Kelet-Magyarország, 1999. október (56. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-13 / 239. szám

1999. október 13., szerda 3. oldal Lefler György Ha engem kérdeznének, igennel válaszol­nék, vagyis helyeselném azt a fideszes kép­viselői javaslatot, amely az új évezredtől munkaszüneti nappá nyilvánítaná novem­ber I-jét, mindenszentek ünnepét. Szüleim elmondásából tudom: az ő gyer­mekkorukban sem volt másként, minden­szentekkor (és halottak napján is) üresek maradtak az iskolapadok. A jövő évi kalen­dáriumban lapozgatva, az országok állami és hivatalos ünnepeinél pedig szembetűnik, hogy számos európai nemzet, így az osztrá­kok, németek, olaszok, spanyolok, portugá­lok, szlovákok stb., meghagyták vastag­betűsnek november elsejét, kiemelve azt a hétköznapok sorából. Az ötlet tehát nem új keletű, csak vissza kellett lapozni pár évtizedet az időben, csak körbe kellett pillantani a nagyvilágban. Az előterjesztők kifejtették: mindenszentek, il­letve a halottak napja — világnézeti, vallási meggyőződéstől függetlenül — mindenki számára az elhunytakra való emlékezést je­lenti. Ezt erősíti meg a püspökkari titkár is, aki szerint a javaslatot nem mindenszentek, hanem a halottak napja miatt helyeslik, le­gyen mindenkinek lehetősége ellátogatni elhunyt szerettei sírjához. A katolikus és más keresztény egyházak a javaslatot támogatják. Érthetetlen hát Do- náth László evangélikus lelkész azon bírála­ta, hogy az álságos és formájában is káros. Állásfoglalása szerint a mindenszentek nap­ja dogmatikailag és liturgiailag is elkülönül a halottak napjától. Ezt nem is vitatja sen­ki, hiszen az előbbi katolikus egyházi ünne­pen azon szentekről emlékeznek meg, akik­nek nincs külön emléknapjuk az egyházi naptárban. A november elsejei mindszentet Krisztus után 835, a másodikén tartott ha­lottak napját pedig 998 óta tartja meg az egyház. A clunyi kolostorból indult el a hol­takra való emlékezés az ezredik évre várt vi­lágvége szorongásos hangulatában. A tervezett tizenkettedik munkaszüneti nap valamennyiünk ünnepe, mert halottja mindannyiunknak van. A novemberi gyer­tyagyújtás nagy szervezéssel, lótás-futással jár: a gyerekért rohanva, a munkaidőt meg­kurtítva, szabadságot könyörögve, miköz­ben nincs időnk a csonkig égő gyertyára, testvérünk szavára szüléink sírjánál. □ Belvízkárok enyhítése A berkeszi ön- kormányzat a múlt héten szétosztotta a bel­vízkárok helyreállításához szükséges pénzt. A segélyt, melynek összege 6 millió 627 ezer forint, 49 család kapta az ingatlanukban ke­letkezett sérülések kijavítására. □ Óvodavezetőt választanak Képvise­lő-testületi ülést tartanak október 18-án, hét­főn 15 órától Biriben a községházán. Ekkor választják meg az óvoda vezetőjét. □ Iskola épül Hat új tanteremmel bővítik az általános iskolát Encsencsen. A szerkezeti előregyártást a jövő héten kezdik el, ettől függetlenül a tanítás zavartalan lesz. Az 50 millió forintos beruházás átadását a követke­ző év augusztusára tervezik. A IÍAnfAnUlÁlr ................................. megtekinthetik a látogatók. Ez azt a pillanatot ábrázolja, amikor nOnrogiaiOK najllalcl Exkluzív kiállítás nyílik pén- Árpád és vezértársai megálltak az új haza határainál. A tárlatot teken a Korona Galériában. Darabán János rahói festőművész a _ pénteken 17 órakor — Kurucz Gyula író nyitja meg, a képeket Honfoglalók hajnala című nagyméretű (300x170 cm-es) képét is Kovács András elemzi KM-reprodukció Leszakadóban az élmezőnytől A kutatás a korábbi előkelő helyéről az európai rangsor középmezőnyébe csúszott A mikrobák erőteljesen befolyásolják életünket Balázs Attila illusztrációja Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — A tudo­mányos életünk el(nem) is­mertségéről is beszélgettünk a Nyíregyházán nemrég le­zajlott XIV. Mikrobiológiai Tudományos Ülés néhány tu­dós résztvevőjével. A házigazda, a DOTE Egészségü­gyi Főiskola folyosóján az ülést szervező MTA megyei Tudomá­nyos Testületének elnöke, Kecs­kés Mihály professzor társaságá­ban három jó nevű mikrobioló­gus állta körül a rögtönzött, kép­zeletbeli kerekasztalt: Oros Gyu­la, az MTA Növényvédelmi Ku­tató Intézet vezető munkatársa, Tóth Benedek, a Pannon Agrár- tudományi Egyetem tanszékve­zető professzora és Véghelyi Klá­ra, a Kertészeti és Élelmiszeripa­ri Egyetem oktatója. Régi dicsőségünk... K. M.: Amikor ezt a tudományos ülést elindítottuk Balogh Árpád­dal, az volt a célunk, hogy le­gyen Nyíregyházán is egy fó­rum, ahol a talajtan, a környe­zetvédelem, a növénykórtan, az ökológia, az élelmiszeripar és egyéb szakterületeken a mikro­biológia által elért új eredmé­nyekről számolhat be rendszere­sen a szakma, s a kutatói után­pótlás. — Az indulástól azóta nem csak időben kerültünk távol. A magyar tudomány, a hazai okta­tás-kutatás a korábbi igen előke­lő helyéről mára az európai rangsor középmezőnyébe csú­szott vissza. Pedig az ország megítélésében az a terület, ame­lyet a tudományos élet képvisel, igen nagy mértékben — mintegy ötven százalékban — esik latba. Méltatlan alulbecslés 0. GY.: Ha nem történik jelentős javulás a kutatás finanszírozásá­ban, Magyarország még e tisztes távolságból sem tudja majd kö­vetni a világ élmezőnyét. Az anyagi-műszaki feltételrendszer oly mértékben lezüllött az utolsó évtizedben, amely már méltatlan a néppel szemben, hiszen így egyre kevesebb értéket lesz ké­pes előállítani a magyar. — Nem hallgathatjuk el, hogy a kutatók tevékenységét is rend­kívül alacsony anyagi szinten értékeli a társadalom: amíg egy sikeres ügyvéd órabére 36 ezer forint, addig egy saját szakmájá­ban hasonló felkészültségű tudo­mányos kutatóé ennek az ösz- szegnek a századrészét sem éri el! Ez nem méltó egy olyan, so­kat hozni képes tevékenységért, amelynek eredményessége — vi­lágszerte bebizonyosodott — alapvető fontosságú az ország fejlett nemzetek sorába történő felzárkózása szempontjából. T. B.: A tudomány közmegíté­lésének javulásában nagy szere­pe van az elért eredményeink népszerűsítésének is. Elképesztő az átlagember tájékozatlansága a Földön négymilliárd éve létező, s a környezetünket alapvetően be­folyásoló mikrobákról. Még olyan általánosan alkalmazott mikrobiológiai folyamatokról sincs az embereknek fogalma, mint mondjuk a savanyítás. — Pedig a mikrobák rendkívül fontos szerepét az is jól példázza, hogy az emberi testben közel egy kilogrammnyi(!), mintegy hat­száz fajhoz tartozó baktérium él és segíti az élettani folyamato­kat. Ennek a hagyománnyá vált nyíregyházi Mikrobiológiai Tu­dományos Ülésnek is az egyik küldetése, hogy hozzájárul a tu­dományág népszerűsítéséhez. Támogatást tanáccsal V. K.: Miközben az imént vázolt helyzetbe kerültünk, a gyakorlat részéről sajnos nincs igény és főként fizetőképes kereslet a ku­tatás eredményeinek átvételére. Pedig szaktudás hiányában egy­más után mennek tönkre a meg­változott tulajdonviszonyok kö­vetkeztében magánkézbe került gyümölcsösök, mert az új tulaj­donosok általában nem ismerik a növényvédelmi problémák le­hetséges megoldásait. — A kormányzat is támogatja a korszerű ültetvények telepíté­sét, de a tudás, vagy a hozzá nem értő tulajdonos számára ezt helyettesítő avatott szaktanácsa­dó hiányában bizony sok gyü­mölcsös tönkremegy. Ezért az ag­rárberuházások támogatását ös­sze kellene kapcsolni a kötelező szaktanácsadással, ami segítene a tudomány fellendülésében is. Játékosan Nyíregyháza (KM) — Október 13-tól négy napon át több oldal­ról a játék és a játszás öröme lesz a középpontjában annak a tanácskozásnak, melynek a me­gyei pedagógiai intézet tovább­képző központja ad otthont. A nyíregyházi VMK Népművészeti Stúdiója szervezésében szó lesz számtalan egyéb vidám téma mellett a népmesékről, a játék nevelő hatásáról, a néprajzi és tárgyi vonatkozásokról, s lesz textilfestés, vesszőfonás, hang­szerkészítés, kékfestő bemutató. Zenei találkozó Szécsény (KM) — Az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Orszá­gos Szövetsége és a Nógrád Me­gyei Közművelődési Intézet közö­sen Népzenei találkozót szervez október 16-án Szécsényben, a he­lyi Művelődési és Ifjúsági Cent­rumban. A minősítő bemutató hangversenyen húsz szólista és együttes szerepel. Megyénket a Nyíregyházi Áfész Nyírpazonyi Népdalköre képviseli. ÉLETKÉPEK Nosztalgia Donáti István Előfordul, hogy az ember ki­növi a szülőföldjét, akár a böl­csőt, aztán vándorlásba fog, mígnem talál egy helyet, mely elég tágas ahhoz, hogy a lelkét is befogadja. Annak idején és a Mediter- rániumban találtam otthonra, ahol a nyár akár novemberig is elhúzódhat. Az augusztusi forróság után a szeptember va­lahogy szelídebben lobog, járá­sa nyomán nem tikkadnak a fák, a nagyvárosok visszanép­esülnek, de még meleg van, no­ha mutatóban már felhők pöttyözik az eget, amelynek kékje átitatja a tájat, s a hori­zont alján összeölelkezik a ten­gerrel. Nem mondhatnám, hogy At­hén építészetileg különösebben szép látvány, bár az Akropolisz kétségtelenül méltóságot gya­korol az amúgy modern világ­város fölött, mely zajjal, pi­szokkal, sőt bűzzel sem képes elűzni a turistákat, akik zava­rodottan állnak meg az antik romoknál, nem értve, mi olyan megindító azokban a közönsé­ges szürke kövekben, hogy szinte kapar tőle a torkuk. Athént az első pillanattól kezdve szerettem. Talán csak azért, mert ott végre lehámoz­hattam a temérdek gátlást, me­lyet a szabolcsiak mint csúfos keresztet cipelnek a vállukon a sok negatív előítélet miatt, amivel idehaza körülsáncolják őket. Talán az idegenség tet­szett, az, hogy a kinti magány­tól apránként szabadságot gyúrtam, amit megtöltöttem később élményekkel, s ennek hatására magam is elgörögö- södtem. Egyébként asszimilá­lódni jó, hisz azt jelenti, szenti­mentálisán gazdagodott az em­ber. A görög október hasonló, mint nálunk a nyár vége, az ősz ott bújkál a levegő rezdülé­sében, s ha netán elered az eső, mindennek penészszaga lesz, ekként emlékeztetve az élettel teli várost az enyészetre. Az ut­cákon óriási szemű szőlőt árul­nak, a kávéházak forgalma megélénkül, pereg a dallamos déli beszéd, a tenger felől mind gyakrabban hallani a panaszos hajókürtöket, majd a szélbe ka­paszkodva megérkezik a jelleg­zetes mediterrán melankólia, mely alig leplezett bánatot lop a görögök szívébe, hogy a nyár immár visszavonhatatlanul be­teszi maga mögött az ajtót. IVIiként említettem, szeret­tem Athént, ám a sorssal kár­tyázva a szülőföld lapját húz­tam, és most újfent azon a he­lyen élek, ahol gyerekkorom­ban távoli tájakról álmodtam, miközben tudtam, hogy soha nem mondanék le a szabolcsi alma ízéről. j'J rj mit' Minden­szentek Friss tej Sajnálom, de a mai friss tej- I jel csak holnap tudok szolgálni... Ferter János rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents