Kelet Magyarország, 1999. december (56. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-02 / 281. szám
1999. december 2., csütörtök Kelet« HÁTTÉR 3. oldal Reménytelen erőfeszítés Ferter János karikatúrája imwüi Légszomj Nyéki Zsolt A: l Szilvási regény címe jutott eszembe a napokban: a lélegzetem is elállt, ahogy a nyíregyházi orvosok nyugtatgató szavait hallgattam. Történetesen arról, hogy szilveszter éjszakáján lélegzetvételnyi szünet sem lesz az alapvető életfunkciókról gondoskodó gépek működésében, azaz a lélegeztető készülékre kapcsolt betegeknek nem eshet baja. Egyre többet beszélünk az ismert dátumváltási problémáról, s mivel a túlélést jelentő berendezések többsége számítógépes programmal vezérelt, a kórházakban pluszügyeletet adnak az orvosok. Ember veszi át (pontosabban veszi vissza) a gép munkáját tehát, ha arra szükség lenne. Lev evegőt persze nem azért kapkod az ember, mert fél, hiszen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kórházaiban világbanki támogatással miniszteri utasításra már az elmúlt évtől megtettek minden szükséges intézkedést a gondok megelőzésére. Programokat korszerűsítettek, számítógépeket cseréltek le, ha nem volt más megoldás, s most a túlbiztosítás jelszavával fokozott készültséget adnak a sürgősségi és intenzív osztályokon. Hasonlóképpen cselekedtek a közintézmények, az energiaszektor szolgáltatói, fogadkozva: nem lesz áramkimaradás, meleg marad a radiátor, s jön majd víz a csapból. Mégis vészhelyzet ízű fogalmak röpködnek a levegőben a számítógéphez kötődve, az Y2K-tól ha nem is retteg, de tart a világ. Az amerikai nagykövetségek dolgozói például engedélyt kaptak, hogy szilveszter előtt elhagyják az olyan országok területét, ahol a computeres kultúra és alkalmazási fegyelem meglehetősen laza. Ez túlmutat a dátumkezelési problémán, ez már a civilizáció olyan szintű függőségét vetíti előre, amelynek visszásságai napjainkban még csak fantasztikus filmekről köszönnek vissza. Hl I a jól emlékszem, úgy 1983 környékén a számítógép nyerte el az Év embere címet — de jó lenne megtartani ezt a barátságot! □ Véradások A megyei Vöröskereszt ma 8- 14 óra között Nyírgyulajban az általános iskolában és 10-től 15 óráig Kisvárdán a Tungsram Rt-nél szervez véradást. A megye három véradóállomásán — Nyíregyházán, Fehérgyarmaton és Kisvárdán várják a véradókat. □ Új utat kaptak Ünnepség keretében adja át Tiborszállás önkormányzata a település főútján elvégzett szélesítési és burkolat felújítási munkálatokat. A helybéli óvodások és iskolások előadásával és Nagy Tamás fotóművész kiállításával fűszerezett ünepséget december 4-én 14 órakor tartják a Polgármesteri Hivatalban. □ Ártatlan szenvedők A zsidó népirtás borzalmait családjával megélt, s az emlékeit Hatan voltunk.. Mátészalka - Auschwitz - Los Angeles című könyvében is megírt Braun György beszél szemtanúként azon a rendezvénysorozaton, amelyet december 2-án Újfehértón a kollégiumban, december 8-án a nyíregyházi Széchenyi szakközépben, 13-án a Szt. Imre Gimnáziumban tartanak. Aki erős, az győzni is képes Olyan helyre adják a pénzt, ahol már a bizottság tapasztalatokkal rendelkezik CSERVENYÁK KATALIN Nyíregyháza (KM) — Nyíregyházán tárgyalt tegnap Hans Beck, a Magyarországi Régiók Brüsszeli Képviseleti Irodájának vezetője, aki korábban az Európai Unió budapesti delegációjának vezetője volt. A városházéin rendezett megbeszélésen részt vett Csabai Lászlóné polgármester, Helmeczy László, a megyei közgyűlés elnöke, Giba Tamás alpolgármester, továbbá Veres János, a kereskedelmi és iparkamara elnöke, Gazda László, a területfejlesztési ügynökség igazgatója, Szabó Péter Tiszadob polgármestere, a Tiszatér kistérségi társulás elnöke, Apáti György, Csenger polgármestere, Radvánszki József, a megyei kézműves kamara alelnöke (ez a kamara képviselteti magát a hatmegyés régióban). A több mint egyórás megbeszélésnek most a legérdekesebb részeit ismertetjük meg olvasóinkkal. Kapcsolat Kínáig Hans Beck, aki magánemberként már többször járt Nyíregyházán, hivatalos látogatáson viszont most először, elöljáróban elmondta: mióta a regionális tanácsok szerződéses partnere, úgy érzi, sokkal szabadabban avatkozhat be a magyarországi politikai eseményekbe, mint azt korábban tehette. Helmeczy László a megye helyzetéről tájékoztatta a vendéget, majd a régióra terelődött a szó. A megyei elnök hangsúlyozta: ez egy nagyon fontos régió, hiszen három országgal határos — itt lesz a schengeni határ. Kapcsolatai, bármilyen furcsa is, de Kínáig nyúlnak, hisz itt ér véget a transszibériai vasútvonal. Hans Beck szerint Európának teljesen mindegy lett volna, hogy három vagy hat megyéből áll a régió. A törvény ilyen, ezzel kell együttélni. Elmondta: igaz, hogy a magyar kormány három régiót javasolt támogatásra, a brüsszel- i bizottság — számára érthetetlen okok miatt — viszont csak kettőt akar befogadni. A háttérben az lehet, hogy olyan helyre adják szívesen a pénzt, ahol már a bizottság tapasztalatokkal rendelkezik, garancia arra, hogy jól gazdálkodik. Kiderült: pont a mi-Hans Beck énk, az Észak-Alföldi Régió az, amelyik mögé egy nagy kérdőjelet tettek Brüsszelben. Az indok: információik szerint ez az a régió, ahol semmiféle közigazgatási szervezet nincs, amelyik a pénzek sorsáról gondoskodni tudna. Sürgős tehát — mondta Hans Beck — a regionális fejlesztési tanács létrehozása. Tudomása szerint a megyében rendelkezésre áll a szervezett és a tapasztalt szakembergárda. Ha átmeneti megoldásként is, de ez jó benyomást tudna kelteni Brüsszelre. Nem sétagalopp Magyarország 2000-ben 120-130 millió ECU-re számíthat. Ha pedig elnyeri az uniós tagságot, minimum egy milliárd ECU fog ideáramlani, ami javarészt regionális fejlesztési alap. Azt a szervezetet, amely a pénzt kezelni fogja, a pályázatokat készíti, nem elég 2003-ban felépíteni, már most meg kell kezdeni. Balázs Attila felvétele Nyílt szavakra nyílt válasz következett: — A megye fejlesztési ügynöksége elismerten a legjobb Magyarországon — mondta Helmeczy László. — Ez okozza a rendkívül nagy féltékenységet Hajdú-Bihar és Szolnok megye részéről. Attól tartanak: ha a mi fejlesztési szakembereinknek nagyobb teret engednek, Szabolcs-Szatmár-Bereg rátelepszik a régióra. Ezt nyíltan nem mondja ki senki, de azért közelharcot kellett vívni, hogy ide jöjjön a munkaszervezet. Nyíregyházáról azonban szó sem lehetett. Hogy egyáltalán a megyébe kerülhetett, az azért volt, mert megtagadtam a régiószerződés aláírását. S mert tudják, hogy makacs ember vagyok, s mert az idő sürgetett, kénytelenek voltak belemenni, így lett a munkaszervezet székhelye Újfehértó. Ami ahelyett, hogy működne, azt demonstráljuk, hogy nincs kész. A fejlesztési terveket, minden lényeges program kidolgozását a megyei ügynökség végezte. Kiváló szakembereink vannak. — De aki erős, győzni is képes — vélekedett Hans Beck. — Persze. A másik két megye összefogott a múltkori tárgyaláson azért, hogy az általuk is kiválónak elismert nyíregyházi menedzser ne legyen igazgató — válaszolta Helmeczy. — Mi azt mondjuk: ha miénk a régió, csináljuk együtt tisztességesen. Kérem Önt, ha a megyei elnökökkel tárgyal, mondja el, ha a három régióból ne adj isten kettő lesz, az azon múlik, hogy ők elszabotálják a regionális munkaszervezet létrehozását. — Ha valaki erős, lehet nagyvonalú is — hangzott a viszontválasz. — Miért nem mondja azt: lemond a regionális elnöki tisztről, valamelyikük vegye át teljes időszakra. — Ha ezen múlik, bármikor írásba adom! — így Helmeczy László, hozzátéve: — Nem volt azért sétagalopp a megállapodás. A sajtó arról cikkezett, hogy mi jöttünk ki az egészből a legjobban, hisz ide került a munkaszervezet és a monitoring rendszer. Ez igaz. De tettünk engedményeket: az első elnök a szolnoki, a második a Hajdú-Bihar megyei elnök. Csak 2002 január elsején következik a mi megyénk, gyakorlatilag a választási ciklus végén. — Sem Szabolcs-Szatmár-Bereg, sem Nyíregyháza nem kíván azzal az előnyével élni az első két évben, hogy mi jobban kitanultuk a pályázati lehetőségeket — kapcsolódott be Csabai Lászlóné. — Amíg ők ezt nem tanulják meg, nem kívánunk a létszámarányosnál nagyobb mértékben részesülni a megszerezhető pénzekből. Szeretnénk elérni, hogy bízzanak bennünk, ez az ő érdekük is. Mi pontosan tudjuk: csak együtt lehet eredményt elérni, együtt tudunk fejlődni. Versenyben a régió Veres János még hozzátette: változtatni kell azon a szemléleten, hogy itt három megye van versenyben egymással a régión belül. Nem. A régió van versenyben a másik kettővel, hogy bentmaradhasson abban a háromban, amit az EU támogat. Hans Beck tegnap még Nyírbátorba és Csengerbe is ellátogatott, majd folytatta útját Debrecenbe, Szolnokra. ,, äÜÜj . Ez gyakorta beszédtémánk, s bizony nagy az elégedetlenségünk, mert nap mint nap nehezebb a megélhetése az idős embereknek, különösen az egyedülállóknak. A nagy többség negyven éven, vagy azon túl teljesített, dolgozott derekasan. Ez lenne hát a megbecsülése egy élet munkájának? A gyerekeknek, az unokáknak sem tudunk kedveskedni, legyen az a legkisebb valami, egy szelet csokoládé. Fekete Zoltánné nyugdíjas, 76 ÉVES A napi megélhetés kemény forintjai nincsenek arányban a tervezett nyolcszázalékos emeléssel, ez a korosztály többet érdemelne. Már tizenkét éve, hogy a párom meghalt, azóta egyedül élek. Az özvegyasszonyoknak talán könnyebb valamivel, mint a magamfajta férfiembernek. Ha nem járnék el az idősek napközi otthonába, bizony nehéz életem lenne. Ezért köszönet a nyíregyházi önkormányzatnak. Bánfalvi László nyugdíjas, (67) rszágszerte szinte minden embert a napi megélhetése foglalkoztatja, a nyugdíjasokat meg különösen. Az egyenesen fájó, ahogyan fönt magyarázni próbálják a megmagyarázhatatlant. Annyi viszont igaz: a keveset nehéz elosztani. Több éve már, hogy rokkantnyugdíjas vagyok, s még elégedett is lehetek: megvan a reggelim, ebédem, vacsorám. Ám ezenkívül másra már nem telik. A lottóban bízom. Kovácsné Csarádi Ilona ROKKANTNYUGDÍJAS (53) ktív dolgozóként a mostani nyolcszázalékos nyugdíjemeléssel egyetértek, de csak megelőlegezett formában. Vagyis, ha a jövő évi infláció másként alakul, akkor legyen mód a nyugdíjak év közi korrigálásra. Ez persze vonatkozik az aktív dolgozók bérére is. A minimális szinten élők nyugdíját olyan szintre kellene emelni — miként azt Nyugaton teszik —, hogy az nyugodt megélhetést nyújtson. Rebák Tibor ÜZEMMÉRNÖK (45) Kérdezett és fényképezett: Lefler György Nem tartom reálisnak a nyolc százalékot. Mindezt a szociális berkekben eltöltött harminchárom év tapasztalata mondatja velem. A házi gondozáshoz, a szociális étkeztetéshez szükséges környezettanulmány során elszomorító sorsok, életek tárulnak elénk. A közüzemi díjak árai próbára teszik a két nyugdíjból élőket is, nemhogy az egyedülállókat! 16-19 százalékos emelés lenne elfogadható. Makicai Györgyné IGAZGATÓHELYETTES (52’
