Kelet-Magyarország, 1999. augusztus (56. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-07 / 183. szám
1999. augusztus 7., szombat 9. oldal KM-TÁRLAT Uzonyi Ferenc képei Csendéletek, portrék, szürrealista alko• tások egyaránt megtalálhatók Uzonyi Ferenc művész munkái között. Mint vallotta magáról: müveim megszületésénél létrehívó alkalom lehet a napfény ugyanúgy, mint a hosszú téli esték bezártsága, a fénytelenség, illetve ahogy például a hosszú lila árnyékok nőnek. A Debrecenben élő festő 1985 óta kiállítóművész. Számos magyar város mellett Németország több városában és Bécsben is bemutatkozott. Nyíregyházán most a Képcsarnokban látható méhány alkotása. MÚZSA Áprily Lajos versei Kánikula Tikkasztó hőség, meddő fellegek, gyötör megint a néma nyári rém. Ti irgalmatlan, szikkadó egek, csak egy mennydörgést küldjétek felém! Pázsiton Ragyognak fenn az erdők élei, itt lenn smaragdszín pázsit integet, ledűlök. Faust erős tündérei, fiatalítsátok meg telkemet! Erdőszéli tölgy Nagy árnyékot vet gyepre és bokorra,, a lombos oldal csendjét védi fönt. Kortárs. De még csak most jut férfikorba, s engem maholnap egy kis szél kidönt. Varjak Fejem felett a nedves szürkeségben szélüzte, néma varjak vágnak át. Nézem cikázó röptűk vonalát: fekete villám zápor-terhes égen. Villámok Itt robbannak felettem, kormos égen. Most keresnek, mikor völgyben lakom? Mért nem leltek rám ormos hegyvidéken, villám-kihívó, vad magaslaton? Közeledő vihar Vonít kutyánk, szűköl s szorongva nyög. A szelek minden mérgüket kiadják, a háztetőnkön egymást fojtogatják, az egyik már a kéményben hörög. Szabad-e revolverezni a közszolgálatit? Zöldi László A magyar országgyűlés 1995. december 21-én szavazta meg, de ha hivatalosan akarjuk megnevezni, 1996/I-es törvényként emlegetjük. Csak nehogy megemlegessük. Voltak, akik az első pillanattól el- hibázottnak tartják. S egyre többen vannak, akik az ellentmondásait feszegetik. A szocialisták médiapolitikusa, Lendvai Ildikó a kezdetektől figyelemmel kíséri a törvény körüli csatározásokat. □ Ha egy mondatban kéne válaszolni, miként ítélné meg a sokat vitatott médiatörvényt? v— Akkor jó volt, ma nem jó. □ És ha bővebben fejthetné ki az álláspontját? — Amikor a hat parlamenti párt végre egyetértett abban, hogy van elfogadható médiatörvény-tervezet, két fontos feladat állt az országgyűlés tagjai előtt. Az egyik az volt, hogy megnyissuk az utat a kereskedelmi rádiók és televíziók előtt. Ezt megtette a médiatörvény. A másik meg az volt, hogy el kellett távolítani a közszolgálati rádiót és televíziót a direkt kormányzati kinevezésektől. Ezt is megtette. □ Csakhogy mindez azzal a következménnyel járt, hogy átpolitizálódott a médiatörvény. Legfeljebb a kormány helyett a pártok kaptak lehetőséget arra, hogy befolyásolhassák az elektronikus médiumokat. — Ez igaz, de azért nézzük meg azokat a bizonyos következményeket! A médiatörvény korlátozta a végrehajtó hatalmat abban, hogy kénye-kedve szerint intézze a médiumok dolgait. Ennek azonban az lett az ára, hogy beengedte a pártokat a közszolgálati rádióba és televízióba. Márpedig ha egy párt beteszi oda a lábát, akkor vissza is él a helyzettel. □ Ez azt jelenti, hogy kizárólag a politika szempontjai uralkodnak a kuratóriumokban? — Nem kizárólag, de elsősorban. A törvény politikai célja az volt, hogy a médiaháború viszontagságai után demonstrálja a politikai erők egyetértését. Ami ebbe a politikai fogantatású törvénybe szakmailag belefért, az tiszta szerencse. A médiaháború után csak az a törvény lehetett jó, amely a politikai elit egyetértését tükrözte. Lehetett volna jobbat is csinálni, de akkor nem lett volna róla politikai konszenzus. □ Ezt fogalmazta meg úgy az egyik, egyébként MDF-es kurátor, hogy „A médiatörvény a rossz kompromisszumok egyik legjobb változata. ”? — Wéber János kifejezte a lényeget. Csakhogy ami a kilencvenes évek közepén jónak bizonyult, az most egyre rosszabbnak látszik. Azért nem jó ma a média- törvény, mert már nem az a kérdés, hogy a kereskedelmi médiumok versenyben lesznek-e a köz- szolgálatiakkal. Sokkal inkább az, hogy a közszolgálati rádió és televízió versenyben marad-e a kereskedelmiekkel. Mintha túl jól sikerült volna a médiatörvény. Ha ma kéne elfogadni, akkor az én kérdésem úgy fogalmazódna meg, hogy miként lehetne a köz- szolgálati médiát megfelelő anyagi helyzetbe hozni. Anélkül, persze, hogy ennek politikai árát A médiatörvényről mondják: Nem a média területét kell szabályozni, hanem az államot korlátozni. Gellért Kis Gábor szocialista politikus, Magyar Nemzet, 1995. december 7. Pont, de három pont került a médiatörvény végére. Jánosi György szocialista politikus, Délmagyarország, 1996. február 16. Véget ért a tusa a médiatörvény körül. Tájkép csata után: a dögöktől bűzlő terepet sakálok lepik el. Eörsi István költő, Magyar Hírlap, 1996. július 13. Hat párt hihetetlen erőfeszítéssel csinált egy bünrossz médiatörvényt. Makk Károly filmrendező, 168 óra, 1997. július 22. Nincs értelme szidni a magyar médiatörvényt, amely hagyományos szemléletével képtelen megoldani a problémákat. Horváth János tévés műsorvezető, Heves Megyei Hírlap, 1999. április 10. A médiatörvény az elektronikus tájékoztatásba is behozta a versenyt. Hack Péter szabaddemokrata politikus, Mozgó Világ, 1999. július Ami körül nagy a vita: a televízió megkérné a kormányzat. Egyre többször jut az eszembe, hogy a médiatörvény olyan, mint egy repülőgép. A tervezők ezerféle műszert tettek bele, hogy minél biztonságosabban emelkedjen fel és szálljon le, s közben az utasok is jól érezzék, magukat. Bonyolult testületi rendszert alakítottunk ki, a kuratórimosdit, amelyben ki-ki ellenőrizheti a másikat. Arra viszont nem gondoltunk, hogy lesz valaki, aki pisztolynak látszó tárgyat szorít a pilóta tarkójához. Nem készültünk fel a repülőgépeltérítőkre. ö Lefordítaná a hasonlatot? — A közszolgálati rádió és televízió szervezetileg be van biztosítva a kormányzati túlkapások ellen, hatalmilag viszont ki van neki szolgáltatva. Nem gondolom, hogy a Fidesz 1995-ben azért szavazta meg a médiatörvényt, mert politikusai tudták: néhány év múlva át akarják majd venni a hatalmat az MTV-ben vagy a Magyar Rádióban. Ehhez a ’98-as választások után keresték meg a réseket, a joghézagokat. □ A beszélgetés vége felé eltávolodnék a politikától. Mert ha nem politikailag közelítjük meg a médiatörvényt, hanem szakmailag, a médiában dolgozók szemszögéből, akkor már 199&ban sem volt jónak nevezhető. Háttérbe szorult benne a helyi rádió és televízió. — Hál’istennek. Ha ugyanis a törvény csak az országos sugárzású médiumokat értelmezi a politika szempontjából, akkor a helyiek az országos politikától függetlenül fejlődhetnek. □ Ezt mondja egy országos politikus? — Ezt egy olyan politikus mondja, aki szerint szerencsésebb a már meglévő folyamatot szabáBalázs Attila felvételei lyozni, mint elgondolni azt, hogy milyen feltételek közé kellene kényszeríteni a még ki sem alakult folyamatot. A médiatörvényt több éves késés után fogadtuk el az országgyűlésben. Ez gátolta ugyan a kereskedelmi rádiók és televíziók kialakulását, a nyomtatott sajtó esetében azonban kedvező következménnyel járt. Már a küencvenes évek elejétől versenyhelyzet jöhetett létre az újságok között. Előtérbe kerültek, szabadabban fejlődhettek a helyi lapok is. 1996 óta pedig, amióta van médiatörvényünk, amely politikailag elfelejtette szabályozni a helyi médiumok tevékenységét, ugrásszerű fejlődésnek indultak például a városi rádiók és televíziók. □ Ha már szóbahozta az újságokat: lesz mostanában sajtótörvény? — Jó volna, ha lenne. De ha az Orbán-kormány fogadtatná el, akkor a sajtókorlátozás törvénye lenne. □ Vajon a politikusok miért beszélnek külön a médiatörvényről és külön a sajtótörvényről? Hiszen nemcsak a rádió és a televízió médium, mint ahogy a médiatörvény sugallja, hanem az újság is. A közszolgálati és a kereskedelmi, az országos és a helyi médiumokat egységes törvényben lehetne szabályozni. — A kérdés csak az, hogy meg- szerezhető-e a politikai pártok egyetértése. □ Vagyis? — Az 1996/I-es médiatörvény meghatározta, hogy mit szabad a közhatalomnak csinálnia a médiumok világában. Mostanában viszont azt tapasztalom, hogy a közhatalom azt gyakorolja a médiumok világában, amit nem szabadna csinálnia. A KM VENDÉGE 7 A fa harangtornyok szerelmese M. Magyar László Irigylésre méltó ember Bartos Tibor, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat terület- fejlesztési osztályának a főtanácsosa, hiszen kedvenceivel, a szatmári és a beregi fa harangtornyokkal munkájának köszönhetően rendszeresen találkozik. Igaz, eddig bizony jó néhány évtizednek el kellett telnie. A tősgyökeres nyíregyházi családból származó Bartos Tibort mindig a magasépítészet vonzotta, ám a hatvanas évek elején csak vízépítési szak indult a Kossuth Lajos Gimnázium és Szakközépiskolában, ezért oda jelentkezett. Az érettségi után tovább folytatta a „vizes” tanulmányokat, s elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetemen a vízépítőmérnöki szakot. Első munkahelye a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság volt, közben a magasépítés iránti vonzalma mit sem változott, ezért megkezdte tanulmányait az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán, s 1977- ben meg is szerezte a magasépítő üzemmérnöki diplomát. Ezzel teljesült régi nagy álma, s a megszerzett ismereteket jól hasznosíthatta új munkahelyén, a nyíregyházi városi tanács műszaki osztályán, ott lett ugyanis irodavezető, majd osztályvezető helyettes. Itt már valóban azzal foglalkozhatott, ami mindig is érdekelte. — Az volt érdekes abban a munkában, hogy meg kellett látni az ingaüanban lévő lehetőségeket, adottságokat — mondja még most is lelkesen. — Keresni kellett a potenciális érdeklődőket is, azokat a vevőket, akiket valóban érdekeltek a beruházások, csakhogy nem hirdetések útján, mint ahogy napjainkban teszik. Részt vettem a jósa- városi és az érkerti lakótelep építésében, dolgoztam Örökösföld előkészítésén. Pályafutásának újabb szakaszát jelentette, amikor a megyei tanács műszaki főosztályának építésfelügyeletén lett főmunkatárs, majd a rendszerváltást követően főtanácsosi beosztást Bartos Tibor kapott. Feladatai közé tartozik a természet- és műemlékvédelem összehangolása, az intézményi felújítások műszaki ellenőrzése, az ingatlanvagyoni hasznosítások gazdasági elemzése. — A kedvenceim a fa harangtornyok, hiszen a mérnöki szakma igényes munkájáról, a pontosságról, a finomságról árulkodnak szerte a világon. Az arányokat juttatják kifejezésre, s valójában azok az egész építészet megtestesítői. Úgy is mond- h a t Martyn Péter felvétele nám, hogy az építészet tulajdonképpen nem más, mint az arányok művészete. A továbbképzést még most — ötvenéves korában — sem hagyta abba Bartos Tibor. A nyolcvanas években a műszaki főiskolán szerzett már egy gazdaság- szervezői képesítést, jelenleg pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanul minőség menedzsment szakon. — Amerikai professzorok ugyanazt mondják el Budapesten, mint otthon a Harvardon, így a munkaszervezési és minőségbiztosítási tapasztalatokról az első kézből kapjuk az információkat. Az úgynevezett MBA- mérnökök képzése a menedzsment olyan alapvető területeire épít, mint a vállalkozás-gazdaságtan, a pénzügyek és a számvitel, a szervezeti viselkedés és vezetés, a TQM-rendszer, s mindez nagyon érdekel. Büszke két gyermekére. Leánya már pedagógusként dolgozik, a fia pedig az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen gyógyszerkutató vegyészmérnöknek tanul. Alig várja, hogy együtt legyen a család, s akkor kirándulnak a Zempléni-hegység gyönyörű tájaira, vagy felkeresik a a Felső-Tisza vadregényes partvidékét. Befejezésül elárulja ars poeticáját is, amelyet egy bölcs hinduval együtt vall: „Sírva jössz a vüágra, és körötted mindenki mosolyog. Igyekezz úgy élni, hogy mosolyogva távozzál és körülötted mindenki sírjon.” i Napraforgó Lány rózsával Egri utca Velence
