Kelet-Magyarország, 1999. augusztus (56. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-27 / 199. szám

1999. augusztus 27., péntek 3. oldal Cservenyák Katalin nekem aztán sorolhatja bárki külföldi élményeit, még el is hiszem, hogy jól érezte magát, de egy percig sem irigykedem — mondta barátunk miközben — hozzáértő mozdulatokkal eresztette a vízre fiatalnak éppen nem mondható motorcsónakját. A kiszolgált jármű motorja, mintha csak érezte volna, hogy gazdája indítja — más­nak egyébként állítólag nem is engedelmes­kedik — azonnal felbúgott. Néhány perc múlva már vidáman hasította a hullámokat a csónak orra. Alig haladtunk néhány száz métert a Tiszán, megértettük, mire gondolt barátunk. Az alattunk hömpölygő vízre, a fölöttünk kéklő égre, a folyó két partját szegélyező, bársonyosan zöldellő fákra és bokrokra. Szinte ránk zuhant az érzés: az egész most mind csak a miénk. Nem akarnám tovább ragozni a dolgot: a túra remekül sikerült. Pedig autóval mind­össze negyven kilométert kellett odáig utaz­ni, mert — hogy el ne felejtsem — Balsáról indult a pár órás kirándulás. S hogy mit akarok ebből kihozni? Sokszor untig beszélünk a falusi turizmusról, még­sem vagyunk képesek eladni magunkat. Van néhány frontember, aki időnként el­mondja: igen szépek és turistacsalogatók megyénk érintetlen szépségű tájai. Ez azon­ban kevés. A külföldi ennyiért még nem fog megtenni több ezer kilométert. Sőt, néhány százat a dunántúli sem, akinek azért — ne feledjükl — ott a Balaton. Nem tudom, hol a hiba, de az biztosan nem normális, hogy mondjuk a tuzséri kemping neve csak akkor szerepel(het) az országos sajtóban, amikor néhány vízitúrá­zó hasmenést kap, mert üvegből itta a Tisza vizében hűtött sörét. Ha mi nem tudjuk, vagy nem akarjuk eladni magunkat, ne is várjuk, hogy valaki magától elindul felfedezni bennünket. Az a korszak évszázadokkal ezelőtt lezárult. A mai kor embere tutira megy: indulás előtt tudni akarja, mit érdemes megnézni, visz-e oda út, van-e koszt, kvártély. Ha ezt papí­ron nem dugják az otthonában az orra alá, megy máshová. Ahová hívják. Szombat esti K. 0. Ferter János rajza HÍREK ifcti—műn MW«i^;»'iMww.uwLMiWWii»iuwtt« imr, w—m wimiiii-biiiiI □ Testületi ülés Pócspetriben a szeptem­berben soron következő képviselő-testületi ülésen tárgyalják az önkormányzat ez évi költségvetéséről szóló rendelet módosítását, annak első féléves végrehajtását, valamint döntenek a napköziotthonos óvoda peda­gógiai programjának elfogadásáról. □ Idősek klubja A tiszaeszlár-bashalomi tanyaházban, ahol jelenleg orvosi rendelő működik, idősek klubját és szolgálati irodát alakítanak ki. A négymillió forintos beruhá­zás szeptember 1-jére készül el. □ Szennyvízhálózat épül A Máriapócs és«Pócspetri között készülő szennyvízcsator­na építése jó ütemben halad. A beruházást, amelyet pályázati pénzből fedeznek, várha­tóan a kijelölt december 31-ei határidőnél hamarabb adják át. Köztisztviselő lett a politikus Szendrei László új munkájáról, a kötelező sorkatonai szolgálat jövőjéről Marik Sándor Nyíregyháza (KM) — Dr. Szendrei László a rendszer- változás óta a megyei közé­let ismert résztvevője volt MDF-politikusként. Több, mint egy éve azonban nem szerepel a neve közéleti hí­rekben. — Mi történt? — kérdeztük tőle Csengerben, ahol O’sváth László szobrának avatási ünnepségén találkoztunk, majd a beszélgetést a Kelet-Magyarország új szer­kesztőségében folytattuk. Rendkívül érdekes — Egy esztendeje a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási főosztályának vezetője vagyok. Amikor tavaly az új miniszter megbízásából felkértek, hogy dolgozzam a HM-ben, különböző munkakörökről beszéltünk. Vé­gül kölcsönösen a jelenlegi be­osztás mellett döntöttük, mivel jogi végzettségem és a miniszté­riumban korábban szerzett ta­pasztalataim alapján ez látszott a legjobb megoldásnak. Elődöm egyébként a felső korhatár eléré­sével ment nyugdíjba. O Tehát köztisztviselő lett ab­ban a minisztériumban, amely­nek tervezett jelentős létszám- csökkentéséről sokat hallunk mostanában. Éppen ide vágyott? Feladta politikusi ambícióit? — Ez a poszt a köztisztviselői pálya legfelső szintje, rendkívül érdekes tennivalókkal. Kétségte­len, kissé távolabb kerültem a napi politikától, de nem bánom. A minisztériumot pedig csupán létszámcsökkentési tervekkel jellemezni túlságos leegyszerűsí­tése a dolgoknak. A jogi és igaz­gatási főosztály feladatai éppen­séggel bővülnek. A minisztéri­Szendrei László Elek Emil felvétele um és a Magyar Honvédség tel­jes jogi szolgálatának felülvizs­gálata a következő napokban ér véget, és rengeteg újszerű tenni­valót látunk. Logikai sor □ A napokban történt vezérkari- főnök-váltás a kívülálló számára elég zajosnak tűnt. Végül is a mi­nisztérium-vezérkar közötti vi­szony új alapokra történő helye­zéséről, koncepciók különbözősé­géről volt szó? — Nem eltérő koncepciókról, inkább a megvalósítás miként­jéről voltak felfogásbeli különb­ségek. Az egész abból indult ki, hogy a 400 fős minisztérium és a 600 fős vezérkar a hadsereg lét­számához viszonyítva túl nagy, nincs rá pénz és nem is indokolt. A következő kérdés, hogy szük­ség van-e két olyan szervezetre, amelyek munkájában sok az át­fedés és párhuzamosság. Kézen­fekvő, hogy integrálásuk esetén ugyanazt a feladatot legalább olyan színvonalon kevesebben is el tudják látni. Nem a két szerve­zet összeolvadásáról van szó, ha­nem arról, hogy a vezérkar szer­vezete beintegrálódik a miniszté­rium szervezetébe, és megfelelő logikai sor mentén újraosztják a feladatokat. Ez pedig sehol sem megy megrázkódtatások nélkül, a megújulás nem könnyű folya­mat. □ Sokat hallottunk arról, hogy Magyarországon nagyon magas a tábornokok, főtisztek aránya. A nem szakmabelieket viszont az jobban érdekli: meddig lesz kötelező sorkatonai szolgálat? — Természetesen kell arról beszélni, hogy milyen legyen a honvédelem rendszere az új helyzetben, és arról is, ebbe ho­gyan illik be a tábornokok, a főtisztek sora, miként alakul a hivatásosok és a sorkatonák ará­nya. Sőt, arról is lehet, nem vol- na-e jobb az egész honvédelmet hivatásos és szerződéses kato­nákkal megoldani. Kétségtelen, hogy a NATO-hoz kapcsolódó re­ménybeli fegyverrendszerek működtetését nem lehet sorkato­nákra bízni, de sok más felada­Névjegy Szendrei László 56 éves, jo­gász, ügyvéd ♦ 1990-94 országgyűlési képviselő, a honvédelmi bi­zottság tagja ♦ 1992-94 politikai államtit­kár a Honvédelmi Miniszté­riumban ♦ 1994-98 képviselő a me­gyei közgyűlésben, a jogi, ügyrendi bizottság elnöke ♦ 1998. IX. 1-től főosztály- vezető a Honvédelmi Mi­nisztériumban. tot még lehet. A kérdésre, hogy legyen-e, és ha igen, mennyi a sorkatonai szolgálati idő: 3, 6 vagy 9 hónap, vagy még több, nagyjából mindenki, aki volt ka­tona, tud válaszolni. A többi szá­molás kérdése. Nem időszerű — Magyarországon jelenleg 28 ezer sorkatona szolgál, akiknek helyét ugyanennyi hivatásos, il­letve továbbszolgáló katonával lehetne betölteni. Nyilvánvaló, hogy az ország jelenlegi anyagi helyzetében a honvédség nem tud 28 ezer új munkahelyet léte­síteni, tehát most vagy a közeljövőben a kötelező sorkato­nai szolgálat eltörlése az ország teherbíró képessége miatt nem időszerű. Mivel foglalkozik? ♦ Részvétel a törvényalkotási folyamatban (minisztérium, kormány, országgyűlés) ♦ Belső jogi szabályozások (a miniszteri utasítások, a vezérka­ri főnök intézkedései jogi, igazgatási szempontból) ♦ Jogi képviselet különböző szinteken (nemzetközi és hadi jo­gi, hadirokkantak, hadi árvák ellátása). __[Mii_____________________________________________ LETKÉPEK Zsiványpecsenye Szilvási Csaba Félelmetesen gyönyörű az este a Szabó birtokon, a Túr partján. A bokor meg sem zördül, a levelek még csak össze sem súrlódnak. A tiszta, magas égen sűrűn ragyog a csillag. Nyugalom van a vég­telenség birodalmában. A le­gelő vakondtúrásai most sza­porodnak javában. Még a tü­csök sem muzsikál. A legcsodálatosabb idő ez a zsiványpecsenye-sütésre. Vá­gunk két villás ágú galago­nyagallyat, amelyeket egy­mástól megfelelő távolságban leszúrnak a földbe. Ez a kony­ha. Vagy két arasznyira a földbe szúrt villákból jó tüzet rakunk apró, száraz gallyak­ból. Hosszú, szívós somfabotot faragunk nyársnak, s letűz­deljük rá a hazulról hozott bélszínpecsenye-darabokat, amelyek közé kukoricán hí­zott milotai szalonnaszeletek, illatos, lazacvörös füstölt son­kadarabok és hatalmas vörös­hagymákból vágott karikák is kerülnek. Sót — magyar mértékkel — csak a hagymakarikákra és a bélszínszeletekre hintünk, utóbbiakra egy kis piros pap­rikát is szórunk. Amikor a jó kis somfabot már csak úgy görnyed a ked­ves tehertől, ráfektetjük a két villára, s a parázzsá roskadt tűzből tenyérnyi közelségbe kaparjuk botkampóval az izzó zsarátot. Ahogy forgatjuk a nyársat, elkezdenek a szép hófehér szalonnaszeletek sárgulni, áttetszővé válni, míg a bél­szín rózsapirossága elhalvá­nyodik, szürkéssé fonnyad. Halk sistergés zenéje kevere­dik a lombok lágy tapsikolása közé. A füstöt a közben idekl- váncsiskodó jótevő szellő szé­pen oldalra kanyarítja a gyö­nyörűen sülő húsdarabok környékéről, s legfeljebb a szalonnazsír kellemes pácoló­füstje járja át a nyárson fül­ledő készséget, amint le-le- cseppen a parázsra, s ott el­sistereg vékonyka füsttel, freccsenő pici petárdákkal. A húsdarabokat méglocsol­juk vörösborral. A szertartás kedvéért egy keveset a tűzbe is csöpögtetünk. Ahogy vala­ha nagyapáinktól láttuk, akik a pohárból, a kannafedőből, sőt még a csöcsös korsóból is mindig kilöttyintettek egy ki­csit. Ki tudja, miért: talán a földben lakó Örökisten, a ma­gyarok istene tiszteletére. A nagy sistergés után még vagy öt percet várunk, aztán már szedhetjük lefelé a szeb­ben sült darabokat, amelyek teljes érett állapotban újra visszakapják pirosas színü­ket. Valamennyi darab csupa kívánatos ínycsiklandozás. Az első harapások előtt körbe jár a jóféle panyolai szilvapálinkával töltött büty­kös. Aztán pompás kény ér sze­leteken, karékon már oszto­gatjuk is szét— ahogy nagya­pám mondta: szíjjjeelfele az illatos húsdarabokat. Az éles bicska szinte sik- kant, amint keresztülszeli a nagyszerű, csupa íz, csupa il- laj falatokat. .Áldott legyen a magyarok istene, aki nekünk ezt a re­mek zsiványpecsenyét adta. Löttyintsünk neki még egy kortyot az egri bikavérből az álmosan hunyorgó, hamvadó tűzbe. Tanévkezdés korábban Nyíregyháza (KM) — A Kölcsey gimnázium 25 diákja és két né­met szakos tanára már néhány napot iskolába járt az 1999/2000- es tanévben. Természetesen nem Nyíregyházán, hanem a testvér- iskolái csereprogram keretében Iserlohnban. Észak-Rajna-Veszt- fáliában ugyanis augusztus 1-jén már megkezdődött az új tanév. A kölcseysek két hétig élvez­ték a testvériskola tanulóinak vendégszeretetét. A tanulás mel­Városlátogatáson a kölcseysek lett a magyar fiatalok megismer­kedtek Iserlohnnal és környéke nevezetességeivel, ellátogattak Münsterbe és Kölnbe is. Egész napos kerékpártúra keretében szép kastélyokban gyönyörköd­hettek. A baráti program Nyíregyhá­zán folytatódik. A német diákok és tanárok szeptember végén vi­szonozzák a látogatást, melyet a kölcseysek is szeretnének emlé­kezetessé tenni. Amatőr felvétel Adjuk el maaunkat!

Next

/
Thumbnails
Contents