Kelet-Magyarország, 1999. július (56. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-17 / 165. szám

1999. július 17., szombat HÉTVÉGE 9. oldal Mozgás, zene, tánc XJL ádas Kati festő és grafikus neve nem is­meretlen a honi művészetkedvelők körében sem, hiszen a beregszászi származású alko­tó állított már ki megyénk több városában is, így Kisvárdán, Fehérgyarmaton, Máté­szalkán, Nyíregyházán, ezenkívül Sárospa­takon, Budapesten, Székesfehérváron is. Nem csak fest — ír is, EGO címmel 1996- ban látott napvilágot verseskötete. Képeit különféle technikával készíti. Nem idegen tőle az olaj, a pasztell, a gouache, a tus, a kollázs, vagy épp a színes ceruza, a karc sem. „A mozgás, a zene, a tánc s az ember bű­völete végigkíséri pályáját” — írja művé­szetéről Penckóferné Punykó Mária, a földi, az egykori osztálytárs. Kádas Kati egyéni kiállítását július 31- éig tekinthetik meg az érdeklődők Vásáros- naményban, az Esze Tamás Művelődési Központban. Műhelysarok önarcképpel (olajj Gondok között (olaj) Fájdalom-fa (részlet, pasztell) KM-reprodikció Francesco Petrarca Magamban, lassan... Magamban, las'san, gondolkodva járom az elhagyott, a puszta, néma tájat, s szemem vigyáz, hogy arra most ne járjak, hol a homokban emberé a lábnyom. Menekvésem csak ez; rejtőzni vágyom az emberek elől, kik rámtalálnak, mert arcom őrzi visszfényét a lángnak, mely bennem ég, s jókedvem tűnni látom S már azt hiszem, csak a hegyek s a völgyek, folyók és erdők érthetik meg éltem, mert máshol mélyen rejtve van keserve. De bármilyen vad s zord utakra törjek, el nem hagy Ámor, ő kíséri léptem vitázva, kérdezgetve ő felelve. Szabolcsi Éva fordítása Egyszer biztosan visszatérek újabb négy epizódjának gerincét adó, Pozsgai Zsolt által írt Me­rénylet a színpadon bűnügyi tör­ténetet, melynek ősbemutatója július 2-án volt a Várszínpadon. Ebből az alkalomból kértünk vil­láminterjút a „polgármestertől”, Lukács Sándortól. Minden nagyon vonzó volt □ Művész úr, hogyan érezte ma­gát Kisvárdán, ebben a felső-sza­bolcsi kisvárosban? — Először voltam itt életem­ben. Szabolcsban már többször jártam, hiszen anyai ágon Tisza- lökön még rokonságom is van. Megmondom őszintén, nagyon kellemesen csalódtam Kisvárdá- ban. Jó volt a szálloda, helyesek, közvetlenek az emberek. Megis­mertek. Az itt eltöltött egy hét alatt már kialakult a törzsbol­tom, a törzsújságom. Minden na­gyon vonzó volt. Rövid volt az itt eltöltött egy hét, s úgy érzem, hogy otthon már hiányozni fog­nak az ittlétem alatti rítusok. □ A forgatásról, az ősbemuta­tóról és a környezetről mi a véle­ménye? — Mint a Kisváros minden ed­digi része, ez is krimiszálra épül. Egy merénylet a színpadon, amelyben az én szerelmem, part­nerem, az egyik fő részes. Ő Bo- dó Kati, akit Lesznyák Kati ját­szik. Az itt eltöltött egy hét, a munka nagyon érdekes volt, mert egy színházi előadással öt­vözött filmfelvétel volt. Telt ház előtt vettük fel a történet gerin­cét. Ezt követték a különböző helyszíneken forgatott jelenetek felvételei. Úgy éreztem és tapasz­taltam, hogy a közönség nagyon jól érezte magát, s nem bánta meg, hogy azt a péntek estét ve­lünk töltötte. A környezet magával raga­dott. Közvetlen a vár mellett a várfürdő, ahol sokat strandol­tunk, én úsztam, s most úgy ér­zem, hogy civil emberként is visszatérek Kisvárdára. A 60 éve a Kirkat-ban érettségizett „fiúk" a városháza előtt. Középen Zenthe Ferenc Amatőr felvétel Mindig nagy öröm a magyar színészet egy-egy kimagasló képviselőjével való találko­zás. Galambos Béla Zenthe Ferenc nyíregyházi érettségi találkozóját idézi fel, míg Vincze Péter a Kisváros című tévésorozat forgatásán bírta szóra Lukács Sándort. Kilenc hófehér hajú férfi — köz­tük egy országszerte jól ismert és szeretett arc — sétált valame­lyik vasárnap délelőtt Nyíregy­háza belvárosában. Gábor diák érettségi találkozója Nem nagy ügy, mondhatná erre az, aki nem látta ezt az egymás és az ifjúságuk színpadát jelentő utcák és terek iránti szeretetről árulkodó társaságot, amint kö­zéppontjában a járókelőknek au­togramot osztogató Zenthe Ferenc színművésszel, a széke­segyháztól a városháza elé balla­gott. Csakhogy ők kilencen abból a tizenkettőből valók, akik még él­nek hál’Istennek, a Nyíregyházi Királyi Katolikus Gimnázium 1939-ben Losányi Gyula tanár úr osztályában érettségizett har­minchárom szépreményű fiatal­ember közül. Az idők folyamán az egykori alma materrel, az 1921-ben alapí­tott „Kirkat”-tal teljes szinkron­ban 78 esztendőssé avanzsált vén­diák társainak éppen most hatod­szor szervezte meg az érettségi találkozót Ferencz Miklós. A Zenthe Ferenc fiatalosságát meg­közelítő agilitású nyíregyházi férfi, akit osztálytársai még ma is „Csuki”-nak szólítanak, így vall a 60 éves találkozó hangulatáról: „Óriási élmény volt emlékezni az ifjúságra, az elhaltakra, találkoz­ni a még élőkkel és — mint Koós Károly mondja — az örökké ifjú alma materrel, valamint az utód Szt. Imre Gimnázium hagyo­mányápoló szellemével.” Lukács Sándor A szerző felvétele Ä Kisváros című tévésorozatban népszerűvé vált Szakács polgár- mester, a június utolsó és július első napjaiban Kisvárdára is el­látogatott. Itt forgatták a sorozat A KM VENDEGE Aki bennszülött is volt Úgy gondoltuk, hogy képesek vagyunk egy antológiát össze­hozni. Mi magunk szerkesztet­tük, próbálkoztunk kü­lönböző kiadóknál, de nem volt sike rünk. Nagy megdöbbe nést kel­tett a je­lentke­zésünk, el is utasítot­tak ben­nünket. Sokáig nem tud­tuk meg­jelentetni az antoló­giát. De nemcsak a mi sorsunk volt nehéz, hanem a töb­bi fiatalé is. Végül Dar­vas Jó­zsef tem, azt mondták, hogy önálló könyvet nem adnak ki, de be­válogatnak ebbe az antológiá­ba. A verseimhez Juhász Fe­renc írt beveze- t ő t . Kiss Benedek Elek Emil felvétele Nagy István Attiia Kiss Benedek Akasztón szüle­tett 1943-ban. Érettségit Kalo­csán tett 1961-ben, s ezután egy évig segédmunkás volt Kőbá­nyán. Diplomát az ELTE ma­gyar-népművelés szakán szer­zett 1967-ben. Itt, az egyetemen talált baráti közösségre a ’’Kilencek” költőcsoportjában. 1967-68-ban nevelőtanár volt egy szakmunkásképző intézet­ben, ezt követően, 1969-től, sza­badfoglalkozású író lett. Ez az év első jelentkezésének az éve is, az Elérhetetlen föld című an­tológiában. Jelenleg Budapes­ten él, de a falusi világtól sem szakadt el: Szentgyörgyhegyen szőlősgazda. Költészetére Ady, Juhász Ferenc, Nagy László voltak a leginkább hatással. Bolgár nyelvből fordít. Líráját asszociációs gazdagság, a költői látás elevensége jelelem- zi. O Milyen elvek alapján szer­veződött annak idején a Kilen­cek költői csoportosulása? — Teljesen sajátságos körül­mények között. A Tűztánc köl­tőit mesterségesen tömörítet­ték egy antológia köré. Több volt bennük a politikum, mint az irodalom. Később ez megmu­tatkozott abban is, hogy keve­sen maradtak meg közülük a pályán. A mi társaságunk vi­szont alulról kezdeményező- dött. Szerencsénk volt, mert egy időben kerültünk az egye­temre, kollégisták voltunk, vi­dékről jöttünk. Tele voltunk in­dulattal, új szándékokkal. Töb­bet tanultunk egymástól, mint az egyetemen. Nagyon szigorú kritikusai voltunk egymásnak. behívatott bennünket az írószö­vetségbe, és így a szövetség KISZ-szervezete kiadásában je­lent meg az Elérhetetlen föld. Ezzel egy időben megindult egy folyamat, s voltaképpen ellenünk jelent meg a Költők egymás közt cí­mű antológia. Ebben én is sze­repeltem. Mivel le volt adva a Szépirodalminak az első köte­években voltunk gyerekek. Bennünket tárt karokkal kel­lett volna fogadni, egy ideig bennszülötteknek is neveztek. Persze, elég kritikusak vol­tunk, s ez nem tetszett a hatal­masoknak. — A vidékről érkezettségben nagy a felhajtó erő. Egészen más élményeink voltak, mint az emeletre zárt városi gyere­keknek. Mi szabadon csatan­goltunk, miénk volt az egész határ. Olyan természeti és sza-' badságélményünk volt, ami semmi mással nem pótolható. Sajnos, ma már a vidéki társa­dalom is atomizálódik. O Mi lett ezzel a nemzedékkel? — Tulajdonképpen tartjuk a kapcsolatot. Most voltunk Szé­kesfehérváron, aztán Kaposvá­ron abból az alkalomból, hogy felfedezte valaki: harminc év­vel ezelőtt jelent meg az antoló­gia. Természetesen mindenki járja a maga munkáját, de amennyire lehet, kapcsolódunk egymáshoz. Úgy érzem, eléggé sikerült kiteljesednie ennek a társaságnak, ami elismerések­ben is megnyilvánult. iJRatkó Józseffel jó barátság­ban voltál. — Nagyon szerettem, Bátyá­inknak tekintettük az előttünk járó Heteket. Ratkó külön szín volt ebben a társaságban. Gyakran jártam Nagykállóban, ő is megkeresett engem. Sak- kozgattunk, iszogattunk, be­szélgettünk. Még a kórházba is csempésztem neki bort. 7 Sok gyermekverset írsz. Egy időben a kritika attól óvott, hogy a gyermekversek világá­ban maradj. — Számomra ugyanolyan gondosságot igényel, mint a fel­nőtt költészet. A gyerekek a ha­mis hangot azonnal észreve­szik. A barátaim hívták fel a fi­gyelmemet arra, hogy az alka­tom olyan, hogy predesztinál gyermekversek írására. Ami­kor az én gyermekeim is meg­születtek, tudatosan fordultam a gyermekköltészet felé. Új gyermekvers-kötetem családi vállalkozás, a Sára könyve cí­met kapta. A lányom, Virág, il­lusztrálta, ő tervezi a felnőtt könyveimet is.

Next

/
Thumbnails
Contents