Kelet-Magyarország, 1999. szeptember (56. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-25 / 224. szám
1999. szeptember 25., szombat 9. oldal mmm ■■■ ■ -~i A kapitány Mán László Vannak, akiknek gondot okoz a szabad idő eltöltése, és akadnak olyanok, akiknek nem. Utóbbiak közé tartozik ifj. Bencze Antal. Persze nem azért, mert nem tudna mit kezdeni a pluszórákkal. Egyszerűen nincs rá ideje, ami persze nem ritka a fiatal, ambiciózus vezetők között. A megye legnagyobb építőipari cégének, a Ke-Víz 21 Rt.-nek az igazgatóhelyettese, második embere. Tennivalója akad bőven, az üzleti megbeszélések, a munkaellenőrzések, a napi egyeztetések elegendő munkát adnak egy, a profilját bővítő cégnél. Edzésen, tanítványokkal a szerző felvétele Ehhez kell energia, áUóképesség, ezzel pedig nincs gond. A Bencze név nemcsak az üzleti körökben cseng egyre jobban, a sportolók között patinája van. Viselője 3 dános mester, sokszoros magyar és háromszoros Európa-bajnok karatéban, pontosabban a kyokushin szakágban. — Már sportolóként is fontos volt a tanulás majd a munka, valamint a sport megfelelő arányának megtalálása, ami elég szoros napi programokkal járt. Most, hogy egy komoly cégnél fontos feladatom lett, mondhatni életbevágó a megfelelő időbeosztás. Leginkább az edzést nehéz beépítenem a mindennapokba. Nem a papírért Persze, a talponmaradáshoz és az előrelépéshez nemcsak edzett test kell, az elmét is fontos pallérozni. Mélyépítő szakemberként most szélesíti látókörét, ezért is kezdett el egy újabb egyetemet. Párhuzamosan tanul, hiszen a testnevelési egyetem szakedzői szakán utolsóéves. — Nem a papírért, hanem a tudásért tanulok. Amikor elkezdtem a testnevelési egyetemet, még nem volt ilyen fontos feladatom a részvénytársaságnál. Egyszerűen érdekelt a sport tudományos háttere, amolyan hobbiként kezdtem a tanulmányokat. Egyébként érdekesség, hogy a kyokushinkai karatéban a mi évfolyamunk lesz az első szakedző garnitúra. Aztán nagyot lépett előre a Ke-víz 21, az én feladatom is megváltozott. Ezért kezdett el egy kollégájával a budapesti műegyetemen egy ötszemeszteres, nemzetközi menedzserképzőt (MBA), ami sikeres vizsga esetén nemzetközileg elfogadott képesítést ad, amolyan mérnök-köz- gazdászit. Mint mérnökember, eddig távol állt tőle a pénzügy, a könyvvitel, a marketing, viszont felismerte ezek fontosságát. — Tudom, hogy nem leszek közgazdász, de úgy vélem, fel tudom majd vértezni magam annyira, hogy ezen a piacon sem tudnak eladni. Nem csoda, ha nincs hobbija, illetve a sport az, mert bár versenyzőként már nem láthatjuk a sporteseményeken, nem hiányozhat a rangos kyokushin találkozókról. Nagy tudását mint szövetségi kapitány kamatoztatja. Az teljesen érthető, hogy a megfelelő kondíció miatt naponta edz, ám vajon miért vállal feladatot a szakág vezetésében, miért szövetségi kapitány. Egy önfenntartó, nem olimpiai sportágban. Éljen tovább — Természetesen több oka is van annak, hogy elvállaltam a szövetségi kapitányi posztot. Leginkább azért, hogy azt a tudást, amit az évek során megszereztünk, át tudjuk adni a fiataloknak, és a szakág tovább éljen. Sportágunk egyébként olyan, hogy aki pénzt szeretne leszakítani, annak itt nincs helye! Többen anyagilag is támogatjuk a sportágat, nemhogy mi kapnánk fizetséget. S vajon mit kezdene az ölébe pottyant idővel ifjabb Bencze Antal cégvezető-helyettes, kétszeresen is egyetemi haUgató, edző, szövetségi kapitány, klubelnök és családapa? — Pihennék! Korábban két-három nap alatt elolvastam egy könyvet, most ugyanennyi hónapig tart, mire végre végleg le tudom tenni az olvasnivalót. Ha tehetném, minél többet lennék együtt szeretteimmel, élettársammal, Tündével és a kislányunkkal, Dinával. Szüntessük meg a zsúfoltságot! Javaslat Nyíregyháza köztéri szobrainak új helyéről: Múzeumfaluban a huszáremlékkő Két évet vártam, de senki sem reagált Marik Sándornak a Ke- let-Magyarország 1997. október 3-án megjelent glosszájára. Most, hogy az Országzászló tér rendezése — díszburkolat készítése — megkezdődött, akkor hirtelen papírra vetett gondolataimat a nyíregyházi köztéri szobrok és emlékművek új elhelyezésére szeretném közreadni. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy olyan kis térre, mint az Országzászló tér, négy emlékművet bezsúfolni nem szabad, ebben igaza van Marik Sándornak. A II. világháborús és a magyar huszár emlékmű (szobrok) kivételével a két emlékkövet a térről át kell helyezni, ámde hová? Úgy gondolom, hogy az 1945 utáni megtorlásokra emlékeztető, emléktáblával ellátott hatalmas sziklatömb legjobb helye az Északi temető ama parcellája volna, ahol ma a Szilágyi- és To- masovszki síremlékek állnak. Ez lehetne — a közelben álló cigány-holocaust emlékművel együtt — az a kegyeleti hely, ahol az elhurcoltakra, 56 hőseire együtt emlékezhetnénk. Néhány fa beültetésével ugyanaz a körMúltat idéz az obeliszk Hősök terének átalakítását tartalmazza. Ebben nemcsak a közlekedés új rendje (a megyeháza előtti parkolóhelynek kialakított zsákutca) szerepel, hanem a megyeházát övező terecske átformálása, az épület nyitása is. Egyetértéssel találkozott az a felvetésem, hogy a bejárat két oldalára, az egykori kocsifelhajtó elé a megye két egykori miniszterelnökének, Lónyay Menyhértnek és Kállay Miklósnak a mellszobra kerüljön. A városalapító atyáknak, Károlyi Ferencnek és Petrikovits Jánosnak a takarékpalota és a városháza közötti térre kerülő szoborpárja — erről az augusztus 23-i városi közgyűlés döntött — új színt hozna a belvárosba. Mindezek megvalósítása a millennium idejére mind a megye, mind pedig a város hírnevét öregbítené. Németh Péter megyei múzeumigazgató Már megkezdődött az Országzászló tér felújítása A huszáremlékkő a huszárszobor feláUitásával szerepét vesztette azon a helyen. Javasolnám a Sóstói Múzeumfaluban való felállítását, ehhez a kuratórium az elvi beleegyezését már megadta. Ott, a megye tájegységeit jeUemző épületegyüttesek szomszédságában lassan kialakuló temető (mert egy falu temető nélkül elképzelhetetlen) egyik dísze lehetne, azt is jelképezve, hogy a nyíregyházi laktanya'huszárjai a megye minden részéből kerültek sorozás alá. Az említett cikk szerzője csak az Országzászló tér rendezésére gondolt. Valóban, ez a legsürgősebb, mert a díszburkolat elkészülte után oda daruskocsit beengedni már nem lehet. Én azonban ennél továbbmennék. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke kezdeményezésére Vincze István megyei főépítész már elkészítette azt a tervet, amely a nyezet alakítható ki, mint az emlékkő jelenlegi helyén, amelyet már megszoktunk. Elek Emil felvételei Örömmel jött újra Nyíregyházára Fullajtár András Szőke István népszerű kézilabdaedző a nyár folyamán újra visszatért Nyíregyházára az NB I-es férfi kézilabdaklubhoz. Az ő nevéhez fűződik: irányításával a csapat először mozdult el a középmezőnyből az élcsapatok felé. Mint ismert, a vajdasági szakember 1992. december 1-jén került először a nyírségi csapathoz. Két és fél éven keresztül súlykolta a fiúkba a világhírű jugoszláv kézilabdaiskolát, aminek eredményeként a legjobb magyar csapatok is elvéreztek a bujtosi oroszlánbarlangban, és a gárda feltornázta magát a hatodik helyre. Aztán máig is érthetetlen, hogy miért hagyta el városunkat, ahol a több ezres szurkolósereg is szívébe zárta. — Két oka volt, hogy 1995- ben távoztam Nyíregyházáról. Az, egyik, hogy az akkori vezetőkkel nem tudtam egyezségre jutni, illetve a munkahelyemen, az adai szerszámgép- gyárban lejárt a fizetésnélküli szabadságom. Még 1995-ben rövid ideig visszajöttem Magyar- országra. Szolnokon edzősköd- tem, de csupán hat hétig bírtam, egyszerűen nem jutottam közös nevezőre a csapattal. Újra hazamentem Adára. Előbb az adai női csapatot segítettem vissza a második osztályba, majd a fiúkat is. Aztán tettem egy kört Ciprusra. Egy ottani első osztályú férficsapathoz csábítottak. Hamar rádöbbentem, hogy komolytalan munka folyik, így két hónap után ismét Ada következett, majd jött az újabb felkérés a nyíregyháziak részéről. Nem tudtam ellent mondani. Örömmel jöttem ismét Nyíregyházára — emlékezik vissza az elmúlt néhány évre Szőke István. A most 54 éves edző nem könyvből tanulta a kézilabdát, hiszen játékosként is szép sikereket ért el. Az Adához közeli Moholon született és 12 éves korában ismerkedett meg a kézilabdával. Akkor még nem sejtette, hogy a sportággal egy életre elkötelezte magát. Érdekes, hogy kapusként kezdte, de akkori edzője a jó felépítésű gyerekben felismerte az irányító átlövő tehetséget. A játékos pá- lyáfutása során mindvégig megmaradt ezen poszton. Alig 15 évesen Adán a megyei első osztályú csapat meghatározó játékosaként és gólkirályi címmel hívta fel magára a szakemberek figyelmét. Csapatával felkerültek a második vonalba, és 17 éves korában már számos élvonalbeli jugoszláv együttes is érdeklődött utána. Végül engedett a vajdasági első osztályú Cservenka csábításának. Bár az első ligás gárdánál nem sok időt töltött el. A szíve visszahúzta Adára. Ám sokat tanult Stenchl Vlado mestertől, aki elsőként tökéletesítette a 3-2-1-es védekezési rendszert. Közben tagja lett a jugoszláv ifjúsági válogatottnak, ahol szintén kitűnt tudásával és nagy esélye volt a felnőttkeretbe kerül- , de egy makacs sérülése ebben megakadályozta. A nagy álma 1973-ban teljesedett be, amikor az adai legénység feljutott az első osztályba. Erre az időszakra igy emlékezik vissza: Szőke István Martyn Péter felvétele — Nagyon tehetséges gárda jött össze. A csapat 95 százaléka magyar volt. Egymásért mindenre képesek voltunk a pályán. A szűkös anyagi körülmények miatt csupán három évig bírtunk az élvonalban maradni. Sportcsarnokunk nem volt, így mindig máshol játszottuk a „hazai” mérkőzéseinket. Játékosként mindvégig hű maradt Adához, mint ahogy a mai napig is kitart első munkahelye, az adai szerszámgépgyár mellett, ahol gépésztechnikusként kezdte, majd osztályvezető lett. Adán játékos-edzőként búcsúzott az aktív játéktól 1979- ben. Edzőként megfordult többek között az elsőligás Jugovic Katynál is. Később az élvonalba vitte az adai hölgyeket, és tőlük jött először Nyíregyházára 1992-ben. Játékosként egyik legnagyobb sikert az jelentette számára, amikor az adai csapattal felkerültek az első osztályba, vagy amikor tagja volt a háromszoros jugoszláv bajnokságot nyert adai öregfiúk csapatának, és kétszer egymás után őt választották Jugoszlávia legjobb játékosának. Edzőként elért legnagyobb sikerei Nyíregyházához fűződnek. Egyik a Főiskolás Vüág- bajnokság, mint ismert, a jugoszláv férfiválogatott az ő irányításával bronzérmes lett. A másik nagy sikernek tartja, amikor az NYKC 6. lett a bajnokságban. — Úgy döntöttem, hogy edzői pályafutásomat Nyíregyházán fejezem be, és legfőbb vágyam, hogy a szerződésem lejárta után emelt fővel távozzam, úgy mint négy évvel ezelőtt. J- '%■ HFTWtCE A KM VENDÉGE
