Kelet-Magyarország, 1999. október (56. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-22 / 247. szám
1999. október 22., péntek 9. oldal A FORRADALOM EMLÉKE □ Forradalom Az 56-os forradalmat senki sem szervezte, jött magától: a kiváltó ok a zsarnoki rendszer volt. A forradalom követeléseit maguk a forradalmárok valósították meg, akik közül bemutatunk néhány kitűnő hazafit. □ Nyíregyháza Megyeszékhelyünkön a lényegesebb megmozdulások csak háromnapos késéssel kezdődtek, amikor október 26- án megalakították Nyíregyháza Forradalmi Tanácsát. □ Szobordöntés A tüntetők ugyanezen a pénteki napon ledöntötték az 1944-es elhurcolást irányító Malinovszkij marsall lovasszobrát. □ Szabadulás Ugyanezen a napon szabadították ki a nyíregyházi börtönből a foglyokat. Búcsúlevél Egy 56-os mártír sorai A fülpösi Kanyó Bertalan (1903- 1957) és a kocsordi Vas Róza 1956. augusztus 11-én kötött házasságot Ózdon. Csupán 2 és fél hónapig élhettek boldogan együtt, mert fiuk 1957. február 14-i megszületésekor már elkezdődött a férj pere. Utoljára a halálos ítélet 1957. április 13-i (előző este pesti ügyvédét, dr. Kőfalusi Istvánt letartóztatták) meghozatala után találkozhatott férjével, aki ekkor így búcsúzott: „Higgy nagyon Istenben, neveld fiunkat a nép és hazája szeretetére.”, Az tény, hogy az ítélet után dr. Szabó Márton megyei bírósági tanácsvezető öngyilkos lett. A kivégzésről a feleség csak egy hónapos késedelemmel szerezhetett tudomást. Az özvegy ismételt érdeklődését így is állam- polgári engedetlenségnek minősítették, s mivel nem tettek eleget a rendőrségi felkérésnek és férjezett nevét nem volt hajlandó megváltoztatni, egyszerűen Tökölre internálták 1959. december 1.-1960. február 3. között. Kanyó Bertalan 54 éves gyári munkást szervezkedés és gyilkosság koholt vádjával ítélték halálra Özvegy Kanyó Bertalanná még ma is őrzi férje cenzúrázott búcsúlevelét. Idézek röviden az emelkedett lélekre valló sorokból: „Drága aranyos Feleségem! Búcsúzom Tőled. Nagyon kérlek, ne haragudj reám, hogy így történt az elválás és búcsúzás, nagyon kérlek légy erős... és légy a gyermekemnek hűséges gondviselője... Soraim azzal zárom, hogy légy erős és nyugodj meg mindenben, amit Isten rendelt. Búcsúzom kedves Feleségem tőled és a kis drága fiamtól szerető férjed Bertalan. ” Az özvegy kérelmére 1990. szeptember 9- én a miskolci megyei bíróság semmisnek mondta ki az elítélést, vagyis a végrehajtott halálos büntetést. Nem kis munkájába került a Megyei Temetkezési Vállalatnak míg végül 1991. május 22-én megtalálták a jeltelen elhantolás helyét. Majd Kanyó Bertalanné hazahozatta Kocsordra férje hamvait. A kivégzés 38. évfordulóján 1995. április 27-én tartott temetésen az 56-osok nevében én búcsúzhattam a mártírtól, akinek özvegyében egy nagy hazafit ismerhettem meg. Sok mártírtársához hasonlóan Kanyó Bertalant még késői végtisztessége után is kísérti a letűnt rendszer szándékos irathamisítása. Ugyanis ennek folyamányaként még a Honismeret című nemzeti elkötelezettségű folyóirat 2000. évi eseménynaptára is hamis születési és kivégzési dátumokat közölt, illetve terjeszt. Ezek ma is akadályozzák a mártírok hiteles megismerését és zavarják évfordulók korrekt megünneplését. Az oldalt írta: dr. Fazekas Árpád. A forradalmár sorsa menekülés volt Szmolnik Lajos repülő százados útja Nyíregyházától választott új hazájáig Az 56-os forradalom az 1848-as szabadságharcot előképének, mintaképének és vezérlő csillagának tekintette (ezért is van oly sok 1848-as és 1956-os közös emlékmű). Innen merítette eszmeiségét és szóhasználatát is: például forradalmi bizottmány, honvédelmi bizottmány, nemzetőrség, kokárda stb. Sőt ennek szellemében történt az egész országban a politikai foglyok kiszabadítása. Börtönnyitás Az emigráns Szmolnik Lajos 1997. október 6-án a rendelőmben így adta elő a nyíregyházi megyei börtön megnyitásának történetét. Az eset 1956. október 26-án pénteken kb. 14 órakor kezdődött. Az időjárás borús, változékony volt. A városháza előtti mintegy tízezer főnyi tömegből öt-hatszáz ember vonult ide, illetve gyűlt össze a megyei börtön hátsó bejáratánál, azaz a Soltész Mihály utca felőli (ma Bujtos utca) térségében. Tudtuk, hogy ezzel ferdén szemben a megyei rendőrkapitányság hatalmas épülettömbjében 160 rendőr és 250 állig felfegyverzett ávós tartózkodik. így kezdetben nagyon óvatosak voltunk. Őrök nélkül Először csak egy fiatalember mászott át a kerítésen és belülről kinyitotta az utcai kaput. Ezután Szmolnik Lajos bement a kapun, de előbb a közelben állóknak megmondta nevét és lakcímét, hogy baj esetén értesítést vigyenek szüleihez. Mivel a rendőrségi palota emeleti erkélyéről jól szemmel lehetett tartani ezen területet, nagyon körültekintő volt, s mindenütt a börtönépület közvetlen fedezésében haladva és lapulva, kerülővel jutott el a földszinti bejáratig. Benyitott az épületbe. Nem talált őröket, azok már elmenekültek. Megnyitott néhány cellát. A rabok azonban eleinte nem mozdultak, nem akartak kijönni, viccnek tartották a dolgot. Ezért Szmolnik Lajos visszament a tüntetőkhöz, tájékoztatta őket tapasztalatairól, s ezután már tömegeAz egyik legkoraibb és legszebb ötvenhatos emlékművet Szmolnik Lajosék hozták létre Ausztráliában (1968. október 26.) Hasonlót javasolt Nyíregyházára is Szmolnik Lajos egy Hercules szállítógép pilótaülésében az 1999. évi ausztráliai repülönapon sen benyomultak a börtönbe, minden cellát kinyitottak, s kiürült az épület. Volt nagy öröm és ünneplés. A 174 letartóztatott közül a Fehér Könyv csak 82 személy adatait közölte. Új életet kezdtek Különben Szmolnik Lajos az ismert nyíregyházi asztalosmester, Szmolnik János elsőszülött fia 1928. szeptember 28-án született. A család ekkor az Egyház u. 13. sz. alatti házukban lakott, ott volt a műhely is. Szmolnik Lajos már repülő százados volt Bör- gönd repülőtérén, amikor 1954- ben politikai okból leszerelték. Ezután apja asztalosműhelyében dolgozott, segédkezett. Természetesen tisztában volt forradalmi tette jelentőségével, s ezért 1956. november 27-én disszidálni kényszerült: feleségével, Farkas Margittal és 3 éves Ildikó nevű lányával. A hazájában felakasztották volna. Az ausztráliai Melbourne-ben kezdettől fogva megbecsülték, s aktív szerepet játszott az emigráns magyarság közösségi életében, valamint ’56 emlékének méltó megőrzésében. Ő a Magyar Szabadságharcos Világszövetség ausztráliai csoportjának a főtitkára. Vitézzé avatták, és ez év március 15-én őrnaggyá léptették elő. Rendezvényeikről, ünnepségeikről mindig ír az ausztráliai és amerikai-kanadai magyar folyóiratokban, széles körű levelezést folytat a világban, és szakértője a repülés történetének. Mindezeken túl szülővárosának, Nyíregyháza fejlődését és változásait is figyelemmel kíséri. Megmaradt tehát magyarnak és nyíregyházinak egyaránt. Az itteni képeket is szívességéből közölhettem. Hangulatjelentés Nyíregyházáról 1956. november 4-e után megtorlások következtek • A híresztelések és az igazság Nyíregyháza megbilincselt 56-os vezetőjét nyolc géppisztolyos szovjet katona tartóztatta le lakásán (Rácz István rajza önmagárólj A hatalomba visszahelyezett, illetve visszaszivárgó régi rend sem volt irigylésre méltó helyzetben 1956. november 4-e után. Ezért főbb ellenfeleiket nyomban letartóztatták és a biztonság kedvéért a Szovjetunióba (Ungvár, Cser- novci, Drogobics, Sztanyisz- lav) deportálták. Ott folytatták tehát, ahol abbahagyták, nem tanultak az októberi eseményekből. Pedig sok kompromittált pártember nemhogy az üzembe, de még az utcára is félt kimenni. Ezzel szemben a vállalati dolgozók, üzemi munkások és főleg a forradalmi bizottságok, a munkástanácsok tagjai éppen az üzemekben érezték magukat biztonságban. Az üzem ereje Ilyen helyekre eleinte még a kar- hatalmisták és a szovjetek is csak nagy, felfegyverzett csapatokban illetve erős biztosítás (tankok) mellett mertek kimenni. Ráadásul eleinte a forradalmároknak még nagyon jó volt az informáltságuk, s megtudták, hogy már nem Záhony érintésével, hanem Románia (Békés megye) vagy Csehszlovákia felé és olykor repülőgépen hurcolták el társaikat. Az 1956. december 8-i salgótarjáni vérfürdőt nem sikerült eltitkolni, mert a munkástanácsok révén híre ment az egész országban. A forradalmi vezetőktől megfosztott dolgozók még nyíltan hangoztatták: újból hazudnak a pártemberek és hazudik a Kossuth Rádió is. Az emberek sem brossúrát, sem „román újságot” nem kívántak látni, és leginkább a Borsodi Rádiót hallgatták. A magyar lázadás (mjátezs) fegyveres elfojtása azonban végül is megtette a magáét, s nemsokára szegény és másodrendű állampolgárok lettek a forradalmi bizottságok és munkástanácsok tagjai, saját hazájukban. Elbocsátás ezrével Ezrével bocsátották el a munkahelyükről az ilyen embereket, akik eztán már egymásról mit sem tudva izoláltan, megfélemlítve kóvályogtak állás után. Egy hatalmas belső népvándorlásban jelentkezett. De ugyanígy áthelyezték, vagy egyszerűen egymással felcserélték a párt és a fegyveres testületek megingott vezetőit: tartósan ne ismerjék őket ugyanazon a településen, hiszen az új seprű jól seper. Hűen érzékelteti az akkori életkörülményeket és egyben a Kádár-féle hatalom törékeny voltát, hogy a rendkívüli állapotot: az ún. kijárási tilalmat csak 1957. áprüis 13-án 24 órától szüntették meg. A lakosság állandó félelemben tartásához szükséges volt a karhatalom rendszeres éjjeli járőrözése és kegyetlenkedése. Ami az ifjúságot illeti, Nyíregyházán is szünetelt a tanítás az iskolákban 1956. október 26tól. Bár hivatalosan már november 9-től ismét kinyitottak ezen intézmények, azonban a szülők jelentős része nem engedte gyermekét iskolába. A megtorlás behatolt a családi otthonba, a szülői házakba is, s a nagyobb iskolai tanulók már jól látták avagy megérezték azt a sok-sok igazságtalanságot, törvénytelenséget, amely apjukat, anyjukat, testvéreiket, avagy a rokonság valamelyik tagját érte. Ráadásul minden 12. magyar családra jutott egy disszidens is, akiknek illegális távozását a hatóságok vizsgálták és számontartották, lakásukat, vagyonukat elkobozták. A súlyos sebesüléseket és haláleseteket (halálos ítéleteket) nem lehetett hosszú távon titokban tartani. A lakosság hangja A lakosság továbbra is forradalomról beszélt, a hivatalos hatalom pedig ellenforradalomról. Ez volt az igazi kettős nevelés az ifjúságnak. Szinte minden nyíregyházi vállalatnál a munkástanácsok újbóli sztrájkokat szerveztek, különösen az 1956. szeptember 14-i vasúton történt deportálás (Záhony) kipattanása után. Később pedig a dolgozók követelték, hogy a nyíregyházi MÁV-állomáson beszélhessenek a visszahozott deportáltakkal, de nem sikerült. Ebben az időben Nyíregyháza 22 nagyobb üzemének munkástanácsai külön-kü- lön tartották meg a kapcsolatot Miskolc, Debrecen és elvétve Nagy-Budapest munkástanácsaival, s ezek döntéseihez igazodtak. Nyíregyházán 1957-ben 8 havi börtönnel sújtották Borbély IstBoros Sándor 23 éves központifűtés-szerelő életveszélyesen megsebesült a Damjanich laktanyánál (1956. október 26.) ván 24 éves fiatalembert, mert felült annak a híresztelésnek, hogy a szovjet csapatok összefog- dosták a magyar fiatalokat, s kiviszik a Szovjetunióba. Szabadulása után pedig e fiatal munkástanácsi tagnak is derékba törték a pályafutását, s elüldözték — sok-sok társával egyetemben — Nyíregyházáról. így járt a Damjanich laktanyánál súlyosan megsebesült, közismert Boros Sándor 23 éves tüntető is, aki Sátoraljaújhelyen talált menedéket.
