Kelet Magyarország, 1999. december (56. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-02 / 281. szám

1999. december 2., csütörtök Kelet« HÁTTÉR 3. oldal Reménytelen erőfeszítés Ferter János karikatúrája imwüi Légszomj Nyéki Zsolt A: l Szilvási regény címe jutott eszembe a napokban: a lélegzetem is elállt, ahogy a nyíregyházi orvosok nyugtatgató szavait hallgattam. Történetesen arról, hogy szil­veszter éjszakáján lélegzetvételnyi szünet sem lesz az alapvető életfunkciókról gon­doskodó gépek működésében, azaz a lélegeztető készülékre kapcsolt betegeknek nem eshet baja. Egyre többet beszélünk az ismert dátum­­váltási problémáról, s mivel a túlélést jelen­tő berendezések többsége számítógépes programmal vezérelt, a kórházakban plusz­­ügyeletet adnak az orvosok. Ember veszi át (pontosabban veszi vissza) a gép munkáját tehát, ha arra szükség lenne. Lev evegőt persze nem azért kapkod az em­ber, mert fél, hiszen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kórházaiban világbanki támogatás­sal miniszteri utasításra már az elmúlt évtől megtettek minden szükséges intézkedést a gondok megelőzésére. Programokat korsze­rűsítettek, számítógépeket cseréltek le, ha nem volt más megoldás, s most a túlbiztosí­tás jelszavával fokozott készültséget adnak a sürgősségi és intenzív osztályokon. Ha­sonlóképpen cselekedtek a közintézmények, az energiaszektor szolgáltatói, fogadkozva: nem lesz áramkimaradás, meleg marad a radiátor, s jön majd víz a csapból. Mégis vészhelyzet ízű fogalmak röpköd­nek a levegőben a számítógéphez kötődve, az Y2K-tól ha nem is retteg, de tart a világ. Az amerikai nagykövetségek dolgozói pél­dául engedélyt kaptak, hogy szilveszter előtt elhagyják az olyan országok területét, ahol a computeres kultúra és alkalmazási fe­gyelem meglehetősen laza. Ez túlmutat a dátumkezelési problémán, ez már a civilizá­ció olyan szintű függőségét vetíti előre, amelynek visszásságai napjainkban még csak fantasztikus filmekről köszönnek vissza. Hl I a jól emlékszem, úgy 1983 környékén a számítógép nyerte el az Év embere címet — de jó lenne megtartani ezt a barátságot! □ Véradások A megyei Vöröskereszt ma 8- 14 óra között Nyírgyulajban az általános isko­lában és 10-től 15 óráig Kisvárdán a Tungs­ram Rt-nél szervez véradást. A megye három véradóállomásán — Nyíregyházán, Fehér­­gyarmaton és Kisvárdán várják a véradókat. □ Új utat kaptak Ünnepség keretében ad­ja át Tiborszállás önkormányzata a település főútján elvégzett szélesítési és burkolat felújí­tási munkálatokat. A helybéli óvodások és is­kolások előadásával és Nagy Tamás fotómű­vész kiállításával fűszerezett ünepséget de­cember 4-én 14 órakor tartják a Polgármeste­ri Hivatalban. □ Ártatlan szenvedők A zsidó népirtás borzalmait családjával megélt, s az emlékeit Hatan voltunk.. Mátészalka - Auschwitz - Los Angeles című könyvében is megírt Braun György beszél szemtanúként azon a rendez­vénysorozaton, amelyet december 2-án Újfe­­hértón a kollégiumban, december 8-án a nyír­egyházi Széchenyi szakközépben, 13-án a Szt. Imre Gimnáziumban tartanak. Aki erős, az győzni is képes Olyan helyre adják a pénzt, ahol már a bizottság tapasztalatokkal rendelkezik CSERVENYÁK KATALIN Nyíregyháza (KM) — Nyíregy­házán tárgyalt tegnap Hans Beck, a Magyarországi Régi­ók Brüsszeli Képviseleti Iro­dájának vezetője, aki koráb­ban az Európai Unió buda­pesti delegációjának vezető­je volt. A városházéin rendezett megbe­szélésen részt vett Csabai Lászlóné polgármester, Helmeczy László, a megyei közgyűlés elnö­ke, Giba Tamás alpolgármester, továbbá Veres János, a kereske­delmi és iparkamara elnöke, Gazda László, a területfejlesztési ügynökség igazgatója, Szabó Péter Tiszadob polgármestere, a Tiszatér kistérségi társulás elnö­ke, Apáti György, Csenger pol­gármestere, Radvánszki József, a megyei kézműves kamara alel­­nöke (ez a kamara képviselteti magát a hatmegyés régióban). A több mint egyórás megbe­szélésnek most a legérdekesebb részeit ismertetjük meg olvasó­inkkal. Kapcsolat Kínáig Hans Beck, aki magánember­ként már többször járt Nyíregy­házán, hivatalos látogatáson vi­szont most először, elöljáróban elmondta: mióta a regionális ta­nácsok szerződéses partnere, úgy érzi, sokkal szabadabban avatkozhat be a magyarországi politikai eseményekbe, mint azt korábban tehette. Helmeczy László a megye helyzetéről tájékoztatta a vendé­get, majd a régióra terelődött a szó. A megyei elnök hangsúlyoz­ta: ez egy nagyon fontos régió, hi­szen három országgal határos — itt lesz a schengeni határ. Kapcso­latai, bármilyen furcsa is, de Kí­náig nyúlnak, hisz itt ér véget a transszibériai vasútvonal. Hans Beck szerint Európának teljesen mindegy lett volna, hogy három vagy hat megyéből áll a régió. A törvény ilyen, ezzel kell együttélni. Elmondta: igaz, hogy a magyar kormány három régiót javasolt támogatásra, a brüsszel- i bizottság — számára érthetet­len okok miatt — viszont csak kettőt akar befogadni. A háttér­ben az lehet, hogy olyan helyre adják szívesen a pénzt, ahol már a bizottság tapasztalatokkal ren­delkezik, garancia arra, hogy jól gazdálkodik. Kiderült: pont a mi-Hans Beck énk, az Észak-Alföldi Régió az, amelyik mögé egy nagy kérdő­jelet tettek Brüsszelben. Az in­dok: információik szerint ez az a régió, ahol semmiféle közigazga­tási szervezet nincs, amelyik a pénzek sorsáról gondoskodni tudna. Sürgős tehát — mondta Hans Beck — a regionális fejlesztési tanács létrehozása. Tudomása szerint a megyében rendelkezés­re áll a szervezett és a tapasztalt szakembergárda. Ha átmeneti megoldásként is, de ez jó benyo­mást tudna kelteni Brüsszelre. Nem sétagalopp Magyarország 2000-ben 120-130 millió ECU-re számíthat. Ha pe­dig elnyeri az uniós tagságot, minimum egy milliárd ECU fog ideáramlani, ami javarészt regi­onális fejlesztési alap. Azt a szer­vezetet, amely a pénzt kezelni fogja, a pályázatokat készíti, nem elég 2003-ban felépíteni, már most meg kell kezdeni. Balázs Attila felvétele Nyílt szavakra nyílt válasz kö­vetkezett: — A megye fejlesztési ügynök­sége elismerten a legjobb Magya­rországon — mondta Helmeczy László. — Ez okozza a rendkívül nagy féltékenységet Hajdú-Bihar és Szolnok megye részéről. Attól tartanak: ha a mi fejlesztési sza­kembereinknek nagyobb teret engednek, Szabolcs-Szatmár-Be­reg rátelepszik a régióra. Ezt nyíltan nem mondja ki senki, de azért közelharcot kellett vívni, hogy ide jöjjön a munkaszerve­zet. Nyíregyházáról azonban szó sem lehetett. Hogy egyáltalán a megyébe kerülhetett, az azért volt, mert megtagadtam a régiószerződés aláírását. S mert tudják, hogy makacs ember va­gyok, s mert az idő sürgetett, kénytelenek voltak belemenni, így lett a munkaszervezet szék­helye Újfehértó. Ami ahelyett, hogy működne, azt demonstráljuk, hogy nincs kész. A fejlesztési terveket, min­den lényeges program kidolgozá­sát a megyei ügynökség végezte. Kiváló szakembereink vannak. — De aki erős, győzni is képes — vélekedett Hans Beck. — Persze. A másik két megye összefogott a múltkori tárgyalá­son azért, hogy az általuk is ki­válónak elismert nyíregyházi menedzser ne legyen igazgató — válaszolta Helmeczy. — Mi azt mondjuk: ha miénk a régió, csi­náljuk együtt tisztességesen. Ké­rem Önt, ha a megyei elnökök­kel tárgyal, mondja el, ha a há­rom régióból ne adj isten kettő lesz, az azon múlik, hogy ők el­szabotálják a regionális munka­­szervezet létrehozását. — Ha valaki erős, lehet nagy­vonalú is — hangzott a viszont­válasz. — Miért nem mondja azt: lemond a regionális elnöki tisztről, valamelyikük vegye át teljes időszakra. — Ha ezen múlik, bármikor írásba adom! — így Helmeczy László, hozzátéve: — Nem volt azért sétagalopp a megállapodás. A sajtó arról cikkezett, hogy mi jöttünk ki az egészből a legjob­ban, hisz ide került a munkaszer­vezet és a monitoring rendszer. Ez igaz. De tettünk engedménye­ket: az első elnök a szolnoki, a második a Hajdú-Bihar megyei el­nök. Csak 2002 január elsején kö­vetkezik a mi megyénk, gyakorla­tilag a választási ciklus végén. — Sem Szabolcs-Szatmár-Be­­reg, sem Nyíregyháza nem kíván azzal az előnyével élni az első két évben, hogy mi jobban kita­nultuk a pályázati lehetősége­ket — kapcsolódott be Csabai Lászlóné. — Amíg ők ezt nem ta­nulják meg, nem kívánunk a lét­számarányosnál nagyobb mér­tékben részesülni a megsze­rezhető pénzekből. Szeretnénk elérni, hogy bízzanak bennünk, ez az ő érdekük is. Mi pontosan tudjuk: csak együtt lehet ered­ményt elérni, együtt tudunk fejlődni. Versenyben a régió Veres János még hozzátette: vál­toztatni kell azon a szemléleten, hogy itt három megye van ver­senyben egymással a régión be­lül. Nem. A régió van verseny­ben a másik kettővel, hogy bent­maradhasson abban a három­ban, amit az EU támogat. Hans Beck tegnap még Nyír­bátorba és Csengerbe is ellátoga­tott, majd folytatta útját Debre­cenbe, Szolnokra. ,, äÜÜj . Ez gyakorta beszédté­mánk, s bizony nagy az elégedetlensé­günk, mert nap mint nap nehezebb a megélhe­tése az idős embereknek, különösen az egyedülál­lóknak. A nagy többség negyven éven, vagy azon túl teljesített, dolgozott derekasan. Ez lenne hát a megbecsülése egy élet munkájának? A gyerekeknek, az uno­káknak sem tudunk kedveskedni, legyen az a legkisebb valami, egy szelet csokoládé. Fekete Zoltánné nyugdíjas, 76 ÉVES A napi megélhetés ke­mény forintjai nin­csenek arányban a terve­zett nyolcszázalékos eme­léssel, ez a korosztály többet érdemelne. Már ti­zenkét éve, hogy a pá­rom meghalt, azóta egye­dül élek. Az özve­gyasszonyoknak talán könnyebb valamivel, mint a magamfajta férfi­embernek. Ha nem jár­nék el az idősek napközi otthonába, bizony nehéz életem lenne. Ezért kö­szönet a nyíregyházi ön­­kormányzatnak. Bánfalvi László nyugdíjas, (67) rszágszerte szinte minden embert a na­pi megélhetése foglalkoz­tatja, a nyugdíjasokat meg különösen. Az egye­nesen fájó, ahogyan fönt magyarázni próbálják a megmagyarázhatatlant. Annyi viszont igaz: a ke­veset nehéz elosztani. Több éve már, hogy rok­kantnyugdíjas vagyok, s még elégedett is lehetek: megvan a reggelim, ebé­dem, vacsorám. Ám ezen­kívül másra már nem te­lik. A lottóban bízom. Kovácsné Csarádi Ilona ROKKANTNYUGDÍJAS (53) ktív dolgozóként a mostani nyolcszá­zalékos nyugdíjemeléssel egyetértek, de csak megelőlegezett formában. Vagyis, ha a jövő évi infláció másként alakul, akkor legyen mód a nyugdíjak év közi korri­gálásra. Ez persze vonat­kozik az aktív dolgozók bérére is. A minimális szinten élők nyugdíját olyan szintre kellene emelni — miként azt Nyugaton teszik —, hogy az nyugodt megélhetést nyújtson. Rebák Tibor ÜZEMMÉRNÖK (45) Kérdezett és fényképezett: Lefler György Nem tartom reális­nak a nyolc százalé­kot. Mindezt a szociális berkekben eltöltött har­minchárom év tapaszta­lata mondatja velem. A házi gondozáshoz, a szo­ciális étkeztetéshez szük­séges környezettanul­mány során elszomorító sorsok, életek tárulnak elénk. A közüzemi díjak árai próbára teszik a két nyugdíjból élőket is, nemhogy az egyedülálló­kat! 16-19 százalékos emelés lenne elfogad­ható. Makicai Györgyné IGAZGATÓHELYETTES (52’

Next

/
Thumbnails
Contents