Kelet-Magyarország, 1999. július (56. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-10 / 159. szám
1999. július 10., szombat letet* HÉTVÉGI 8. oldal m Uj professzor, régi borokkal Galambos Béla Életének mint talán legjelentősebb napjára emlékszik majd vissza 1999. június 14- ére a GATE Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Kara Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Gépek Tanszékének vezetője. Azon a hétfői napon Kerekes Benedek a Parlamentbe volt hivatalos, ahol a köz- társasági elnök Göncz Árpádtól vehette át, az egyetemi tanári kinevezést. A maga 48 évével professzornak még mindenképpen fiatal férfi a Szolnok megyei Öcsödön született. No nem nevelőszülőknél lakott, mint annak idején egy ideig a költő József Attila, családja élt s gazdálkodott ott, a Körös parti nagyközségben generációk óta. A szülői házból hozott agrár-vonzalom hatására tanulmányait a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnök Karán folytatja. Itt sem ad lejjebb a színvonalból: miközben harmadévtől aktívan tudományos diákkörözik, 1975- ben jeles diplomával, sőt a legkiválóbb hallgatóknak kijáró Pater Károly éremmel kitüntetve végez. így nem meglepő, hogy mint tanársegéd marad az egyetemen. A vékonyka fizetés jobbára csak a tudása gyarapításához elegendő, így szakmérnökit végez, jól megtanul angolul, s 1979- ben le doktorál. Bár az időközben megnősült fiatalember számára egyértelműnek látszik a gödöllői egyetemi karrier, hitvese családjában kialakult nehézségek miatt 1981-ben ő is Nyíregyházára költözik, itt keresve hivatása folytatásának lehetőségét. Egy gyakorlati szempontból később igen hasznosnak bizonyult téeszes év következett műszaki főágazatvezetőként Császárszállásom. 1982 közepe azonban már a Nyíregyházi Dohányfermentálóban találja mint fejlesztőmérnököt. A négy év alatt itt kapott feladatok — a dohánytermesztés és szárítás technológiai és műszaki fejlesztése —, a közreműködésével kidolgozott újítások, szabadalmak jelentősen befolyásolták további életét is. A professzor kincse Balázs Attila felvételei Jelenlegi munkahelyére: az „emgére” 1986-ben hívja meg adjunktusnak egykori professzora. Itt folytatja a dohányszárításban megkezdett kutató-fejlesztő munkát, és oktatja a főiskolai hallgatóknak. Miközben megbízzák a termékfeldolgozási szakirány beindításával — első végzősei éppen 10 éve hagyták el az alma mátert — kandidál, s főiskolai tanárrá nevezik ki. A főiskola tudományos főigazgató helyetteseként is működik 1991-től 1997-ig. E termékeny időszakát jelzik az akkoriban megjelent tudományos publikációk, az a két nívódíjas egyetemi tankönyv, amelynek társszerzője volt és az a sok külföldi konferencia, amelyen Sváétól Japánig és Angliától Hollandiáig maga is mint előadó öregbítette az ország és a megye hírnevét „A 10 év során mintegy kétszázan végeztek azon a — kicsit saját gyermekemnek is tekintett — szakirányon, amely teljességgel harmonizál a mostani térségfejlesztési koncepcióval: a megyében megtermett termékeket helyben kell értékesebb áruvá feldolgozni”, mondja elégedetten. Egy jó kapcsolatból mindkét fél profitál. Nos, Kerekes Benedek is kapott szakiránytól valamit, hiszen a mezőgazdasági termékfeldolgozás körébe tartozó szőlészet-borászat valószínűleg egy életre megragadta a tanár urat. A katedráról különösen jó alkalma kínálkozott a szíve csücskévé előlépett borkultúra terjesztésére, és a diákjainak való átadására. Kellemes kötelességévé vált, hogy a hallgatókkal hivatalból járja Tokaj-Hegyalját, keresi fel a szőlőművelés zarándokhelyeit. „Időközben a hegyalja szerelmese és az ott termett borok gyűjtője is lettem”, árulja el a híres borokból legfeljebb csak ízlelgetni, azokról sokkal inkább beszélni szerető professzor. A szélkerék áramot fejleszt majd A győrteleki amatőr feltaláló a felbontott vizet javunkra akarja használni Szőke Judit Előrebocsátom, hogy — bár kiváncsi természetű vagyok, mégis restellem — nem értek olyan divatos dolgokhoz, mint amilyen a szupranormális jelenség, a metafizika, a parapszichológia. Meglehet, persze, hogy annak megértéséhez, amit a győrteleki Márkus Ferenc művel, csak egy kevés természettudományos műveltség kellene. De meglehet, hogy még az sem, mert ez csak a felszín. A szokatlanság már a holt Szamostól nem messze lévő ház kapujában fogadott. A csengetésre, ahogy illendő, kijött a házigazda (a kutyájával), s mikor nyitottam a kisajtót, az azonnal csengetéssel reagált. Míg be nem zártam, addig csörömpölt. Biztonsági intézkedés. Az asszony megértő Az udvaron hatalmas propeller hasalt, alig fértünk el mellette, de a Feri bácsi-féle valódi titkok a portán belül és a tetőn lakoznak. Felesége — hamarosan az ötvenedik házassági évfordulót ülik, volt rá ideje — megszokta már a férje bogarát: — Kocsmába nem jár, soha nem is dohányzott, valaminek lenni kell. Én nem értek ahhoz, amivel foglalkozik, de nem zavar. Bele-belekezd elmondani, mit csinál, de csak azt válaszolom: te tudod! Türelmes, megértő asszony lehet, mert bizony több helyiségben, az udvaron, a padláson, a teraszon (ahol a melegben olva- dozott a bitumen), látszólag rendezetlen összevisszaságban, a valóságban nyilván rendszerben hever a sok szerszám, berendezés, a motorok, a szivattyúk, a nyomtatott áramkör panele, a generátor, a tartályok. A hozzá nem értőnek titokzatos fogalmak hangzanak fel: rezgőkör, trafó, kondenzátor, mágneses tér, tekercsek, áramfejlesztés, tiszta energia, és wattok, wattok, wattok... A 68 éves Márkus Ferenc fő szakterülete ugyanis a természetes, környezetbarát energiaforrásokkal kísérletezés. A legújabb szélkereke egy hatalmas oszlop tetejére a mezőn a napokban fog felkerülni. Áramot fejleszt majd, képes lesz rádiós vételre (hallgathatják majd az emberek munka közben a műsort), s lesz rajta mérőműszer. Csak az a baj — ez a boldog embernek látszó sokszakmás ezermester legnagyobb a bánata —, hogy mindez sokba kerül. A nyugdíja nem sokkal haladja meg harmincezret, s kevés olyasmire futja belőle, ami kellene is, meg szeretné is. Büszkén mutatja a friss szerzemény krosszautót (mind a négy kereke megvan!) — kicsit rozsdásnak találtam, de azt mondta: nagyon értékes darab. Ha lenne idő, átalakítaná hidrogénhajtásúra, s akkor az forradalmi változásokat hozhatna a járműiparban. A vízbontást különben a legizgalmasabb témának tartja, van egy tartálya, ami egyszer üzemelni fog: szétbontja a vizet oxigénre és hidrogénre. Hogy ez veszélyes is lehet? Tudja, persze, de nem fél. Minden fizikai törvénnyel, összefüggéssel tisztában van. Most ennek a bontásnak a gyorsítása érdekli nagyon. Még az atommáglyát is szóba hozta — kár, hogy humán értelmiségi létemre nem értettem. Kamasz kora óta érdekli a természet és annak megszelídítése, hasznosítása. Egykettő megcsinálta az első detektort, a maga örökmozgóját, Einsteint olvasott, távcsövet készített, s már 16 évesen elmélyült a nullponti energia részleteiben, majd összeállított a maga kedvtelésére egy egypólusú generátort. És buzgón olvasta a Bibliát. Szerinte még a papok nem olvassák annyit, mint ő. Mert abban minden meg van írva. Az egész világ- egyetem, még a földönkívüliek is. Arra már maga jött rá, hogy az emberi életnek van értelme. Ahogy ránéztem a sokféle antennára a ház tetején, szóba hoztam: talán azok segítségével még az ufókkal is kapcsolatba lehetne lépni!? Ingatta a fejét, de kijelentette: biztos, hogy vannak értelmes lények rajtunk kívül is, mint ahogy a tengerben sem csak egyetlen hal van. Kozmosz is van több — úgy véli —, s ha ő Földönkívüliek márpedig vannak eljutna a Marsra, azonnal jelentkezne az ottani hatóságoknál, hogy elmesélje: ő a Föld nevű bolygóról jött, ami gyönyörű. Hogy milyen nyelven beszélne? Ebben a komputeres világban már semmi sem lehetetlen! Álmából is felriad Az ufológiára még nem talált bizonyítékot, de a barátainak volt már ufóélményük. Gömbvillámmal találkozott és egyszer egy furcsa fényjelenséget tapasztalt, ami csillagnak tűnt, de egyszeresük közeledett, csóvát írt le. Ám nem lehetett spontán jelenség, Értékes szerzemény mert a természetben nincsen szabályos derékszög, mert az a valami olyat produkált. Még szerencse, hogy akadnak partnerek, vannak, vagy harmincán, köztük elismert tudósok is, akikkel ezekről a témákról szót tud érteni. Össze is jönnek gyakorta, nemsokára tábor is lesz Győrteleken, a Rákóczi utcában. Ha nem találkoznak, akkor meg telefonálnak valami részproblematikáról. Vagy írnak — Feri bácsinak is jelentek már meg cikkei, rajzai az Ufókalendáriumban, s a szakmagazinban. Néha annyira foglalkoztatja valami probléma, hogy álmából is felébred, s számol, rajzol. Különben mind óvatosak, sőt, kissé gyanakvóak is ezek az emberek, mert vannak, akik ellopják a gondolatokat. Hogy mi hajtja a motorokat, azt már értem, de mi hajtja Márkus Ferencet? Az a vágya abban a szatmári faluban, azon az udvaron, ahol született, hogy az emberiség boldoguljon. Neki az a küldetése, hogy az életünket megkönnyítse. De sírni tudna és úgy érzi, beleőrül, hogy nem tudja végrehajtani. Majd az elkeseredés átcsap dacba: pedig nincs a világon lehetetlen, csak azt kell tudni, melyik szegre kell ütni! Kellene pénz, hiszen ez a tevékenység sokba kerül, eszközigényes. De nem neki vagy a családjának lenne szüksége rá, (pedig ahogy láttam, éppen rájuk férne), hanem arra, hogy „mindenféle hülyeségekkel kísérletezzen” (ezek az ő szavai), s eredményt tehessen az asztalra. Belülről izzó energia „Az emberi élet olyan lehetne, mint a terülj asztalkám”, nincs akadálya annak, hogy egy falunak akár egyetlen vülanykörté- nyi energiaforrás biztosítsa az áramot, télen a meleget. Meg is fog ez valósulni rövid idő alatt! De most egy kicsit elfáradt, hiábavalónak látja Feri bácsi — aki magát nem a szavak, hanem a szeretet emberének határozza meg tartja, a temérdek munkát és időt, mert pénz híján a munkálatokat nem tudja a tervezett ütemben folytatni. Az is a baja, mondja, hogy százba fog egyszerre bele, s egyiknek sem jut a végére... De én tudom, hogy a szenvedélye, ez a belülről izzóűző energia úgysem hagyjá békén. Szerencsére. Balázs Attila felvételei Értékeink A máriapócsi görögkatolikus templomban levő kegykép a település legfőbb nevezetessége. Az eredeti Mária- képet Pap István vándorfestő készítette, megrendelésre. Az egykori fatemplomban elhelyezett kép, hírek szerint 1696-ban könnyezett. Az eredeti kegyképet Eleonóra császárnő kívánságára Bécsbe vitték, ma is ott áll a Stephansdom jobb első oltárán, a hívek tiszteletének tárgya. A kegykép Bécsben levő eredetije bájosságával, őszinteségével és erőteljességével megnyeri a nézőt, ezen az itt lévő, de ugyancsak könnyező másolaton csak az arcok látszanak. A templom búcsú- és zarándokhely is Elek Emil felvétele
