Kelet-Magyarország, 1999. október (56. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-09 / 236. szám
1999. október 9., szombat 8. oldal Textiles világ ]\/[eddig terjed a textil? A Jósa András Múzeum igazgatói szobájában látható Fe- renczy Noémi falat betöltő kompozíciója, a textil. A Városi Galériában apró értelemsziporkákat találunk, textillel takarva, a jelszó: Országomat egy gegért... De hát a szó elszáll, a szövet megmarad. Talán. Maria Antonia Zecchinato: Papírsárkány Carme Sesplugues: Késleltető Henryka Jeppensen: Metamorfózis Balázs Attila felvételei Vajda János Meghasonlás A világ hogy elsilányul! A zaj, mely megkábitott, Azt hivéd, hogy harc, pedig csak Halál vonaglása volt. Fönn az égen, lenn a földön Semmi sincs tökéletes. Hitvány volt és lesz az ember... Egyél, igyál és nevess. Mit törekszel jobbra, szebbre Erőszakos utakon? Öldöklésen vett szelídség: Káron vásárolt haszon. Minden úgy van jól, amint van, Semmi sincs fölösleges. Bűnnel telhetetlen ember, Egyél, igyál és nevess. Vágysz alkotni maradandó Hibátlan műveket? Melyeket a múlandóság Jó előre kinevet! Míg föléje az irigység Keze szemfödőt keres... Bélpoklos, gyógyíthatatlan, Egyél, igyál és nevess. Egymagad törekszel arra: Boldogítni milliót? S ugyanaz terít a földre, Kinek vágyói tenni jót. Jobb bizony, gondolj magadra, S végső nyughelyét keress, Hová el ne érjen e hang: Egyél, igyál és nevess. A három vadász és a luxusautó Szalonkázni indultak • Nem mérlegeltek, cselekedtek • Az ötödé megkerül Martyn Péter felvételei Ki hinné, hogy tolvaj ül a kocsiban Györke László Fonák világban élünk. Hősként kellene ünnepelni azokat, akik jelesre vizsgáznak becsületességből, emberi tartásból és nem utolsósorban bátorságból. Ország-világnak tudtára kellene adni, kik ők, akik látatlanban védik meg a számukra ismeretlen tulajdonosnak a vagyonát életük kockáztatásával. Ehelyett — az ő kérésükre és védelmükben — kénytelen vagyok elhallgatni nevüket, hiszen a bűncselekmény értelmi szerzője, a felbujtó, szabadlábon van. Mert az igazi bűnösök csaknem mindig a háttérben maradnak... Legyen hát a három hős neve: Sándor, József, Benedek. Mindhárman vadászok. Ők maguk mondják el a sztorit. — Szalonkára indultunk vadászni a pócspetri erdőbe — kezdi Sándor. — Szép, csendes péntek délután volt, kellemesen sütött a nap. Alig tettünk meg az erdőben néhány lépést, észrevettünk egy Ladát. — Tudja, arra gyanakodtunk, hogy esetleg vadorzó — veszi át a szót Benedek. — A vadőrnek kötelessége, hogy ellenőrizze ilyen esetben a kocsit. Két fiatalember volt az autóban. Kértem, nyissák ki a csomagtartót, nincs-e benne elejtett vad. A kérést megtagadták. Nem forszíroztam a dolgot, hiszen semmi nyom nem látszott, Puskával védték meg az autót az autó sem volt leterhelve. Hagytam hát, hogy elmenjenek, bár a két fickó meglehetősen idegesnek látszott. — Egy kis idő múlva — csatlakozik a beszélgetéshez József —, elláttam egy sérült lábú őzet. AzNevezetességeink Ha Anarcs felé visz az ütünk, érdemes megtekinteni a volt Czóbel-kú- riát. Itt őrizték egykor Simonyi József óbester kardját. A ház utolsó gazdája volt Czóbel Minka (1853-1947), a századvég kiemelkedő lírikusa, akinek költészetéből több szál vezet az új század költői megújhodásához. Emlékét márványtábla őrzi a ház falán. A kúria parkjában található Czóbel Minka síremléke Elek Emil felvétele tán mentünk tovább. Sanyi egyszer megszólal: „Figyeljetek már! Ez a keréknyom egészen friss!” Elindultunk a nyomon. Részlet a jegyzőkönyvből: „Háromszázezer forintot ígértek, ha megcsinálom. Megmutatták, melyik garázsból fog kitolatni a nő. Bátorságtól bekaptam két Extasyt, aztán beugrottam. A pócspetri erdőben kellett volna átadni a kocsit, ott kaptam volna meg a pénzt is.” Felértünk dombra, onnan már jól látszott, merre ment a jármű. Az aljban megbújtatva egy másik autót vettünk észre. Ahogy közelebb értünk, látjuk ám, hogy nem is akármilyen! Csodálkoztunk is, hiszen Mercedesszel nemigen szoktak az erdőbe jönni. Se vadász, se vadorzó. — A kocsi le volt zárva, nem ült benne senki — folytatja a történetet Sándor. — Gyanús volt, hiszen ki hagy magára egy ilyen drága autót az erdő kellős közepén. Még ha ülnek benne... Talán eszembe se jut, hogy gyanakodjak, hívjam a rendőrséget. Szerencsére nálam volt a mobi- lom, Kiderült, hogy az autót alig egy órája lopták el Nyíregyházán. Mondom a fiúknak, én kimegyek az útra, hogy könnyebben idetaláljanak a rendőrök. Ti meg addig őrizzétek a járgányt. — Akkor még nem gondoltuk — veszi át a szót Benedek, — hogy tényleg meg kell védeni a kocsit. Alig ment el Sanyi, látjuk ám, hogy gyalog közeledik ugyanaz a két alak, akik a Ladával voltak. Egyenesen az autó felé tartottak. Mondom nekik: Állj! Azok csak nem álltak meg. Állj, vagy lövök! — kiáltottam. Erre az egyik kicsit visszahőkölt, de másik csak ment tovább, mintha ott se lennék. Már csak pár lépésre volt a kocsitól. Erre — mit volt mit tenni — lőttem. — Persze úgy céloztam, hogy még csak véletlenül se találjam a gazembert. Ennek aztán megvolt az eredménye, mert a fickó úgy megijedt, hogy meg sem állt a domb tetejéig. Ha nincs nálunk puska, nem tudjuk megakadályozni, hogy elvigyék azt az autót, amit egyszer már elloptak. — Később tudtuk meg — mondja József —, úgy vitték el egy nőtől az autót, hogy az szegény mire lezárta a garázsajtót, a gazfickó már el is hajtott... Rendőrségi adatok: Tavaly az első fél évben a megye területén 47 gépkocsit loptak el. Az idén 51-et. Tavaly az elkötött gépjárműveknek 20, az idén 19 százaléka lett meg. (Szakértők szerint az arány nem rossz.)
