Kelet-Magyarország, 1999. november (56. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-08 / 260. szám
1999. november 8., hétfő 7. oldal □ Tájékoztató Megjelent a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium következő tanévre érvényes felvételi tájékoztatója. Ebből kiede- rül, hogy tízféle képzés szerint indítanak első osztályokat, érdemes tehát tájékozódni az intézményben. □ Kiállítás Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kiállítóhelyiségében Nagy András fo- tográfus-könyvész fotókiállítása nyílt meg november 5-én. □ Alapkő Gemzsében november 5-én ünnepélyes keretek között elhelyezték az új általános iskola alapkövét. Kéki táborozok Kék (KM) — A nyári művészi alkotótáborban főiskolás fa- és kőfaragók, valamint festők alkottak a községben. Munkájuk nyomán sok értékkel gyarapodott a település. Az óvodások örömmel szemlélték meg a fából faragott esztétikus játékokat, melyeket tavasszal fognak birtokba venni az óvoda kertjében. A könyvtár és a házasságkötő terem előtt — igaz még torzóként — áll az a mű, mely a tudás almáját, könyvet és kígyót ábrázol. A község 730. évére kopjafa emlékeztet. Elkészült — Homoródi Éva és Lakatos Bernadett alkotása — a házasságkötő terem falát díszítő 300x170 cm nagyságú falfestmény. Az életfa motívumot ábrázoló kompozíció, mely a színek (kékek és vörösek) játékának is felfogható, lenyűgöző látványt nyújt. Dániel Péter tanár, az alkotótábor vezetője megígérte, hogy a millecentenári- um tiszteletére újabb alkotásokkal ajándékozzák meg a községet. Falfestmény a házasságkötő teremben Amatőr felvétel Világvallások Nyíregyháza (KM - N. I. A.) - A természetfölöttibe vetett hit sok ezer év óta forrása a természet és a világmindenség megértésére vonatkozó alapvető elképzeléseknek, ugyanakkor erős ellenszere az emberi lét törékeny és véges mivoltának. Ez a könyv egyebek között szeretné felvázolni a nagy misztériumokat, s azokat a mély alapokon álló intellektuális szerkezeteket s a szentségnek azokat a gazdag megnyilvánulásait, amelyeket a világ legelterjedtebb hitei kialakítottak. Napjainkban a modem idők és a legújabb tudományos felfedezések hatására a különböző hitrendszerek bizonyos területein meginogni látszanak a régi bizonyosságok, máshol ugyanakkor új radikalizmusra ösztönöznek. Az embereket egyre inkább érdeklik szomszédaik vallásgyakorlata, s a különböző vallási csoportok és teológusok egyre nagyobb figyelmet szentelnek az övékétől eltérő kultúrák megértésének. A Világvallások című kötet, amelyet a Magyar Könyvklub jelentetett meg, közérthető, világos fogalmazással igyekszik megismertetni az olvasókkal a világ nagy vallásainak eltérő, de sok tekintetben meglepő rokonságot mutató szokásait és filozófiáját. Ismerteti a hét legelterjedtebb világvallás legfontosabb ismérveit, hívei számát, történelmi fejlődését és területi megoszlását, s teszi mindezt számos térképpel, ábrával és több mint 250 gyönyörű, színes fényképpel. Minden fejezet tíz témakör köré csoportosul: eredet, történelmi fejlődés, az isteni fogalma, szent szövegek, szentek, etikai elvek, szent helyek, szent időszakok, halál és túlvilág, társadalom és vallás. Ezek alapján az egyes hagyományok könnyebben összevethetők. A tudományosan megalapozott és gazdagon illusztrált tanulmányok élénk színekkel megrajzolt, érdekes képeket festenek a világ legnagyobb hitrendszereiről s életünkre gyakorolt hatásukról. Nevetés helyett fanyar mosoly A cselekmény színtere mindennapjaink valósága • Orgon fia walkmant hallgat Petneházy Attila, Keresztes Sándor és Gazsó György Balázs Attila felvétele Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Moliére-t játszani nem könnyű feladat. Kihívás, mert müveiben olyan humor van, amelynek csupán másodlagos célja a nevettetés. Ez a mély filozófiával átitatott világlátás annyira modern, hogy ellenáll a legagyafúrtabb színpadra állításoknak is. A Móricz Zsigmond Színházban Bagossy László sajátos értelmezésében, Zeke Edit nagyvonalú és látványos díszletei között, láthattuk Moliére Tartuffe című komédiáját. Ennek egyik vonulata az, hogy a cselekmény színtere napjaink valósága. Orgon házában lift működik, hiszen gazdag ember, olyan feltörekvő féle, mint amilyenekből egyre többen élnek körülöttünk. Vagyonának gyarapodására csak gyöngéd célzás található a darabban. Orgon fia walkmant hallgat, s úgy néz ki, mint egy rosszul sikerült punk. A darab lezárásában a király „kommandósai” csinálnak rendet, géppisztolysorozatok ropognak, s minden olyan, mint a mozicsatornán egy kalandfilm izgalmas jelenete. S mi van a kettő között? Alapvetően az, amit Moliére-nél már megismertünk. Tartuffe, aki a komédiában a harmadik felvonásban jelenik meg, itt már az elsőben. Igaz, a darabot két felvonásban játsszák. Ettől aztán Tartuffe nem tűnik annyira félelmetesnek, de talán nem is ez az előadás célja. Bagossy László Petri György fordítását keltette életre. Ez mai nyelvi fordulatokkal van feldústva, olykor szabadszájú és nyers is. (A mellettem ülő tízéves fiúknak nagyon tetszett, mert arra gondolhattak, hogy az a vulgáris és trágár nyelv, amelyet a tanító nénik üldöznek az iskolában, a színházban a nagyok szórakozása...) A rendező arra törekedett, hogy Tartuffe sokoldalúbb jellemzést kapjon, mint egyébként szokott. A gonoszság, az álszentség is árnyaltabban jelenik meg napjainkban, mint Moliére idején. Ily módon Tartuffe kifinomult ötletei hozzátesznek valamit az eddig megismertekhez. De Moliére van annyira erős, hogy ne engedjen szabadon bánni a saját elképzeléseivel, gy aztán az előadás — minden rendezői trükk, színpadképi elképzelés ellenére — megmarad annak, amit a darabtól elvárunk. Jellemző módon Szabó Tünde (Pernelle asszony) egy hagyományosabb szerepfelfogást képviselt. Bigottsága, vak hite annyira átitatta, hogy semmi sem tudta megrendíteni. Orgon (akit Moliére is szívesen játszott) Keresztes Sándor alakításában nem a szélsőségeket hangsúlyozta a hit és a csalódás között. Inkább bosszús volt, amiért félrevezették, mert többet gondolt önmagáról. Pregitzer Fruzsina Elmira szerepében főképpen a Tartuffe-fel való jelenetben remekelt. A címszereplő Gazsó György nem félelmetes, inkább agyafúrt szélhámos volt. Hacsak nem arra gondolunk, hogy aki ennyire el tudja magáról hitetni a másságot, annak nagy jövője van napjainkban is. A fiatalok kapcsolata, Goszto- la Adél és Mezei Zoltán, ebben a felfogásban kissé háttérbe szorul, hiszen a fő figyelem Tartuf- fe-re irányul. Csorna Judit komomája már-már családtag, hiszen abban az elképzelt időben, amikor a darab játszódik, már (még) nincsenek szolgák. Petneházy Attila Orgon fiaként csak tehetetlen dühét tudta megfogalmazni, míg Koblicska Kálmán fanyar iróniája a törvénykezéssel kapcsolatos kérdőjeleket is kitette. Róbert Gáborról az előadás végén kiderült, hogy titkos ügynök, s nincs más dolga, mint az erkölcsi tanulság megfogalmazása. A király darabzáró igazságosztó gesztusa — Moliére tartozott ennyivel! — csak fanyar mosolyt csal az arcunkra, mert a napi tapasztalatok nem engednek meg többet. (Végül: a bemutatóhoz készült műsorfüzet végre olyan, mint amilyet régen vártunk. Sok-sok információ olvasható benne.) A levéltár nem poros iratok gyűjtőhelye A megye kulturális intézményei nagyon jó eredményekkel büszkélkedhetnek Nyíregyháza (KM) — A közelmúltban adták át a megyei levéltár új épületrészét. Ezzel önálló helyre költözhetett az intézmény, ahol korszerűbb körülmények között végezhetik munkájukat a kutatók és az érdeklődők. A létesítményt Várhegyi Attila államtitkár adta át. Az alábbiakban az ő beszédéből adunk közre néhány gondolatot. Iratokat szolgáltatnak — A múlt megismerésének elsődleges forrásául szolgáló írásos dokumentumokat a levéltárak gyűjtik össze, őrzik meg és teszik közkinccsé. E tudományos céllal és igényességgel végzett munkájuk mellett a közlevéltárak jelentős igazgatási feladatokat látnak el: így adatokat és iratokat szolgáltatnak az állampolgárok napi ügyeinek intézéséhez, valamint a maradandó értékű köziratok védelme érdekében ellenőrzik a közhivatalok és a közintézmények iratkezelési tevékenységét. — A rendszerváltozás óta eltelt közel tíz évre visszatekintve elmondhatjuk, hogy a jogállamiság körülményei között a levéltárak összetett funkciói szükségszerűen felértékelődnek a döntéshozók és a közvélemény előtt egyaránt. Jól példázza ezt többek között a levéltárakat használók évről évre növekvő száma. Címzett támogatás — A levéltári funkciók újraértékelését jelzi az 1995-ben megalkotott levéltári törvény is. E törvény, túl azon, hogy mindenki számára biztosítja a levéltári anyaghoz való hozzáférést, kiemelt figyelmet fordít a levéltári dokumentumok megőrzésének feltételrendszerére, s ez nagyon is indokolt. — A legsúlyosabb gondok Emléksarok a levéltárban megszüntetése érdekében az országgyűlés azóta hét megyei ön- kormányzat részére nyújtott levéltári beruházás céljára címzett támogatást. Ezek sorába tartozik Szabolcs-Szatmár-Bereg megye önkormányzata is. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár új székházának kialakítása érdekében a megyei önkormányzat is jelentős erőfeszítéseket tett, hiszen a költségek valamivel több mint felét magára vállalta. Tömörpolcos rendszer — Éppen ezért nem véletlen, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közgyűjteményei, közművelődési és kulturális intézményei országosan is figyelemre méltó eredményekkel büszkélkedhetnek. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház a fesztiválokon sorra nyeri a különböző díjakat. A Sóstói Múzeumfalu két esztendeje kapta meg az Év Múzeuma kitüntető címet. A megyei levéltár országosan is figyelemre méltó kiadványairól és szakmai eredményeiről a mai tudományos ülésen kaphattunk képet. — Joggal állíthatom, hogy a megyei levéltár részére átalakított épület minden szempontból megfelel a levéltári törvényben meghatározott követelményeknek. Tömörpolcos raktári rendszere mind az iratvédelem, mind pedig a helykihasználás szempontjából a lehető legjobb megoldás. — Számítógépes rendszere az épület minden raktárát, munkaszobáját behálózza, és internethozzáférést is biztosít. Az iratok megóvását központi portalanító Martyn Péter felvétele és párologtató berendezés segíti, az iratok mozgatását pedig te- herlift könnyíti meg. Az új épület birtokbavételével lényegesen javulnak majd az itt dolgozók munkakörülményei, s minden tárgyi és technikai feltétel adva lesz az elmélyült tudományos munkához. — Úgy gondolom, méltán került márványtáblára azoknak a neve, akik évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt kiemelkedő szorgalommal, tiszteletet parancsoló szakértelemmel gyűjtötték össze, rendezték és őrizték meg az utókor számára a megyei levéltár iratanyagát. Ez az emléktábla egyúttal arra is figyelmezteti az utódokat, hogy a forrásanyag további gyarapítása, az elkövetkezendő nemzedékek részére történő megőrzése folyamatos kötelezettség. KULTÚRA
