Kelet Magyarország, 1999. december (56. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24 / 300. szám
1999. december 24., péntek 7. oldal KARÁCSONY Táncol a tüli Szőke Judit A libatoliakat mosógépben kimosták, megszárították, s egyesével rögzítették a hófehér selyemhez. A szemet ragyogóra színezték, s akkorára sikerítették, mint egy tükörtojás. Ártatlan, tiszta lett a tekintet. Ahogy az egy angyalkától el is várható. Kerekes János, akit kiválasztottak erre a szerepre, elég, ha a levegőbe emeli, s táncra perdíti a csomó tüllt, öröm száll az ember szívére tőle rögtön. A figura a Mesekert Bábszínház ősbemutatójának betlehemes főszereplőjévé, s érezhetően azonnal a nagyszámú nézőközöhség kedvencévé lett. Bocs Attila és Bárdi Margit álmodta őt is a Liszt-zenéhez. Kerekes Jánosnak „csak” mozgatnia kellett. Méghozzá keleti mintára, nyitott paraván mögött, fekete ruhában, sötét zárt maszkban, fekete zokniban, hogy puhák legyenek a léptek. Sok-sok szálka belement a talpukba, s szakadt róluk a veríték... Az órás-ékszerész férfit 1972 óta köti a bábozás szeretete ehhez a kedvteléshez, egyetlen hobbijához. Először a társaság kedvéért járt bábozni, manapság már főleg magáért a bábozásért jár a csoportba, ahol különben rokonai is vannak. A bábozás fejleszti az embert, hiszen a történet, a zene, a mozgás, az ének együtt van jelen — ezért is a vonzalom. Az angyallal nem lehetett akárhogy ide-oda billenni, az egyébként igen nehéz muzsikára szárnyalni kellett vele, s ő volt az események szervezője. Jézus születését végigasszisztálta, majd holtfáradtan, a későbbi sors tudatában, összeroskadt. A jászolos megváltószületés egyben az angyal tragédiája. A férfinek, aki egy 18 éves fiú édesapja, nagyon jól áll a kezében a bonyolultan kezelhető, de kimondottan bájos nőalak. Megfigyelte a hölgyek járását, gesztusait, s mivel maga is tanult táncolni, keringőlépéseket téve tette élővé és szeretetre méltóvá az angyalt. Kerekes János szerint való világunkban, sajnos, az ördögök többen vannak. Az angyalkodás is tömegjelenség, ez alatt azt az alakoskodást, színjátékot érti, amikor valaki többet is adhatna annak, akinek nincs, de még a kevés, száinára jelentéktelen, másnak sokat jelentő adománnyal is kérkedik. Ez fénylő, és nem angyalkodik Martyn Péter felvétele Méz Megfázásos időszakban a legjobb orvosság egy jó pohár mézes forró tea. Győrösi Sándorné az akácmézet hatszázért, a virágmézet pedig ötszázért adja kilónként a nyíregyházi piacon Balázs Attila felvétele Bepótolni az elmulasztottakat Képviselők az idei esztendőről, az erőfeszítésekről és a karácsonyról Kovács Éva A karácsony az év utolsó, egyben legnagyobb ünnepe. Parlamenti képviselőket kértünk, értékeljék a távozó évet, mondják el, miképp várják az ünnepet... Három Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei honatya vall 1999-ről. Köszönet a családnak Balogh Gyula, Független Kisgazdapárt: Balogh Gyula — Nagyon nehéz, de sikerekben bővelkedő esztendő végéhez közeledünk. A sikerességet országra, pártunkra és a megyére egyaránt érvényesnek mondhatom, s legnagyobb örömöm, hogy változatlanul kiegyensúlyozott családi körülmények között élhetek. Ezért a feleségemnek jár elsősorban köszönet, aki ugyancsak rengeteget dolgozik, gyakorlatilag ő vezeti a családi céget. Az ország jó úton halad, bár rengeteg katasztrófa sújtotta, sújtja. Árvíz, belvíz váltogatja egymást. Ennek az évnek sikere az is, hogy az országban másodikként kaptam aranygyűrűt a pártomban azért, mert a megyében ma már minden településen működik kisgazda szervezet. Tennivaló persze bőven akad, az élet nem áll meg. Számomra fontos, hogy a megye fejlődésére az ország költségvetésében megvan a fedezet. A kormánytól továbbra is azt a kiemelkedő segítséget várom, amit Szabolcsnak eddig is nyújtott. A karácsonyt ezúttal is Vaján, együtt tölti a család, fiam és lányom — egyikük 22, másikuk 18 éves — szintén velünk lesznek. Az ajándékokat már megvásároltam, remélem örömet szerzek vele. Annál is inkább, mert nálunk a karácsony dupla ünnep, hiszen szentestén született a fiam... Elindult egy jó folyamat Mádi László, Fidesz: Mádi László — A ’99-es év egyértelműen sikerév, jó ezredzáró még akkor is, ha igen sok természeti katasztrófa gátolta előbbrejutásunkat. Optimista vagyok, mert megyén belül is egy jó folyamat indult el. Választókerületem szempontjából személyesen a nyíregyházi Kölcsey gimnázium rekonstrukciójának, bővítésének örülök. Rengeteget dolgoztam, nagyon fáradt is vagyok, de a lelkiismeretem nyugodt, mert megtettem minden tőlem telhetőt. Legnagyobb boldogságom, hogy a családom egészséges, hiszen az otthon, a feleségem és a gyermekeim a feltöltődési jelentik számomra. Ezért is szeretném az ünnepeket felhasználni arra, hogy a sok távollétért kárpótoljam őket. A karácsony nekünk mindig nagy ünnep. A gyertyagyújtás most nálunk lesz, a gyerekek körében óriási a várakozás. Idén is nagyon szép fenyőnk lesz, ez fontos része az ünneplésnek. Nemcsak a családom, a baráti köröm is kiterjedt, több mint negyven embernek veszek ajándékot. A megyének hátrány Baja Ferenc, MSZP: — Számomra a búcsúzó esztendő a beigazolódott félelmek és csalódások éve. Annak idején az Orbán-kormány vitájában már elmondtuk, hogy a mi megyénk számára igenis hátrányt jelent az, hogy bizonyos — számunkra igen fontos — dolgok a Vidékfejlesztési Minisztérium fennhatósága alá kerültek. Ennek tudható be, hogy például a hárommegyés program is csak nagy erőfeszítések árán halad tovább, s Szabolcsban és a térségben meglévő, alulról érkező politikai nyomás hatására lehetett bármilyen eredményt elérni. Történik Baja Ferenc mindez akkor, amikor korábban szinte évről évre duplázódott a megyének szánt összeg, most pedig éppen hogy megvan. A környezetvédelem területén további súlyos visszalépések történtek. Legjobban azt fájlalom, hogy a pénz hiánya mellett a hozzá nem értés, a szándékos, szakmai érdekegyeztetés nélküli, a mindenáron való politikai típusú változtatni akarás miatt mentek rossz irányba az ügyek, s ennek negatív következményeit sajnos már az EU-s csatlakozásokról folyó tárgyalásokon is érezni lehet. A karácsony számomra nagy ünnep, idén is hagyományosan két helyen köszöntjük. Az igazi ünnep Nyíregyházán a szentestén lesz, az utána következő napok a nagymamáknak jutnak. Az ünnep számomra alkalom arra is, hogy bepótoljak valamit mindazokból a mulasztásokból, melyeket év közben — a sok elfoglaltság miatt — fiammal és feleségemmel szemben elkövettem. Torkaszakadtából kiabált: hallok! CSERVENYÁK KATALIN Szegeden két éve végeznek ilyen műtétet. A neve chodearis implantáció. A szülök tudtak erről, de arról is, hogy kockázatokkal jár. Elmondták Ádámnak. Ó csak annyit kérdezett: — Meghalhatok? — Nem — hangzott a válasz. — Akkor műtsenek meg —döntött a tízéves kisfiú. Vassék — Vass Zoltán és felesége, Vassné dr. Figula Erika — azt mondják: őket annyi tragédia érte tíz év alatt, mint mást talán egész életében sem. Ezért bíznak abban, hogy már egy életre letudták. Erika az esküvőjük előtt egy héttel veszítette el édesanyját. A menyasszonyi ruháját még együtt választották ki. Nem sokkal később követte párját édesapja. Szövődmény Ádám — hosszú várakozás után — teljesen egészségesen született. Gyönyörűen fejlődött, már épp beszélni kezdett, amikor kétéves korában agyhártyagyulladást kapott. Fél évig folyt a harc a felgyógyulásáért. Nyíregyházán, Budapesten. A 15 kilós gyerek 9 kilóra fogyott le a kórházban. A gyógyszer, mely a gyerekek kilencvenkilenc százalékánál használ, Ádámnak nem használt. A betegség szövődményeként teljesen megsüketült. Először akkor estek kétségbe a szülők — Erika pszichológus, Zoltán középiskolai tanár —, amikor rádöbbentek: gyermekükkel ezentúl csak akkor tudnak kommunikálni, ha megtanulják a jelbeszédet. — Amíg más szülő utánaszólt a gyerekének, addig mi nem mondhattuk neki: Ádám, gyere vissza. Nekünk utána kellett rohannunk — emlékeznek vissza a szülők. Minden lehetséges szakirodal-A boldog család mat felkutattak, szakemberekkel konzultáltak, s kiderült: logopédiai módszerekkel meg lehet tanítani beszélni Ádámot. Ezután következett a kemény munka. Több évig hetente kétszer hordták foglalkozásra Debrecenbe, a hallássérültek iskolájába. Az ottani útmutatást követve a nap 24 órájában tanították beszélni a szülők. Sokat köszönhetnek Nagy Judit szurdopedagógusnak és a Kereszt utcai óvodának és a nyíregyházi Gárdonyi Géza iskolának, ahol hozzásegítették, hogy „halló” közösségbe járjon. Ilyen fokú hallássérüléssel egyébként egyszerűen elképzelhetetlen lenne, hogy egy gyermek normál iskolába járjon. Ádám szájról olvas. Amit mond, hallható, érthető. — A ragoktól kezdve a szavakig mindent csak azt tud, amit megtanítottunk neki — mondják szülei — Ismeri a testvérem szót, ugyanakkor a tesóm kifejezést már nem érti, ha külön nem tanítjuk meg vele. Az óvodában, iskolában, mióta olvasni tud, a szókincse bővült. A cochlearis implantáció gyakorlatilag egy hallókészülék beépítése a koponyába. Havonta egy (eddig összesen harminc) műtétet finanszíroz a tb, mert nagyon drága. A belső fülbe, a csigába A szerző felvétele elektródákat ültetnek be, ehhez kívülről mágnessel csatlakozik egy készülék a fül mögött. Szükség van még egy műszerre, amelyet Ádám egy pici övtáskában, a pulóvere alatt hord. Külső szemlélőnek fel sem tűnik. A beültetés után azonnal hallott, de még semminek nem ismeri a jelentését. Ugyanúgy szájról olvas, ha szólnak hozzá. Hat és fél óráig — A műtét hat és fél óráig tartott. Sikerült, de a neheze, a rengeteg munka most kezdődik. Meg kell tanulnia hallani. Ha köhögök, nem tudja, mi történt. Megretten, ha egyszerre bekapcsol a mikro, megszólal a csengő. Mint a csecsemőnek, meg kell tanulnia a hangokat differenciálni, a fülére hallgatni. Ha azt mondom: alma, szájról leolvassa. Ha ugyanezt többször ismétlem, megmondja, hányszor hallotta. Egy másik szótól úgy különbözteti meg, hogy az hosszabb volt vagy rövidebb — magyarázza Erika. Négy évvel Ádám után született kishúga, Vivien. Most hatéves. Cserfes, kedves. Úgy nevelik, hogy neki mincjig segítenie kell majd Ádámot. Meg is érti. Csak azt nem, ha néha rá kevesebb idő jut. Egyszer meg is jegyezte: „mama, én is hallássérült szeretnék lenni.” — Zoli szülei is segítenek. Ha elviszik a gyerekeket, olyankor kicsit tudunk pihenni. De a szürke hétköznapokat nekünk kell végigcsinálni. Mindig azt mondom: ha nyernék a lottón, nem dolgoznék, hanem még többet foglalkoznék vele, hogy bebizonyítsam: ugyanolyan hasznos tagja lehet a társadalomnak, mint mások. — Az elején azért volt rossz, mert Ádám alapvetően társaságkedvelő. S a kudarcoktól sem lett zárkózott. Süketen is ment oda a gyerekekhez, felnőttekhez. Elutazol nyaralni, s látod, hogy barátkozna, de nem értik... Most már nem engedjük meg magunknak, hop kiboruljunk emiatt. Ádám már négyévesen boltba járt, önállóan bevásárolt. Ha elsőre nem értették, mit kér, elmondta háromszor. Megtanult úszni, és nagyon szeretett volna teniszezni. Csakhogy az edző nem vállalta, amikor megtudta, hogy nem hall: csak nem képzelik, hogy a többi gyerek rovására vele fogok foglalkozni?! — Bömbölve jött haza, nem értette, miért nem maradhatott a többiekkel. Dühünkben beültünk a kocsiba, és addig mentünk, míg találtunk egy edzőt, aki elvállalta. — Mikor Ádámmal a tragédia történt, csak az tartott életben: nem tehetem meg velük, hogy magukra hagyom őket — mondja Erika. — Ma már úgy gondolkodom: egy szülő akkor segíthet, ha elfogadja a gyerekét olyannak, amilyen, és azon belül igyekszik mindent kihozni belőle. Örömében verte az asztalt Ádám már a vizsgálatnál rimánkodott az orvosnak, hogy most azonnal műtse meg. A szülei azt mondják, látni kellett volna az operáció után, amikor rákapcsolták a készüléket. Két kézzel verte az asztalt és torkaszakadtából kiabált: hallok, hallok!...
