Kelet-Magyarország, 1999. július (56. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-03 / 153. szám
1999. július 3., szombat EetetW HÉTVÉGE 9. oldal Művek üvegben, bronzban 'Többnyire zengő bronzokat alkottak az 1999. évi művésztelep alkotói, ami jó jel, ugyanis minden más véleménnyel ellentétben, a szobor hangja legalább olyan fontos, mint a formai megjelenítés. A véletlenek sokszor pozitív és jelen esetben mások által is követett megnyilvánulásai Rácz Edit üveg-bronz alkotásai. Talált üveggyári fragmentumok itt míves bronzkörítést kaptak, jelezve, hogy nem elég rátalálni egy- egy érdekes geometriai formára, hanem annak képzőművészetileg megformált adekvát aurát is kell teremteni. Keletkezés Elek Emil felvétele Antal Attila Görög ég alatt 1. Az Olümposz és a tenger között Köd-falanx őrzi a dévaj istenek sziklacsúcsait. Lent arany-ikonhoz harang, üzlethez reklám igazít. Majd az út kanyarba szalad, felsüt a víz s még láthatod: egybe-lobbant a pillanat bronzkort, mát, vaskort, tegnapot. 2. Alkony Paráliában Hallgató part figyel körötted a sóízű párába. Arra érzi lüktetni vágyott szigeteit. Testvér-otthonok lámpái gyúlhatnak rajtuk éppen, hellének, erre-integetők. Nem vagy görög, indulnál mégis köszönteni mindegyiket, kaliszpera, mondanád, jó estét, kicsiny világok, a messzi rokon-part gondol rátok, s szeret. És nem állhatnád meg, hogy görögként az illatos neveket sorra ne vedd, míg odaáll az este a Göncöl rúdjához: Szamothráki, Límnosz, Thíra, Ikária, Számosz... 3. Attikai dél Fénykő a Nap. Rom-oszlopok közt izzad a turista Európa. Szellemet idéz — a máig közöst, mi itt született —, átutazóba. Friss ásatás. Szűk utak, új, legújabb lelet, és gödrök, por, fák gyökér-inai. vörhenyes föld, metszett rétegek. Melyiké az eszme, az igazi? Egymásba csúszva, egymást ölelve feszül eggyé rög, tört szobor, edény. S csak a folyamat biztos, az idő-nevelte. Meg ez a perc, e tér, e hő, e fény. Megyecímer a lovagi pajzsokon Az 1992-től használt jelkép egyesíti a három történelmi vármegye címereit A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Közgyűlés a megyei hivatalos jelképekről, és azok használatáról június 25-én új rendeletet alkotott, egységes keretbe foglalta az új alapításokat az 1992-ben már elfogadottakkal. A megyecímer használata a keresztes hadjáratok idején terjedt el igen praktikus, haditechnikai okokból. A zárt páncélban, sisakban küzdő lovagok felismer- hetetlenek voltak a harcok forgatagában, ezért azonosíthatóvá kellett tenniük magukat a csatamezőn. E célra a legmegfelelőbb volt a pajzs, amelynek felületére különféle mértani ábrázolásokat, állati, növényi vagy egyéb képeket lehetett festeni, illetve elhelyezni. A pajzs azonban nem volt minden oldalról látható, ezért a zászlóra, majd a nyeregtakaróra és a sisakra is ráfestették vagy rátűzték a pajzs jelvényét, mint az adott lovagot azonosító, másoktól megkülönböztető szimbólumot. A pajzsokon, zászlókon alkalmazott jelen állandósulását, címerré válását a 12. századra tehetjük. Uralkodók, közéletben szereplő világi előkelők, lovagok körében találjuk meg a legkorábbi viselőit. Magyarországon III. Béla 1190 táján vert pénzein figyelhető meg először a pajzsra helyezett jelvény, a kettős kereszt. A haditechnika fejlődésével a páncélos lovasság kiszorult a harcmezőkről, a 16. századra megszűntek a lovagi tornák, de a címerhasználat immáron a zászlókon, épületeken, díszruhákon, ládák oldalára festve stb. fennmaradt, sőt egyre szélesebb körben terjedt el. Megjelentek a kisebb nemesek címerpajzsai, címert vettek fel vagy kaptak személyek (polgárok is), városok, céhek stb. Különösen nagy értékűSzabolcs: négyeit pajzsban 1. ezüst mezőben zöld dombon három arany búzaszál; 2. kék mezőben ezüst színű balra ek voltak az uralkodók által oklevéllel adományozott címerek, rendszerint valamilyen hősi tett vagy érdem jutalmaként. Az ősi jog vagy adományozás alapján használt családi, nemzetségi címerek és megkülönböztetetten a hivatalos, testületi elmerek országok, megyék, városok, püspökségek védelmét törvényben biztosították és biztosítják ma is. Ezért szabályozta most részletesen a megyei közgyűlés, hogy milyen engedélyek, eljárások szükségesek megyei jelképeink, így a megyecímer, a megyezászló stb. használatához. 1992-től használt megyecímerünk egy egységes címerben egyesíti a három történelmi vármegyénk címerpajzsait (balról jobbra Sza- bolcs-Szatmár-Bereg). fölfelé úszó hal, 3. kék mezőben pázsitos dombon megcsonkított fatörzs; 4. ezüst merőben kifeszített íj, hegyével jobbra mutató nyílvesszővel. Szatmári csücsköstalpú címerpajzsban az 1. kék mezőben balra fölfelé úszó vörös rák; 2. arany mezőben ötágú színes, nyitott korona felett ezüst színű bástya kapuval, két zászlóval, két lőréssel, a lőrésekben ágyúcsővel; 3. kék mezőben ezüst színű, balra lefelé úszó hal; a 4. mezőben öt vörös és négy ezüst színű vágás; 5. ezüst mezőben zöld hármas halmon féllábon álló, balra néző, jobbjában szívet tartó fehér pelikánt, arany alapon saját farkába harapó koronás sárkány övez; 6. mezőben zöld halmon álló arany búzakéve, mögötte vörös színű mező; 7. ezüst mezőben vörös szőlőfürt két zöld levéllel; 8. mezőben zöld halmon balra ágaskodó, vörös agancsú fehér szarvas arany mezőben; 9. ezüst mezőben zöld tölgyág két levéllel és egy vörös színű terméssel. Bereg: négy mezőre osztott cimerpajzs 1. kék mezejében vörös színű szőlőfürt zöld levéllel; 2. vörös mezőben zöld tölgyág két levéllel és három terméssel; 3. vörös mezőben jobbra néző, két hátsó lábán ágaskodó arany színű medve; 4. kék mezőben egymás fölött balra úszó két ezüstszínű hal. A három történelmi címerpajzsot a föléjük helyezett aranyszínű nyitott korona, és a koronából leomló vörös-arany, illetve kék-ezüst sisaktakaró vagy foszlány egyesíti egy címerré. A sisaktakaró mindig kedvelt külső díszítőeleme volt a címereknek, tulajdonképpen a lovagi tornák visszamaradt emléke. A vágtató lovas sisakján lobogó fátyol esztétikus jelenség volt. A 17. századra elvesztette fátyoljellegét, s szinte már szalagszerű vagy levélszerű formájú foszladékká változott. Ahogy azt is érdemes megjegyezni, hogy a jobb és a bal a heraldikában, címertanban felcserélődik, mert úgy tekintjük, hogy a címerpajzsot egy velünk szembenálló személy tartja, s az irányokat az ő helyzete határozza meg. Lakatos Sarolta (A megyezászlóról szóló írásunkat július 10-i számunkban közöljük.) Csintalan és strapabíró Koncz Tibor Bírja a gyűrődést. Ebben nincs hiba. Buli, buli hátán — neki meg se kottyan. Naja, hisz két legyet üt egy csapásra. Papp Szabolcs ezt akarta. Mármint 23 évesen zenélni és „ezerrel” nyomulni. És persze ebből keresni a vajas kenyérre valót. Ráadásul most fut a szekér. Ő az UP! együttes basszusgitárosa. A banda ismert, az öt fiú üti is a vasat becsülettel. Heti három koncert (néha több...), hajnali ágybazu- hanás, déli kelés. No meg tévéfellépés, interjú, miegymás. Ahogy egy felkapott csapathoz dukál. Ám nem volt midig ily szép az élet. A kezdet kezdetén Papp Szabolcs Békéscsabán cseperedett. Öt esztendőt húz le a Viharsarokban, amikor a család feje, Papp László (sokaknak csak „Cila”...) gondol egy merészet. Hívja a nyíregyházi futballcsapat, s nem mond nemet. Várja az NB I! Megy az edző, miként Szabi is — iskolába. Ahogy illik. Csibész kölyök- ként rendre betelik az ellenőrzője. Intők garmada, szakadt farmer, hosszú haj. Kap is eleget érte. Hetedikes, midőn zenekar-alapításba vág. A stílus adott, a Prisoners leginkább a Guns N’ Roses-t koppintja. A szülők azonban ellenállnak. Ellenzik, hogy próbákra járjon. Papp Szabolcs viszont makacs ember. Csak azért is ellógott muzsikálni. Erre már az ősök is felfigyelnek. Nosza, apja meglepi egy oly hőn vágyott gitárral. Beindul a verkli. Idővel a banda szétszéled. Sebaj, Szabi egyedül penget. No meg a Vasvári gimiben koptatja a padot. Ezalatt húrokba csap a DPC névre keresztelt társulatban. Marad a kemény vonulat, az együttes fesztiválokon fitogtatja tudományát. Aztán vége. Bizonyos belső viszályok (az okokat fedje jótékony homály...) miatt istenhozzádot intenek egymásnak a srácok. Papp Szabolcs továbbáll. A kertek alatt a „Fű alatt...” formáció tagjává avanzsál. Finomul a zene, a brigád a funky irányzatra esküszik. Dúlják a nyíregyházi klubokat, tobzódnak a sikerben. Nem úgy az anyagi javakban. Telik-múlik az idő, egy szép napon Újvári Péter jelentkezik. Hősünket Budapestre csalja. És arra csábítja, szálljon be az ekkor már ja- v á b a n „üzemelő UP!-ba. Szabi nem s o - kát te nak az ötlettől. Melléfog, útjára engedik. Még a zsebét is teletömik. Elemózsiával és némi tőkével. í g y esik, hogy 1997 telén Peti nagymamájánál - vackolják be magukat. Papp Szabolcs v i 1 Papp Szabolcs ketóriázik. Hatvan másodpercig elréved a hallottakon, eztán kivágja: „Jöjjön, aminek jönni kell!” íziben batyujához nyúl — irány, a főváros! A bökkenő csak az: vajon mit szólnak a szülők? Tutira veszi, padlót fogStúdió-felvétel lám- sebesen betanulja a repertoárt. Egyéb iránt, mindaddig cirka hetven ember fordult meg a zenekarban. Apró adalék: harminc- három gitáros, több, mint húsz dobos húzott ki rövidebb-hosz- szabb időt a csapatban. Ez idő tájt az UP! árvaházban (!) próbál. És — ők erre keresztelik — „acid-jazz alapú dance-funk”-ot játszik. A kisebb pesti klubokban hébe-hóba színpadra jutnak, a jövő azonban kilátástalannak fest. Marad a házalás. Házilag gyártott felvételekkel kopogtatnak az arra illetékesek ajtaján. S láss csodát! Dorozsmai Péter (a Korái hajdani ütőse...) saját stúdiójába tereli a fiúkat. Megszületik a mű: két nóta kerül szalagra. Eme alkotást megmutatják néhány arra érdemes „fejesnek”. Eredmény semmi. Csupán ígéretek. Amivel már tele a padlás. Mígnem UP!-koncert valahol a pesti éjszakában. Ötszázan csápolnak, az öltözőbe masírozó bandát kiadómogulok támadják le. Mint a mesében, repkednek az ajánlatok, tart az agyalás: melyik cég legyen a nyerő? A daliák döntésre jutnak: a Record Expresshez szerződnek. Nyomás a stúdióba: 600 óra kőkemény munka után 1998 októberében pultokon az első CD. A „Nap” cimű nótáról elővarázsolt videoklip virít a tévécsatornákon. Azóta keresztül-kasul bebarangolták az országot. Fellépés itt, koncert ott — egyszóval mindenhol. A tinik ráharapnak a bandára. Ha a „bőgős” elpilled, otthon henyél. Bár nem otthonülő típus. Szárnyal, akárcsak stewardess barátnője. Ágyrajáró vendég a pesti lakkban — albérletben alussza ki magát. Mert bíz balga az, ki arra gondol: Papp Szabolcshoz immár „dől a lé”. Nem, mintha emiatt kardjába dőlne. „Csináljuk, ami benne van” — teríti ki kártyáit. Él, mint hal a vízben, és elhúz Kecskemétre. Döngetni a gitárt. S ez így jó. Hisz topon az UP! Más egyelőre nern^számit.
