Kelet-Magyarország, 1999. július (56. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-03 / 153. szám

1999. július 3., szombat Kdét« HÁTTÉR 3. oldal Van, aki feljelent Angyal SAndor Oszlani látszik a sötétség, ha döcögve is, de úgy tűnik, végkifejletéhez közeledik a rejtélyes Postabank-ügy. Bár egyesek szerint a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak nincs joga a banktitkok után kutakodnia, ennek ellenére hónapok óta nemcsak keresnek, hanem —jelzésük szerint — immáron talál­nak is bizonyítékokat arra, hogy mégiscsak bűncselekmény látszik itt fennforogni, ké­rem! Százötvenmilliárdot nem lehet csak úgy, hamiskártyás módon elsíbolni, annak bizony nyoma kell, hogy legyen s úgy tű­nik, van is. Megírtuk már e hasábokon: szeretnénk látni azt a 100 fős listát, akik az úgyneve­zett VIP-hitelekből (naná, hogy rendkívül kedvezményes!) részesedtek, a bal- meg a jobboldalon, netalán középütt. Hiszen nem­hogy milliárdok, milliók, de még néhány száz vagy ezer forintért is felelnie kell az át­lagpolgárnak, ha szabálysértést követ el. A törvény előtti egyenlőség pedig ugye azt diktálja, hogy mindenki maga vigye el a sa­ját balhéját. Napról napra kevesebb az ellentmondás a tekintetben is, hogy most akkor kinek a kötelessége a feljelentés. A kormányszóvivő ugyanis egyértelművé tette: nem a kor­mánynak, hanem a Sepsey által vezényelt Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak kell megtennie a feljelentést, amelyben állítólag szerepel majd, hogy az egykori elnök-vezér­igazgató és társai bűncselekményt követtek el, és ez esetben már ki lehet majd adni akár az elfogató parancsot is. Az igazság és a tisztesség úgy kívánja, amennyiben a leír­tak igaznak bizonyulnak, akkor senki se grasszáljon úri mód, mintha borsónyi folt sem volna a lelkén. ^\mi újdonságnak tűnik az utóbbi napok­ban: a Postabank vezérigazgatójától az El­lenőrzési Hivatal megkapta azokat a jegyző- könyvi másolatokat is, amelyek tartalmazzák a budapesti és a vidéki fiókoknál keletkezett kedvezményes jogügyleteket. így tehát, kedves újságolvasók, vélhetően mi sem ma­radunk majd értékes hírek nélkül a nyári uborkaszezonban sem. □ Tévés kapcsolat Bár pénzbe kerül, de a közgyűlés úgy döntött: a Nyíregyházi Vá­rosi Televízió csatlakozik a Helyi Hálózatos Te­levíziók Rt-hez. A helyi történések így gyak­rabban jutnak majd az ország nyilvánossá­gának tudomására, garanciát kap a műkö­dés, és élénkülhet a reklámtevékenység. □ Úszótábor A Mozgáskorlátozottak Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete öt­napos, úszásoktatással egybekötött tábort szervez a Sóstón. Gyermektagjaik jelentkezé­sét várják a július 12-16. közötti programra Nyíregyházán, a Körte u. 21. alatt. □ A buddhizmusról A buddhizmus mai hazai környezetéről, a keleti filozófiákról lesz szó azon a mai előadáson, mely 18.30-kor kezdődik a Vasutas Művelődési Házban. Az előadó: Bakos Kornél, a Szolnoki Buddhista Közösség vezetője. Érdekek feszülnek Berkeszen Három illetékes három szemszögből ítéli meg a kialakult helyzetet • Az idő sürget Marik SAndor Nyíregyháza (KM) — Nem tu­dott határozatot hozni legu­tóbbi ülésén a megyei köz­gyűlés, hogyan is működjék a továbbiakban a berkeszi iskola: helyi, illetve megyei önkormányzati irányítás alatt vagy társulásban. A dolog pedig sürgető: szeptem­berben kezdődik az iskola, a gye­rekek lakásotthonokba költöz­nek, a Vay-kastélyt a megyei ön- kormányzat eladja. A három érdekelt fél állás­pontja a következő. A polgármester Kovács Menyhért, Berkesz pol­gármestere: — Az intézet 1974-ben fogadta be a község gyermekeit saját kor­szerű, új iskolájába, ugyanakkor a mi összes ilyen intézményi va­gyonunk „átkerült” a megyéhez. Húsz évig nem volt semmi gond, a község az állami fejkvótákat megigényelte és át is utalta azon­mód, a település gyerekei jó kö­rülmények között tanultak. 1996- tól változott a helyzet: a megye hozzájárulást kért hetven tanu­lónk oktatásáért. Akkor félmilli­ót fizettünk. ’97-ben már kétmil- liót, ’98-ban négymilliót, ’99-ben 5,1 milliót kért a megye (113 is­kolás korú berkeszi gyermekért). Ez már sok lett nekünk. Most, hogy az intézetet átszervezik, úgy gondoljuk, újra lehet tár­gyalni a dolgokat. Azt kérjük, ad­ják vissza az iskolát — amit a to­vábbiakban az önkormányzat üzemeltetne. Foglalkozzon külön szervezet a nevelőotthon gyer­mekeivel, akik természetesen to­vábbra is megszokott, de immár községi iskolába járhatnának. A településnek az oktatás finanszí­rozására meg lesz a szükséges fe­dezet a családotthonban nevelt gyerekek számára is, meg van az oktatás feltétele a település isko­lájában. A megyei közgyűlés elé terjesztett dokumentummal, tár­sulási megállapodással az a gon­Az eladásra kínált Vay-kastély eddig az ifjúsági es gyermekotthon céljait szolgálta Elek Emii felvétele dunk, hogy a település rosszul jár, mert miközben nem tud hoz­zájutni bizonyos juttatásokhoz, „fejkvótához” az állami költség- vetésből, másokért fizetnie kell, tehát kétszeresen kerül hátrá­nyos helyzetbe. A már előterjesz­tettnél jobb feltételeket szeret­nénk elérni. Az igazgató Lengyel László, a Gyermek és If­júsági Otthon igazgatója: — A berkeszi Vay-kastélyban 1954-től élnek, tanulnak állami gondozott fiatalok, azóta 3500-an végezték el itt az általános isko­lát. Néhány kivételtől eltekintve továbbtanultak, gimnáziumok­ban, illetve szakmunkásképző intézetekben. Sokáig élt harmó­niában intézményünk és a tele­pülés. Ez nem átlagos iskola. Itt mindig kisebb létszámú osztá­lyok voltak, sokkal több törődés, foglalkozás árán érték el az inté­zeti gyerekek azt a szintet, mint egy átlagos iskolában a szülő házból jövő fiatalok. A többség később meg tudott állni saját lá­bán, néhányan ki is tudtak emel­kedni. Téved, aki azt gondolja, hogy ezt egy „szokásos” községi iskola a „kvótákból” produkálni tudja. Ez a gondunk most is, az átszervezésnél. Az állam 60 mil­lió forintot költött a 72 gyermek családihoz hasonló elhelyezésé­re. Leegyszerűsítése a dolgok­nak, hogy most válasszuk ketté az intézetet és az iskolát, utóbbi működjön úgy, mint bárhol má­sutt, mi pedig gondoskodjunk a lépéstartásról. Az önkormányzat ezt az iskolát objektív okok mi­att csak úgy tudná működtetni, hogy megfosztja attól, ami a lé­nyege. A megye Szabados György főtanácsos, osztályvezető-helyettes (a me­gyei önkormányzat hivatala): — Amíg Berkesz nagy intéz­mény volt, több mint háromszáz diákja mellett száz helyi fiatal tanult, senki nem kérdőjelezte meg, hogy jó döntés volt a közsé­gi iskola és a megyei intézmény integrálása. Most persze más a helyzet, mert a község 113 gyere­ke mellett 72 intézeti tanul. Ha jogilag nézzük, az önkormányza­ti törvény egyértelműen a tele­pülési önkormányzat kötelessé­gévé teszi az általános iskolai oktatást. Mivel az intézetben olyan gyermekek tanulnak, akik egésze más gondoskodást igé­nyelnek, mint akik családban nőttek fel, nem lehet egyik nap­ról a másikra úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Itt kiala­kult egy speciális gyakorlatot szerzett tanári csoport, egy átla­gos községi iskolához nem ha­sonlítható oktatás, nevelés, amit nem lehet pénzügyi adok-kapok alapján változtatgatni. Berkesz önkormányzatától a település 113 gyermekének oktatásáért 5,1 millió forintot kértünk. Ez olyan méltányos összeg, amiből a tele­pülés messze nem tudna működ­tetni egy átlagos iskolát. Mérték- tartást kérnénk, úgy tűnik, a te­lepülés vezetői nem értékelnek bizonyos megyei gesztusokat, amelyek a helyzet méltányos megoldását célozzák. Nagyapó könnyei M. Magyar László !Nem szívesen járt kórház­ba, mert a sok bekötözött em­ber mindig az elmúlást juttat­ta az eszébe. Ám azon a kora nyári napon össze kellett szed­nie minden bátorságát, hiszen a szomszéd több napja beke­rült az intenzívre. Amikor már nem kapta a sok infúziót, kikerült a kórterembe. Nagyon megörült látogatá­sának a beteg. Kiültek egy padra a kórházat övező töl­gyesbe, ott aztán megbeszél­hették töviről-hegyire a lakó­telepi tömbház mindennapi életét, a pénz leértékelődését, az unokák fejlődését. A szom­széd hívta fel a figyelmét a nagy fák ölelésében meghúzó­dó apró tölgyekre is. Az elszó­ródott makkokból kihajtott ki­csiny növényekkel szinte te­rítve volt a környék. Felvilla- nyozódott a gondolatra, hogy vihet innen egy kis csemetét, milyen jól mutat majd a ház előtti parkban. Számára a tölgy valahogy mindig is a magabiztosságot, a szilárdsá­got, a kitartást és a hűséget jelképezte. Nem restellt azon­nal egy nagyobb ágat ragadni, s ásta ki a földből a már né­hány levéllel rendelkező haj­tást. Alig várta, hogy hazaér­kezzen, máris elültette az új szerzeményt. Néhány vasta­gabb ágat is leszúrkált körbe, hogy jól láthatóan jelezze min­denkinek, egy új élet védelmé­ről van szó. Pár nap múlva fűnyíró mo­torok dübörgő hangjára éb­redt. Egy pillanatra összeret­tent, hogy mi is lehet a tölggyel, de megnyugodott arra a gondolatra, hogy a leszúrt ágak egyértelműen mutatják boldog-boldogtalannak: ott egy növény van, amelyet gondos kezek ápolnak. Valami belső nyugtalanság mégsem hagyta békén, gyorsan felkapott vala­mi ruhát és leszaladt a parkba. Félelme jogos volt. Könyörte­len kezek a fűvel együtt lenyír­ták a hajtást, a jelképes keríté­sül szolgáló ágakat meg kitör­ték a gép tologatása közben. Az értelmetlen pusztítás, a közönyösség láttán tehetetlen düh fogta el. Körbenézett, hogy kinek is mondhatná el bánatát? de egy ismerőst sem látott. Akkora fájdalmat ér­zett, hogy önkéntelenül is ki­buggyant szeméből egy könnycsepp. P ár hétig elkerülte a park­nak azt a részét, ám egyszer- csak úgy érezte, meg kell néz­nie ismét azt a helyet. Odabal­lagott, s nem akart hinni a szemének. A lemetszett szár mellett a földből egy újabb hajtás ágaskodott fölfelé. Olyan boldogság öntötte el, mint amikor a kisgyermekek születésnapjukra ajándékot kapnak. Lám-lám, mégiscsak győzedelmeskedik az élni aka­rás az emberi butaság, nemtö­rődömség felett. Csak guggolt a kis hajtás mellett, simogatta a szemével, s nem is vette ész­re, amint egy gyöngyszem le­gurult az arcán... A piacorientált szakképzés pályázaton nyert középisko­láinak tanárai öt napon át tanácskoznak a tiszavasvári Vasvári Pál Szakközépiskolában. A minőségbiztosítási szakcsoport öt szakmában a tananyag továbbfejlesztését dolgozza ki Szabó Lászlóné szakcsoportvezető irányítása mellett Elek Emil felvétele Szól a zene, dobban a láb Nyíregyháza (KM) — Hagyo­mányteremtési szándékkal kez­dődik ma a Szatmár-Beregi Fesz­tivál Túristvándiban. Hat telepü­lést érint, ezeken lesznek a ren­dezvények (Tiszacsécse, Szat- márcseke, Túristvándi, Fehér- gyarmat, Csenger, Vásárosna- mény). A rendezvénysorozat központi helye Túristvándi, ahol új sza­badtéri színpad épül. Cél a tér­ség kulturális turizmusának erő­sítése, az itt lakók és az ide láto­gatók művelődési igényeinek megfelelő színvonalon történő kielégítése. Nemcsak kulturális, hanem sportprogramokra is sor kerül. A szervezők fontosnak tartják a hagyományteremtést, a helyi szokások újraélesztését. A soro­zat hivatalos megnyitása ma lesz az új szabadtári színpadon Túr­istvándiban. Itt a megye legjobb amatőr folklóregyüttesei, egy- egy színjátszó csoport és bábcso­port lépnek fel 10-18 óra között. Nyári utánfutó Ferter János rajza

Next

/
Thumbnails
Contents