Kelet-Magyarország, 1999. november (56. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-06 / 259. szám
1999. november 6., szombat 8. oldal KM-TARLAT Bronzos, márványos papírlebegés E nyár végén Nagy Lajos Imre, nyíregy- házi szobrászművész papírkompozíciói közül néhányat a Fortuna Kávéházban láthatott a közönség. 1992 óta foglalkozik a papírszobrászattal, alapító tagja a Magyar Papírművészeti Társaságnak; nemzetközi kiállításokon is eredményesen szerepelt műveivel. A minitárlat a mindig újat kereső, kísérletező alkotó síkban és három dimenzióban megfogalmazott papírplasztikáit sorakoztatta fel, érzékeltetésül az anyag metamorfózisának szinte kimeríthetetlen lehetőségeit. Papírból született, bronzos, márványos hatású felületek, régebbi és új produktumok igazolták: a tanárképző főiskola rajz tanszékének vezetője újabb meglepetésekkel képes gazdagabbá tenni bennünket. A napokban kaptuk a hírt: városunk jeles szobrásza képviselte szűkebb pátriánkat a kaposvári Vaszary Képtárban megnyílt I. Országos Papírművészeti Kiállításon. A Vörös torzó, a Kék torzó (képünkön) és a Fekvő fehér torzó című triójáért a Magyar Szobrász Szövetség díját kapta Nagy Lajos Imre KM-reprodukció Somlyó Zoltán November Ó, november, fütött szobák szüretje! Ó, bús szivem: novemberi vidék! Ó, téli ablak ködös köntösében ti ráncos vállú szőllővenyigék. Ó, fehér kéz! húga orkideáknak, ó, parfőmterhes téli délután! Ó, teaillat lomha gyöngyözése, ó, mély utak, sötétek, kint Budán... Vakító hósikokra gondolok ma: volt egy telem, szerelmes, szép telem. Szívem ezüstös csendjének vizébe e tél színeit belétördelem. Hadd ússzanak rajt, mint az anyatéjben, az élet forró gyöngyei: a szók. ...Vakító hósikokra hullva, fekszem, mint szökő őz nyomában a bozót. Juhász Gyula November Nem is búcsúzott, elment szótalan, Az ifjúságom, íme, odavan. Nem is tudtam, hogy ő valaha volt, Hisz mindig búról és gondról dalolt. Nem is szerettem fanyar új borát, Asszonytalan és pénztelen sorát. Nem is sirattam el, csak csöndesen Elbámulok az eltűnt éveken: és ma sír, zúg, búg, zendül az avar: Holt ifjúságom most élni akar! HIRDETÉS Magához szorította a gyerekeket Nem értik miért kell elhagyni a mamát, a családot, amiről sokáig azt sem tudták micsoda A hazaérkező Gábort a mama már a kapuban várja a szerző felvétele Kállai Krisztina Kis gyereksereg ácsorgóit az udvaron könnyes szemmel. Az utcabeli barátok spontán szerveződött néma tüntetése volt ez. Anita, Irén és Gábor ruhái már a bőröndben, mellette a listával, melyet a szociális gondozónak kell odaadni. A mama még egyszer magához szorította a gyerekeket, s vártak... Vártak és nem értették, a kirendelt gyermekvédelmis miért viszi el a gyerekeket három különböző intézetbe. Egy tollvonás A szakemberek bizonyára nem gondolták, hány emberéletet törnek ketté azzal a döntéssel, amivel anyagi nehézségekre hivatkozva megszüntették megyénkben a hivatásos nevelőszülői hálózatot. Harminchárom családot érintett Szabolcsban a döntés. Harmincketten beletörődtek a változásba, a mátészalkai Dzsiki- né azonban felvette a harcot a Gyermekvédelmi Szakszolgálattal. A három gyerekért, akiket sajátjaként szeret, s a munkájáért, melyet tizennégy éve becsülettel végez. 1987-ben még könyvelőként dolgozott a kórházban, biztos, úgymond nyugdíjas állás volt. Nem is volt könnyű a döntés, de megtette. Intézeti gyerekek nevelésére tette fel az életét. Közel húsz gyerek élt a családjában, akik felnőttként hazajárnak. Segíti őket a lakásvásárlásban és ott van ha kell az anyai tanács. Felvetődhet a kérdés: miért nem folytatja hagyományos nevelőszülőként? Nem nagy változással jár, csupán a fizetés átalakul tiszteletdíjjá s harmadára csökken, és az ezutáni évek száma nem számít be a szolgálati időbe a nyugdíj megállapításakor. S ha nem tetszik a megoldás, ötvenegy évesen kereshet új munkát. Nem nehéz, csak kicsit járni kell utána. Dzsikiné idén január óta fizetés nélkül neveli a gyerekeket. Augusztus óta az ellátmányt, az ellátási díjat és a családi pótlékot sem kapja, habár a gyerekekre járó juttatásokat átadták a tanároknak, tanszerre és ruhára. Aki gyereket nevel, tudja nemcsak könyv, ruha és némi élelem kell hozzá. Már-már felélték a téli tartalékot, lassan a jószág is elfogy az udvarról, de enni azért csak kell. Gábor 12 éves, szeretne egy biciklit — a többiek is azzal járnak iskolába —, mégis miből? Először a 48 ezer forintos villanyszámlát kell kifizetni. Három éve 120 ezer forintért vettek egy autót, jó lenne néha használni, hisz kint laknak a város szélén, de egy éve rossz. Lassan be- rozsdál a garázsban. A ház kapuját egy darab drót tartja, meg a szentlélek. Persze megjavíttatják majd, ha lesz rá pénz... A papa, Dzsiki Ferenc felvehet fizetése után némi kölcsönt, de az csak a legszükségesebb dolgokra elég. Aki tud, segít Három éve építkezni kezdtek, mert a Gyermekvédelmi Szak- szolgálat emberei azt mondták, kicsi a lakás. Nem volt könnyű, de belevágtak. Nemrég mindketten örököltek, az elég volt a kezdetekhez. Segített a gyerekek után járó szociálpolitikai kedvezmény is, és a pénz, melyet egy holland alapítvány juttatott el hozzájuk. Az egyik szomszéd egy hízóért kitapétázott, a másik áthúzta a bútorokat. Lassan lehet beköltözni. Kérdés: lesz-e kinek. Többször jöttek a gyerekekért (ottjártamkor is), de ők nem mennek. Nem értik miért kell elhagyni a szeretett mamát, s a családot, amiről sokáig azt sem tudták micsoda. Sírnak és leveleket írtak mindenfelé, hátha valaki segít. A levelek hatására szakemberek érkeztek Mátészalkára a Szociális és Családügyi Minisztériumból. Keresve a gyerekek számára legoptimálisabb megoldást. Azt képtelenségnek tartották, hogy a három gyereket három különböző intézetbe vigyék, de azt is elmondták, jó volna, ha Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye is megteremtené a hivatásos nevelőszülői hálózat visszaállításának feltételeit, az ország más megyéihez hasonlóan. A szomszédok is egyember- ként harcolnak értük. Szeretik a gyerekeket, olyan kedvesek és jólneveltek — mondják. Anyuka mindenre megtanítja őket. Anita a sütemények, Irén a sült húsok specialistája. Kell is, hisz tizenhét évesek, jó hasznát veszik majd ha férjhez mennek. Hogyan tovább? Néhány hónapja többször megfordultam Dzsikiéknél, először a gyerekek hívására, akik segítség reményében kerestek meg. Nehezen lehetett volna ellenállni három könnyes szemmel saját sorsát mesélő gyereknek. Kétségtelen, hamar megtapasztalták az élet nehéz oldalát, mégis mindig újúlt erővel, bízva az igazságban és a jóságban harcolnak saját kis életükért. Nyílván nem véletlen ragaszkodnak annyira az anyuhoz és apukához. Kár, hogy ezt a döntéshozók nem gondolták át. Nyolc-tíz boldog, családban eltöltött év után milyen lehet újra intézetbe kerülni? Hallani sem akarnak róla. És miért kellene más szülőkhöz költözni? Az ember nem váltogatja az anyját, apját. Itt vannak a barátok, az osztálytársak is, szeretik őket. Dzsikiné minden lelki s anyagi erejét összeszedve harcol értük, reméli, nem hiába. Sorsuk a döntéshozók kezében van. Nevezetességeink Tiszavasvári nevezetessége a volt Dessewffy-kastély. 1815-ben épült, klasszicista stílusban, földszintes épület, 1833-ban épült kápolnával. Az 1850-es években bővítették, aztán új szárnyat építettek hozzá. Valaha 48 szobája volt. Talán kevesen tudják, hogy parkja történelmi kert, őshonos és egzóta fajok hatalmas példányaival kb. 6 hektár nagyságú területen Elek Emil felvétele Milli HÉTVÉGE Nem tudja még. hogy mikor, de jöhetnek váratlan kiadások, és szeretne azokra felkészülni ? * ING M) BANK
