Kelet-Magyarország, 1999. november (56. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-06 / 259. szám
1999. november 6., szombat 9. oldal """'T r»"—“t—. . Mm ** *>■ *v v # */? " ' vv■ ' v ' JL Szexis szóvivő Szőke Judit A NATO katonai védelmi szervezet, de megpróbálja, hogy egyre kevésbé legyen, maradjon egyenruhás — ez nyilván nem csak rajta múlik. A válságkezelésre, a kontinens kényes biztonsági egyensúlyának védelmére esik a hangsúly — erről győztek meg nemcsak a közelmúlt külpolitikai eseményei, hanem az a látogatás is, amin volt szerencsém részt venni a brüsszeli NATO- központban. A hatalmas, jellegzetes fémszimbólum, a sok-sok lobogó — odahegesztették a mienket is — hihetetlen magabiztosságot és erőt sugall. Nyilván az arzenál sem semmi, de a raktárakba nem kukkantottunk be. Persze, ha kértük volna, még az is lehet, kapunk az igényre egy teljesen elfogadható, intelligens, meggyőző, kimerítő, erős gesztikulációkkal kísért „ó, hogyne, nem” választ. Amit, merthogy anyanyelve, ékes, nagyon élvezhető angolsággal adott volna elő Jamie Shea (egyébként doktor), a képernyőkről ismert NATO-szóvivő. Aki azért ennél több. Szuggesztiv, s nemzetiségét meghazudtolóan temperamentumos, bátor, sőt vagány, a NATO nyilvánosság- és PR-gépezetének motorja. Mikor megkérdeztem tőle, hogy egy mégiscsak military szervezetnél hol vannak a teljes őszinteség és az elhallgatás határai, azt válaszolta: Jamie Shea — Mindent elmondhatok. Nagy szükségünk van a közvélemény támogatására. Ez a legfőbb eszközünk, az erő ellenben csak az utolsó a készletben. A média mindenütt ott van, gondoljunk a közeli balkáni háborúra, ahonnan a CNN élőben közvetített — miért hazudtunk volna. Nekünk kell az elsőnek lenni, ahonnan az emberek mindent megtudhatnak. A koszovói akcióról, ahol három hétig szupertitkosított akció folyt, én is alig tudtam valamit, de a NATO hitelessége forgott kockán. Az angol elég bőbeszédűnek tűnt, érdeklődtem hát tovább: biztos előfordult, hogy a nagy hév közben olyan is kicsúszott a száján, aminek nem kellett volna. Elismerte, volt ilyen, de nem bánta meg. Egy angol szójátékot idézett, ami a mi kultúránkban megfelel az Inkább többet, mint keve- set-mondásnak. A legborzasztóbb és szakmailag a legbonyolultabb annak az emlékezetes áprilisi esetnek a kezelése volt — emlékezett vissza —, amikor a NATO-gépek véletlenül traktoron menekülő emberekre lőttek. — Ekkor csörgött az ébresztőóra: rendet kell csinálni! A tanulságok között volt az is, hogy többet kell törődni azokkal, akik védelme érdekében harcolunk. Nagyon sokat tanultunk abból, ahogy akkor Milosevic a médiával bánt. Hamar kiderült, nagyon nagy taktikussal van dolgunk. Öt napig csak rossz magyarázatokat adtunk. Az az elhatározás, hogy ilyen tragédia nem fordulhat többet elő, nem csak a PR-straté- gia módosítását jelentette... Jamie Shea úgy értékelte, az akkor egészen friss tag magyarok hamar átestek a tűzkeresztségen, á légtér átengedése, valamint a szankciók alkalmazása nagyon értékes segítséget jelentett. Igaz, velük együtt a mi katonáink sem aludtak akkoriban túl sokat. A képernyőre termett, megnyerő, valódi egyéniség igen népszerű a legelismertebb újságírók között, sőt a széles nyüvánosság előtt is legendás. Rengeteg rajongója van a lányok körében (ennek az Interneten megszámlálhatatlan nyoma van, még szexszimbólumnak is tartják). Kétségkívül van benne valami hihetetlenül vonzó, mitöbb, valóban szexis. Okos, természetes, finom, emberként gondolkodását jól jellemzi az a szituáció, amikor egy feszült balkáni háborús helyzet sajtótájékoztatóján minden átmenet nélkül szó szerint idézett a Macbeth egyik vérszagú monológjából. Pillanatnyi döbbent csend, majd tapsvihar fogadta a drámai, igaz emberi szavakat. A tájékoztató végén, de még az újságírók füle hallatára a mindenható, szúrós szemű tábornok odafordult hozzá: Nagyon köszönjük, Jamie! Azóta játékosan csak Shea-kespeare- ként emlegetik. Aki ébren álmodik... Madarassy György munkáinak kiállítása a Városi Galériában Amióta 1988-ban áttelepedett Nagybányáról Nyíregyházára, több alkalom is adódott, hogy megismerkedhettünk művészetével. így mindjárt 1989-ben a Képcsarnokán csodálhattuk meg műveit, utóbb pedig 1996-ban a Korona Szálló előcsarnokában, hogy csak a fontosabbakat említsem. Ez utolsó alkalommal figurális kompozíciói mellett virágcsendéleteinek gazdag változatossága keltett méltó feltűnést. A Városi Galériában a múlt napokban megnyílt kiállításának anyaga, szám szerint harminc körüli olajképe, őszinte örömmel tölthette el a látogatókat. A kiállított gyűjtemény nem teljesen egységes anyag, az év áprilisa óta készült festmények mellett láthatunk korábbiakat is, ez annyiban jó, mivel egyúttal tanúi lehetünk egy művészi pálya átmeneti szakaszának is. A sötétebb tónusú akár vallásos ihletésű, akár egyéb tematikával bíró figurális kompozíciók a korábbiak. Olykor kissé szürrealista látomások ezek, valami irreális, sejtelmesen terhes sötét háttér előtt telített színekben izzó foltokban mesterien összefűzött alakok, csoportok vannak elnagyoltan felvázolva, ahogy ez a kortárs művészetben szokás, amint állnak, mozognak, ténykednek. (Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy csoportot értelmesen megkomponálni még a legnagyobb nevek közül is csak kevésnek adatik meg.) Ezeket a képeket valami álomszerűség fátyolozza be, mintha egy-egy jelenet az álomból úgy lépett volna elő, mint mikor ébredéskor az eszméléskor csak egy-két tárgy képe bukkan fel tudatunkban. A kiállításnak egy másik tekintélyes hányadát az év áprilisa óta keletkezett, helyi vonatkozású képek teszik ki, melyek közül nem egy a virágpompájukba borult, szabolcsi almáskertek szépségét zengi. Világos tónusúKálvária ak annyira, hogy köztük többnek szinte nem is a menyasz- szonyruhás fa, hanem az őt körüláradó, körülölelő fény a témája. Rokona ennek a sorozatnak a sóstói képek, melyek hasonló pasztózus technikával valami derengő ködben megbúvó fákat, házakat állít elénk. Olykor egykét piros vagy kék telített színű pöttyel fel tudja dobni a kép hangulatát, amint azt Corottól tanulhatta. Az is megfigyelhető egyi- ken-másikon, hogy a művész milyen mesterien tud bánni a térhatással, mikor az előtérbe helyez néhány erőteljesebben jelzett motívumot. Két ugyancsak világos, majd- hogy fehér a fehérben csendélettel is találkozhatunk a kiállításon. Az elismerést azzal érdemlik meg, hogy felfogásban nagyon is elütnek az oly gyakori közhelyektől. Végezetül három nonfiguratív kompozíció egészíti KM-reprodukció ki Madarassy Györgynek az itt bemutatott gyűjteményét. Címük van ugyan, de inkább az inspirációra utal, mint a tárgyra. Mindegyikük valami valóságosan átélt vizuális élmény átirata, valamiféle extázisbán fogant színözönben öltöztetve. A művész kolorista kultúrája talán ezeken nyüvánul meg leginkább, míg vonalkezelésének legmeggyőzőbb példája talán a kis műtermi képének a Botticel- li-reminiszenciájú aktja. Fölényes komponálási tudását a nagyobb kompozícióin csillogtatta meg. Amit a festészetben tudni lehet, Madarassy György tudja. Művészete azonban nem száraz fogások, szabályok lélektelen alkalmazása. Minden képét elárasztja a sajátos jellegű, vüágra való rácsodálkozás, egy álom bűvös varázsa. Koroknay Gyula Szobor a Szent Imrében Kalandos út után ért ismét méltó helyére, s szentelték fel ünnepélyes keretek között Nyíregyházán Szent Imre szobrát a katolikus gimnázium aulájában. Az ünnepség a gimnázium diákjainak és tanárainak zenés áhítatával kezdődött, majd az iskola kápolnájában szentmisével folytatódott. A szertartást nagy asszisztenciával Bosák Nándor megyéspüspök végzete, homíliát az egykori Kir. Kát. Gimnázium diákja, dr. Miklós Dezső mondott. A Szent Imre-szobor új- raszentelését megelőzően az öregdiákok nevében Szabó Mihály emlékezett a diákévekre, az akkori inter- nátus szobára, amely ötven év után került ismét méltó helyére, a katolikus gimnáziumba. Szent István intelmeit idézte, s ajánlotta követésre az intézet diákjai, tanárai, valamennyi magyar ember számára. A szobor 1936-tól a Kir. Kát. Gimnázium Szent Imre internátusának előcsarnokában állt, az államosításkor azonban kidobták az emeletről. Szerencsére nem semmisült meg, mert Kovács Gyula, az intézet görögkatolikus hittantanára megmentette, plébániáról plébániára magával vitte, halála után pedig lánya és unokája őrizte debreceni lakásukon. A szobor meglétéről tavaly szereztek tudomást a bencés diákok egy találkozójukon, a család pedig örömmel adta vissza a gimnázium örökébe lépett Szent Imrének. A szobrot Megyesi Mária, az intézet igazgatója vette át, s a tanárok, diákok nevében fogadta: igyekeznek méltóak lenni névadójukhoz. A főépítész CSERVENYÁK KATALIN Bő egy hónapja ismét van főépítésze Nyíregyházának: Tóth László 44 éves építészmérnök. A húszéves tervezői gyakorlattal rendelkező fiatalember a SZÁ- ÉV tervező műtermében, majd az Agrober nyíregyházi irodájában dolgozott, a rendszerváltás után pedig saját alapítású mérnökirodát nyitott. Nős, felesége kereskedő. Két fiuk van, egyik 15, másik 17 éves. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznia a főépítész feladatát, akkor az a következőképpen szólna: felelős a város épített környezetének, építészetének színvonaláért, összhangjáért, ugyanakkor a város környezeti építészeti jövőjének prognosztizálója is. Mindenképpen a környezeti minőség komplexitásában kell gondolkodnia a főépítésznek — vallja. S hogy ez mit jelent? Az építés minden területén, a tervezéstől a kivitelezésig a felelős szakértelmet biztosítani kell, hiszen ennek hiányában az eredményes környezetalakító, fejlesztő, értékvédő tevékenység nem képzelhető el. Nem szabad elfelednünk: amikor egy beruházás megvalósul, azzal a jelen igényeit szolgáljuk ki, de ez nem történhet a jövő rovására. Jó példa lehet erre az, hogy rengeteg társasház épül Nyíregyházán, ami dicséretes. De az is igaz: ezek sajnos tágabb értelemben vett minőségben elmaradnak a várttól. Mert mire törekszik a befektető? Azon az egy területen a lehetőség szerinti legmagasabb házat építse, a legnagyobb beépítési százalékot érje el, ugyanis akkor gazdaságos a beruházás. Ezért nem bírálható. A főépítésznek viszont féken kell tartania ezeket a törekvéseket — az egész érdekében. A hosszú távú tervezés koordinálása a főépítész feladata. Most készül az a fejlesztési koncepció, mely a településszerkezeti terv programja lesz. Ez közel 3 éves tervezési feladat. A hosszú távú fejlesztési koncepciót 10-15 évenként újra kell fogalmazni, a változó igényekhez alakítani. Az önkormányzat felelős a város jövőjéért, kell, hogy legyen jövőképe, melynek tudatá ban a hosszabb érvényességű döntéseket hozza. A város alapvetően hosszú távú fejlődési pályán mozog, s bár különböző spontán folyamatok próbálják erről eltéríteni, ezeket a kísérleteket korrekciókkal kordában ’ hét és kell is tartani. A s t é g i a terv esz- k ö - ze i a várostervezés és a városmenedzsment. A várostervezés szüntelen párbeszéd a lakossággal, civil szervezetekkel, intézményekkel. Ezek eredményeit be kell építeni a koncepcióba. A városmenedzsment új fogalom, a város versenyképességét javítja. A tőke vonzása most a legfőbb dolog — a városok között ezért illetve a fejlesztési alapokhoz jutásért nyílt versengés folyik. — Szeretnék az örökségünkből, ami a régi mezővárosi jellegét adta a városnak minél több épületet megmenteni — mondja a főépítész. — Nem vagyunk Kőszeg, Sopron; Nyíregyházának mindössze egy műemléke és néhány műemlék jellegű épülete van. Ugyanakkor nagyon Tóth László Balázs Attila felvétele sok értékes polgárháza — ezekből szeretnénk minél többet megmenteni, helyi védelem alá helyezni. Sajnos, a 60-as, 70-es években a drasztikus városrendezési elképzelések hatására sok utca képe megváltozott, elvesztette régi arcát. A fejlesztésekre természetesen szükség van, de környezetünk alakításában hasonló drasztikus elemeket nélkülözni szükséges. De a Vasvári Pál, Széchenyi, Dózsa György utcán, Benczúr téren több szép polgárház áll még. — Nagyon jó építészek tevékenykednek a városban, rájuk, az ő szakmai segítségükre szeretnék támaszkodni a munkámban — folytatja. — Rövidesen létrehozzuk az önkormányzati tervtanácsot, amelynek tagjai olyan építész szakemberek lesznek, akik kvalitásukkal érdemben bele tudnak szólni a nagyobb horderejű döntésekbe. Újabb lakótelep kialakítását Nyíregyházán nem tervezik. Szeretnének viszont olyan lakóterületeket feltárni, ahol építési lehetőséget tudnak biztosítani a különböző igényekkel jelentkező érdeklődőknek. A közlekedés szempontjából fontosnak tartja a főépítész a nagykörút még hiányzó, Móricz Zsigmond utcai szakaszának befejezését, valamint a Kiskörút keleti szakaszának ütemezett megvalósítását. Ez utóbbi építésével nyílik lehetőség a Kossuth tér és a szűkebb értelemben vett város- központ második ütemének befejezésére is. Tóth László új beosztásában nem szeretne hivatalnokká válni, építész kíván maradni. Osztja azoknak a véleményét, akik szerint a főépítésznek a szakmát is gyakorolnia kell, hogy ne távolodjon el a való élettől. 'íbkáW HÉTVÉGE ii líiji
