Kelet-Magyarország, 1999. július (56. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-20 / 167. szám

1999. július 20., kedd Kelet* HAZAI TÁJON 4. oldal □ A költő — később Egy nappal később, vagyis nem július 24-én, hanem 25-én tart­ják meg A költő visszatér című előadást Túr- istvándiban. □ Ingyenes tanácsadás Nyíregyházán az Árpád utca 41 /a alatt lévő drogambulan­cia hétköznapokon 10-17 óra között áll a ta­nácsra, kezelésre szorulók rendelkezésére. A telefon: 312-702. □ Tűdöszűrés Kótajban július 21-én és 22- én tüdőszűrést végeznek a művelődési ház­ban. A vizsgálaton kiküldött értesítés nélkül részt lehet venni. A Kelettől a BBC-ig Fehérgyarmat (M. K.) — A Kelet-Ma- gyarország régebbi olvasói előtt bizonyá­ra ismerősen cseng Dajka Béla újságíró neve. A fehérgyarma­ti születésű fiatalem­ber a helyi általános iskolában, majd a Zalka Máté Gimnázi­umban tanult. Már negyedikes korában jelentek meg írásai a megyei lapban. Érett­ségi után Moszkvába került. Öt évig a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében ta­nult újságírást. A szüneteket Fehérgyar­maton élő szüleinél, a gyakorlatok egy ré­szét a Kelet-Magyarországnál töltötte. Többször tudósított Moszkvából. Bejárta a világot, s ha tehette, a szülőknek is megte­remtette a külföldi utazás lehetőségét. Köz­ben megmaradt annak a jó humorú, segítő­kész fiatalnak, amilyen diákként volt. Tavaly novemberben a BBC pályázatára ő is jelentkezett. Nyert, állást kapott a BBC világszolgálatának magyar osztályán. In­nen már nehezebben lehet hazautazni, de mint pár hete elmondta, járjon bárhol a vi­lágban, Fehérgyarmat, a szülők, ismerő­sök, az indulást jelentő Kelet-Magyaror- szág, az ottani egykori, tanítók hazahívó erőt jelentenek. Dajka Béla Molnár Károly felvétele ÉFOART '99 Tokaj (KM) — Kilencedik alkalommal rendezi meg az Értelmi Fogyatékosok Érdekvédelmi Szövetsége (EFOÉSZ) Tokajban az ÉFOART találkozót. A találkozóra már tegnap megérkeztek a résztvevők — sérült gyerekek szüleikkel, összen mintegy ötszázan, az ünnepélyes megnyitó azonban ma lesz (10 óra), melyen — a tervek szerint — Pepó Pál környezet- védelmi miniszter mond beszédet. A hét fo­lyamán mindennap szerveznek olyan prog­ramokat — kézműves-foglalkozások, kultu­rális rendezvények, zene, tánc — mely jó alkalom az együttlétre, az egymás jobb megismerésére. A szerdai programból a sé­tahajózás, a Ki mit tud?, a csütörtökiből a nyíregyházi (állatpark), vagy sárospataki (Rákóczi-vár) kirándulás és az esti gálamű­sor emelkedik ki. A rendezvény fővédnökei: Göncz Árpád- né, a Kézenfogva Alapítvány elnöke, Tor- gyán József földművelésügyi és vidékfej­lesztési miniszter, Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke. Bab leves Gyórke László_________________________________________-A.ki a fenti címre felkapja a fejét, az pon­tosan tudja, hogy durva helyesírási hibá­val írtuk le az összetett szót. Pontosan nem tudni, hogy miért harapódzik el ez a hely­telen írásmód, csak sejthetjük, hogy vala­mely idegen nyelv hatására. Egy-egy plakát, transzparens még nem is zavarná e sorok íróját. Az viszont annál inkább, hogy a országos tévéadásokban is egyre gyakrabban írják külön a hasonló szóösszetételeket. Vajon a gyerekek emlékezetében melyik íráskép marad meg: amit az iskolában ta­nítanak, vagy amit az utcán, a tévében, olykor az újságokban lát? Irtóznak a direkt politizálástól Csak egymáshoz kötődnek • Két és fél ezer fiatal önerőből hozta létre a NYIT-et Az olasz útra zsebpénzüket gyűjtögették Nyíregyháza |KM - SZ. J.) — Imponáló az ifjúsági témá­kat (is) vállaló szervezetek száma. Ezek főleg papír ügyek. Alig akad olyan, amely a korosztályt őszintén érdeklő elfoglaltságot nyújt. Ráérzett három éve a hiányra a Nyírségi Ifjúsági Társulás, mely mára már 2 és fél ezer tagot számlál. A harminc év alatti ta­gok zömében nyíregyháziak és megyeszékhely környékiek. Amint azt Bodzás Istvántól (aki pedagógus), az egyesületi formá­ban működő szervezet alelnöké- től megtudtuk, párthoz nem kö­tődnek, sőt fiataljaik többsége — reprezentálva ezzel a magyar ko­rosztályt általában — a direkt politizálástól irtózik. A Mezőgaz­dasági, majd a Wesselényi Mik­lós Szakközépiskola bázisán egy­szerűen azért szerveződtek, mert szeretnek együtt lenni. Baráti társaságok, változó összetételű, pulzáló, folyton formálódó klu­bok alkotják a társulás hátterét. Immár hagyomány a március 15-ei dalos fáklyás felvonulás, mely nevükhöz fűződik, a NYIT teremfoci kupának is van már tradíciója. Tavaly a Zemplénbe tettek környezetvédelmi túrát, kitakarították a patakmedreket, sikerült eljutniuk egy hétre Olaszországba, s a napokban Ti­vadarba készülnek. Ott nemcsak pihennek, hanem szakember ve­zetésével csoportfejlesztő trénin­gen is részt vesznek. Minden szervezetnek van magja — ez a NYIT esetében száz fő körüli aktív csapat. Kár, hogy a lendülethez nem társul anyagi forrás, nemigen támogat­ja őket senki és semmi, a pályá­zatok vagy késeiek, vagy nem nékik szólnak. Nem mintha pa- naszkodóak lennének, mert sze­rényen, önerőből így is megvan­nak, csak az ötleteik megvalósí­tása szenved csorbát, s ezt na­gyon sajnálják. Ha nem lennének a szponzo­rok, akkor még ennyi programot sem tudnának szervezni. Az ada­kozókat, s azokat pedig, akik fel­ismerik a fiatalok érdekei védel­mének fontosságát, nem akarják „megpumpolni”. A NYIT-ben fő­leg középiskolások vannak, az őszi közgyűlésen tisztségviselő és belső generációváltás lesz. Nincs apparátus, sem iroda, ennek a hiánya részben érződik, mégis (vagy talán ezért?) egysze­rűen nagyon szeretnek egymás társaságában lenni. A diszkó nem elégíti ki az érdeklődésüket, a beszélgetés az persze más. S hogy miről diskurálnak (mert rendszeresen összejönnek)? A ta­nulásról, a munkahelyi tapaszta­latokról, a családról, a barátság­ról, drogról, a környezetrombo­lásról. Amatőr felvétel — Csak olyan ügyekbe lehet a fiatalokat bevonni, melyekben érintettek — ez a véleményük. Merő illúzió bármit is rájuk erőltetni, amit mi közéletnek tartunk. Minden külső kezdemé­nyezés halálra van ítélve, ha nem tudnak azonosulni vele, s nem róluk szól. Mesélik a példá­kat sorba, s azt hiszem, igazuk van. S a tényt helyi kutatások is megerősítik. De annál a maga­tartásnál tovább még nem jutot­tunk, mi nagyokos felnőttek, melynek elve: „majd mi meg­mondjuk nekik, mit szeresse­nek!” Sztruhár Péter vendéglátós tanuló Nyíregyháza (KM - F. A.) — Kevés vendéglátóipari tanuló dicsekedhet azzal, hogy a köte­lező nyári gyakorlat egy részét Budapesten a Gundel Étterem­ben tölthette el. Nos a 17 éves nyíregyházi Sztruhár Péter ezen kivételek közé tartozik, aki egyébként a Sipkay Barna Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépis­kola tanulója. Szeptembertől a 4. osztályt kezdi el és folytatja a vendéglátás és idegenforgal­mi szakot. Ügy tervezi, hogy a negyedik év után, marad ötö­dik osztályba, amikor már a technikumi minősítést is meg­szerzi. Célja a vendéglátás minden csínját-bínját elsajátí­tani, hisz ezen a pályán szeret­ne felnőttként dolgozni. Sztruhár Péter A szerző felvétele A tudásszomjának és az is­kolában nyújtott szakmai elő­menetelének köszönheti, hogy az ország egyik legnagyobb múlttal rendelkező éttermében tíz napig gyarapíthatta szak­mai ismereteit. Nagyon sokat tanult és legnagyobb élményé­nek azt tartja, amikor az egyik rendezvényen a vendég előtt flambírozta az ételt. A szakma szeretete már most sugárzik belőle, amikor beszél róla. Kapcsolata a ven­déglátással hobbinak indult jó pár évvel ezelőtt, amikor az unokatestvére ballagásán gar­dírozta a vendégeket. Később a házasságkötő teremben pezsgőt szolgált fel az ifjú párnak, és különféle társas összejövete­leken is segített. Aztán egyre jobban megtetszett neki a ven­déglátó szakma, és a nyolcadik után ezen pályán tanul tovább. A korábbi nyári gyakorlatokon is sokat tanult a dombrádi Ti- sza-parton, amit .a jó tanító- mestereinek köszönhet. Ahogy mondta: azért is szeretem ezt csinálni, mert tiszta és elegáns. Ami másoknak ünneplő, az ne­kem munkaruha. A károsultak javára Nyíregyháza (KM) — Folytató­dik a Magyar Ökumenikus Sze­retetszolgálat heves megyei akci­ója, amelynek keretében Heves- vezekény lakóinak nyújt segítsé­get. Ma délelőtt 11 órakor érke­zik oda a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat segélyszállít­mánya. A rakomány összeállít­ásánál a szeretetszolgálat figye­lembe vette, hogy a településen leginkább élelmiszerre, illetve tisztító és fertőtlenítő szerekre van szükség. A segélyszállít­mány tartalma: fertőtlenítősze­rek és tisztítószerek, — flóra- szept, mosópor — illetve élelmi­szerek olaj, cukor, tészta, zöldsé­gek és húskonzervek. A szállít­mány összértéke 600 ezer forint. A Magyar Ökumenikus Szere­tetszolgálat köszönetét mond adományozóinak, és kér min­denkit arra, hogy a továbbiak­ban is támogassa a vízkárosulta­kat segítő akcióit. A tájékozatlanság olykor fájón visszaüt Szomorú, s fölöttébb felháborító dolognak tartom, hogy egy or­szággyűlési képviselő a legna­gyobb mértékű tapasztalatlansá­gáról tesz tanúbizonyságot nyil­vánosan. Juhász Ferenc, a 3. szá­mú választókerület képviselője július 15-i nyilatkozatával bizo­nyította, hogy a körzete gondjait illetően teljes információhiány­ban szenved. Köszönöm Önnek a jelzőt, mely szerint dühödt polgár va­gyok. Nyilatkozatában ez az egyetlen ésszerű megnyilvánu­lás, tekintettel arra, hogy való­ban rendkívüli mértékben dühít a városunkban kialakult helyzet. Főként azért, mert éppen azok nem hajlandók a konkrét segít­ségnyújtásra, akik a gondokat előidézték. S ha úgy tetszik, az "Ön pártjának, képviselőinek, szimpatizánsainak (is!) tevőleges szerepük volt abban, hogy ma több ezer ember léte teljes kilá- tástalanságba fulladt Tiszavas- váriban. Az okokat nem kívá­nom részletezni, csupán remélni merem, hogy egyszer személyes utánjárásra ragadtatja magát. Megjegyzendőnek tartom ugyan­akkor: országgyűlési képviselő­ként még egyszer sem tette tisz­teletét önkormányzati testüle­tünkben annak érdekében, hogy valamiféle közös együttgondol­kodással próbáljunk meg ötle­tekhez jutni a jövőben reánk vá­ró nehézségeket illetően. Elkép­zelhető, hogy túlontúl alacsony rendű és rangú tárgyalópartner­nek tekint bennünket, de azt nem árt szem előtt tartani, hogy az okos, használható gondolatok többnyire nem a legfelsőbb szin­teken fogalmazódnak meg — mint ahogy ez már oly sokszor be is bizonyosodott. A velem szemben támasztott kifogásaira reagálva: a gyárban nemcsak vegyészek dolgoznak, ezért a számukra biztosítható át­képzésekkel kapcsolatos észrevé­teleit nem értem. Ha csak száz embernek tudunk munkát bizto­sítani azáltal, hogy egy új szak­mára képezzük őket, már tet­tünk valamit — ellentétben azokkal, akik csupán az újságok hasábjain képesek cikkezni, vá­daskodni, ködösíteni. Tény, hogy intézményük részéről van anyagi vonzata az átképzések­nek, ugyanakkor meg kell je­gyeznem: Ön is jelentős tisztelet­díjat kap valamiért, aminek tár­sadalmi hasznossága nem biztos, hogy vetekszik az átképzéseké­vel. A lakosság gerjedelméről írott sorai szintén arról árulkod­nak, hogy nincs tisztában a kia­lakult helyzettel, nem él közöt­tünk, sejtelme sincs azokról az indulatokról, amelyek az embe­rekben élnek. Való igaz, az ön- kormányzati választás csak há­rom év múlva lesz. Úgy vélem, a gondok orvoslását, a tenni aka­rást nem célszerű összekeverni a kampányfogással. Ezt Önnek egyébként sem kellene magya­rázni, hiszen igencsak tisztában lehet(ne) azzal, miféle húsosztá­sos kampány hadjárattal lehet „megetetni” a választókat. A továbbiakban nem kívánom ezt a fajta eszmecserét folytatni Önnel a lap hasábjain, helyette a gondok enyhítésén dolgozom. Tegye a dolgát úgy, ahogyan azt kell és ahogyan elvárják Öntől a választói! Mutasson fel eredmé­nyeket, s csak aztán kritizáljon olyanokat, akik igyekszenek helytállni és ténylegesen csele­kedni a köz érdekében. Lehet, hogy Ön nem ért ahhoz, amivel jelenleg foglalkozik, de legalább próbálja meg úgy alakítani min­dennapjait, hogy ezt a választó- polgárok ne vegyék észre. Sok csalódást kell elviselnünk ma­napság, ezért ha egy mód van rá, igyekezzen leplezni tájékozatlan­ságából fakadó tudatlanságát és felszínességét, mert az emberek rendkívül nehezen képesek azo­nosulni azzal a hibájukkal, hogy rosszul döntöttek akkor, amikor egy olyan politikust juttattak a parlamentbe, akinek egyetlen fegyvere a szóvirágokban rejlik. Várkonyi István önkormányzati képviselő, Tiszavasvári (Szerkesztőségünk a nyilvános polé­miának ezt a módját a maga részé­ről befejezettnek tekinti, annak ellenére, hogy Juhász Ferenc értesülvén a neki szóló válaszlevélről —, tovább akarta folytatni kettejük vitáját. A szerk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents