Kelet-Magyarország, 1999. szeptember (56. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-04 / 206. szám
1999. szeptember 4., szombat 9. oldal Mozdonymérnök orgonával Marik Sándor Kádár András 35 éves, a műszaki tudomány kandidátusa, három éve a Záhony-Port Átrakási Üzletigazgatóság igazgatója, a MÁV egyik kulcsposztján 3800 ember munkájáért felel, Záhony alpolgármestere. — Hétévesen mozdonyvezető akartam lenni és huszonnégy voltam, amikor megszereztem a mozdonyvezetői jogosítványt — nevet, hogy erre akár egy sikertörténetet is fel lehetne fűzni. De nem így volt, mert már kisfiúként más is akart lenni. Dr. Kádár András km archív felvétel — Záhonyban jól hangzik, hogy a közeli Kisvárdán születtem, mint sokan mások a környéken. Ez a hely félig-meddig véletlen, mert baptista lelkész édesapám elég gyakran kapott új feladatot és olyankor költözött a család. Ide is, innen is. Az iskola alsó tagozatos éveit már Recsken, a felső tagozatot Okányban végeztem, középiskolába Szegeden jártam. A Bebrits Lajos Szakközépiskolában vasútgépészet! szakon érettségiztem, közben országos tanulmányi versenyt is nyertem. — Moszkvába már csak részben kerültem véletlenül — fűzi tovább élettörténetét. — Akkor már öten voltunk testvérek, s tudtam, hogy külföldön a tanulás teljesen ingyenes és a kalandvágy is hajtott. Vasúti mérnöknek akkoriban csak az NDK-ban és a Szovjetunióban lehetett tanulni, de mindkét helyre nyelvi felvételi is elő volt írva. Mivel én németül egy szót sem tudtam, a dolog eldőlt. — Moszkva meghatározója lett fiatal éveimnek — mondja —, hiszen oda köt felnőtté válásom, diplomám, sőt még az első szerelem is, mert ott ismertem meg a feleségemet, Lariszát, aki szintén vasúti mérnöknek tanult. Ez a Moszkva persze már nem „az” a Moszkva. Megváltozott a világ, s benne az orosz főváros is, amely vesztett ugyan világpolitikai súlyából, de nyert nyitottságban. Rendbeszedték, kitakarították, fényei vetekednek Londonéval, üzleteiben minden kapható — bár az árakat nem mindenki tudja megfizetni ott sem. Aki tíz éve nem látta, rá sem ismer. Nekem két, nagyon eltérő arcát mutatta. 1983-88. között, amikor dieselmozdony- üzemeltetés és karbantartás szakon tanultam, majd 1989-94 között, amikor a diploma megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként levelező aspiráns voltam. Ez utóbbi időben már Záhonyban mozdonyreszortosként dolgoztam, közben tanultam, de rendszeresen kijártam: évente kétszer egy hónapig régi egyetememen végeztem kutatásokat. Disszertációm témája elég bonyolult, a lényege egy eljárás, amely révén a mozdonymotor szétszedése nélkül lehet megállapítani, hogy csapágyait kell-e javítani, cserélni vagy sem. Ez nagy megtakarításokat tesz lehetővé. A mozdonyflottánál jól érezte magát Kádár András, hiszen „otthon volt” köztük, kezdett záhonyi lenni, a család önálló lakásba költözött, öröm volt a két gyermek, Beáta és András. Éppen gyökeret eresztett tehát a Kádár család, amikor Rigó Zoltán vezérigazgató „megkínálta” egy állással a vezérigazgatóság stratégiai főosztályán. — Nagy kihívás volt, nem mondhattam nemet. Elkezdtük árulni a lakásunkat, szervezni pesti életünket. Fél év múlva újabb fordulat — felkértek a záhonyi üzletigazgatóság vezetésére. Régi házunkban még meg sem melegedett az új tulajdonos, mi pedig elfoglalhattunk egy vasúti szolgálati lakást. Ez volt ‘96. nyarán. Azóta ismét építkeztünk, munka is volt bőven — a vasút helyzete ismert. Ha nagyon elfáradok, leülök az elektromos orgonám mellé, és hagyományosan, négy ujjal, pedállal Bach-, Handel, Haydn-darabokat játszom, egy órácska garantáltan megnyugtat. Ha nagyon belelkesednék, fülhallgatót teszek fel... Aztán előveszem az angolt, mert ha Záhony uniós határ lesz, az sem nélkülözhető. Én pedig még jóval a negyvenen innen vagyok. Apám jóslata (részlet) Farkas Kálmán Én nem tudhattam meg, milyen az apai szeretet, az atyai pofon, a simogatás, a szigor, az ölelés, féltés. Félárva vadócként cseperedtem anyai ölelésben Ökrös Mari féltve őrzött sarjaként Török- szentmiklóson, a cigánytelepen, a Csisznylkóban. Apámról csupán annyi gyermekkori élményem maradt meg, amikor halálos ágyához bevittek. Ő elhessegetett, kezével intett, hogy vigyenek ki. Aranyozó Farkas Kálmán, az orgona-, zongora-, har- móniumkészítő egyetlen roma feküdt mozdulatlanul az ágyon a nagyházban. Ott álltak körülötte a legközelebbi hozzátartozói, anyám, testvéreim. Csendesen sírtak, várták, mikor leheli ki lelkét. Aztán meg arra emlékszem, amikor a nagyházban a mestergerenda és a feszület alatt kiterítették, a virrasztáshoz felravatalozták. Fiatalabbik bátyámért, Bandiért sürgönyt küldtek, jöjjön azonnal, ha az apját még látni akarja élve. Elkésett. Érezte. Mátyósan érkezett, ráborult apámra, s zokogott vigasztalanul, ölelte, csókolta mesterét, aki kenyeret adott a kezébe egész életére. Emlékeit, a róla mesélt anekdotákat, történeteket és sírját örököltem. Sírját, a kőkeresztet, amely alatt Ökrös Marival együtt fekszik a római katolikus temető csücskében, közvetlenül az árok partján, s hallgathatja az idők végtelenségéig a mellette elsuhanó vonatszerelvények zaját, lüktetését, a mozdonyok dübörgéseit, amelyek egész életét átszőtték. Elutazta az életét. Egyházak, főpapok, presbiterek, kántorok hívták, ha a templom orgonája javításra szorult. Kevés * A napokban jelent meg Farkas Kálmán legújabb kötete Csisznyikói cserepek címmel. A szerző lapunk vezető munkatársa volt, nyugdíjba vonulása óta a hazai cigányság életének avatott ismerőiéként annak elhivatott szószólója. orgonája van Magyarországnak, amely ne viselné keze gondoskodásának nyomát, amelyet ő ne hangolt volna. Ha meg is kopott, bizonyára ott van cégbélyegzőjének lenyomata az egri római katolikus templom orgonájának klaviatúráján is. Egri munkájának története van. Történt pedig, hogy a harmincas években az egri székesegyház orgonájának a javítását a híres svájci Amster gyár végezte. Az öreg Amster és stábja az egri Korona Szállóban ütött tanyát, akárcsak apám és fiai, Károly és Bandi. Mindennapos volt a találkozójuk. Különösen munka után, a biliárdasztalok körül. Rohamosan közeledett az orgona átadásának ideje az egri székesegyházban. Már csak a szép, hatalmas hangszer homlokzatsipjai hiányoztak, melyeknek Svájcból, A szerző közvetlenül a gyárból kellett megérkezniük. Telt-múlt az idő, a sípok nem érkeztek meg. Az öreg Amster egyre idegesebb lett. Presztízsét, hírnevét félretéve egyik este elmondta apámnak, milyen gondban van, s már nem várhat tovább. Kérte nem tudna-e segíteni. „Beszéljen a fiammal, Bandival. Ha ő elvállalja a sípok elkészítését, én hozzájárulok” — mondta apám, a kisiparos mester. A könyv borítója KM-reprodukciók így látott hozzá az én Bandi bátyám az egri székesegyház orgonája homlokzatsípjainak megtervezéséhez, a lemezek szabásához, forrasztásukhoz, a sípok be- hangolásához és beszerelésükhöz. Munkájának egy hordó egri bor volt az ára. S arra kérte az öreg Amstert, hogy a hordót benn a szállóban üssék csapra, így is történt, valamennyi szálló- vendég örömére. Lehet, hogy azóta már kicserélték a székes- egyház orgonájának homlokzatsípjait, de akkor, az átadásig senki nem tudta, hogy azokat nem Svájcban, a gyárban készítették, hanem ott helyben, a segéd úr, Farkas András. Apámat, az örökké utazót szinte valamennyi jelentősebb állomás főnöke ismerte. Tudták róla, hogy borszerető, mulatós ember. Egy-egy kiruccanásakor, amikor vonatra szállt fiaival is, cserélődött jócskán a borosbuty- kos bizonyos állomásokon. Persze csak azokon a helyeken, ahol jó bor termett. Ha hazatért, a Csisznyikóban ünnep volt. Terített asztal várta a cigányokat a Klein-féle kocsmában. Etette- itatta őket, ő meg mulatott. Ki tudná megmondani, hányszor játszotta el zenekarával a híres prímás, Horváth Gyula: a Fakó lovam lábanyomát kilenc pandúr, kilenc csendőr járja... Megnyílt a Sulibörze Budapest (MTI) — Az elmúlt egy évben nagyobb előrelépés történt tankönyvügyben, mint az azt megelőző négy esztendőben — mondta Karlovitz János, a Tankönyvesek Országos Szövetségének (Tanosz) elnöke pénteken, a Sulibörze megnyitóját követően. Eredménynek minősítette: az összes tankönyv áfáját eltörölték, továbbá azt is, hogy jelentősen nőtt a diákoknak nyújtott tankönyv- támogatás mértéke. Karlovitz János elmondta: szeretnék, ha a segédtankönyvek áfája a jelenlegi felére, 6 százalékra csökkenne. Azt kívánják továbbá, hogy a kész könyvek helyett tördelt levonatokat lehessen benyújtani jóváhagyásra. A Tanosz elnöke beszámolt arról, hogy odaítélték a tavalyi év tankönyv-tet- szésdíjait. Ezeket a diákok szavazatai, osztályzása alapján 9 kiadvány nyerte el. Hozzáfűzte: a Tanosz elkészítette azt a tervezetet, amely alapján az oktatásügyi szakma minden évben kiválaszthatja a kiváló tankönyv címre érdemes kiadványokat. Ezt az elismerést először a jövő évben ítélik oda, az arra érdemeseket a közoktatásban használt 4000 tankönyv közül választják ki. A Sulibörze Nemzetközi Szakkiállítás — amelyet Po- korni Zoltán oktatási miniszter nyitott meg — szeptember 5-éig tart a fővárosban a Kertészeti Egyetem épületében. A tankönyvkiadók és tanszergyártók immár hetedik alkalommal megrendezett mustráján csaknem 50 cég képviselteti magát. A vásárra kilátogató pedagógusok és diákok megismerkedhetnek a teljes magyar tankönyvkínálattal. Almáskert az élete a kemény, szatmári földeken, a nyírségi homokon vagy éppen a gazdag dunántúli talajokon kell elvégezni. — Sokan csodálkoztak rajta, engem mégis a homok ragadott meg. Hogy mi- , ért? Amikor a laza, jó vízelve- , zetésű homokon % esett egyszerre 40 milliméter csapadék, másnap már rá tudtunk menni i gépekkel a földre. Kevesebb problémát okozott a gyo mosodás, kiemeli a járásonként végzett felméréseket, amelyeknek köszönhetően az egész ország gyümölcsfa-sűrűségéről pontos képet nyert. Ennek később agy hasznát vette, kü- 'önösen amikor a gazdaságossági számí- tások készítésére vállalkozott, t A gyakorlati élet egyik legnagyobb próbája elé akkor nézett, amikor 1959-ben a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Gyümölcster- meszté- s i Nyéki Zsolt Azért lehet valami az alma csáberejében, hiszen aki egyszer is valamilyen formában kapcsolatba kerül e legendás gyümölccsel, azt nagyon nehéz eltántorítani tőle. Nem kell ezt különösebben bizonygatni itt, ebben a megyében, ahol a hazai almatermesztés központja is található. Az elkötelezettek táborát erősiti Pethő Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár, akit az alma termesztéstechnológiájában végzett kísérletei, azok eredményei révén jegyez a szakma. A mai napig aktív szakember idén kettős évfordulót ünnepelhet: ő maga a 70., míg az egykor általa is vezetett Újfehértói Kutató Állomás az 50. évébe lépett. — Tokajban születtem, a polgári iskolát is ott végeztem el, s a debreceni középiskolai évek alatt dőlt el végérvényesen, hogy a mezőgazdaság, a kertészet határozza majd meg egész életemet — emlékszik a pálya- választás időszakára a profesz- szor. Azt sem titkolja: igazából egyetemi hallgatóként ismerte meg az ország legfontosabb gyümölcstermesztő körzeteit, egymás után járta be a nagyobb tájegységeket, s nyert így alapokat a technológiai összehasonlításhoz. Saját szemével győződött meg arról, micsoda különbség, ha a munkát Pethő Ferenc persze nem titkolhatom családi kötődésemet sem — ragad ki néhányat választásának indítékaiból Pethő Ferenc. Diplomájának megszerzése után marasztalták az egyetemen, s tanársegédként több kutatói programban vett részt. Külön A szerző felvétele Osztályának, három évvel később az egész intézet vezetésével bízták meg. Nevéhez fűződik az újfehértói állomás tájszelekciós munkálatainak fejlesztése, a telep infrastruktúrájának kiépítése, eszközparkjának korszerűsítése. Ezzel párhuzamosan óraadó, később tanszékvezető a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola Gyümölcstermesztési Tanszékén, 1980-tól pedig a Debreceni Agrártudományi Egyetem Kertészeti Tanszékének élén folytatta oktatói munkáját. A közéletben is szerepet vállalt, 1970-től tíz éven át mint országgyűlési képviselő igyekezett enyhíteni választói és természetesen választott szakmája gondjain. Ilyen termékeny munka elképzelhetetlen megértő családi háttér nélkül, felesége mellett két gyereke is elfogadta, hogy a családfőt hosszabb-rövldebb időre bokros teendők szólították el. Fia távközlési mérnök, leánya közvetve kötődik a kertészethez, hiszen élelmi- szeripari mérnöki diplomát szerzett. Bár a professzor neve mögött ma már nyugalmazott egyetemi tanári cím szerepel, feladatait nem győzi számon tartani. Az Almatermesztők Szövetségének elnökeként az Alma Terméktanács elnöksége is gyakran kikéri véleményét, s a kertbarátok is számíthatnak tudására, több évtizedek alatt gyűjtött értékes tapasztalataira. Legutóbb a tuzséri almatermesztés megújításának koncepcióját készítette el a tőle megszokott alapossággal. A kutatóállomás jubileumi ünnepségén a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés Emlékplakettjét vehette át, az igazi elismerést azonban a kertész tankönyvekben kell keresni.
