Kelet-Magyarország, 1999. szeptember (56. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-25 / 224. szám

1999. szeptember 25., szombat Kelet HÁTTÉR 3. oldal mmmmmmmmmmwmmm Példás pár Angyal Sándor Egyenes beszéd volt. Mármint az, amit a Fidesz több vezető politikusa is hangozta­tott a mögöttünk hagyott héten. Ők mond­ták: ha a kisgazdák az MSZP-vel és az SZDSZ-szel mégis megszavazzák az föld­művelésügy 413 milliárdos támogatását, ak­kor vége a koalíciónak. Egyszerűbben: egy ilyen helyzet azt jelentené, hogy csomagol­hat a kormány, időközi választásokat kell ki­írni, ahol — a Fidesz szerint — a kisgazdák­nak a parlamentbejutásért is meg kellene küzdeniük, s akkor már egyáltalán nem tölt­hetnék be a mérleg nyelve szerepét. Ennek ellenére telistele van a magyar saj­tó azzal, hogy se Orbán, se Torgyán nem enged álláspontjából, miközben mindketten hangsúlyozzák, a koalíció olyan szilárd, akár a gránitkő. Kinyilatkoztatta Torgyán azt is, hogy a 413 milliárdért — átmenetileg né­hány percig — hajlandó elhagyni a minisz­teri bársonyszéket, s felszólalását a mezei képviselők soraiból mondja el, ez viszont jottányit sem gyengit a koalíció erején. Hát persze! Amikor a kisgazda-vezér — még a megboldogűlt Antall József korában — kenyértörésre vitte a dolgot, s kilépett a koalícióból, akkor fényévnyi távolságra volt a puha bársonyszéktől, tehát nem volt mit veszítenie. Most viszont ott van a kormány­ban, méghozzá öntörvényi módon — ha a kedve úgy tartja, jelenlétével megtiszteli Or­bán Viktort, de legtöbbször nem teszi. Ám az a bársonyszék mégis olyan kényelmes le­het, hogy az utolsó pillanatban beadja a derekát s megszavazza a költségvetést, mint ahogy azt már hírül adták a pénteki infor­mációk —, jóllehet, lényegesen vékonyabb lesz a pénztárcája, mint ahogy megálmod­ta. A kormányülésen a miniszterei nemmel szavaztak a költségvetésre, most bejelentet­ték, hogy a frakció igent mond rá, de fenn­tartja továbbra is az igényét a 413 milliárd- ra. Hát erről az a bizonyos leányzó jut az ember eszébe, aki ilyen is akart lenni, meg olyan is... Elhangzott az is az agrárium főembere részéről, hogy ha jövőre a szűk­markú büdzsé miatt agrárválság lesz, azért minden felelősséget a kormányfőre hárít. Szóval, értjük mi kérem. Úgy teszek, mintha szakítanék, ám eközben ölelésre nyí­lik a karom. Kontrázunk, rekontrázunk a magunk igaza mellett, de közben letesszük a nagy esküt a koalícióért, legfeljebb lebeg­tetjük a félelmetes milliárdokat. Mint amikor a házaspár a zárt ajtók mö­gött a magas cén emlegeti egymás fel­menőit, ám ha nyílik az ajtó és vendég jő, rögvest eljátsszák a példás pár szerepét. Közben a szoba mélyén gyűlnek a földhöz vert tányérok cserepei. Hozzáállás Francba fogom strapálni magam, mikor a csapat anyagi csődben van Ferter János karikatúrája □ A tűzoltóság terítéken A Jósa And­rás Múzeum legközelebbi, szeptember 27-i baráti köri előadásán a 115 éves a nyíregy­házi tűzoltóság címmel Bene János tart előadást. Az összejövetelt a múzeumban 16.30-tól tartják. □ Hálaadó istentisztelet A nyíregyházi Jókai Mór Általános Iskola tantermeinek felú­jításáért és bővítéséért hálaadó istentisztele­tet tartanak a református templomban szep­tember 26-án 1 0.30-tól. Ismét befürödtünk a kádfürdővel Miután a miniszter semmit nem írt alá, még polgári peres igényt sem nyújthatnak be CSERVENYÁK KATALIN Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdő (KM) — Elvileg még tavaly ta­vasszal, aztán egy következő verzió szerint idén szeptem­berben kellett volna átadni Sóstón a felújított kádfürdőt. A nyitás azonban tovább csú­szik. — Reményt vesztett helyzetben vagyunk -— mondta Belus Tamás, a Sóstó Fejlesztési és Vállalkozási Rt. igazgatósági tagja. — A mai napig nem kaptuk meg azt az 54 millió forintot, amit még tavaly nyertünk pályázaton a befejezés­hez. Keressük a lehetőséget, ho­gyan lehetne üzembe helyezni a fürdőt, de egyelőre nem látunk megoldást. Se a tulajdonosoktól, sem máshonnan nem remélhe­tünk pótlólagos forrást. Húzódik az ügy — Tavaly júliusban nyerte a részvénytársaság az ötvennégy­millió forintot (ebből fele vissza nem térítendő, másik fele vissza­térítendő) a környezetvédelmi alap decentralizált részéből a műemléki jellegű épületre. Egy­két hónap átfutás szokott lenni az utalásoknál, Így eleinte nyugod­tan vártunk. Azután kiderült: nem volt szerződés a megyei fej­lesztési tanács és a minisztérium között, emiatt húzódott az ügy. Októberben végre rendeződni lát­szott, majd megint megtorpant a dolog. Decemberben aztán értesí­tettek bennünket: valóban nyer­tünk a pályázaton. Idén április­ban elküldték a szerződést, hogy írjuk alá és küldjük vissza. Ez is vízhálózatának kiépítéséhez nem érkezett meg a pályázaton nyert támogatás. Érdeklődtünk: senki nem tud semmit. A legszomo­rúbb, hogy a fejlesztési hitelünk­nek a kádfürdő működéséből kel­lene megtérülnie. Tizenkétmillió forint kamatot már kifizettünk — ugyanis bankhitelre volt szükség, hogy befejezzük az építkezést. A minisztérium felelősségét nem le­het elvitatni abban, hogy idén veszteséges lesz a cég. Patthely­zetben vagyunk: miután a minisz­ter semmit nem Irt alá, még pol­gári peres igényt sem nyújtha­tunk be. Minősítés Naponta többen kérdezik meg Sándort, az epulet felügyelőjét, hogy mikor nyit már végre a fürdő a szerző felvétele megtörtént. A nyáron megyénk­ben járt Pepó Pál környezetvé­delmi miniszter, aki minden saj­tótájékoztatón bejelentette, hogy pályázatot nyert a sóstói kád­fürdő, emellett huszonnyolcmilli­ót a Városüzemeltetési Kht. a für­dő körül a csapadékcsatorna, szennyvízcsatorna és díszbur­kolat kiépítésére — ez a pénz sem érkezett meg mind a mai napig. — Ahhoz, hogy egyáltalán be­indulhasson a kádfürdő, szükség lenne 20 millió forintra, amiből berendezhetnénk — folytatta Be­lus Tamás. Senki nem tud semmit — Hiába kértünk segítséget poli­tikusoktól, úgy tűnik, mintha el­szabotálná a minisztérium ezt a dolgot. Egyébként nem mi va­gyunk az egyedüliek, vannak ön- kormányzatok, amelyek szenny­Dr. Menyhártné dr. Mónus Eszter, a környezetvédelmi alap koordi­nációs főosztályának vezetőhe­lyettese érdeklődésünkre csak annyit tudott mondani, hogy egyelőre jogilag nem tisztázott, kinek kellene helytállni a nyertes pályázatokért. A fedezet ugyanis átkerült a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához. A mi­niszter azonban úgy foglalt állást, hogy nem rájuk tartozik a dolog. A Környezetvédelmi Miniszté­rium sajtóosztályán kérdésünkre — háromheti várakozás után — szó szerint az alábbi választ kap­tuk: — Ebben a témában pillanat­nyilag a minisztérium nem kíván nyilatkozni. Ezek után ismét megkerestük Belus Tamást, aki a minisztérium haUgatását a következőkkel kom­mentálta: — Ez az egy mondat minősíti az eddigi eljárást. Most már a jog­államba vetett bizalmam is csök­kent... Novemberi forintok Nyíregyháza (0. E.) — Idén kevesebben adtak be adóbe­vallásuk mellett nyilatkoza­tot a személyi jövedelemadó 2x1 százalékának felajánlá­sáról. A különböző szervezetek vagy egyházi közösségek javára a me­gyében adózó 190 ezer állampol­gárból mindössze 40 ezren rendel­keztek az adóhányad felhasználá­sáról, és ez csaknem 6 ezerrel ke­vesebb, mint az előző évi átutalá­sok száma. Tóthné Szentmihályi Katalin, az APEH osztályvezetője elmond­ta: a nyilatkozatok elsősorban ne­velési és oktatási intézmények ja­vára, betegségmegelőzésre, vala­mint kulturális és sportcélú tevé­kenységek támogatására irányul­nak. A vallási szervezetek közül pedig a történelmi egyházak szá­mára érkezett a legtöbb felaján­lás. Az adóhivatal szeptember 30- ig valamennyi kedvezményezet­tet kiértesíti a bevallásokról, akiknek most igazolniuk kell jo­gosultságukat a juttatásra. A tör­vényi előírás szerint ugyanis csak a három évnél hosszabb ide­je bejegyzett, és legalább egy éve közhasznú tevékenységet folytató szervezetek számíthatnak a tény­leges átutalásra. A kedvezménye- zettségi feltételek igazolása után várhatóan november végéig min­denki hozzájuthat a felajánlások­hoz. Aránytalan tőkeeloszlás Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — Meg kell szüntetni azt az arány­talanságot, ami a külföldi tőke magyarországi megtelepedését jellemzi, vagyis nyugatról egy­re inkább keletre kell irányíta­ni a befektetőket. Mindezt Sin- kovits Tamás, a Magyar Befek­tetési és Kereskedelemfejleszté­si Kht. (ITD Hungary) bécsi Ke­reskedelmi Szolgálatának he­lyettes vezetője mondta Nyír­egyházán, a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Kereskedelmi és Iparkamara székházában. A kamara szervezésében az osztrák mellett a svájci és a né­met piacok meghódításának esélyeit elemezték a kereskedel­mi szolgálatok vezetői, személy szerint Svájcból Neményi László, Németországból (Mün­chenből) pedig Király Zsolt. A meghívott előadók egyetértet­tek abban, hogy Magyarorszá­gon a támogatásra, segítségre leginkább rászoruló réteg a kis- és középvállalkozók köre, mert nekik van a legkevesebb lehető­ségük előzetes, helyszíni piacta­nulmányozásra, kapcsolatépí­tésre. Ebben játszhat közvetítő szerepet a megyei kamara, amely többek között a német társszervezet lapjában ingyenes megjelenéshez segítheti tagjait. Kulcs az ágakon Páll Géza ____________________ Ki ne igyekezett volna már ledobni a lakáskulcsot az abla­kon, ha úgy hozta a helyzet. Mondjuk a férj, vagy a feleség felkiabált: Légy szíves, dobd le a kulcsot! Ki tudja, hányszor sikerült már ez. De most nem. A ledo­bott kulcs az őt tartó kis szíj­jal együtt valahogy fennakadt a fa ágain. Mintha élete végé­ig ott akarna maradni. Hiába kínlódott a férfi jobb belátásra bírni a kulcsot, az ott nagyon jól érezte magát. Már a járókelők is felfigyeltek a szo­katlan céldobálásra, némelyek még tippet is adtak, aztán mentek tovább. A kulcsra váró férfi hirte­len ledobta a cipőjét, hogy úgy talán hamarabb felér a fára, s a gally megrázása után már minden rendben is lesz. Csak­hogy nem is olyan egyszerű dolog felmászni egy sudár, vastagtörzsű fára, ahol ráadá­sul egyetlen kapaszkodó ág sincs. Nagy nehezen mégis si­került feljutnia a fára, rázta mérgesen, de az ág épp hogy megmozdult, de nem engedte a kulcsot. Aztán le is mászott, nem is olyan jó hangulatban, s folytatódott ismét a dobáló­zás. Már a házbeli szomszédok is bele-belekaptak az izgalmas játékba, de hiába. Érte nem is egy kő vagy göröngy a fát, il­letve a kulcsot, ám az maradt a helyén. Aztán valami mégis történt. Megint a gyerekek. Véletlenül odagurult egy jókora, kemény labda. A kulcsra vágyó férfi vadászként csapott rá. Hát persze, hogy itt van a megol­dás. Egy erős, nagy labda kell. S megtörtént a nagy pillanat: a labda lehozta a kulcsot. A férfi boldogan vette magához az oly fontos tárgyat, a többi­ek pedig kicsit csalódottan tá­voztak. Előbb is eszébe jutha­tott volna á világ legegysze­rűbb ötlete, a labda. De a cso­da szertefoszlott, a labda pedig megülte csöndje békéjét. Még­is ő győzött. Jelzőrendszeres házigondozás Cégénydányád (M. K.) — Cé- génydányád polgármestere, Bakó Dániel egyike volt azon települési vezetőknek, akik intézményük­ben meggyőződhettek a jelzőrend­szeres házigondozás előnyeiről. Miként Fehérgyarmaton, úgy Cé- génydányádon is az otthonban van egy központi rádió adóvevő. Az ellátást igénylő személy kar­ján vagy nyakában hordott kis jelzőkészüléken gombnyomással riaszthatja a központot. Ott a szá­mítógép monitoron megjelenik a riasztás ténye, s ez hangjelzéssel jár együtt. A gondozó rendelkezik az alap­vető elsősegélynyújtó felszerelé­sen túl olyan lehetőséggel, hogy szükség esetén mentőt hív. A program a Magyar Máltai Szere­tetszolgálat budapesti központja által működtetett és megyénkben, valamint a főváros harmadik ke­rületében megszervezett rendsze­ren alapul. Móricz Attila szociális gondozó a cégénydányádi központban A szerző felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents