Kelet-Magyarország, 1999. szeptember (56. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-10 / 211. szám

1999. szeptember 10., péntek 3. oldal Barátok bora Marik Sándor Ha egy lengyel és egy magyar ember bárhol a világon összetalálkozik, nagy a va­lószínűsége annak, hogy első mondataik egyike a Lengyel, magyar két jó barát/ együtt harcol, s issza borát lengyel köz­mondást idézi. Nemrégiben egy lengyel közvélemény-kutató intézet mélyebben megvizsgálta, miként viszonyulnak a len­gyelek más nemzetekhez, különösen a ma­gyarokhoz. A rengeteg érdekes adatból most (önké­nyesen) két tényt emelek ki. A baráti érzése­ket befolyásolja, hogy az illető volt-e már Magyarországon: az itt megfordultak har­minckét százaléka viseltetik különös szimpá­tiával irántunk, ellenben a Magyarországon nem jártak közül csak tizenhat százalék. A 45-55 éveseknek huszonöt, a 18-24 évesek­nek tizenkét százaléka érez irántunk rokon- szenvet. Számomra félre nem érthető üzenete van csupán ennek a két ténynek. Az utóbbi egyszerűbb: jobban kell figyelni tizen-hu- szon évesekre, mert a mai fiatalokból hama­rosan derékhad lesz és nemsokára közülük kerül majd ki a hivatalos kapcsolatépítők, döntéshozók csapata. A helyszínen szerzett tapasztalatok véleményformáló hatása lega­lább ennyire fontos. Az első félévben a KSH adatai szerint ne­gyedével többen látogattak Szabolcs-Szat- már-Bereg megyébe, mint egy esztendővel korábban, ötödével nőtt a vendégéjszakák száma. Jó hír ez a szállodákat, panziókat üzemeltetőknek, a falusi turizmus fejleszté­sére áldozóknak. Ha a kedvező adatok mel­lé párosítjuk a közvélemény-kutatás eredmé­nyeit, láthatjuk nem kell sok a kedvező véle­mény formálásához, csak éppen gondos­ság, figyelmesség, akár honfitársaink, akár külföldi vendégeink esetében. A lengyel felmérés is arról szól: vidám, vendégszerető, kedves, humorérzékeny nemzetnek tartanak bennünket, s nagyon jó, hogy vannak világszerte ismert reprezen­tánsaink, akiknek említése mindig megadja a kellemes alaphangot. Nem különleges dolgok, ám nagyszerű lehetőségek. Fontos, hogy élni tudjunk velük. □ Paintball Új szabadidő eltöltési, csapat­formáló játékkal bővült térségünk. Most már Nyíregyházán is várja a játékos kedvűeket egy paintball pálya. A stratégiai játék kiváló lehetőséget nyújt baráti társaságoknak. □ Ügyfélszolgálat A Megyei Egészség- biztosítási Pénztár kihelyezett ügyfélszolgála­tot tart keddi és szerdai munkanapokon Má­tészalkán a Városi Művelődési Központban. □ Busz a búcsúra A Szabolcs Volán Rt. rendkívüli autóbuszjáratot indít szeptember 12-én Máriapócsra. A járat a Petőfi téri autó­busz-állomásról 8 órakor indul, s megáll a következő megállóhelyeken: Nyíregyháza Luther-ház, kórház. Borbánya ABC, Nagy­szállás, Nagykálló Korányi gimnázium, Nagy- kálló Fő tér, Inségdomb, Kállósemjén. A busz Máriapócsról 13 órakor indul vissza. Munkásszálló és európai minőség Részt vállalnak a jugoszláviai újjáépítésben • Fűtőrendszer Amerikából Lakatosmunkát is végeznek a cég Szikla utcai üzemében Martyn Péter felvétele Nyíregyháza (KM - B. J.) — Néhány hét múlva megszerzi az ISO 9001 európai szab­ványnak megfelelő minősé­get tanúsító okmányt a Nyir- épvill és ez az az év, amikor termelési értékben átlépik az egymilliárdos bűvös ha­tárt. — Nem is akármennyivel, ha­nem félmilliárddal — mondja Be- licza János, a létszámát tekintve a megye második legnagyobb építőipari cégének tulajdonosa. — A vállalkozás kezdete 1973-ig nyúlik vissza, amikor kisiparos­ként csak villanyszereléssel fog­lalkoztam. A rendszerváltás után határoztam el, hogy kft-t alakítok. Rajt butiksorral A Piac téri butiksorral kezdődött a látványosabb vállalkozás, s bár Belicza János ezt még művezető nélkül bonylította, az épület a ke­reskedők megelégedésére állja a vásárlók ostromát. 1994-ben állt munkába az első művezető, ek­kor már éptőbrigádok is voltak. — Akkor már ez sem volt elég, mert a szakkőműves, és szakvil­lanyszerelő munkával mindig csak alvállalkozó maradtam — folytatja a cégtulajdonos. Ha egy sorban második-harmadik az ember, éppen csak annyit keres, hogy a cég ne jusson csődbe. Ezek után alakítottam ki négy — szerelőipari, építész, épületgé­pész és szerkezetgyártó, továbbá szerelő, vagyis a lakatos — épí­tésvezetőséget. Ezt még egy ke­reskedelmi részleg egészíti ki, ahol különböző világítástechni­kai berendezésekkel és épületgé­pész felszerelésekkel foglalko­zunk. A hét éve foglalkoztatott 12 dolgozó helyett ma 200-210 a dol­gozók össziétszáma és a Búza térről az ország egész területére bővült a munkavégzés helyszíne, referenciamunkáik többsége messze van Nyíregyházától. Távol a székhelytől — Szegeden, Győrben, Ózdon kaptunk látványosabb munkák­ra megrendelést. Mivel itthon nem ismertek benünket, kényte­lenek voltunk eladni magunkat távol a megyeszékhelytől. Mi építettük a szegedi nemzetbiz­tonsági hivatalt, mi újítottuk fel a szegedi régi rendőrség épüle­tét, mi végeztük a győri autópá­lyán a vécék gépészeti munkáját, Budapesten 8-10 szálloda komp­lett villanyszerelését, az ál­mennyezet szerelését, most Pilis- vörösváron komplett kulcsátadá- sos Skoda-szalont, Űjfehértón 1500 négyzeteméteres szabályo­zott légterű hűtőházat építünk, Nylrbélteken óvodát bővítünk és sorolhatnám tovább. A lényeg: a cég teljes kapacitását lekötöttük, sőt már alvállalkozókat is be kell vonni. A tervek a mült dinamikáját követik. Ehhez persze sok jó sza­kemberre van szükség, ám szál­lításuk nagy anyagi terhet je­lent. Ezért láttak hozzá egy mun­kásszálló építéséhez, így nem okoz majd gondot, hogy az egyre inkább kiürülő nyíregyházi munkaerőpiac helyett vidéki szakembereket foglalkoztassa­nak. — Szinte minden pénzünket fejlesztésre fordítjuk. A Szikla utcai központot kinőttük, ezért bérelünk egy 1000 négyzeteméte­res lakatosüzemet Rakamazon a régi RAFAFÉM-től, ahol köny­nyűszerkezeteket, vasvázas épü­leteket gyártunk, de van egysé­günk a nyíregyházi Nyírfa és a Búza téren is. Irány az újjáépítés A minőségi szabvány elnyerésé­nek lehetősége akkor csillant fel, amikor odáig jutott a cég, hogy ma már a tervezéstől az engedé­lyezésig, az építéstől a kulcsáta­dásig minden munkát, s vele együtt a felelősséget is vállalja. Erre — és a múltra — alapozzák azt a reményüket is, hogy be­kapcsolódhatnak a jugoszláviai újjáépítésbe. Szeretnének hozzá­kezdeni annak az amerikai fű­tésrendszernek a kiépítéséhez, amely 10 perc alatt fűt fel egy la­kást és 40 százalékos megtakar- tás érhető el vele. Szedd magad! Törő István iktor mindig a magáét sze­di. Legalábbis akkor, amikor nagy vödrökkel felszerelkezve becsörömpöl a hatalmas al­máskertbe. Van ennek a szedd magadnak valami sajátos bu- kéja. Tulajdonosnak érzi ma­gát, szétárad benne a szabad­ság vágya, válogathat, hogy melyik fáról szedi a legmo- solygósabbat, legüdébbet, leg­nagyobbat, következésképpen a legjobb gyümölcsöt. Sűrűn gondol az ottani fogyasztásra, a mintavételre, mert az bi­zony dukál. Végre felvirrad a nap, ko­rán indul. Az almáskertben útbaigazítást sem kér, megy a fái felé. Ahogy odaér, megdöb­ben: üresek a fák. Csak a föl­dön van taposott, ütődött al­ma, amely senkinek sem kell. Némelyikbe csak beleharap­tak és eldobták. — Utánajárok én ennek. Még hogy szedd magad?! Lógó orral jön vissza. — Elkéstünk. Már egy hete szedik. A fél ország innen akar szedni. A gyerekek a felfordított vödrökön ropogtatják az al­mát. Gondol egyet, ő is falatoz­ni kezd. Peregni kezdenek előtte a régi almaszedések, s eszébe jut a diákköri. A tsz al­másába kivonult az osztály. Akkor is előbb a hasukat akar­ták teletömni. A terebélyes Gál, akinek Csőmbe volt a be­csületes gúnyneve, kezében egy tele vödörrel slattyogott. A girnyó Feri odaszól neki. — Fogadjunk, hogy nem bí­rod megenni. — Még hogy én?! — áll meg Csőmbe. — Inkább azt mondd mibe fogadjunk. — Hát... a fényképezőgépbe! Csőmbe vigyorgott. Kiborí­tották a vödör almát. Ötven­két darab. Csőmbe leült a fa alá, s rágott. Kapott olyan biz­tatásokat, hogy még a toll sem tudná leírni. — Hát van ezeken! — rezzen- ti fel az asszony. — tallózzuk össze, a semminél csak jobb! Kitartó munkával tele let­tek az edények. Még élvezték is a sok fára mászást. A gyere­kek végeztek, esznek a fa alatt. Viktor is rágni kezd egy rigó kicsípte gyümölcsöt. Csőmbe ül a fa alatt. Körbe­veszik. Még négy alma van. — Ennyi már nem fog ki rajtad. Rázzuk meg egy kicsit! De megemelni sem tudták. Feri tüntetőén sétafikái, nya­kában a géppel. Nem könyö­rül meg. Élvezi a nyert helyze­tet. Jani szól még Csombénak. — Ha nem megy felül, pró­báld meg alul. Erre mindenki hahotában tört ki, a versenyző is, melynek nyomán hosszú sugárban tört elő belőle az almasűrítmény. — Lesz már hely! — kiabál­nak többen. De Csőmbe már nem volt képes. Csak a brigád­vezető minősítette. — Hát ez magának szedett! Ki fizeti a napszámát? Erre már senki sem volt hajlandó, szétszéledtek a fák közé. A gyerekek lelkesen, nyög­ve viszik a vödröket. A mér­legelő megjegyzi. — Maguk jártak a legjob­ban. Ez még sokáig alma lesz. Hangulatos utcák Untener Kinga virágkötő nemcsak a mohát és a páfrányt szereti, hanem a szép cserepes virágokat is. Akik Nyíregyházán az Országzászló téren járnak, örömmel fogadják nap mint nap a hangulatos „virágerdőt...” Martyn Péter felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents