcoktól sem lett zárkózott. Süketen is ment oda a gyerekekhez, felnőttekhez. Eluta­zol nyaralni, s látod, hogy barát­kozna, de nem értik... Most már nem engedjük meg magunknak, hop kiboruljunk emiatt. Ádám már négyévesen boltba járt, önállóan bevásárolt. Ha elsőre nem értették, mit kér, el­mondta háromszor. Megtanult úszni, és nagyon szeretett volna teniszezni. Csakhogy az edző nem vállalta, amikor megtudta, hogy nem hall: csak nem képzelik, hogy a többi gyerek rovására ve­le fogok foglalkozni?! — Bömbölve jött haza, nem ér­tette, miért nem maradhatott a többiekkel. Dühünkben beültünk a kocsiba, és addig mentünk, míg találtunk egy edzőt, aki elvállal­ta. — Mikor Ádámmal a tragédia történt, csak az tartott életben: nem tehetem meg velük, hogy magukra hagyom őket — mondja Erika. — Ma már úgy gondolko­dom: egy szülő akkor segíthet, ha elfogadja a gyerekét olyannak, amilyen, és azon belül igyekszik mindent kihozni belőle. Örömében verte az asztalt Ádám már a vizsgálatnál rimán­­kodott az orvosnak, hogy most azonnal műtse meg. A szülei azt mondják, látni kellett volna az operáció után, amikor rákapcsol­ták a készüléket. Két kézzel verte az asztalt és torkaszakadtából ki­abált: hallok, hallok!...

Next

/
Thumbnails
Contents