Kelet-Magyarország, 1999. szeptember (56. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-11 / 212. szám
1999. szeptember 11., szombat 9. oldal A festegető múzeumigazgató Közel 1 5 éve igazgatója Kisvárdán a Rétközi Múzeumnak Fehérvári Béla. Nincs könnyű dolga, hisz az intézménynek helyet adó zsinagóga sok mindennek alkalmas lehetne, de nem múzeumnak. Gazdája sincs igazán az épületnek, talán ezért is sok helyütt omladozik a fal. A kinevezett múzeumigazgató ennek ellenére igyekezett sok ötlettel berendezni a templomot, amelyet az évek során munkatársaival fokozatosan bővített. így az unikumszámba menő ajaki festett pitvaros háztól a „Polgárosodó Kisvárda” elnevezésű kiállításig ma már sok minden található benne. Ez utóbbi bemutató is figyelemFehérvári Béla Martyn Péter felvételei re méltó, hiszen hosszú gyűjtőmunka eredménye az intézményben ma látható anyag. A látogató sokáig böngészheti a dédmamák és szépmamák világának tárgyi dokumentumait, felidézheti a régi szép, békebeli időket. A múzeum otthont ad némi képzőművészeti életnek is, felvállalja a környék amatőr festőinek és más alkotóinak az is- tápollását. Rendszeresen rendeznek tárlatokat, jövőre például már a hetedik ilyen tárlatot tartják. Mostanában képzőművészeti kört is létrehoztak. Persze, nem véletlen a múzeumigazgató támogatása, hisz ő maga is tehetséges festő. Szakmáját tekintve ez is az érdeklődési körébe tartozik, magyar-rajz szakos tanár. Gyakran vesz a kezébe ecsetet, ceruzát vagy tollat, számtalan alkotása született már. Mintegy 70 kollektív kiállításon vett részt, több önálló tárlaton is lehetősége nyílt a bemutatkozásra. Finnországba is meghívták egy alkalommal. Könyveket illusztrált, szemléltető rajzokat is készített. Egyik nagy vállalkozása, hogy barátjával, Nagy Pál Bélával megfestették az altamirai barlangban található ősember rajzának a másolatát, az eredetihez hasonló nagyságban. Ez alkotás a múzeum emeletén meg is tekinthető, bár még nem készült el teljesen a másolat, amely része lenne egy nagyobb kiállításnak. A bemutató a házkultúra történetét szeretné a látogatók elé tárni, megmutatni, hol éltünk mi, európaiak, közép-európaiak az évezredek folyamán. A nagy kép díszítené azt a mesterségesen kiképzett barlangfélét, amelynek a falát az emberiség legelső művészeinek festményei, rajzai ékesítenek. A lakóhelyeinket felvonultató sorozat időközben tovább bővült, ám jó néhány makett megalkotása még várat magára. Több év, sok idő és nyugodt körülmények A Rétközi Múzeum belülről kellenének ehhez, amelyben jelentős szerepet szeretne vállalni a múzeumigazgató. Fehérvári Béla sokoldalú egyéniség. A munkáján és a festésen kívül sok mindennel foglalkozik. Elkészített például egy olyan kisebb hajót, amely Szabolcs község kúriájába került, és megtekinthető. Egy egészen más terület: verseket ^és prózát is ír, különböző antológiákban is szerepeltek már az írásai. Több alkalommal megbízták címerkészítéssel is. Ezt a feladatot is jól oldotta meg. Szívesen ír művészeti szakcikkeket is, amelyek több alkalommal is napvilágot láttak már. Húszéves a múzeumfalu Évente közel 100 ezren keresik fel az ország egyik legszebb skanzenét Sok látogatója volt nyáron a kisdobronyi templomban rendezett hangversenysorozatnak Martyn Péter felvétele Bodnár István Húsz évvel ezelőtt, 1979 szeptemberében nyitotta meg kapuit a Sóstói Múzeumfalu, mely az ország legnagyobb regionális szabadtéri néprajzi múzeuma a maga 7,5 hektáros területével. A megnyitáskor három szatmári és két rétközi porta épületegyütteseit tekinthették meg a látogatók, mely huszonhárom népi objektumot ölelt fel. Azóta kiépült az orsós faluközpont négy nyírségi, egy-egy beregi és nyíri mezőségi portával, közösségi épületekkel (templom, harangtorony, papiak, kocsma és szatócsbolt, húsbolt, tűzoltószertár). Átörökíteni a kultúrát — A múzeum nem holt múzeum — mondja Páll István, az intézmény vezetője. — Ami lehet, működik. A szatócsbolt ajándékboltként, a kocsma, a búsbolt rendeltetésszerűen, nagyrendezvényeken kézművesek mutatják be mesterségeik fortélyait. A műhelysorban alkalmanként beüzemeljük a mézeskalácsos, a suszter és a borbélyműhelyeket. A templomban rendszeresen református istentiszteletek vannak, esküvőket, keresztelőket tartanak. A barabási kocsma fedett teraszán és a nagyhalászi magtárban nagyobb létszámú csoportokat látunk vendégül, a csarodai papiak fogadószobájában tanácskozásoknak, fogadásoknak adunk helyet. Hogy a népi kultúrát az újabb nemzedéknek is átörökítsük, nyaranta hagyományőrző és kézművestáborokat szervezünk, iskolai csoportoknak a tananyaghoz kapcsolódó előadásokat és gyakorlati bemutatókat tartunk. Az itt kiadott könyvek révén az intézmény bekapcsolódik a bel- és külföldi tudományos életbe, nemzetközi kapcsolatokat építettünk ki litván, francia és német szabadtéri múzeumokkal. Rendszeresen részt veszünk nemzetközi konferenciákon is. Hiányos infrastruktúra A múzeumfalu az évek során a megye egyik leglátogatottabb kulturális intézménye lett. A kezdeti 20 ezres éves látogatói létszám az elmúlt évben megközelítette a 90 ezret. Ez az öröm mellett problémákat is okoz. — A tervezéskor az éves látogatói létszámot mintegy 30 ezerben prognosztizálták, s ehhez tervezték meg az infrastruktúrát is. Feltétlenül szükséges a vizesblokk, a bejárati fogadóépület megnagyobbítása, a kulturált vendégfogadás és a biztonság feltételeinek megteremtése. — Ami pedig a bővítést illeti, még hiányzik két nagyobb népi épület, a jármi kisnemesi lakóház és egy szárazmalom felépítése, s néhány portára a még hiányzó kisebb gazdasági épületek áttelepítése. Pályázatokon kívánjuk előteremteni az ehhez hiányzó összeget, hiszen eddig is igen sok pályázatunkra kaptunk kisebb-nagyobb összegeket az építés és a programszervezés segítésére. Természetesen nem elhanyagolható a város és a megye rendszeres támogatása sem, s ki- sebb-nagyobb cégek alkalomszerű segítségében is bízhatunk. A támogatások és a befolyt bevételek révén az intézmény dinamikusan fejlődik, évről évre újabb épületeket adunk át a közönségnek, s remény van arra, hogy a millennium alkalmából befejeződjön a népi épületek áttelepítése. Az év múzeuma A múzeumfalu munkáját mint a közönség, mind a szakma elismeri. Erre utal a látogatói létszám emelkedésén kívül az 1997-ben elnyert Az év múzeuma kitüntető cím is, ami anyagi és erkölcsi elismerést is hozott az intézménynek. A külföldi sikert és ismertségetet jelzi, hogy az Európa Szabadtéri Múzeumok Szervezete 2001-ben Szentendrén és a Sóstón rendezi meg kétévenként szokásos konferenciáját. A Múzeumfaluban a jubileum alkalmából szeptember 11-én az őszi házkörüli munkák bemutatóját tartják. Czifra huszárok Nyíregyháza (KM) — Hatodik alkalommal rendezik meg szombaton Nyíregyházán a huszártalálkozót. Nem véletlenül itt, hiszen évekig az ország egyetlen lovashuszár hadosztályának Nyíregyházán volt a székhelye. A hajdani katonák közül bizonyára ma is sokan részt vesznek a találkozón. De kik is voltak a huszárok? Miért váltak híressé, miért ismerték őket egész Európában? Mindez megtudható a közelmúltban napvilágot látott Nagy huszárkönyvből, amely a Magyar Könyvklub gondozásában a napokban jelent meg. Nos, a huszár nem egyszerre született. Először a 15. században, aztán a török időkben, majd igazából a 18. század hajnalán. Vagy mindezeknél is régebben? A népvándorlás korában, amint ezt egy újra felbukkanó mítosz igyekszik ébren tartani? Hunyadi Mátyás katonai zsenije és a 15. század közepének közép-európai hadászati kihívásai kellettek ahhoz, hogy felismerjék a könnyúlovasság alkalmazásában rejlő katonai előnyöket. A huszárok történetének legfényesebb fejezete 1848-49 szabadságharcához kapcsolódik. Összesen 25 ezren ha voltak ekkor, tisztek köztük magyarok és nem magyarok. Az első világháború gyilkos csatáiban is ezrek haltak hősi halált. A két világháború közötti magyar hadseregben még voltak huszárok, ám a 20 század ötvenes éveitől „az atomkorszak magyar huszárjai” pedig már csak parádéra kellettek. A Nagy huszárkönyv szerzője Ságvári György, a gyönyörű színes illusztrációkat Somogyi Győző rajzolta. Égbőlpottyant Móka Miki Szőke Judit Amikor megszülettem, épp Nyíregyházán volt az első vidéki bábos fellépése, tehát már javában tanított. Igen, szándékosan nem azt írtam, hogy szórakoztatott. Az ugyanis legfeljebb látszat. Mert Levente Péter, ez a nemzedékek gyermekkorához fűződő egyéniség azért érkezett a vüágra, merthogy dolga van. S ezt teszi makacsul — nem fogják elhinni — már 56 éve. 1943- ban látta meg a napvilágot Nagyváradon, majd Szekszár- dot említi, mint ifjúkora meghatározó színhelyét. Egy évvel ezelőttig Budapesten élt, most azonban a Gerecse egyik faluja, Héreg jelenti családja számára az otthont. Az Állami Bábszínház, az Operett Színház, a Mikroszkóp Színpad, majd a Komé- dium (itt igazgató-főrendező volt) jelentette számára a majdnem mindent. 1965-től 1980-ig volt a Zsebtévé tündéri Móka Miki-je, reggelente a Kossuth Rádió előtt az ország óvodásai várták műsorát, a Ki kopog-ot, amiben ő volt a köszönőember. 1990-től a kicsiket a tévé Döb- rentey Ildikó ötlete alapján született Égbőlpottyant mesék című tíz percéről „nem lehetett levakarni”. Ami igaz, az igaz, mi szülők is oda-odaragadtunk ilyenkor a képernyő elé. Pihentetett az a végtelen nyugalom, ami áradt abból a néhány mosolygós percből. A szemüveges, lágy arcú, semmit soha nem rejtegető tekintetű férfi 1995-től szabadúszó, az utóbbi három évben a tanításnak él, produceri munkát végez, rendez. Tanult színészi mestersége mellett báb és a pantomim sajátos alkalmazásának híve. Ezek eszkö zök. Méghozzá a viselkedéskultúra átplántálásáé (a viselkedéskultúra mint élet- szemlélet Magyar Értelmező Szó tárba ke- rülését 12 éve szeretné elérni). Mert a kortalan Levente Péternek ez a világ Levente Péter nézetet is magában foglaló élet- szemlélete, amit a gondolkodás- döntés-cselekvés hármasa vezérel. Módszere, amit Döbrentey Ildikóval honosított meg, s amiben Gryllus Vilmos jelent új színfoltot, tulajdonképpen egy műfaj. Ez csak nekik válik be, átadhatatlan. Csalódik, aki a kopírozásába kezd. A szemlélet tanítható, tanulható. — Autodidakta vagyok minden téren, s a magán, a társasági és a szakmai életben minden nap újrakezdek. Kedvenc színem, a zöld az állandó megújulás lehetőségét jelenti számomra — vallja. Beszélgetésünk idején egyetlenegyszer keményedért meg a jól ismert hang. Amikor arra kértem, határozza meg magát, azaz azt, .mi ő. — Én elsősorban magyar állampolgár vagyok. Ne viccelődjünk, kérem, a polgár szóval! Én a szocializmusban is az voltam, s apám sem volt más 56-ban négy évig a börtönben. Polgár az, aki a gondolkodást, a döntést és a cselekvést nem adja át másnak. Családunknak soha nem kellett Európa felé kapaszkodnia. Ahol mi ülünk, állunk, fekszünk, legyen az szögesdrót vagy feszített víztükör, ott van Európa. Aztán társ is vagyok. 32 éve Döbrentey Ildikó a társam, a szerelmem, gyermekeim anyja, alkotótársam. Sáfár is vagyok, olyan, aki naprakészen igyekszik a talentumaival elszámolni. Nem akarok halálom pillanatában kapkodni... Nem tudott megrögzött életelvekről beszámolni. A polgár,-társ,-sáfárlét mögött sajátos nézőpont húzódik meg, középpontjában a viselkedéskultúrával, aminek gyakorlása során például a művészet, a pedagógia csak eszközök. Olyan társakat választ a munkához, akik őrzik természetességüket. Apropó, Természet... Minden szabadidejét fák, virágok, bokrok, madarak, állatok között tölti a gyerekek kedvence — 1200 öl földet művel a családjával. Hogy mikor jön a nyíregyházi srácok közé? Nagyon hosszú idő után kedden lép fel lelkes szülők meghívására. A Szabadtéri Színpadnak nem nagyon örült. Az intim légkört szereti. Az a tapasztalata, hogy 100-300 főig lehet a nézőkkel valóban találkozni, ő akkor lehet eredményes. A sikeresség egy másik dolog... A különbségre hasonlatot is talált: nem mindegy, min ül az ember — egylovas törékeny csé- zán vagy hatlovas kocsin, ahol nem elég hajtani, ha- KM-repradukció nem csipkedni is kell a lovat. — Kedves Levente Péter! Ha megkérdezzük majd Öntől, hogy szeretetből sarjadt, fejében érlelődött csodálatos gondolatait, mimikáját élvezhetjük-e máskor is személyesen, ugye, nem azzal a műsorából ismert, már köztudatba ivódott, egyedi szóalkotással válaszol, ádehogyW — Már azért sem válaszolnám, mert ezt a népszerű szlogent a feleségem és a lányunk, Dóra találta ki. Én csak a közönséget és az ő bizalmukat igyekszem megszolgálni. Tehát a válaszom: óigen.
