Kelet-Magyarország, 1999. november (56. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-27 / 277. szám
1999. november 27., szombat Kelet«» HÉTVÉGE 8. oldal Tanya Elek Emil felvételei lEMÍMiIP« >: rfil 45 év grafikái Soltész Alben festőművész szorgalmas munkával összegyűjtötte a Kelet-Magyaror- szágban 45 év alatt megjelent, általa készített grafikáit. Ezekből az alkotásokból Nyíregyházán, a Magyar Honvédség Helyőrségi Klubjában nyílt retrospektív tárlat. A közel száz munkából álló kiállítást Angyal Sándor, a Kelet-Magyarország főszerkesztője nyitotta meg. A kiállítás december &ig tekinthető meg naponta 8-18 óráig. A nyírbátori református templom Kubikosok Szalmakalapos paraszt Konsztantyin Dimitrijevics Balmont A patak születése Az orom tetején, hol ezer sugarat Vet a Nap, sasokat nevel olykor a fény, A homály s köd ölén született a patak, S csivitelve szaladt le a szikla tövén. S amíg árja omolt, csobogó dala szólt, S körülötte a part vele zengte a dalt. Mint tiszta üveg, sima fényű sugár, A csalóka kis ár ragyogott, remegett, A sötét köveket simogatva, akár Az örömteli nyár, zokogott, nevetett, Sasok álltak a vén hegyorom tetején, S odalent örömét dübörögte a lét... (Galgóczy Árpád fordítása) 1895 Az a bátor, aki segítséget mer kérni Robi számos fiatallal megossza „élményeit" Balázs Attila felvétele Fullajtár András Amikor először találkoztunk, egy villanás alatt szertefoszlottak azok a korábbi képzeteim, amit Robiról gondoltam. Egy pszichésen és fizikailag megtört, lerobbant srácot vártam, akit alaposan megviselt a közel öt év, amit a kábítószer csalfa mámorában töltött el. Ehelyett egy jól öltözött, stramm megjelenésű, kiegyensúlyozott személyiséget sugárzó fiatalember kopogtatott be hozzám. Jött, hogy segítsen. Saját példáján keresztül próbál kiutat mutatni a szenvedélybetegeknek és elriasztani minden fiatalt — akik még józanul szemlélik a világot — a drog alattomos csapdájától. A Budapestről érkezett fiatalember Nyíregyházán, az IFI Centrumban fiatalokkal találkozott, akikkel megosztotta „élményeit”. Ez alkalomból közelebbről is megismerkedtünk Robival, aki masszív drogosként a végzet felé haladt, de volt akarata és időben visszafordult. Rossz társaság — Alig 14 évesen olyan társaságba keveredtem, akik opiát típusú kábítószereket, főként az akkor forgalomban levő szintetikus kábító fájdalomcsillapítókat szedtek. Mondanom sem kell, kipróbáltam én is. Azokhoz a kábító gyógyszerekhez fillérekért hozzá lehetett jutni (ezek a gyógyszerek már nincsenek forgalomban), nem úgy, mint a most forgalomban levő drogokhoz. Addig kóstolgattam a társaság biztatására, míg azon vettem magam észre, hogy egyetlen célom a napi adag megszerzése lett. Egyértelműen kábítószer- függő lettem. □ Szüleid, vagy tanáraid nem vették észre, hogy más ember lettél? — Édesanyám egy év után tudta meg, hogy kábítószeres lettem, de a gimnáziumban is fény derült rá. Sokan próbáltak segíteni, de nem sok eredménye volt. Kórházba kerültem, de az elvonó kezelés sem segített. A hathetes terápiát 3 hét után otthagytam. Gyakorlatilag abba sem hagytam a kábítószerezést. Közben a választékot heroinnal bővítettem ki, amit esetenként magam szereztem be Hollandiában. Egyre jobban elvesztettem önmagam, kilátástalan helyzetbe kerültem. □ Ebben az állapotodban, hogyan kezdődött a visszaút? Rémület és pánik — Az említett társaságból sokan meghaltak. Ez a szomorú tény a józanabb pillanataimban egyre jobban rémitett és féltem, hogy egyszer én következem. Ekkor csupán 18 éves voltam. Fizikailag és idegileg teljesen padlóra kerültem. Lefogytam, alig 50 kiló voltam. Barátnőm elhagyott, családommal megszűnt minden kapcsolatom. Ebben a reménytelennek tűnő helyzetben kerültem Komlóra a Leo Amici Alapítvány Rehabilitációs Intézetébe. Mielőtt lementem Komlóra, már hallottam erről a helyről. Valahogy úgy éreztem, oda kell mennem, csak ők tudnak rajtam segíteni. Most azt mondom áldom a pillanatot, amikor így határoztam. □ Mi történt Komlón? Az tény, hogy jó helyre kerültél, ezt bizonyítja, hogy most itt vagy. Szeretet és megértés — Egy teljesen más világba kerültem, úgy éreztem, egy másik bolygóra csöppentem. Nagy szeretet és megértés vett körül. Akik ott voltunk, egy igazi közösséget alkottunk. Nem szedettek velünk gyógyszereket, nem vettünk részt sokkoló terápián. Emberi módon éltünk és bántak velünk. Napirend határozta meg a tevékenységünket. Egy hatalmas terülten van az intézmény, ahol mindenki dolgozott. Építkeztünk, állatokat gondoztunk és neveltünk. Gyakorlatilag elláttuk magunkat. Mintegy másfél évig voltam az intézményben, amikor úgy éreztem, elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy megállják a saját lábamon. Ellenszolgáltatásként cserébe csupán jelképes összeget fizettem. Egészségileg és idegileg is rendbe jöttem, de tudtam, a neheze még ezútán következik, és talán soha nem lesz vége. □ Ezt hogy érted, hogy soha nem lesz vége? — Véleményem szerint senki sem lehet olyan erős, mint a kábítószer. Nagyon vigyázok, hogy ne kerüljek újra kapcsolatba a droggal. Hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy azóta nem gondoltam rá és nem kerültem olyan helyzetbe, amikor úgy éreztem, egy adag biztosan segítene rajtam. De eddig még én voltam az erősebb. Minden reggel, amikor felébredek, jóleső érzéssel nyugtázom, hogy ismét eltelt egy nap, amikor nem nyúltam újra a végzetes szerhez. Ne féljenek — Tanácsolom minden hasonló helyzetbe került fiatalnak: Soha nem féljenek segítséget kérni. Gyáva az aki nem teszi meg, és bátor, aki elfogadja a feléje nyújtott kezet. A most huszonnégy éves Robi teljesen felépült, jó egészségnek örvend. Amikor Komlóról hazament Budapestre, befejezte a félbehagyott középiskolát és sikeresen leérettségizett. Második próbálkozásra felvették a jogi egyetemre. Most harmadéves, és a tanulás mellett dolgozik. Családjával rendeződött a kapcsolata. (Robi kérte a teljes nevének és címének elhallgatását) Háromszáznegyven áldozat Jelenleg Magyarországon az általános és középiskolás korosztály egyharmada fogyaszt rendszeresen drogot, vagy már megkóstolt valamilyen kábítószert. A Magyarországon kezelt drogfogyasztók száma 1994- ben 2806 volt, míg 1997-ben már 8494 kábítószerest részesítettek valamüyen terápiás kezelésben, jelenleg a számuk 10 ezer felett van. A droggal kapcsolatos halálesetek száma 1995-ben 204 volt, ezzel szemben 1997-ben 339-en haltak meg, közülük 183 nő volt. Megyénkben nem hivatalos adatok szerint 1000-1500 fiatal fogyaszt rendszeresen vagy alkalmanként valamilyen drogot. A városok közül Nyíregyháza a legfertőzöttebb, ahol a kábítószerélvezők száma 400- 600-ra tehető. Sajnos a drogosok tábora növekvő tendenciát mutat. Gond továbbra is, hogy a kábítószerélvezők nagyon csekély száma jelentkezik önként elvonó kezelésre. Módosabb gyerekek Ez év március 1-jétől a drogfogyasztót is bünteti a törvény és nem tesz különbséget a rendszeres és alkalmi fogyasztó között. Amennyiben orvosszakértő megállapítja, hogy drogfüggő valaki, a páciensnek van lehetősége egy 6 hónapos gyógykezelésen részt venni. Ebben az esetben megszüntetik ellene az eljárást. Általános tapasztalat: a kábítószerélvezők a módosabb család ivadékai, akiknek jobban van zsebpénzük megfizetni a méregdrága drogokat. A szerényebb anyagiakkal rendelkező szülők gyermekei maradnak az alkoholnál, vagy különféle bűncselekményeket követnek el, hogy a napi adaghoz hozzájussanak. Nevezetességeink A történelmi viharok ellenére ma is a régi pompájában látható Kisvárdán a város központjában, a Flórián téren a régi iskola, a Szent László Szakközépiskola, Kollégium, Óvoda. Elődje 1918-ban nyitotta meg kapuit. A győri és a pozsonyi rendházból érkeztek akkor apácák, hogy megnyithassák az elemi leányiskolát. Udvarán a rendház — amelyben apácák laktak — 1929-ben készült el. Az épületeket csodálatos park és kert veszi körül. Államosítás után 1948-ban Leánygimnázium és Tanítóképző lett. 1992-től a Szent Orsolya rend a Római Katolikus Egyházközségnek adta át az épületet. A legújabb nevét ez év szeptemberében vette fel Elek Emil felvétele
