Kelet-Magyarország, 1999. szeptember (56. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-25 / 224. szám
1999. szeptember 25., szombat Kelet« HÉTVÉGE 8. oldal Emléktárgyak, kegytárgyak iA Máriapócsi Galériában rendezett kiál- lításon látható tárgyak legfiatalabbika is a II. világháborút megelőző korból származik. A társadalmi átrendeződés feleslegessé tette a búcsúkból, zarándoklatokból származó emléktárgyak tömegét. A kiállításnak az is célja, hogy ezeket a lomként számontartott kegytárgyakat értékként mutassa be, s felhívja a figyelmet arra, hogy a családi otthonokban is találják meg a méltó helyüket. Mária porcelánból Elek Emil felvételei Petőfi Sándor: Szeptember végén Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldéi a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takard el a bérei tetőt. Még ifjú szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyül már, A tél.dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet... Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sírom fölibe? Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könnyűimet érted, Ki könnyeden elfeledéd hívedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret! Először épít templomot az ősi tanya Jelenleg egy magtárba járnak misére, liturgiára és istentiszteletre a hívek Kovács Bertalan Arról, hogy minden tiz falunak közösen építeni kell egy templomot, még Szent István király rendelkezett, méghozzá első törvényei egyikében. Az államalapító uralkodónk kiráUyá koronázásának ezredik évfordulójához közeledve elmondhatjuk: ma már alig van olyan település hazánkban, ahol az eltelt évszázadok során ne épült volna fel Isten háza. Legfeljebb az aprófalvak, a tanyaszerű településekről ken a híveknek — a szó legszorosabb értelmében torony eránt — a legközelebbi falut célba venni istentisztelet, mise okán. Az egyházi irányítás és a földrajzi közelség szempontjából Mándokhoz, ám közigazgatásilag Tuzsérhoz tartozó Kálongata- nyán a település történetében még soha nem áüt templom. Pedig több hozzáértő szerint a tanya különleges neve ősi múltra utal. Ám mindhiába, ha kevesen, és soha nem népünk — egyébként mindig is létező — módosabbjai választották maguknak lakhelyül Kálongát. Mérföldkő — téglából Az évszázados kálongai templomnélküliség éppen kereszténységünk 1000 éves jubileumára szűnik meg, ugyanis a kevés híján háromszáz helyi hívő által lakott parányi település (görögös római katolikusok, no meg reformátusok egyaránt élnek itt) történelme során most először épít(tet)het templomot. A parányi település életében tehát mérföldkőnek számít a téglából felépített hajlék, s hogy miért, arról Takács András esperes-plébános ezt mondja: — Kálongatanya a mándoki római katolikus egyházközség fimég hozzáteszi: — Az építkezéshez a telket a tuzséri önkormányzattól ajándék gyanánt, tehát teljesen ingyen kaptuk, de még így is sok ember erőfeszítése és áldozatvállalása kellett ahhoz, hogy megkezdhessük az építkezést. Bár van még munka a templomon, valójában már csak az utolsó simítások vannak hátra: s november elején megszentelhetjük az új, pontosabban az első kálongai templomot. A harmadik Kisebb csoda — Hála istennek, nagyon szépen halad az építkezés, köszönhetően elsősorban az esperes úr lelkiismeretes munkájának — mondja özv. Bakó Sándorné, aki annak idején lányának adta át a gyülekezet „mindenesi” posztját. — Korábban, még a cselédvilágban az iskolában, majd egy magánházban volt itt a mise, ezért szinte biztos, Kálongatanyán mindnyájan (de különösen az idősebbek) örülünk, hogy megérhettük templomunk felépültét — osztja meg boldogságát a krónikással Margit néni. Leánya, Kovács Istvánné, akinek férje a gyülekezet gondnoka, szintén dióhéjban fogalmazza meg gondolatait: — Nagyon bízunk benne, hogy a szép templomunkba most már a fiatalok közül is mind többen eljárnak majd. Mindenesetre sokan kivették részüket így vagy úgy a munkából. Az egyedül élő özv. Kecskés Sándornéval, Elíz nénivel az élen sokan vagyunk, akik rendszeresen ebéddel vendégeljük meg templomunk építőit. Szinte mindenki segít, ki miben tud — újságolja a fiatalasszony. Bár az esperes szerényen elhallgatja, a beszélgetés közben, azért kisvártatva kiderül, a nem kis vesződséggel, s A templomépítő szándék tehát ezúttal az égető szükséggel is párban járt, igen ám, de az egyébként teljes mértékben emberi léptékű, a hívek számához méretezett templom építési költségének csupán a felét tudták összeadni. Pedig a parányi — de azért mégiscsak „igazi” — templom nem is kerül olyan sokba: 5 millióért ugyanis csupán egy köBizony, eddig valóban méltatlan körülmények között tarthatták egyházi összejöveteleiket a kálongai hívek a szerző felvételei — 2 és fél millió forintot összegyűjteni.) — Minden adományt jó szívvel fogadunk, és egyben hálásan köszönünk is — mondja a templom építésével kapcsolatos ügyes-bajos dolgokat is magára vállaló esperes-plébános, majd tengernyi papírmunkával járó ügyintézésben András atyának van már gyakorlata. A tizenöt éve itt (is) szolgáló lelkész ugyanis 1990-ben Újkenéz községben, míg öt éve Eper- jeskén is „épített” már templomot. Bár a hívek hajlékának végső formáját az egyelőre még a földön lévő torony adja meg, ám az már most — a ködös időjárás ellenére is — látszik, a tanya legszebb épülete lesz a templom liája. Jelenleg, de már jó ideje egy magtárépület(!) egyik helyiségében tarthat a három felekezet lelkésze a híveknek istentiszteletet, misét és liturgiát. Régi vágyuk teljesül tehát az itt élőknek, akik hamarosan olyan templomba járhatnak, ahol jól érzik magukat, s ohonnan lelkiekben gazdagon, szívük teljes békéjével tudnak megtérni otthonaikba családjuk körébe — fogalmazza meg a tanyabéliek nevében is András atya. Ami a lelkész által is említett magtárat ületi, a hajdan szebb napokat látott épület valóban nem méltó, sőt nem is biztonságos — s még tágasnak sem mondható — ahhoz, hogy a kálongai hívek egyházi szertartások alkalmával látogassák. Meg aztán a magtár amúgy is magán- tulajdonban van! zépkategóriás gépkocsit vehet az emberfia. (Már az is kisebb csoda, hogy a tanyán élő hívek képesek voltak — persze önkormányzati, püspökségi segítséggel és más adományozók révén A kereszt tiszteletére Kálongatanyán a templomot a Szent Kereszt és a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére emelik és szentelik majd fel hamarosan. Bár az adományok gyűjtése már eddig is szép eredményt hozott — s az épület is elkészül lassan — a mándoki római katolikus plébánia (Szent István tér 1. szám) továbbra is köszönettel fogad minden felajánlást, hiszen az új templom berendezése még ezután következik. A kálongai templom építésére és berendezésére szánt adományokat a Rétközi Takarékszövetkezet, Mándok: 679-00017-10000025 számlaszámra is be lehet fizetni. Nevezetességeink Nyíregyházán a Sóstói úton, a lakótelep szomszédságában a régi idők hangulatát őrzi a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Szakszolgálat intézetének otthont adó épület, amely egy kicsit maga a történelem. A háború ideje alatt a görögkatolikus püspökség számára épült, ám alig telt el néhány év, csodák csodája, a rossz emlékű ÁVH költözött ide. Később tanárképző főiskola működött itt, a hetvenes évektől pedig a mostani intézet osztozkodik a helyen az egészégügyi főiskolával Elek Emil felvétele Költő, 1847. szeptember A kiállítás PMÚZSA
