Kelet-Magyarország, 1999. július (56. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-24 / 171. szám
1999. július 24., szombat hétvége 8. oldal Soltész József Martyn Péter felvételé A közélet és az utca legyen tiszta! Szőke Judit Mindenben azt keresni, ami emberi — életelvének, vezetői stílusának, világ- szemléletének alapja, kezdete bizonyára a tiszadadai gyermekkorban keresendő. A neveltetésben, a szegény, háromgyermekes téesztag szülők puritán életvitelében gyökerezhet a nyíregyházi Városüzemeltetési Kht. ügyvezető igazgatójának, Soltész Józsefnek mentalitása is: a legfőbb érték a tisztesség. Tiszavasváriban kitanulta a mezőgazdasági gépszerelő szakmát, majd innen kezdve mindig munka mellett képezte magát. Technikus lett, a műszaki egyetemen gépészmérnöki diplomát, majd műszaki tanári végzettséget szerzett. Dolgozni a téeszben kezdett, embert próbáló időkben. 1968-ban a nyíregyházi konzervgyárban folytathatta a „mit jelent a termelés, mit jelent melósnak lenni?” című kemény tantárggyal ismerkedést. Energetikus, főenergetikus lett, dolgozott pártbizottságon, 1985-ben került mai cége elődjéhez, az akkori Közterületfenntartó Vállalathoz. Tevékenységük, ha szép is, de hálátlan: a nyíregyháziak komfortérzésére igencsak hatással lévő fürdők, parkolók, hulladék, zöld környezet tartozik hozzájuk. Gondolata megszívlelendő: minden más ágazatétól különbözik a szolgáltatói magatartás és modor. Itt minden percben nagyfokú alázatra van szükség. Ők aztán tényleg szem előtt vannak, ők a város kirakatrendezői! Soltész József ezt a kezdetektől elfogadtatta minden munkatársával. Ő, aki sohasem tudta értelmezni sem a hatalmat, sem az igazgatói szerepet, úgy véli: neki az a dolga, hogy a körülötte lévő nagyon jó szakemberek számára a feltételeket a még jobb munkához megteremtse. Szerinte a tekintélyt nem a hierarchia és nem a távolságtartás teremti meg. Egy ilyen érzékeny munkaszervezetben a feladat mellett az emberi viszonyok nagyon fontosak. Mert hogy jön ahhoz bárki, hogy a dolgozót, akik 150 mázsát mozgat meg naponta, még a hatalmi szabályokkal, az alá-fölérendeltséggel is terhelje!? Mindig imádott főzni Amatőr felvétel — Elvárom mindenkitől, hogy amikor kell, akkor tegye oda magát — igy a szigorú, felelősségteljes, de igen gyakorlatias vezetői filozófia. De nemcsak másnak, magának is szól az elvárás... Ki nem állhatja az íróasztalt... Elégedett ember, elégedett vezető, elégedett családfő. Két unoka és 17 éves (trombitás) fia okoz számára örömöt — vele együtt éli meg a kamaszkor élményeit, egyformán érzékenyek. Szabadság, vakáció? Kicsit furcsán néz rám. Évente maximum egy-két hét. Igazából nem tud pihenni —■ vallja be. Majd csillan egyet a szeme: van egy szent este, a csütörtök, amikor elmegyek a barátaimmal focizni, utána pedig két órát kártyázunk. Ekkor tudok csak kiengedni. No és a főzés! Elárulja: van saját konyhája. Ez szentély, másnak tiltott zóna. Ha elkapja a hév, s ez gyakran megesik, a bevásárlástól a mosogatásig mindent egyedül végez. A férfias ételek híve — mint kiderül, nem ám csak azért, mert kedveli (vadászó, pecázó férfiemberhez illően) a halászlevet, a körömpörköltet, hanem mert ezek munkaigényes teendői közepette „járatja az agyát”. (Állítólag jól főz, a munka-ebédek azon túl, hogy szellemileg termékenyek, ehetőek is.) Erkölcsileg nem engedheti meg magának, tehát nincs is saját cége, sem résztulajdona a kht. privatizált üzletágaiban. A köznek dolgozik — az utca mellett a közélet tisztaságának is híve. Alapelve, hogy ezeket „egyénieskedések” nem sérhetik. Hogy korszerűtlen ez a gondolkodás, s nem túl kifizetődő? Meglehet. Szavai éppoly őszintének és tisztának tűnnek, mint amikor kimondta: a szüléimét mind a mai napig csak egyféleképpen tudom szólítani. Édesapámnak és édesanyámnak. Lakáscserével kerültek az utcára Hiszékenységgel nagyon könnyen válhat hajléktalanná egy egész család CSERVENYÁK KATALIN Mire e sorok megjelennek, a nyolctagú család már az utcán lesz. Pedig volt — s elvileg talán még ma is van lakásuk. Hogyan válik hajléktalanná egy asszony nyolcadmagával? Nagyon könnyen. Erről, vagyis az emberi hiszékenységről szól ez az történet. Baloghék Nyíregyháza belvárosában, a Bocskai utca elején laktak, tanácsi — ő így mondja — bérlakásban. Egy udvaron több család is élt, mert a hajdan szebb napokat lát(hat)ott, hatalmas polgárházat annak idején több ingatlanra osztották. Az ő részük négyszobás, 120 négyzetméteres volt. Csináltattak bele fürdőszobát, s voltaképpen életük végéig maradhattak volna, ha a férj meg nem betegszik. S mert betegségéhez tartozik, hogy nehezen viseli a közösséget, döntöttek: cserélnek. Bérlakásért sajátot Az ajánlat kedvezőnek tűnt: a bérlakásért saját tulajdonút kaptak volna, Magyon. A „cserepartner” kocsival, aktatáskával és kifogástalan öltözékben érkezett. Megnyerő volt a modora is... Dehogy is jutott eszébe a mindössze öt osztályt végzett Balogh Jánosnénak, hogy itt és most, ezzel kezdődik a kálváriájuk. Most bánja csak igazán, hogy nem tanult többet, mert úgy érzi, tudatlansága miatt húzták csőbe. Átadták tehát a Bocskai utcai lakást, a magyi ház — amely amúgy tetszetős lett volna — azonban egy napig sem volt az övék. Időközben derült ki ugyanis: a tulajdonos tartozásait erre az ingatlanra terhelték rá még korábban. A bérlakásért a megállapodás szerint Baloghékat még némi pénz is megillette volna. Csakhogy ezt írásban nem rögzítették. Valahogy senkinek nem jutott eszébe, hogy ilyen alkalmakkor szerződést szoktak kötni. Baloghék egyébként „első körben” kaptak is 200 ezer forintot, amelyből rendezték addig összegyűlt közüzemi-dij tartozásukat. Az asszony elmondása alapján ennek ellenére megoldódni látszott a probléma: a cserepartner — nevezzük X-nek — felajánlotta: segít lakást keresni a népes családnak. így is történt. Nem sokkal később bemutatta, Y-t (őt nevezzük így) akinek a KGST-piac közelében lévő házrésze éppen megfelelt Baloghéknak. Előszerződést kötöttek — s erről már papírok is vannak —, hogy Baloghék megveszik a lakást. A vételár egyik részét a család, másik részét X-ék fizették volna. (Erről megint csak szóban állapodtak Még egy forduló biztos lesz az itt hagyott holmikkal meg a cserepartnerrel.) Talán mondani sem kell: a teljes vételárat nem sikerült kifizetnie a Balogh családnak. Részben azért, mert X-éktől nem kapták meg a szóban beígért összeget, részben pedig azért, mert a házaspár nyugdíján kívül más jövedelmük nincs. Pedig a család nagy: a házaspárral együtt lakik fiuk, lányuk két gyermekével — s várja a harmadikat —, férjével, továbbá az asszony két testvére is itt él. Az öt éve kezdődött ügy vége az lett, hogy az eladó beperelte Baloghékat, hogy megkapja végre járandóságát. Végrehajtási szakban A családnak — mint az asszony elmondta — eleinte az ügyvédekkel sem volt szerencséje: egyiktől a másikhoz került az ügy, míg végül tavaly októberben — már a végrehajtási eljárási szakaszban — dr. Gábor Zoltán ingyen elvállalta képviseletüket. Az ügyvéd egy pillanatig nem áltatta őket: megmondta, készüljenek fel a legrosszabbra, ennek ellenére mindent megtesz, ami jogilag, emberileg lehetséges. Most azt igyekszik elérni, hogy az önkormányzat legalább egy szükséglakást adjon nekik. Ez év júniusában megérkezett ugyanis a bírósági végzés, amely ellen fellebbezést nyújtottak be. Ennek elbírálását meg sem várva — július 7-i keltezéssel — megküldte levelét a végrehajtó is. Idézzük: „A Nyíregyházi Városi Bíróság ...számú végzésével elrendelte az ingatlan átadását rendőri erő közreműködésével. Ennek alapján felszólítom Balogh Jánosné kötelezettet, hogy 1990. július 23-án 10 órakor tartózkodjon otthon, hogy az ingatlant átadhassa. Amennyiben a megjelölt időpontban nem lesz otthon, úgy az ingatlan átadási cselekményt nélküle hajtom végre...” Dátum, pecsét, aláírás, pont. Mert ez ellen fellebbezésnek már helye nincs. Önként kiköltöztek Ugyanebben a levélben a végrehajtó felhívta a végrehajtást kérőt is, tartózkodjon otthon, hogy az ingatlant átvehesse. Mert ettől az időponttól a Balogh család már a küszöbön sem teheti be a lábát. Ha csak nem hívják. Egyben kérte a városi rendőr- kapitányság vezetőjét, két rendőrt vezényeljen a helyszínre. A címzett ilyen helyzetben két dolgot tehet. Az egyik: azonnal csomagol és keres magának szállást. Rokonoknál vagy albérletben. A másik: megvárja, míg erőszakkal kiteszik a házból. Baloghék — egészen csütörtökig úgy tűnt — ez utóbbit választják. A megadott időpontban megérkeztünk, ám gyanús volt a nagy csend, s hogy semmi mozgás a ház körül. A szomszédoktól tudtuk meg, jó félórával a kilakoltatás előtt puttonyos teherautóval önként elköltöztek Baloghék. Hogy hová mentek, ki fogadta be őket, senki nem tudta megmondani. A tulajdonossal — aki kérte, ne írjuk nevét az újságba — és a végrehajtóval mentünk be ezek után a lakásba. Kiderült: néhány Az ablakot is elvitték Balázs Attila felvételei holmi még ott maradt, így a lakást lezárták, az ablakokat beszögezték. Az elköltözők ugyanis még az ablakokat is elvitték. A tulajdonosnő elmondta: ő több lehetőséget is felkínált a családnak az eltelt öt év alatt, de nem sikerült egyezségre jutniuk. Amikor kiderült, a vételárat nem tudják kifizetni, az előszerződésben foglaltak alapján lelakhatták, amit előlegként fizettek. Mikor ez letelt, lakbért sem kapott tőlük és el sem költöztek. Szeretett volna végre pontot tenni az ügy végére, ezért fordult a bírósághoz. Most pedig — hogy lezárult az ügy — szeretné végre tényleg eladni a házat... Értékeink Kellemes hűvös és sok szép kiállítás várja ilyenkor nyáron is a látogatókat a nyíregyházi Jósa András Múzeumban. Ám érdemes az épületet kívülről is megcsodálni az oszlopos bejáratával. Az épület látványát a Benczúr tér virágai is kiemelik. Kevesen tudják, hogy a múzeum épülete egyébként a 20-as évek derekán eredetileg pénzügyi igazgatóságnak épült. Az épület 1974 óta osztozik a Szabolcs- Szatmár Megyei Levéltárral Balázs Attila felvétele
