Kelet-Magyarország, 1999. július (56. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-31 / 177. szám
1999. július 31., szombat 1Mb 5» HÉTVÉGE 9. oldal Petőfi Sándor: Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha a merengés alkonyában szép szemeidnek esti-csillagát Bámulva nézik szemeim. Mikéntha most látnák először. E csillagot. Amelynek mindenik sugára A szerelemnek nagy patakja, Mely lelkem tengerébe foly — Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha rám röpíted Tekinteted, Ezt a szelíd galambot, Amelynek minden tolla A békesség egy olajága, S amelynek érintése oly jó! Mert lágyabb a selyemnél S a bölcső vánkosánál — Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha megzendülnek hangjaid, E hangok, melyeket ha hallanának, A száraz téli fák, Zöld lombokat bocsátanának Azt gondolván, Hogy itt már a tavasz, az ő régen várt megváltójok, Mert énekel a csalogány — Minek nevezzelek? Minek nevezzelek. Ha ajkaimhoz ér Ajkadnak lángoló rubintköve. S a csók tüzében összeolvad lelkünk, Mint hajnaltól a nappal és az éj, S eltűn előlem a világ, eltűn előlem az idő, S minden rejtélyes üdvességeit Árasztja rám az örökkévalóság — Minek nevezzelek? Minek nevezzelek? Boldogságomnak édesanyja, Egy égberontott képzelet Tündérleánya, Legvakmerőbb reményimet Megszégyenítő ragyogó valóság, Lelkemnek egyedüli De egy világnál többet érő kincse, Édes szép ifjú hitvesem. Minek nevezzelek? A grafika a nevezetes székelykeresztúri Gyárfás-kúriát, Petőfi Sándor szálláshelyét ábrázolja. Ez volt az utolsó olyan épület, amelyben a költő még álomra hajthatta fejét Csizmadia Attila fametszete Rabhazának fia Menjünk, menjünk a földbe, Beteg szivem! Hiszen Megtetted, amit kelle, megtetted, amit lehetett: Viselted honfisebedet. Hideg van a siréjben: Másnak lehet... Meleg, Forró lesz a sir nékem: Mit életemben viselék, A honfiseb még ott is ég. De az Ítélet napja Eljön talán, S hazám Bilincseit lerontja, akkor sebem begyógyuland, S hűvösben nyugszom ott alant. Etelkéhez Láttad-e, angyalom, a Dunát S a szigetet közepén? Ide szivembe képedet Akként foglalom én. A szigetről zöld falomb Mártja a vízbe magát; Ha te szivembe így a remény Zöldjét mártanád! Illyés Gyula: Petőfi Sándor halála Petőfi Sándor az lllyés-kötet borítóján Az ütközet elején a költőt a falunak Segesvár felé nyíló végén az országút mellett látták. A leégett falu szélén egy sütőkemencén ült, zsebkönyvébe jegyezgetett. Félóráig egy árokhíd karfáján könyökölt. Később a tüzérekhez ment, egy lecsapódó ágyúgolyó porfel- legbe takarta; kabátujjával hosszasan törölgette két szeméből a szemetet. Amikor az orosz támadás vad hurrája egyszerre három oldalról is fölhangzik, gondolataiba merülve a falu gyepűjénél áll, közel a kötőzőhelyhez. A sebesülteket ápoló orvos rémülten mutatja neki a jobb oldalon a két ezred dzsi- dást, akik alig ezer lépésre szétszórják a hasztalanul védekező maroknyi huszárságot. „Potom- ság” — feleli a költő. Az orvos bal felé mutat. A balszárny is, az egész arcvonal menekült. Kiáltások hangzottak: be vagyunk kerítve! A költő balra pillantott, futott a vezérkar, maga a merész kis öreg is, erre szó nélkül megfordult és ő is futni kezdett. Ami ezután következik: mint a megszakad filmszalag ugráló, ferde képei a hökkentő fehér üresség előtt. Itt már a képzelet is mutat annyit a valóságból, amennyit az utolsó szemtanúk rémülettől vibráló tekintete. Valamicske remény a menekülésre az összeág- yúzott falu és a dombok fölött kezdődő erdőbe nyílott, vagy oldalt a Fejéregyházára vezető út felé, de erre is, arra is csak a lovasok számára; a kozákok gyűrűje villámgyorsan zárult. Tébolyult vérengzés kezdődött, az oroszok Szkárjatyin és hétszáz bajtársuk eleste miatt nem ismertek hadifoglyot. Aztán iszonyú embervadászat: a katonák az elesetteket kifosztották. Az orvos a dombról visszapillantva, még látni vélte a költőt, amint az országúton fedetlen fővel, szétterpesztett ingujjakkal, lengő zubbonyában menekült. Aztán utolsóként ő is szem elől vesztette. Az orosz fegyverkezési oktatás szerint a pikát — vállszíjjal rögzítve, hón alá fogva — a legnagyobb felületet nyújtó, legpuhább testrészbe, az altestbe, a gyomorba kell döfni. Menekülőt, a kengyelben fölállva, fölülről lefelé irányított szúrással tanácsos harcképtelenné tenni. A költő, amikor a lovak már sarkát tiporták, szembefordult az üldözőkkel. Sebét elölről kapta. „Beteljesült költő vágya: nem úgy fogyott el, mint a gyertyaláng” — mondta e pillanatról egy nagy akadémikus méltatója. „Halála az istenek költői műve volt, méltó e kedvenczök költészetéhez” — mondta egy még az előbbinél is nagyobb szellem, még fellengzőbben, már-már alig titkos szadizmussal... A csatatéri hősi halált úgy képzeljük: boldog önkívület közepette a suhanó kard hirtelenségével ér utol, s a repülő golyó gyorsaságával ragad el bennünket. A költő délután öt órakor ismerte fel, hogy halálos veszélyben van, akkor kezdett futni végig a hosszú utcájú falun. A faluból kiérve még két kilométert futott, szinte egyedül, utolsó élőként a seregből. Egész napi járkálás, talponál- lás és izgalom után hegynek felfelé futott az országúton. Nem bújt el a faluban. Katonai hűségből —. nem akarván elhagyni a vezért, de neki az elfogás a kivégzést is jelenthette. Az országúton rohant. Ha hátranézett, láthatta a nyomában vágtató lovasokat. Az út két oldalán a mezőségben úgynevezett tisztogatás folyt, hat-hét lovas fegyveres kerített egy-egy fegyvertelen gyalogost, magyar ejtésú jajszó és idegen torokhangú kiabálás és röhej közepette. Háromnegyed hat tájban érhetett a kaptatóhoz, amelyre ha följut — ezt hihette — eltűnik üldözői szeme elől, amelyen túl nyilván magyarokat vélt. Ha mást nem, új látványt várt, új célt, új képet, a háta mögötti rettenet helyett. Hat órakor ért föl pihegve-zihálva az emelkedőre. Azt látta, hogy nincs menekvés. Az üldözők már-már mindenkivel végeztek, s ő van a soron, egyedüli élő. Kifúlt, hisz fölfelé szaladt. Körbefordult s ösztönsze- rúleg jobb felé, a forrás melletti fúz-bokrok felé rohant, már hasztalanul. A fejéregyházi kaptató forrásánál meghalt valaki. De a költő holtteste sose került elő. De hátha mégsem ő volt? Hátha csak megsebesült? Másnap Heyd- te emberei kivonultak a csatatérre, a sebesülteket gondosan agyonverték és ami érték még volt, azt összeszedték. S ha véletlenül még ezután is életben maradt? Nem mendemonda, hogy az ezerharminc elesett közt sebesülteket is eltemettek. Volt legenda, sőt szemtanú arra, hogy a költőt is elevenen dobták a közös sírba. A gödör aljából még felkiáltott: — Ne temessetek el... élek! — Dögölj meg — hangzott felülről és gur- gatták rá a holttesteket. * Százötven évvel ezelőtt, 1849. július 31-én esett el Petőfi Sándor a segesvári csatatéren. Mozart a Hiltonban Mozart érettkori operái közül a Cosi fan tutte csendül fel négy előadáson augusztus 5. és 9. között a Hilton Budapest Dominikánus Udvarában. Az Orfeo Zenekar tagjai XVIII. századi eredeti, illetve úgynevezett kópiamásolat hangszereken játszanak. Malcolm Búson világhírű amerikai művész nagyvonalúan segített ebben, hiszen tavaszi budapesti koncertjét követően rendelkezésre bocsátotta rendkívül értékes fortepianóját, amely Mozart Walter-koncertzon- gorájának pontos másolata. Fiordiligi szerepét Kolo- nits Klára, Dorabella alakját Vízin Viktória jeleníti meg. Despina szerepében Csereklyei Andreát láthatja a közönség. Ferrandót Drucker Péter, Guglielmót Sólyom- Nagy Máté, Don Alfonsót Hercz Péter, a Kolozsvári Állami Magyar Opera magánénekese alakítja. Közreműködik a PurceU Kórus. A színhely mérete, a Hűtőn Dominikánus Udvara nem sokkal különbözik egy átlagos XVIII. századi színházétól. Az előadás létrehozói úgy gondolják, amennyiben kedvező fogadtatásra talál e nyári művészeti kezdeményezés, úgy a jövőben szeretnék kibővíteni régizene-fesz- tivállal, ének-, valamint hangszeres koncertekkel, további opera-előadásokkal. Érdekes helyszín, a cirkusz világa volt a színhelye Mozart Varázsfuvolájának a salzburgi fesztivál legújabb bemutatóján is. Maga az előadás új helyen volt: a kiállítási palotában, a város peremén. A közönség oda is szmokingban és hosszú estélyi ruhában özönlött, mint a fesztiválpalotákba: 2200 hely van a nézőtéren. A színpadon egy kör alakú cirkuszi porond látható, körötte fapadok és fölötte csillagos dekorációég. Tamino herceg és Tamina fehérbe öltözött bohócok, Pa- pageno és Papagena csúcsos sapkás, csíkos ruhás jelmezt visel. A beavatási szertartásokon Sarastro és papjai keringő dervisekre hasonlítanak. Az éj királynője mágusnak tűnik. A vállalkozó polgármester Bodnár Tibor Ha valaki kiváncsi arra, hogy miként épül fel egy elfoglalt ember napi programja, az forduljon csak nyugodtan Pehely Zoltánhoz. A 43 éves üzletember és sényői polgármester ugyanis egyáltalán nem panaszkodik arra, hogy tétlenül telnének a napjai. A kis falu irányítása is akár főfoglalkozást jelenthet, de emellett Pehely Zoltán a Dreher Sörgyárak Rt. kizárólagos területi forgalmazójának vezetője is. Amúgy pedig nem az a vándormadár típus, hiszen sényői lévén kezdettől fogva a község területén dolgozott, váUalkozott. Sőt, 1976-tól ugyanabban a székben ül, hiszen a jelenlegi irodájában kezdett dolgozni, mint a termelőszövetkezet száúitási vezetője, majd mint az önálló szállítási cég vezetője, végül ugyanitt kezdett foglalkozni az italnagykereskedéssel. Nem szé- gyeUi bevallani, hogy gyakran a hivatali ügyeket is ebben a szobában intézi, a polgármesteri hivatal alkalmazottjai ugyanis leggyakrabban a községháza szomszédságában lévő telephelyen találják meg őt. Pehely Zoltán A szerző felvétele Pehely Zoltán kilenc hónapja polgármester Sényőn. Tudja jól: vannak irigyei, sokak szemében nem népszerű. Bebizonyította ugyanis, hogy egy kis falu ügyeit másodállásban, ha úgy tetszik, társadalmi munkában is el lehet intézni. — A választási programom is tartalmazta, hogy mindenféle szolgáltatás nélkül látnám el a zalékát, hiszen nem tagadom: van olyan hét, amikor csak egykét órát töltök a hivatalban. Mégis minden megy a maga rendjén, hogy mást ne mondjak, a ciklus elején még 30 millió forintnyi volt az ön- kormányzat tartozása, mára ez az összeg már a felére zsugorodott. Igazán or nyitását — vallott a kérdésről a sényői polgármester. — Luxusnak tartom, hogy egy ilyen kis falu ügyeit főállásban intézzem, ráadásul csak a polgármesteri fizetés plusz egyéb járulékai elvinné a költségvetés hat-hét száleszek majd elégedett, ha a másik 15 milliót is a hátunk mögött tudjuk. Pehely Zoltán kilenc hónappal ezelőtt furcsa helyzetbe került. Ő ugyanis Sényő első embere, polgármestere, egyben a település legnagyobb adófizetője. Sőt... — A faluban a családomból kerül ki az első három legnagyobb iparűzési adót fizető állampolgár. Az első helyen az én cégem áll, a második a bátyám, a harmadik pedig a feleségem, aki a helyi étterem és húsbolt üzemeltetője. Éves szinten a 7 milliós iparűzési adóból hárman fizetünk hat és felet. Mégse higgye azt senki, hogy számomra csak az utóbbi időben lett fontos az iparűzési adó. Már az előző ciklusban is mindig hangsúlyoztam, hogy a falu elleni merénylet az iparűzési adótól eltekinteni. Mindezt a számok is alátámasztják, hiszen öt év alatt több mint 30 müliós bevételre tehetett volna szert az önkormányzat. Ha Sényő, akkor futbaU. Sokan sokáig a futballal azonosították a települést, ami nem csoda, hiszen az alig több mint ezres lélekszámú község 1995/96- ban másodosztályú csapatot tartott el. Sőt, a gárda ki sem esett az NB II-ből, a további működést azonban nem tudták vállalni a szponzorok. A nyártól viszont Sényőn újra van csapat, méghozzá megyei II. osztályú. — Talán nem túlzók, ha azt mondom: ha egy falunak nincs csapata, az olyan, mintha nem lenne temploma.
