Kelet-Magyarország, 1999. július (56. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-31 / 177. szám
1999. július 31., szombat Kiét« HÉTVÉGE 8. oldal Imádság színekben Bodnár István Elek Emil és Martyn Péter felvétele mint a prédikációban a pap hit és a költészet kapcsolata. Az ikonfestészet szabályai és a festő szabadságának viszonya az igehirdetés és a költészet kapcsolatához hasonlít. A prédikátor sem beszélhet akármiről, csak az örömhírről, de a maga módján, arról, amit hisz és amit megtapasztalt. Az ikonfestőt is kötik a hagyomány szabályai, de a színvilágot, az arckifejezéseket a saját élményeiből meríti. Az ikonfestő az örökkévalóságnak fest. Ami azt illeti, bizonyára sok festő örömmel fogadná, ha műveinek egy része olyan helyre kerülne, amelyet naponta megszemlélnek, és áhítatra serkentenének. Janka Ferencnek egyébként már jó néhány templomban megtalálhatók az alkotásai. A demecseri görögkatolikus templom mellett a szakolyi görögkatolikus templom ikonosztázát is ő festette korábban. A csengeri és a szegedi templomban is találhatók képei. A teológus egyébként nős, két kiskorú gyermeket nevel. A nagyobbik, Ferike, 4 éves, a kisebbik, Marika nyolc hónapos. Változás az életében, hogy a Budapestre költöző Cselényi István után ő lesz a nyír- szöllősi görögkatolikus lelkész. A beszélgetés végén kiderült: Janka Ferenchez a zene is közel áll, éveken át tanult zongorázni és orgonálni, okleves kántor és karnagy. Janka Ferenc Elek Emil felvétele Mint lapunk is beszámolt róla, gyönyörű ikonosztázzal gazdagodott a múlt héten a demecseri görögkatolikus templom. A festője tehetséges fiatalember: Janka Ferenc, Nyíregyházán élő teológiatanár. A teológus öt évvel ezelőtt végzett Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen, a Pápai Német-Magyar Kollégium növendékeként. A magyaron kívül három nyelven, olaszul, németül és latinul beszél. Öt éve tanít Nyíregyházán filozófiát a Görög Katolikus Hittudományi Főiskolán és a tanárképző főiskolán. Rómában doktorált filozófiai istentanból. — Két város — Pannonhalma és Róma — tett rám nagy hatást. Pannonhalmán a hitnek és a tudásnak a harmóniájára vezettek rá a bencés atyák. Rómában, az idegen nyelvű környezetben eszméltem rá igazán a saját, magyar kultúránk számunkra meghatározó fontosságára. Janka Ferenc 14 éves kora óta fest. Csendéletek, portrék kerültek ki ecsetje alól, aztán érdeklődése, hivatása a művészet területén is elsősorban az egyházművészet felé inspirálja. Ezen belül is — görögkatolikus lévén — az ikonok felé. — Az ikonográfia az Isten szépségének hírnöke. Az ikon az imádság, az elmélkedés színekben. A mai szépségideálok tünékenyek, elérhetetlenek, múlandók. Ezért is keltenek előbb-utóbb csalódást. Az ikonfestészet viszont az ellenkezője, olyan szépség, amelyen keresztül Isten örökkévalóságát, nem evilági szépségét szeretnénk felvillantani. Janka Ferenc festői munkásságában nagy előnyt jelent, hogy teológus, az egyházi tanítás kiváló ismerője. Elméleti oldalról sincsenek problémái. Érdekes lehet számunkra, hogy vajon mennyire kap lehetőséget a vallás eszméi mellett a festő fantáziája? — Tudvalevő, az egyházi művészetben, azon belül még inkább az ikonfestészetben mennyire megkötött a művész. Annyira, György Endre tovatűnt ifjúsága Hogyan lesz egy ábrándos, nyírségi zsidó kisfiúból jó magyar újságíró? Az édesapa, György Endre újságíró KM-reprodukció CSERVENYÁK KATALIN „Bella Chagall, Pola Gaugin, Móricz Virág, Krúdy Zsuzsa egy életet szenteltek annak, hogy édesapjuk emlékét megőrizzék és ébren tartsák másokban irodalmi műveikkel. Ez nekem nem mindig sikerült” — írja apjáról szóló cikkében 1995-ben Váradyné György Ágnes, a neves, nyíregyházi születésű újságíró, György Endre egyetlen leánya. György Ágnes fenti mondata persze így nem igaz, sőt, túlzott szerénységről tanúskodik, hiszen napjainak nagyobbik részét apja hagyatékának gondozásával tölti. Az értékes anyagot tavaly a szülővárosnak és az izraelita hitközségnek adományozta. György Endre, aki tavaly lett volna százéves, 16 éves koráig élt Nyíregyházán. S bár a fővárosban vált elismert újságíróvá, íróvá, sosem tudott elszakadni szülőföldjétől. Hangja akkor forrósodott át igazán — így emlékezett rá a hajdani író-kolléga, Gál György Sándor —, amikor legkedvesebb témájára: gyermekkorára, szülővárosára, Nyíregyházára és az egész Nyírségre tért. Egész lényét áthatotta, hogy ugyanazt a levegőt szívta, mint Krúdy Gyula. írásait a nyírségi akácvirágok illata lengte körül, stílusának meleg, lírai tónusa majdnem azonosult klasszikussá vált földijének, Krúdy Gyulának gordonkahangjával — ezek már másik méltatója, Harsányi László, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete alelnökének gondolatai. György Ágnes, aki apja nyomdokain maga is újságíró, dramaturg lett, az utóbbi egy évben rendszeresen több időt tölt Nyíregyházán Csabai Lászlóné polgármester és Németh Péter múzeumigazgató meghívására. A Jósa András Múzeumban rendezi apja hagyatékát, s azt tervezi, kétezerre megjelenik a György Endre munkásságát bemutató könyv is. Verebes István, a Móricz Zsig- mond Színház korábbi igazgatója buzdítására már tavaly szeptemberben, tíz nap alatt megírta a Tovatűnt ifjúság című darabot. Az alcíme szerint néhány órás nosztalgia javarészt Nyíregyházán játszódik. Bemutatásáról már tárgyalnak a színház új vezetőivel. — Nem zsidó darabot írtam — mondja György Ágnes a Tovatűnt ifjúságról —, csak zsidókról. Magyar zsidókról, akik vallásos érzületük és familiáris összetartozásuk mellett természetességgel épültek bele és tartoztak hozzá környezetük többi polgárához. Néha talán még ma- gyarabbak voltak hazafiságban és hovatartozásban (szülőföld- szeretetben) mint mások. De sose engedték meg nekik, hogy teljesen beolvadjanak, asszimilálódjanak. Erre számtalan dologgal mindig felhívták figyelmüket; ugyanakkor ők maguk se akarták elvetni vagy megtagadni őseiket és azt a hitet, amire évszázadokon át tanították őket. Békés, sokat tűrő, sokat tanuló, egyszerű emberekről van szó, azokról a hétköznapokról, amikor sem a jidlizés, sem a pólisi- zés, sem akcentus, sem pajesz nem volt feltétele a hovatartozásnak... Ez a darab arról szól, hogyan lesz egy ábrándos, nyírségi zsidó kisfiúból jó magyar újságíró, majd a háborús és az azt követő rendszerek és vüágnéze- tek változásainak áldozata és kiszolgáltatottja. Mindez lírai hangvétellel és az emlékezés fátyolén át — mondja derűsen. György Endre 16 éves korában magyarosította nevét Glücksmannról. Őt és Sándor öccsét — szüleik korai elvesztése után — a nagyszülők nevelték fel. A nagypapa ismert szabó volt Nyíregyházán. A Kossuth utca 16. szám alatt laktak — sajnos, a házat már lebontották. Egyszer talán majd emléktábla jelzi — itt élt a Nyírségért annyira rajongó pesti újságíró, akinek első írásai 15 éves korától a Nyírvidékben, a Szatmári Hírekben, a Cserkész Újságban láttak napvüágot. A szülőföld iránti szeretetről a darab végén elhangzó monológjában vall a főszereplő, György Endre: „Ahogy Nyíregyháza határába érek, már ahogy közeledem Szabolcs fővárosa felé, az emlékek raja lep el és a méhkaptár zsi- bongásával figyelmeztet arra a rég letűnt korra, amikor rövid- nadrágos diákként róttam az itteni, futóhomokos utcákat... Ez a szabolcsi futóhomok szállongó kvarckristályaival mindent belep, de az én — távolból integető és fényesen csillogó emlékeimet — úgy látszik, végképp eltemetni mégsem tudja. Nem voltam igazán jó kisfiú, és bocsássanak meg régi tanítóim mindazon rakoncátlankodásokért, melyeket hátuk mögött, az utolsó padban — mert magasnövésű lévén odaültettek — ellenük elkövettem... Most már jó kisfiú vagyok, lettem, mert megjavított mindaz, ami az évtizedek folyamán velem is megtörtént: a küzdelmes ifjúság, a harcos felnőttkor, az üldöztetés, az internálás, a deportálás... Megjavított az, hogy a méltatlan halál karmaiból kiszabadulva ujjongva örülhetek második megszületésemnek...” György Endre, aki túlélte a Holocaustot, visszatért a bombazáporból, a pokolból, a háláiból, 78 évesen távozott az élők sorából. Lánya ma is sokszor azt hiszi, ez a halála sem volt végleges. Otthona, melynek minden darabját maga válogatta össze, lánya keze nyomán mára szinte múzeummá vált. Minden azt sugallja, gazdája bármelyik pillanatban visszajöhet: szemüvege a tokban, pipái a polcon, az emlékvitrinben pedig kedvenc tárgyai, a szépmívű menora, a pici elefántcsont tóra, a szentföldi korsócska, az áldott földdel... Ágnes, apja nyomdokain, a nyíregyházi sétálóutcában... Balázs Attila felvétele Értékeink A nyírbátori római katolikus templomot Báthory István erdélyi vajda a kenyérmezei zsákmányból építette a Ferenc-rendi szerzetesek számára. Oldalról nagyon hasonlít a református templomhoz, de az ablakok mérművein itt orrtagokat vehetünk észre, s hogy ferences templom, azt a toronynak a szentély melletti elhelyezése mutatja. A templom nyugati előcsarnoka a XVIII. század második felében épült. Belül a formában és színben tobzódó oltárok látványa az egyszerű háttér előtt ritka élmény. A Passió- vagy Krucsay-oltár felirata szerint már 1731-ben a templomban állt. Elek Emil felvétele
