Kelet-Magyarország, 1999. július (56. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-22 / 169. szám

1999. július 22., csütörtök lelet« HAZAI TÁJON 4. oldal □ Szünetel az ügyfélfogadás A me­gyei munkaügyi központ csengeri kirendelt­ségén költözés miatt július 22-én és 23-án nem fogadnak ügyfeleket. Az új helyen, a mezőgazdasági szövetkezet központi irodá­jában (Rákóczi út 34.) július 26-ától várják az ügyfeleket. □ Járdát építenek Nyolcszáz méteres jár­daszakasz építését kezdték el a napokban Berkeszen a Rákóczi utcán. A 2 millió forin­tos beruházás előreláthatólag augusztus 31 - éig tart. A községben a 4-es számú főút mel­letti területen régészeti feltárás folyik. □ Idősek klubja Augusztus 1-jén adják át Rakamazon, a Dózsa György utcán az önkor­mányzat által felújított épületet, amelyben 1 8 idős lakó talál otthonra. Fizetőparkolók Kisvárdán Kisvárda (VP) — A napokban fejezi be Kisvárdán a nyíregyházi központú Út-Szig- nál Kft. az útburkolati jelek felfestését. A város teljes területén közel 800 négyzetmé­ternyi i terület, és mintegy 20 kilométernyi tengelyvonal felfestésére került sor. Ezzel a város teljes belterületén megújultak az útburkolati jelek. Ezzel a munkával egyi- dőben végezték el a kft. szakemberei a par­kolóhelyek felfestését. A városközpontban közel 300 parkolóhely lett kialakítva, amit a tervek szerint augusztus hónapban kí­vánnak beüzemelni. Ettől az időponttól a város központjában egy órára a parkolási díj a rendelet szerint 60 forint lesz. A város központjában festik a parkolási helyek záróvonalait vmcze Péter Ismét életveszélyes Nyíregyháza (KM) — Valakinek ismét si­került életveszélyes állapotba döntenie Nyíregyházán a Garibaldi utca egyik terén található villanyoszlopot. Martyn Péter felvétele HIRDETÉS Be kell gyógyítani a fájó sebeket A műemlékeket és az azokat hordozó tájat egységes értékként kell kezelni Az evangélikus templom Nyíregyházán Balázs Attila felvétele Nagy István Attiia Nyíregyháza (KM) — A közel­múltban zajlott le Szekszár- don a XX. Országos Műemlé­ki Konferencia. Sajnos, régi­ónkat csak Hajdúból és Bor­sodból képviselte szakember. Szerencsére, Sipos László me­gyei főügyészhelyettes mégis je­len volt a rendezvényen, így az­tán néhány gondolatot fel tud számunkra idézni. U Hogyan került a szekszárdi konferenciára? — A meghívást annak (is) kö­szönhetem, hogy a Műemlékvé­delem című folyóirat idei har­madik számában megjelent egy dolgozatom: A civil szféra és a műemlékvédelem - ügyészi szem­mel. Ebben a műemlékvédelem­mel foglalkozó megyei alapítvá­nyok tevékenységét, eredménye­it értékeltem. (Annak pedig kü­lön örülök, hogy az anyagot az én fotóim illusztrálják.) Q Ha jól tudom, ezen a konfe­rencián sok szó esett a műemlé­kek és a táj kapcsolatáról. — Egy viszonylagosan új gon­dolat erősödött meg ezen a ta­nácskozáson. Nevezetesen, hogy a műemlékeket és az azokat hor­dozó tájat egységes értékként kell kezelni. Nagyon leegyszerű­sítve ez azt jelenti, hogy nem­csak a műemlék a fontos, hanem annak a környezete is. Sőt! Maga a táj, a tájkép is olyan értékeket hordozhat, amelyeket nem sza­bad megváltoztatni, illetve ahol ez már megtörtént, arra kell tö­rekedni, hogy helyreálljon az eredeti állapot. Gondoljuk meg: a középkori templom mellett or­mótlan magasfeszültségű veze­ték húzódik, vagy a mostanában elszaporodott távközlési tornyok nagyon sok településen ott ma­gasodnak. Megváltoztatják a te­lepülés arculatát, új hangsúlyo­kat teremtenek, amelyek idege­nek a kialakult sajátosságoktól. ü Mit lehet tenni a gazdasági nyomással szemben? — Vannak természetesen jogi lehetőségek. Az építési engedé­lyeket mindig a helyi önkor­mányzatok adják ki. Az ott dol­gozó szakembereknek tudniuk kell, hogy döntéseik milyen irányban befolyásolják azt a kör­nyezetet, amelyben a polgárok élnek. Emellett persze a civil szervezetekre is nagy felelős­ség hárul, hiszen tagjaik köz­vetlen közelről kísérhetik fi­gyelemmel a település fejlődé­sét, és még időben bele tudnak szólni a döntés-előkészítési fo­lyamatba. □ Mi a helyzet megyénkben eb­ből a szempontból? — Nagyjából megegyezik az országos helyzettel, legfeljebb annyi az eltérés, hogy a megye kevésbé iparosodott még, így az ezzel járó környezeti károk még nem jelentősek. De ugyanígy fontos itt is, hogy a műemléki környezetet tudatosan óvjuk, il­letve, hogy begyógyítsuk a táj se­beit. Több gyümölcsfa, kevesebb gyümölcs Nyíregyháza (KSH - Dajka Já­nos) — Az utóbbi évtizedekben az országban megtermelt gyü­mölcs mintegy felét, az almának kétharmadát megyénkben állí­tották elő. A megye gazdálkodói az 1986-1990 közötti évek átlagá­ban több mint 600 ezer tonna gyümölcsöt szüreteltek. A terme­lési és piaci viszonyok megválto­zása miatt viszont a következő öt év átlagában e mennyiségnek már csak kétharmadát takarítot­ták be. A gyümölcsösök területe az utóbbi három évben már emelkedett, de a terméscsökke­nés folyamata nem szakadt meg. Az 1998. évi gyümölcstermés már a 300 ezer tonnát sem érte el, almából mindössze 237 tonna termett. A megye ennek ellenére az ország egyik legnagyobb gyü­mölcstermelő térsége maradt. A gyümölcskertészet lassú szerkezeti átalakulására utal, hogy az alma mellett egyre jelen­tősebb a megye szilva- és meggytermelése. Az ország szil­vatermésének 31, meggytermésé­nek 29 százaléka a megye kerté­szeteiből kerül ki. Somogyiné Katona Anikó szociális munkás Nyíregyháza (KM - L. Gy.) — A tiszafüredi gimnázium vég­zős diákjaként hallott a nyír­egyházi Egészségügyi Főiskolá­ról, s valami belső hang súgott is neki. Az akkor újdonsült fel­sőfokú oktatási intézmény megtetszett, s 1990 szeptembe­rében itt kezdte meg a tanul­mányait Somogyiné Katona Anikó, ma már szociális mun­kás. Mielőtt a diplomát a kezé­be vehette volna, a főiskola ne­gyedik évében, még az év ele­jén házasságot kötött. A főiskola elvégzése után a Családsegítő Központ volt az első munkahelye, a Periféria Egyesületnél 1997 januárjától dolgozik. Az egyesület, miként arról a neve is árulkodik, a pe­rifériára szorult emberek, a kívülrekedtek sorsát vállalta Somogyiné Katona Anikó A szerző felvétele fel, az utcai szociális munkát segíti, amely bizony nem kis feladat. A szerteágazó egyesü­leti munka mégis három tevé­kenységi körbe fogható: foglal­koznak a hajléktalanokkal, az utcagyerekekkel és a prostitu­áltakkal. Mindemellett feladatuknak érzik az általános szociális in­formációnyújtást. A hozzájuk fordulóknak segítenek eliga­zodni a hivatali útvesztőkben, de akár egy nyomtatvány kitöl­tésében is. Anikó az utcai haj­léktalanokkal tartja a kapcso­latot, ez utóbbiak valamely ok­nál fogva elkerülik az éjjeli menedékhelyet is. Nyíregyhá­zán jelenleg mintegy három­négyszáz hajléktalan él, a leg­többen azért éjszakára fedelet tudnak a fejük fölött. Az utcai hajléktalanoknak fontos, hogy ruhát, élelmet, tisztálkodási lehetőséget kapja­nak, s meglegyenek a szüksé­ges irataik (személyi igazol­vány, betegkártya). — A haj­léktalanoknak minimális a ki­törési lehetőségük, a „kilépte­tésre” szinte semmi esélyük nincs — mondja a szakember. A legolcsóbb albérlet is megfi­zethetetlen számukra. Anikó megpróbálja a problé­mákat nem hazavinni: otthon feleség. Férje a Matáv ügyfél- szolgálati irodáján csoportve­zető. Szülőfalujába, a Hajdú-Bi- har megyei Egyekre ritkábban jut el, mint szeretne. Jubilál a túristvándi Kis Túr Citeraegyüttes Túristvándi (M. K.) — Jeney Lajos pedagógus neve gyermek- és felnőttcsoportjai révén isme­rősen cseng kulturális körök­ben. Volt harmonika-zenekara, Eu­rópa hírű felnőtt citerásai, s nemzetközi rangú gyermek cite- rások (Prücskök), illetve színját­szók. Ma a Kis Túr Citeraegyüt­tes jelenti a folytatást. — Nyolcán vagyunk, de már a kilencediknek odaadtam a cite- rát, tájékoztat a zenekarvezető Tóth Dénes, aki gyerekként tagja volt a Prücsöknek. A-közelmúltban Nyíregyházán az Inkubátor házban szerepeltek. Versenyekre már nem járnak, de más meghívásoknak eleget tesznek. Turistacsoportok felké­résére többször adtak műsort a helyi ipari műemlék vízimalom­ban, illetve a szomszédos telepü­léseken. Negyedszázados jubileumukra készülnek. A 25 év alatt a hazai fellépéseken túl Ukrajna, Auszt­ria, Németország közönségét is meghódították. Belga, holland, dán, francia vendégek figyelték a „sziter” megszólaltatóit. Eddig 198 alkalommal- mu­tatkoztak be. A csoportban ját­szó Komár Krisztina is igazol­ja, hogy nagyapa, édesapa, s lá­nya, a három nemzedék készül közösen a kétszázadik fellépés­re. Szerencsére Túristvándi ön- kormányzata elismeri munkáju­kat s lehetőségeikhez mérten tá­mogatták, támogatják a citeraze- nekar munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents