Kelet-Magyarország, 1999. szeptember (56. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-08 / 209. szám

1999. szeptember 8., szerda 3. oldal Dupla nulla Kovács Bertalan dupla nulla — amint azt mindnyájan nagyon jól tudjuk — többet és főleg mást jelent a „két nulla" kifejezésnél. A dupla nul­lával egyik szellemes kollégám minősítette válogatott focibűvölőink szombati vaduzi, teljesítménynek aligha nevezhető produkci­óját a kis hercegekkel szemben. Bizonyára a szurkolóknak a szégyenletes 0:0 miatti elkeseredése is szerepet játszott abban, hogy a hét végén két megyénkbéli településen is elszabadultak az indulatok: az egyik helyszínen (vélhetően a labdakergeté- sen felbuzdulva) egy, a meccs másik nélkü­lözhetetlen „kellékét", magát a játékvezetőt kergették meg. Látható, nálunk — akár az alsóbb osztá­lyokat, akár a profik)?) ligáját nézzük — a futball ma már szinte mindenről (politikáról, erőszakról, megvesztegetésről, bundáról és főleg a pénzről) szól, csupán a játék igazi lényegéről nem. Még a sportvezetők között is akadnak, akik meccs elvesztésével rendre a síp mestereit vádolják. Azt persze elisme­rem, botorság lenne feltételezni, hogy a futballbírók mindegyike makulátlan. Külö­nösen manapság, amikor szinte alig van ember, akire többé vagy kevésbé ne vetődne rá a korrupció árnyéka. Mégis jo­gos a kérdés, vajon ki követ el nagyobb disznóságot, aki szándékosan, vagy csak figyelmetlenségből elcsal egy meccset, vagy az, aki a honi foci (már az alsóházi bajnok­ságokban is jócskán túlfizetett) agyondédel­getett játékosainak extrajövedelmét, no meg a klubokhoz tartozó szakmainak mon­dott és egyéb slepp átlagon felüli javadal­mazásához szükséges forintokat innen-on- nan összetarhálja. Bár az is igaz, a szponzo­ri pénzek kipréselőjét főleg szurkolói berkek­ben nagy tisztelet övezi, s ez így rendjén is lenne. A baj inkább az, hogy az élsport mé­lyen az elvárható nívó alatt teljesítő ágai­ban, így fociban is rengeteg közpénz (is) vándorol — rendszerint a kulisszák takarásá­ban — kézről kézre. Kár, hogy a mi fiaink által túlon túl is gömbölyűnek talált labda nem tud ilyen mintaszerű begyakorlottsággal vándorolni — lábról lábra. Ifjú asszonyka! Oké mama! Ha felül vannak a buborékok akkor kész a forró VÍZ... Ferter János rajza □ Tilalom A Vállalkozók Vízügy Horgász­egyesület szeptember 7-én pontyhalasítást végzett a székely-őzetanyai víztározón. A ta­von emiatt kilencediké napkeltéig horgászati tilalom lesz. □ Nagykállói siker A nagykállóí harminc­öt tagú Körösi ifjúsági fúvószenekar és ma- zsorettcsoport Rimóczi Péter vezetésével nagy sikert aratott a múlt hét végén Rátkán (Zemplén) rendezett VI. nemzetiségi fesztivá­lon. □ Természetvédelmi szakkör Az E-misz- szió Egyesület szeptembertől újraindítja ter­mészetvédelmi szakkörét általános és közép- iskolások részére heti egy alkalommal. Az első szakköri megbeszélés szeptember 9-én 17 órától lesz az egyesület irodájában (Nyír­egyháza, Hősök tere 9. 11/234.). Sírni és pályázni bizony tudni kell Tolnay Lajos szerint a hármashatár közelsége növekedési esélyt ad ennek a régiónak Tolnay Lajos, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke A szerző felvétele Galambos Béla Mátészalka (KM) — Gyakorlott vásárjáró vagyok, hiszen a kamara egyik legfontosabb feladata az üzleti élet fejlesz­tése, aminek nagyon jó for­mái az effajta kiállítások — vélekedett Mátészalkán a Ma­gyar Kereskedelmi és Iparka­mara elnöke. Tolnay Lajost a IV. Szatmár Ex­pón sikerült egy rövid beszélge­tésre bírnunk, amikor a vásár bejárása után pár perces pihenő­re lehuppant egy otthonos szék­re a megyei Kereskedelmi és Iparkamara standján. Célponttá alakul — Tapasztalataim szerint kiváló­ak azok az új, de távlataiban nagy növekedési képességet hor­dozó vásárok, amelyek országok határán helyezkednek el. Külö­nösen az olyanok, mint itt a Szatmár Expo is, amelyek egy hármashatár közelében vannak. Azt gondolom, ez itt, Szatmár magyarországi központjában egyre inkább kezd elfogadott fó­rummá alakulni, s jól reprezen­tálja azokat a lehetőségeket, amelyek a régió felzárkózásának eszköztárában rejlenek. □ Ön szerint milyen esélye van ennek a térségnek? — Az egyik ilyen lehetőség az, hogy Mátészalka regionális köz­pont, s nem csak adminisztratív, hanem egyre inkább üzleti érte­lemben is. Úgy látom, mindin­kább külföldi befektetők célpont­jává alakul, hiszen ha csak azt nézem, hogy az egykori nagy MOM gyárai közül tulajdonkép­pen itt a térségben maradt meg a legtöbb. Külföldi tőkével megú­jultak, s az eddigi vásárokon dí­jakat is nyertek — most például a MOM Vízméréstechnikai Rt. Előbbre vannak A másik elem, amelyet a vásár még tovább fejleszthet és kibont­hat az üzletember-találkozókon keresztül, ez a román-magyar kapcsolat. Ennek növekedési esélyei ma jobbak, mint az uk­rán-magyar kapcsolaté. Bár a román gazdaság sem a legfénye­sebb formáját mutatja e pillanat­ban, mégis úgy látom, az ebben rejlő lehetőségeket kell sokkal jobban kihasználni. — A harmadik lehetőség az, hogy ennek a megyének és en­nek a kistérségnek jó az infra­struktúrája. Vagyis jobb, mint az országos átlag. Ez annak az utóbbi tíz év kemény, következe­tes erőfeszítésének az eredmé­nye, amelynek köszönhetően itt az infrastruktúra a pályázatok kihasználásával sokkal jobban fejlődött, mint az ország többi el­maradottabb részein. Ez olyan alap, amelyre már lehet növeke­dési stratégiát kidolgozni. □ E kijelentése most nem csak a szatmári vendéglátóknak tett udvariassági gesztus? Elnök úr­ról köztudott, hogy miskolci. Bor- sod-Abaúj-Zemplénnel történő összehasonlításban is megállnak iménti pozitív állításai? — Csak a precizitás kedvéért mondom, én már egy idő óta nem lakom Borsodban, a vállal­kozásaim sem oda kötnek, de természetesen a gyökereim meg­maradtak. Éppen a miskolci egyetem 50 éves ünnepségeiről érkeztem ide. Miután korábban annak a Rákóczi Banknak vol­tam a vezetője, amelyik mindkét megyében — Borsodban és Sza­bolcsban — dolgozik, alapos is­mereteim vannak e két térség­ről. Nekem akkor is az volt a vé­leményem, hogy itt — nos ki me­rem mondani — a szabolcs-szat- már-beregiek jobban sírnak, mint a borsodiak és főként ügye­sebben tudnak pályázni. Ezen a második mondatrészen van a hangsúly. Ezért mondom, hogy infrastruktúrában előbbre van­nak, mint a borsodiak. Lehetsé­ges persze, hogy a magyar-szlo­vák kapcsolat később jobban fog­ja Borsod megyét dinamizálni, de jelen pillanatban még ez a kapcsolat nem hoz semmit. Fő­leg azért nem, mert a határ má­sik oldalán hasonló struktúra és szerkezetátalakítási probléma van. Tehát itt a hármashatár na­gyobb növekedési esélyt ad en­nek a régiónak, mint Észak-Ma- gyarországnak e pillanatban Szlovákia. Egy irányba — így ez egyáltalán nem udvari­assági gesztus. Valódi előnyök, amelyekről beszéltem. Talán még azt is meg merném kockáz­tatni — ez is régi tapasztalatom —, hogy itt nagyobb az összetar­tás és jobban egy irányba mene­telnek az erők, függetlenül attól ki, milyen politikai meggyőződé­sű. Vita a szakképzésről Nyíregyháza (KM) — Megyei vitafórumot szervezett mára a Bencs-villába két egyesület, a Szocio East és az Európa. A fő téma a foglalkoztatás és szakképzés az EU-s csatlakozás folyamatában. A konferenciára a munkaügyi központi kirendelt­ségek és a szakképzési intézmé­nyek vezetőit és az illetékes kamarák képviselőit hívták meg. Hodász (MK) — Sokan emlé­keznek még azokra az idők­re, amikor az egykori Tarnai- birtokon diáktábor műkö­dött. Másfél évtizeddel ezelőtt alakí­tották ki a nem szociális otthon céljára épült államigazdasági fel­vonulási épületekből a Hodászi Ápoló-Gondozó Otthont. Az épületegyüttes a 471-es út mentén Nyírbátor és Mátészalka között terül el, tömegközlekedési eszközökkel jól megközelíthető. Az otthonba bevezető út két ol­dalán vannak a gondozási és kisegítő épületek. Korábban, s most is sokat tet­tek azért, hogy fásított zöldöve­zet, park, sportpálya segítse az itt élők mindennapjainak kelle­messé tételét. A kastélyépület, a gazdasági részleg, a foglalkoztató ház könyvtár és kultúrtársalgó hoz­zásegít ahhoz, hogy a 16 hektár területen elhelyezkedő intézet a mai kornak megfelelő ellátást tudjon biztosítani. Itt 18 éven fe­lüli fiatal foglalkoztatható, pszi­chiátriai betegségben szenvedő személyeknek az ápolását, gon­dozását, terápiás célú foglalkoz­tatását végzik. Ahhoz, hogy az itt dolgozó több mint száz alkalmazott (fele szakalkalmazott) megfelelhessen az elvárásoknak, elengedhetetle­nül szükség lenne az intézmény teljes rekonstrukciójára. Mint az otthon vezetését, a megalakulás­tól ellátó Bíró István szociális szervező és mentálhigiénikus megfogalmazta: csak a korsze­rűsítés, tárgyi- és környezeti fel­tételek javítása vezethet a végle­ges működési engedély kiadásá­hoz. Az intézetlek abban remény­kednek, hogy a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Önkormány­zat Ápoló-Gondozó Otthona Ho- dászon a Tarnai-tanyán mielőbb meg tud felelni a mai modem követelményeknek. Gombaszedés Szatmárban Szilvási Csaba A szívgyógyító erdő, a gyar­mati Birhó mellett vagyok igazán itthon. Gombaszedés ürügyén jöttem ki a termé­szetbe, a levegőre, a nap alá, a lobogó felhők, a lengedező szellők közé. Először a legelőt járom be. Valóságos csiperke­paradicsom pompázik a tehén­lepény táplálta kövér dom­bocskán. Gyermekkoromban, amikor nagyanyámmal jártam gom­bázni, még csak szegfűgomba volt ezen a legelőn. Csiperkét vagy ahogy mifelénk mond­ták, picsirtigombát csak elvét­ve, négy-öt évenként lehetett találni a csordakút közelében. Később megjelent az erdőszéli csiperke, az erdei csiperke, a keserűgomba és az őzlábgom­ba is. Mióta a Dunántúlon élek, a hazai 10-15 ezer féle gombából már legalább tizen- ötöt-huszat ismerek: a gombák királyaként emlegetett tinó­rút, a nagy galambgombát, a különböző pereszkéket, a na­rancsvörös rizikót, a vörös- barna fülőkét, az ízletes kucs­magombát, De olyan finom gombát, mint amilyent a gyar­mati határban szedhetek, se­hol a világon nem találok. Felkeresem az összes régi lelőhelyet. Az erdőszéli csiper­kéknek már nyoma sincs, mert kivágták az út melletti nagy nyárfákat, a keserűgom­ba szezonja pedig már elmúlt. De két-három kilométer le- gyaloglása után a legelő sar­kában megtalálom a csalán­erdőt, s benne, hat-hét óriás pöfeteget. Akkorák, mint egy- egy fehér juhgomolya. Valaha évekkel ezelőtt Katona Sanyi fedezte fel ezt a helyet. Csak egy pöfeteget hozok magam­mal mutatóba. Hátha erre jár Sanyi, vagy valaki a baráti körből. Jusson nekik is az örömből. Hazafelé menet átugrom a Birhó melletti árkot, átverek­szem magam a pókhálókon és a bozóton, s már ott is vagyok az erdei csiperkék boszor­kánykörénél. Megelőztek. Szakszerűen, éles késsel le­metszették az erdei csiperké­ket, de az új hajtásból nekem is jut még. Találok barna pikkelyes ka- lapú nagy őzlábgombákat is, de békén hagyom őket. Kis ko­sárkám már így is majdnem tele van, a sárgadinnye nagy­ságú pöfeteget egy nejlonta- sakban viszem a másik ke­zemben. Gyönyörű az ősz itt Szat­márban. Még minden csupa kék, csupa ég, csupa zöld, csu­pa fold. A dolgok nem vesztet­ték el szép, élő lüktetésüket. Jólesik a délelőtt, jólesik a csend, jólesik ballagni az ösvé­nyeken. .^^.hogy beérek a faluba — nekem Gyarmat örökre falu marad — szép, erős, magyar csengésű muzsikával megszó­lal a fatornyos, öreg templom harangja. Lelkemben boldog kis fehér felhők bodorodnak a kora ősz aranyba olvadó egén. Lakodalom Kölesén A Tiszahát több településén él még a szokás, hogy a mindenkori ifjú pár és a násznép végig járja a falu központját. így van ez Kölesén is. A református templomtól a vőfély irányításával indult a sokadalom. Zene és ének hirdeti: Lakodalom van a mi utcánkban Molnár Károly felvétele Hodászon bizakodnak Rekonstrukcióra vár az ápoló-gondozó otthon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents