Kelet-Magyarország, 1999. augusztus (56. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-31 / 202. szám

1999. augusztus 31., kedd

3. oldal

NÉZŐPONT

Úri

becsület

Nyéki Zsolt

„ Kérem, ne beszéljen jutalomról, az csak természetes, hogy visszajuttatom az elveszett holmijukat olyan állapotban, ahogyan azt megtaláltam." A fenti zárszó egy tömött autóstáska gazdikeresésének szerencsés végétjelentette, de a segítség öröme mégsem volt teljes. Az első rossz érzést maga a megtalálás pillanata keltette: kissé gyanús volt a dolog, amikor a parkolóban várakozó járműhöz igyekezve a küszöb alatt megpillantottam a táska kikandikáló fülét. Reggel, ráfordulva a kijelölt placcra, valószínűleg észleltem volna, ha bármilyen elhagyott holmi hever az orrom előtt — nyilvánvaló, hogy nap közben dobta valaki oda.

Bár világviszonylatban a sajtó a veszélyes szakmák közé tartozik, itt, Nyíregyházán a bombát túlzásnak tartottam, bátran hajoltam le a kopott táskáért. Innen rutin műveletek következtek, hiszen valahogy meg kellett találni a gyaníthatóan már kétségbeesett tulajdonost. A táska ugyanis rengeteg okmánytól, minden bizonnyal fontos kapcsolatokat jelentő névjegykártyáktól, címektől, befizetéseket igazoló csekkszelvényektől volt vaskos. Mint később kiderült, lapult benne harmincötezer forint is, ezt a gazdája mondta, amikor átvételnél gyorsleltárt készített.

A pénzt azonban valószínűleg már az első megtaláló magáévá tette, s talán a jó érzés szikrájának tudható be, hogy turkálá- sa után nem a kukába, hanem egy másik autó alá dobta a maradékot. A gyanú pedig maradt kettes számú megtalálón, akinek „nyílt sisakos" megjelenése (nevének, munkahelyének megadása) az egyetlen alibije. Néhányan azt mondják, nincs megingathatatlan ember, csak az összeg nagysága változik — utalás arra, hogy az erkölcsi korlátokról ki-ki az anyagiak függvényében feledkezik meg. Naponta nyer igazolást e tétel, ám az indoklásban az átlagember alacsony életszínvonala csak részigazság, de semmiképpen sem elfogadható magyarázat.

Törzsúr! Most égetnek bennünket, vagy tényleg nincs pénzünk az őrsön...

Ferter János rajza

HÍREK

□ Csikóbélyegzés Augusztus 31-én délelőtt 9 órától Nyírgyulajban, szeptember 1- én szerdán ugyancsak 9-től Nagyecseden tartanak csikóbélyegzést, melynek díja a csikók számától és a távolságtól függetlenül idén 4480 forint.

□ Véradás A mai napon, augusztus 31-én Nyíregyházán, a VAGÉP Rt. és a Kelet-Fa Kft. dolgozói számára tartanak véradást délelőtt 10-től déli 1 óráig.

□ Beatrice-Nagy Feró A Beatrice együttes, valamint Nagy Feró lesz a kisvárdai Várszínpad vendége szeptember 3-án. Ezt követően a Deák Bili Blues Band, majd a R Mobil lép közönség elé.

Tarpát ősztől már új gátak védik

Alkotmánybírósághoz fordulhat Tiszadob • Szatmárcseke rekordja

Tarpa, Tiszadob, Szatmárcseke (KM - M. S.) — Az elmúlt egy esztendőben természeti csapások sora sújtotta megyénket: két árvíz, hó, belvíz. A védekezés, majd a helyreállítás hamar megkezdődött.

Három településünkön kérdeztük, meddig jutottak: hasonló, jobb, netán rosszabb helyzetben várják az évfordulót.

Tarpa túl a nehezén

Kovács Béla polgármester:

— Éppen a napokban számoltunk el egy 34 milliós összeggel, a novemberi „vis major” pénzzel. Ennek legnagyobb részét az utak helyreállítására költöttük, a legfontosabbakat meg is tudtuk javítani. Sok pénzt megelőlegeztünk, ugyanis a fövenyt Ilkről hordattuk, és a vállalkozóknak mindenképpen fizetni kellett. E munka nehezén már túl vagyunk. A 3 millió forintnyi belvizes kárenyhítési pénzből

még mintegy félmilliós összeget várunk, ez nyüván rossz az érintetteknek.

— Megnyugtatásként hat, hogy jól halad a tiszai gát megerősítése, magasabb és szélesebb is lesz a korábbinál. Mintegy 2400 méter már elkészült, a következő 3000 méternyi kivitelezését is megversenyeztették, kiadták, reméljük, hogy még a rossz idő beáüta előtt elkészülnek vele. Ez azért fontos nekünk, mert a badalói rész a környék egyik legveszélyezetettebb helye volt. Összességében nem állunk rosszul, bár nyilván mindenki azt szeretné, ha már állna minden megerősített gát.

Tiszadob „hadihelyzetei"

Szabó Péter polgármester:

— A novemberi árvíz nekünk közvetlenül 27,3 millió forintunkba került, a tavaszi körülbelül 15 millióba. Ezek az összegek nem igazán hasznosultak, mert elköltöttük a védekezésre, nagyrészt homokzsákozásra, ami

Tiszadob: árvíz idején a csónak volt a leghasználhatóbb közlekedési eszköz

Szatmárcseke megköszöni

Szilágyi Tamás jegyző:

— A mi legnagyobb gondunk a Tiszára vivő út novemberi tönkremenetele volt. Ezt a 10,8 müliós vis major pénzből rendbe tudtuk tenni. Lehetőségünk volt további húsz miliő felhasználására épületfelújításokra. EgymaBalázs Attila archív felvételei

ga a megrongálódott művelődési ház kb. tizenöt milliót igényelt, de már ez is rendben van. Lakossági kárenyhítésére ötvenhat kérvényező 1,240 milliót igényelt, aminek egy része már megérkezett, de több igénylő ügyének elbírálása még csak folyamatban van.

— Összességében az infrastruktúránk jobb, mint egy éve, de még sok a megoldatlan feladat. Több utat és például a polgármesteri hivatalt is rendbe kellene hozni.

— A lakosságban mély nyomot hagyott az árvíz: ilyen magas még soha nem volt a Tisza Szatmárcsekénél. Akiknek az ártéren belül vannak földjeik, nagy bajban vannak, mert a termőterület jelentős része meg- művelhetetlenné vált. Sokaknak közülük más jövedelme nincs, önerőből csak kevesen tudják megoldani problémájukat. A társadalmi összefogás sokat jelentett: a nyugdíjbiztosító igazgatóság tíz csekei idősnek segített, Dombóvárról emberek is jöttek, és részt vettek a helyreállításban, Izsákról, Győrújbarátról segélyt küldtek, Egerből pedig egy hangverseny bevételét juttatták el Szatmárcsekére, ami nagyon jól esett az ittenieknek.

Tarpa: ilyen volt a belvíz

csak átmeneti megoldást jelentett. Az útjavításokra mintegy 10 milliót használhattunk fel és különböző alapokból folyamatban van 18,7 millió forint értékű helyreáüítás, javítás. Szerintem jobb, kifizetődőbb lenne a település védelmének komplex megoldása. Ugyanis már most tartunk a következő árvíztől, nem felemelő állapot, hogy egy évben kétszer átalakulunk „hadi helyzetre”, aztán kezdődik minden elölről.

— Hosszabb időszakra kell felkészülnünk, mert amíg a nyári gát lakóingatlanokat véd — a 780 hektáron 270 ház érintett — nem lehetünk nyugodtak. Azt fontolgatjuk, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulunk, mert nem fogadható el, hogy aki a fő védvonalon belül lakik, azt állami pénzekből védik, aki pedig kívülre került, azt védje az önkormányzat, ahogy tudja.

» #m ' um m mm mm

A front mögött

Örkény István

____________.

.A. főhadnagy lenézett az udvarra. Csákánnyal, lapáttal, ásóval fölszerelve már gyülekezni kezdtek az orosz asszonyok.

— No, csak folytasd — szólt hátra a hadapródnak.

— No már most hirtelen fölpattant az ajtó — folytatta a hadapród —, és Stella besietett a mulatozók közé. Le van írva, hogy egy pillanatra el- csöndesedett a terem, mindenki Stellát nézte, de Stella nem nézett senkire. No most le van írva a ruhája meg a frizurája. Ideges, karcsú nyakán csak egy apró szemű gyöngysort viselt.

— És a lába milyen? — kérdezte a főhadnagy.

— Jó — mondta a hadapród. — Isteni jó.

A főhadnagy az eget nézte. Gondolkozott.

— Marhaság — mondta aztán. — Az előtt azt mondtad, hogy hosszú ruha volt rajta.

— Azt azért lehet tudni — áhította a hadapród.

— Bebeszéled magadnak — mondta a főhadnagy. — De nekem még egyszer nem fogsz beszélni semmit. Aztán mi lett?

— No most — folytatta a hadapród, egy várakozó pillantást vetve a felhőtlen kék égre —, az van leírva, hogy Rohonyi éppen társalgóit valakivel, és nem vette volna

észre, mert Stella mágnesként vonta magára a férfiak tekintetét. No most le van írva a járása. Lassú, érzéki lépésekkel keresztülvágott a báltermen.

— A melle jó? — kérdezte a főhadnagy.

— De még milyen jó — mondta a hadapród.

— Ki nem állhatom, ha valaki melltartót visel — mondta a főhadnagy.

— Dehogy visel melltartót! — mondta idegesen a hadapród. — Le van írva, hogy a mélyen kivágott estélyi ruha födetlenül hagyta hófehér keblét.

— Belógatsz — mondta a főhadnagy. — már egyszer elolvastattál velem egy hülye könyvet.

— Most nem lógatlak be — mondta a hadapród.

Valami búgni kezdett. Mind a ketten az eget nézték.

— No, add ide — mondta egy kis tűnődés után a főhadnagy. — talán elolvasom.

A búgás erősödött. Az asszonyok vállra vették a szerszámokat. A főhadnagy köpenye zsebébe dugta a könyvet; ő is elindult a vasútállomás felé.

13ele kehett őrülni. Mindennap jött egy orosz bombavető. Mindennap szétbombázta a vasútállomást. Mindennap kiment ezekkel az öregasszonyokkal. Mindennap kicserélték a síneket. Bele kellett őrülni.

Kezdődhet a tanév

Győrtelek (M. K.) — Akik ezekben a napokban jártak Győrtelek általános iskolája közelében nagy sürgést-forgást találhattak. Korponai Sándor igazgató, a tankönyvfelelős, de az igazgató- helyettes, s több diák is szorgoskodott, ugyanis újabb tankönyvcsomag érkezett.

—170-180 diáknak rendeltünk tankönyvet. Sokféle kiadótól rendelünk. Elég változatos: a Nemzetitől, Apáczaitól, Koronától, Mozaiktól, de sorolhatnám még a kisebb kiadók közül.

Győrtelek önkormányzata a korábbi években ingyen adta minden iskolásnak a tankönyvet.

— Nehezednek a gazdasági körülmények. Mostanában már csak arra futja az önkormányzat erejéből, hogy csak a tankönyvcsomag felének az árát tudja a tanulóknak biztosítani.

Korponai Sándor utalt arra, hogy a pedagógusok körében nagy a mobilitás. A szakos ellátottság úgy hatvanszázalékos, két nevelőre lenne még szükség az új tanévben.

Megérkeztek a tankönyvek Győrtelekre Molnár Károly felvétele