Kelet-Magyarország, 1999. augusztus (56. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-13 / 188. szám
1999. augusztus 13., péntek 3. oldal Elcsöndesült vihar Bodnár István Három évvel ezelőtt nem kis vihart kavart a nyíregyházi szabadtéri színház ügye. Az ország egyik legszebb szabadtérije meglehetősen leromlott állapotban volt, és úgy tűnt, nem sikerül felelős gazdát találni számára. Emlékezetem szerint a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznak a felújításra támasztott jogos anyagi igényeit az önkormányzat nem tudta teljesíteni, és ezért akkor meglehetősen későn indult a nyári évad. Azonban — sok lelkes támogató és közreműködő segítségével — lassan helyreállt a rend, évről évre szépült a színház kertje, elsősorban a mandalásoknak köszönhetően akkor és a következő években számos kellemes szórakozást nyújtó, jó produkció született. A Piac- és Vagyonkezelő Kft. ma is gondos gazdája a szabadtérinek. Mindezt elöljáróban azért tartottam szükségesnek elmondani, mert bár még nem fejeződött be a nyári évad, de már így is elmondhatjuk, hogy igazán színvonalas produkciók születtek ezen a nyáron is. Úgy tűnik, jót tesz a versenyeztetés. Az üzemeltető szervezésében sikert hozott a Charley nénje című darab, és a gyermekelőadások iránt is nagy volt az érdeklődés. Kiemelkedően sikeresnek bizonyult a Nyíregyházi Zenés Szabadtéri Színház szervezésében a rendkívül látványos, ötletdús és magas színvonalú Jézus Krisztus Szupersztár című musical, amelynek mind a tíz előadása telt ház előtt játszódott. Csupán ezt a produkciót közel 10 ezren tekintették meg. Máris sokan érdeklődnek a Mandala-nyár produkciói iránt, a Nyíregyházán már jólismert kolozsvári operaház Gül Baba című nagyoperett bemutatója, a 100 tagú cigányzenekar bemutatkozása és a többi előadás iránt is. A Nyírségi Ősz egyik rendezvénye, a Benkó Dixieland koncertje is belefér a programsorozatba. Hírlik, jövőre szeretnék, ha a nyíregyházi intézmény is bekerülne a Szabadtéri Színházak Szövetségébe. Ez már csak azért is hasznos dolog lenne, mert az esetleges anyagi támogatás mellett így talán nagyobb országos hírverést is kapna ez a sokunk számára kedves nyári szórakozási hely. Vakmerő Ne hülyéskedj, Béla! Az a máié férjem minden percben hazaérkezhet... Ferter János rajza □ Romabál A nagyhalászi kisebbségi ön- kormányzat jótékonysági cigánybált szervez augusztus 14-én 19 órai kezdettel a helyi művelődési házban. A bálon befolyt összegből a roma gyerekek beiskolázását támogatják. □ Kerékpárutat építenek Nyírcsaholy- ban rövidesen kerékpárutat építenek a Hunyadi és a Szabadság út szakaszán. A községben a Széchenyi út járdafelújítását is hamarosan elkezdik, a Kossuth úton pedig járdát raknak le. □ Templomszentelö Nyírcsászáriban a nemrégiben épült református templom szen- telőjét szeptember 23-án, csütörtökön, 11 órától tartják. Már a csapból is minőség folyik A szolgáltatónak önkormányzati és piaci elvárások szerint kell működnie A Nyírségvíznél Is a szolgáltatás gyorsasága és minősege a tét követően konkrét javaslatokat tesz a hiányosságok pótlására, s a meghatározott intézkedésekkel jelentősen javíthatjuk a hatékonysági mutatóinkat. A következő hozomány pedig maga a tanúsítás: ezzel deklarálhatjuk, hogy az ivóvíz és a szennyvíz kezelésében a nemzetközi szabványoknak is megfelelünk, s ez mindenképpen erősíti a bizalmat a partneri körben — ad választ Móricz István, a Nyírségvíz Rt. vezérigazgatója. Fontos része A sajátos helyzet azonban tagadhatatlan: a szolgáltatónak egyszerre kell állami (közszolgálati) illetve piaci elvárásoknak megfelelni. A társaság önkormányzati utasításokat követve végzi munkáját, vagyis az ISO 9002 előírásait egy már szabályozott rendszerhez kell illeszteni. Ez egyébként nem újszerű feladat, hiszen mind több önkormányzat (így a megyeszékhely hivatala is) döntött úgy: megszerzi az ISO-tanúsítást. Az ivóvíz és a szennyvíz kezelése ráadásul a környezetgazdálkodás szakterületének fontos része, s mint olyan, a gyakran emlegetett európai harmonizációban játszik meghatározó szerepet. Az integrációs felkészülés még hosszú évek múlva hozza meg gyümölcsét, a fogyasztók Balázs Attila felvétele gondolkodására azonban az itt és most szemlélet jellemző. Nos, amit számukra kínál a társaság, az a nemzetközi szabványok követése, ivóvíznél az összetevők megadott határértékeinek betartása, a szennyvíz környezetbarát kezelése. Valóban indokolt Az auditorok azt is alaposan megvizsgálták, mennyire pontos a fogyasztók adatainak nyilvántartása, müyen körülmények között fogadják az ügyfeleket, s mennyi idő alatt rendezik ügyesbajos dolgaikat. Ezek mind olyan szempontok, amelyek valóban indokolttá teszi a minőségügyi rendszer bevezetését. Nyéki Zsolt Nyíregyháza (i<M) — Jó ütemben halad a nemzetközi minőségügyi rendszer bevezetésének előkészületeivel a Nyírségvíz Rt., ahol a cég belső auditorai már átvették okleveleiket. A szigorúbb követelményekhez igazodó munka a szolgáltatás és a fogyasztói kapcsolattartás színvonalának emelésében egyaránt érezhető lesz — utalt házon belüli és azon túlmutató hatásokra a felkészítést vállaló Controll Rt. vezető tanácsadója, Pintér László. Konkurencia nélkül A vállalkozói szférában már megszokott a minőségbiztosítás oklevelének megszerzése, hiszen ez gyakran feltétele a munkák elnyerésének. Egy önkormányzati tulajdonban lévő, ráadásul gyakorlatilag konkurencia nélküli szolgáltató cég esetében viszont adódik a kérdés: miért törekszik a szakmai berkekben előkelő helyen jegyzett minősítésre? — Már a felkészülés számos előnnyel jár: egy elfogulatlan, harmadik személy vizsgálja át alaposan a céget a technológiai háttértől a munka szervezésén át a vezetés, az irányítás módjáig. A gyenge pontok feltárását » ........................ A tanúsítástól a munka hatékonyságának növelését és a szolgáltatás színvonalának emelését várjuk. Móricz István .» imm*. -fiiul Kéregetők Bállá László A kár hiszi a fiatalabb olvasó, akár nem, de így igaz: gyermekkoromban koldusnak lenni még tisztes foglalkozásnak számított. A kéregetők általában rokonszenves, bizalmat gerjesztő szerény öregemberek voltak, mint az a patriarkális aggastyán, akit Móricz Zsigmond rajzolt meg oly sok szeretettel a Hét krajcárban, s aki a gazdasszonyt is egyszerűen lányomnak szólította. Mindez most azért jut az eszembe, mert Ungváron — abban a városban, ahol én élek — mostanában egy lépést sem tehetünk anélkül, hogy valaki a markát ne nyújtaná felénk. Tudom, a koldusprobléma Magyarországon is gondot okoz. Igaz, Nyíregyházán járva nemigen láttam kérege- tőket, de Budapesten annál többet, hanem még ez is semmi ahhoz képest, ami nálunk, Ukrajnában tapasztalható, s talán érdekelni fogja a szabolcsi olvasót, ha most megpróbálom érzékeltetni, mi ebben a vonatkozásban a helyzet a közvetlen szomszédságában. Bizony, nálunk pár nap alatt elosztogatná a keresetét egy nagyobb jövedelmű ember is, ha mindegyiknek csak valamicskét adna. Persze, a mai siralmas ukrajnai gazdasági helyzetben szinte természetesnek vehető az alamizsnából élők elszaporodása, s ehhez a jelenséghez jóindulattal kell viszonyulnunk, csakhogy akad itt nem egy elgondolkoztató momentum. Mert a segítséget kérők legtöbbje nem is elesett öregember, akadnak köztük szemtelenül jól öltözött harmincévesek, s ezek a legtolakodóbbak. Ma már nálunk a koldulás nem okvetlenül egy támasz nélkül maradt, elhagyott valakinek az utolsó megélhetési lehetősége, hanem sokak számára ipar, és mondják, jól jövedelmező. S ha a járókelő alamizsnaadásra nyújtja a kezét, sohasem tudja, egy valóban rászorulón segít-e, vagy annak a maffiának a millióit gyarapítja, amelynek ez vagy az a koldus a szolgálatában áll. Sok olyasmivel találkozunk mostanában, ami valaha egyértelmű volt, ma meg kibogozhatatlanul szövevényes. így ez is. Ki tudja, a Nyomor áll-e valamely utcasarkon, vagy a Gátlástalan Harácsolás. Két ismert ungvári kéregetőt láttam egyszer beszélgetni, s véletlenül elcsíptem pár szavukat. Épp búcsúztak egymástól. Munkába megyek — mondta az egyik, s indult elfoglalni a standját. Ezt tehát munkahelynek tekinti, napi tevékenységét pedig munkának, amiért valaki fizet neki. De volt ennél sokkal szomorúbb megfigyelésem is. Idős értelmiségi asszony jött velem szemben az utcán, afféle nyugdíjas tanárnőnek néztem. (Az, hogy nyugdíjas, itt Ukrajnában lassacskán már csak díszítő jelző, hisz ez a juttatás alig ér valamit.) Több arrajá- rót elengedett maga mellett, végül engem szólított meg. Egy kenyérre való pénzt kért. S talán azért választott ki engem a tömegből, mert rólam feltételezte, én úgy vélekedem majd: kéregetésre kényszerül, ez nem az ő szégyene, hanem a társadalomé, amely sok évtizedes munkáját most így hálálja meg, a legelemibb élet- lehetőségtől is megfosztva őt. Biciklin Deák Mónika gurul le munkából jövet a Tiszavas- vári úti felüljáróról Benji kutyájával Balázs Attila felvétele _________________________ ____________________________
