Kelet-Magyarország, 1999. október (56. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-30 / 253. szám
1999. október 30., szombat 9. oldal Tűzben született remekművek Bodnár István Égretörő gótikus ablak Báthory-címerrel, szenvedő pléhkrisztus töviskoszorúval, népi imádság szöveg-környezetében, násztáncot lejtő madarak, bensőséges hangulatú madonna a kisdeddel, szarvast támadó griff- madár. Ultrama- rinkékek, ünnepélyes aranyak, rozsdavörösek, a kék és zöld hidegtónusú variációi. Mindez tűzzománcon, a Nyírbátorban élő pedagógus, Makrai Zsuzsa alkotásain. Rendkívüli hatások A sötét színeket kedveli. A keze alól kikerülő képek láttán először az jut eszünkbe, talán férfi készítette. A túzzománckészítés egyébként is a legösszetettebb műfajhoz tartozik. A fenti munkák alkotója is határozott egyéniségre utal. Nem is tagadja, a pálya elférfiasodott, úgy érezte, a művészi út és a pedagóguspálya csupa küzdelem, ahol naponta meg kell vívni az újabb és újabb csatát, százszor, ezerszer bizonyítani kell. A szakmában a fériak között ugyanolyan keménynek kell lenni, mint ők maguk. És ha úgy adódik, egy nőnek jóval többet kell dolgozni. A házasság viszont más, főleg azért, mert olyan társat kapott Koncsek Pál személyében, aki ösztönzést, védelmet, hátteret biztosított neki. A Bak jegyében született, nem is tagadja, illik rá a horoszkóp leírása: nyakas, de megbízható. A rendkívüli hatásokat kedveli, minden sikerért megdolgozik. Élete összefonódott a művészettel. Talán a sors keze vezérelte a tűzzománchoz is, ehhez az ősi, de mostanában újra feléledt művészeti ághoz. Készítéséhez és alkalmazásához soklépcsős technológia szükséges. Az anyag nem adja könnyen magát. Kitartó, mondhatni akaratos embereket kíván. Történeti hangulatok A tűzzománc az ötvösművészet évezredek óta ismert díszítőanyaga. A magyar Szent Korona is ékes példa erre. Úgy 25 éve Magyarországon újból reneszánszát éli az ötvösművészet, a zománckészítés. A régi technológiát újabbakkal ötvözték. A kecskeméti műhely lett a hazai tűzzománckészítés fellegvára, ide vetődött Makrai Zsuzsa is. A találkozás szerencsés volt, ezt alkotások százai jelzik. Megtalálható közöttük az otthont adó város, Nyírbátor történeti hangulatát és művészetét sugalló munkák, a honfoglalás kori magyar művészet motívumai, és a népművészet szakrális megnyilvánulásai. Mindez az alkotó érdeklődési körét is jellemzi. Munkáival számtalan kiállításon találkozhattunk. Tehetséges tanítványok Tudását mindig, minden időben igyekezett átadni tanítványainak. Ő az értelmi szerzője a Nyírbátorban a hetvenes évek elején. megindult Pedegógus Képzőművészeti Stúdiónak, amelynek célja és feladata, hogy műhelymunkák keretében tudatosítsa az alkotók számára a legmegfelelőbb kifejezési módot. A Képzőművészeti Stúdió és Alkotóház szolgálta évizedeken át az isA művész egyik alkotása Elek Emil felvételei kólán kívüli vizuális oktatást. Legújabban az új művészeti intézmény, amely a Tinódi Sebestyén Alapfokú Művészeti Iskola és Alkotóház nevet viseli. Makrai Zsuzsa hajdani tanítványai közül több iparművész, szobrász, divattervező, építészmérnök, rajztanár viszi tovább a művészet világító fáklyáját. Remélhetőleg újabb kiállításon találkozhatunk mihamarabb sajátos világú alkotásaival. Érzések egy „tenyérnyi tisztáson" Egy író akkor tér haza, ha könyvét szülőföldjén sokan olvassák • Frankfurtban Marik Sándor Nyíregyháza (KM) — Rendhagyó, könyvbemutató volt a múlt héten Nyíregyházán. Rendhagyó a tekintetben, hogy a csütörtök délelőtti szokatlan időpont ellenére szűknek bizonyult a Kállay- gyüjtemény legnagyobb helyisége is. Ilosvay Ferenc Tenyérnyi tisztás elbeszéléskötetének bemutatójára így a tisztelt publikumnak át kellett fáradnia a Jósa András Múzeum előadótermébe, hogy a csaknem hetven érdeklődő elférjen. S rendhagyó volt azért is, mert nemcsak az irodalmár Katona Béla méltatta a szemre és tartalomra egyaránt kellemes kötetet, hanem Plavecz János fővadász is, minthogy az elbeszélések jobbára az erdőhöz, a vadászathoz kapcsolódnak. Életút, kanyarokkal Joggal tehető fel a kérdés: ki is tulajdonképpen Ilosvay Ferenc, akiről a kíváncsi olvasó még az újabb lexikonokban sem talál adatokat, holott negyedik könyve kerül a kezünkbe. Életrajzi adataiból hamar rájöhetünk a miértre. Mindkét ágon nyírségi eredetű földbirtokos- és hivatalnokcsaládból származott (apjállosvay Ferenc KM-reprodukció Ilosvay Johanna nak, aki egy időben a honvédelmi államtitkári posztot is betöltötte, Nyírábrányban terültek el birtokai, édesanyja pedig a nagy- kállói szolgabíró leánya volt). Sopronban és Gödöllőn tanult erdőmérnöknek, a harmincas évek végén mégis újságíró lett. Nem volt szerencsés: előbb a Gestapo küldte Dachauba és Bu- chenwaldba, majd a kommunista kényszermunkatáborok következtek: Berente, Sztálinváros, amit szénhordóként, vagonrakodóként élt meg. 1953-ban, Nagy Imre első kormánya idején kiszabadult és végre képesítésének és képességének megfelelő feladatot kapott: a gemenci vadrezervátum vezetője lett. 1956 őszén azonban a forradalom szele őt is a fővárosba sodorta, részese lett a felkelésnek, harcolt a Széna téren, szerkesztette a Hétfői Hírlapot. Emigránsélet 1957 elején felmérte: jobb, ha megy. Bécsben emigráns lapot szerkesztett, munkatársa volt a Münchenben megjelenő Nemzetőrnek. A szerencse Johanna Dietrich, egy jómódú stájerországi család leánya személyében mosolygott rá, aki, mint utólag is látszik: nemcsak segítő feleség, múzsa, hanem menedzser is lett egy személyben; A könyvbemutatón jelen volt ő is. 1990- ben, életének 76. évében elhunyt férje immár negyedik kötetét adta ki. Amikor erről kérdeztük, mosolyogva válaszolt: férje kiváló ember volt, könyvei nagyon jók és nem szeretné, ha az emberek elfelejtenék. Elmesélte első találkozásukat: 56-57-ben az ENSZ-nél dolgozott abban a csapatban, amelyiknek az volt a feladata, hogy a forradalom után külföldre menekülők közül „kiemelje” az írókat, művészeket, tudósokat, különösen értékes embereket. így, hivatalos munka közben talált rá szíve választottjára. Szépek, érzékenyek az Ilos- vay-írások, közülük sok NagyA szerző felvétele kálióhoz, Szatmár megyéhez, Nyíregyházához kötődik. A könyvek ’92-től sorozatban követték egymást: Megfordul a szél, Jó vadászatot!, Tizenkét ösvény, Tenyérnyi tisztás. — Talán még a leveleket kellene egy kötetbe rendeznem — mondja Johanna asszony. — Frankfurtban A legfrissebb kötet, a Tenyérnyi tisztás váratlan karriert is befutott. A kiadó Littera Nova alkalmasnak találta arra, hogy kivigye a frankfurti könyvvásárra. Balázs Tibor igazgató így beszélt erről — Mi Sütő András, Hubay Miklós, Juhász Ferenc német, angol, francia nyelvre fordított könyveivel voltunk jelen, de Ilosvay Ferenc, egy ilyen elfeledett, de az élethelyzeteket kiválóan bemutató író könyve is jól illeszkedett elképzeléseinkbe. Különben még két szabolcsi kötődésű szerző könyveit vittük: Rákos Sándor verseit és Korányi András memoárkötetét. Mégis a tollat választotta Kovács Bertalan — Komám! Jobban jársz, ha a toll helyett a kapát, vagy a kaszát választod, nem neked való a versírás — szólt egykoron a Ratkó-intelem a fiatal kisvár- dai poétának, Kondor Jenőnek, amikor az ifjú bírálatra elküldte néhány alkotását az akkor már jeles lírikusként jegyzett káliói költőnek. A tolitól eltanácsolt fiatalember azonban nem hallgatott a költőre, akire pedig felnézett, hiszen egyetemi szakdolgozatát is Ratkó József költészetéről írta. — Nem sokkal a ledorongoló vélemény után hál’ istennek maga Jóska ismerte be tévedését, sőt már mint barátját bátorított is a versírásra — idézi fel költői pályafutása oly fontos mérföldkövét a kisvárdai tollforgató, aki egy szatmári kisfaluban, Penyigén látta meg napvilágot. Mint életrajzában írja: balladát, mondát, metaforákat termő tájon. — A tiszta szó igényét, a képes beszéd szépségét földművelő szüleimtől, nagy- szüleimtől, az erdőháti kétkezi dolgos emberektől tanultam, örököltem — vallja származásáról. A hétszilvafások, egyka- pások / szótlan kalapmozdulatát látván / szépfényű szavad áldáskérőn emelted / e hontalan haza hű hamvait keresvén / a kőhalmok között. (Cseke) — Mint minden fiatal, jómagam is már általános iskolában próbáltam verseket fabrikálni, s középiskolásként, a bensőséges hangultú nyíregyházi Kölcsey gimnáziumban sem hagytam abba. Elsősorban osztályfőnököm, Csorba Sándor volt az, aki rányitotta szemem az irodalomra. Akkoriban még élt a Váci-kultusz, de a nyírségi költő mellett természetesen — mint sok kortársamra — József Attila költészete volt rám nagy hatással. Csak később „kaptam rá” Ratkó József lírájára. A debreceni Kossuth egyetemen szereztem magyar-orosz szakos diplomát, s már akkor meghatározó élményt jelentett számomra Ratkó embersége, tisztasága és keménysége. Az oly sokszor emlegett Ratkó költészetét boncolgató — máig egyetlen, A féle lem és a remény költészete című — kismonográfia megírása is Kondor Jenő nevéhez fűződik. Jóska, szavad megvigyázzuk, / bár görcsbe szorított szívvel élünk. / Tiszavirágosodik, Jóska! / Még élünk — és talán remélünk... (I. M. R. J.) A monográfia mellett eddig megjelent két verseskötetén kívül számos antológiában, közöttük egy finn-magyar válagatásban is helyet követeltek maguknak művei. — Nagy megtiszteltetés volt számomra — azok után, hogy akkoriban már jó ideje a Váci Mihály Irodalmi Kör tagja voltam — 1986-ban a megyei írócsoport is tagjai közé fogadott. Nem tartozom a termékeny költők közé, megérlelem magamban, mondhatni megszenvedem soraimat. Mindenkor feleségem az éppen megszületett versem első lektora. Igazi meg- nvntjvás számomra, ha ő mondja egy új v e r - semKondor Jenő A szerző felvétele re, hogy jó — fogalmaz a várdai költő. A penyigei gyökerű férfiú tehát már ifjú emberként a tollat, s az irodalmat választotta. Olyan poéta, aki nemcsak műveli, hanem tanítja is az irodalmat: diplomája megszerzésétől rövid megszakításokkal 1996-ig a Bessenyei gimnázium tanára volt, s ma is vállal korrepetálást. Három éve leszázalékolták, igaz mostanság az Apáczai Kiadó megyei szakreferense. Egy ideje a harmadik verseskötete kiadására is készül. Az új könyv a Félelmemet megharcoltam címet viseli majd borítóján. — Úgy tapasztalom, a pénztárcák ma is szívesebben nyílnak ki kommersz, populáris események úgymond támogatására, mint a líra nagyon is prózai nyomdai költségére. A mecénási szerepnél hálásabb a szponzori pózolás — fogalmazza meg új kötete kiadásának rögös útjára célozva. Azért apró (vagy tán nem annyira parányi) sikerek is érik olykor a kisvárdai poétát. A napokban például díszvendége volt a hajdúböszörményi Maróthi György kamarakórus jubileumi ünnepségének. Az apropó: a Naplóban még 1991- ben megjelent Nincsért fáj című versét a megjelenés évében megzenésítette a karvezető, Kéry Mihály. Mi több, 1991. október 23-án az ősbemutató is megvolt, ám a költő kilétét csak nyolc év(!) múltán sikerült kideríteni. —- Életem egyik nagy élménye volt, hogy az énnekkari produkció előtt elmondhattam versemet.
