Kelet-Magyarország, 1999. június (56. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-05 / 129. szám
1999. június 5., szombat 9. oldal TARLAT Szatmári kerámiák Régi korok fazekasai üzennek... E címmel nyílt meg a közelmúltban látványos kiállítás Nyíregyházán, a Sóstói Múzeumfalu gyulaházi parókiájának épületében. A paraszti kerámiákat felvonultató tárlat anyagát a múzeumfalu gyűjteményéből válogatták. A kiállítást Bodnár Zsuzsanna és Szabó Sarolta rendezte. Vászonfazék (GömörJ Boroskancsó (Tunyogmatolcs) Ételhordó kasornyában Balázs Attila felvételei MÚZSA Udud István verse Vagy ő vagy én ki tudja mi a bánatom s hogy gyarló örömem mi volna küszködésem kit érdekel ez a gladiátori torna mely véres kegyetlen kemény vasszigonytól reccsen a vállhegy s nem első vérig tart halálig míg ez a semmi élet rámegy tekintetünk egymásba tép tudom hogy ő is erre gondol vagy ő vagy én egyszerű ez s fenn a lelátó egyre tombol döfd át taposd el meglehet e buzdítást most nekem fújják de ha én maradok alul ki tartja ég felé az ujját (A fehérgyarmati tanár-költő, Udud István immár hatodik kötetét jelentette meg a közelmúltban. A Szavak, segítsetek! című verseskönyvből választottuk továbbgondolásra késztető szemelvényünket.) A régészet nem kincskeresés Németh Péter múzeumigazgató múltról és jelenről • Sümegről Nyíregyházáig Az első ásónyom a kutatóárokban. Megkezdődik a nyíregyházi középkori templom alapfalainak a feltárása Amatőr felvétel Nagy István Attila Az elmúlt napokban köszöntötték Németh Pétert, a Jósa András Múzeum igazgatóját egykori és mai kollégái, barátai. Az összejövetelre abból az alkalomból került sor, hogy huszonöt éve áll az intézmény élén. □ Idézzük fel a múltat, hiszen régészként egyébként is vonzódik mindahhoz, ami a régi korokhoz kötődik! — Jövőre lesz éppen negyven esztendeje, hogy Kisvárdán egyetemi hallgatóként a megyébe kerültem. A főnököm megbetegedett, és rám szakadt az egész munka, a kisvárdai vár teljes feltárásának a nyűge. Négy és fél hónapig kellett ott maradnom, hogy befejezzük az ásatást. Majdnem kicsaptak az egyetemről, mert nem tudtam feljutni Budapestre csak szeptember végén. A mai sportpályát én kezdtem építeni, a vár építési törmelékét hordtuk át a túlsó oldalra. Akkor készítettem az első kiállításomnak a forgatókönyvét is, amely 1962-ben a már helyreállított vártoronyban nyílt meg. Egészen a Rétközi Múzeum megnyitásáig, több mint húsz éven át fennállt ez a kiállítás. — Akkoriban úgy gondoltam, hogy többet ezt a megyét nem látom. Ehhez képest öt év múlva itt kaptam állást. Jövőre lesz harminc éve, hogy nyíregyházi lakos vagyok. Akkoriban Csal- lány Dezső volt a múzeum igazgatója. Ő hivott ide, meghirdettek egy régész állást, túl volt már a nyugdíjkoron is, szükség volt egy fiatal emberre, mivel rendkívül gazdag a megye emlékekben. □ Hogyan alakult ki a régészet iránti vonzódása? — Volt ebben valami családi indíttatás is. Édesapám, bár nem volt történelem szakos tanár, szerette a régi korok tárgyi emlékeit, amelyeket eljuttatott az illetékes múzeumokba. Úgy hívták, hogy ószeres. Később tudtam meg, hogy engem pedig az ószeres fiaként emlegettek. Általános iskolai igazgatóm, aki a sümegi helytörténeti gyűjteménynek volt a vezetője, fedezte fel az érdeklődésemet. Ötödikes, hatodikos koromban a sümegi múzeumban végeztem kisegítő munkákat. Igazgató úr helyett én kalauzoltam a csoportokat délelőttönként. Középiskolás koromban pedig már a sümegi vár feltárásában vettem részt nyaranta. — A régészetben az vonz, hogy történeti következtetéseket tárgyi anyagból lehet levonni, nem lehet a levegőbe beszélni. Megtanultam, mi a gyakorlati régészet. Ez nem kincskeresés, hanem megfigyelés, rétegvonalaknak, jelenségeknek, foltoknak Németh Péter Elek Emil felvétele a megfigyelése, amelyekből történelmet lehet írni. Hetvenkettőben megpályáztam a Csallány Dezső-örökséget, de nem én lettem a múzeum igazgatója. Dienes Istvánt, a város szülöttét választották, aki a honfoglalás időszakához kiválóan értett, máshoz viszont kevésbé. Az egész életét erre a problémára tette fel. Emiatt a múzeum vezetése, az igazgatás, a kapcsolattartás nem volt valami sikeres, ezért megfutamodott Nyíregyházáról. 1974-ben engem neveztek ki vezetővé. □ Néha váratlanul bukkan fel egy-egy gyűjtemény. Van-e pénz a vásárlásra? — Nincs elegendő. Mondhatnám, egyre rosszabb a helyzet. A béren kívül szinte semmire sem jut. Szakmai munkára nem lehet pénzt tervezni. Ezért aztán a pályázatok maradnak. Ebből lehet tudományos, szakmai munkát végezni. Ha felbukkan valamilyen értékes gyűjtemény, akkor két lehetőségünk van: a minisztérium vagy a megyei önkormányzat. Volt egy jelentékeny képzőművészeti gyűjtemény, ami nem a pénz miatt, hanem az örökösök butasága maradt úszott el, mert szerettek volna azonnal pénzt látni az örökségből, így egyenként eladogatták. □ Mit tart az elmúlt huszonöt év legnagyobb szakmai, vezetői sikerének? — A legnagyobb az, hogy dolgozik a múzeumi hálózat. A teljesítménye ott van az első harmadban. Nem a gyűjtemény nagysága, hanem az érdekessége miatt. A vidéki munkatársak zöme nem régészként, hanem néprajzosként kezdte a pályáját. Ezért kialakítottunk egy olyan koncepciót, hogy minden múzeumnak más legyen a profilja, így történt, hogy Vásárosna- ményban elsősorban a textil és az iskolatörténet, Nyírbátorban a kismesterségek tárgyi anyagait gyűjtötték, Vaján a Rákóczikor anyagának a bemutatása történik, a mátészalkai a néprajzi nagytárgyakat gyűjti: a népi mezőgazdasági eszközöket. így minden vidéki múzeumunk valamiről híres lett országszerte. — Sikerült a múzeumi hálózatot a rendszerváltáson átsegíteni. 2000-ben az új szárny átadásával jobb helyzetbe kerülünk, 2001-ben befejeződik a múzeumfalu építése, 2000-ben megtörténik a szabolcsi földvár rekonstrukciója. Ezek után nyugodt szívvel elmondhatom, sikerült létrehozni valamit, amire az utódaim is büszkék lehetnek. Nem beszélve arról a néhány Árpádkori templomról, amelyeknek a régészeti kutatásai is az én nevemhez fűződnek. — A munkatársaim közül heten rendelkeznek kandidátusi fokozattal, ketten most fogják megszerezni. Nincs olyan tudományos munkatársunk, akinek legalább doktori fokozata ne lenne. Nagyon sok sikeres konferenciát rendezhettünk, amelyek az intézmény nemzetközi hírét is megalapozták. Az igazgatás mellett magam is sokat publikáltam. Tíz könyvet Írtam, ötven igazán komoly tudományos publikációm jelent meg, legalább kétszáz kisebb, és akkor nem számítottam a napilapokban megjelent cikkeimet. □ Van-e valami a szíve csücskében? — Szabolcs község. Hét esztendőt töltöttem a Földvár régészeti emlékeinek a kutatásával, a szabolcsi református templom műemléki helyreállítása is a nevemhez fűződik. A Szabolcsban is megforduló Szent Lászlónak, Szabolcs vezérnek szobrot állítottunk. A Murány-kúria lebontását sikerült megakadályozni. Fiatalságom legszebb hét esztendejét ott töltöttem. — Zalaegerszegen születtem. A szülőszoba, ahol napvilágot láttam, ma étterem. A Göcsejben sört mérnek a bölcsőm fölött. De úgy érzem, választott hazám nem enged el. Elődeim közül Jósa András, Csallány Dezső, Dienes István nyugszik a nyíregyházi temetőben. Remélem, egyszer én is oda kerülök közéjük. A KM VENDÉGE Tiszta és hűs a Hüse-világ szociológus feleségéhez és egyéves kislányához térhet ha za) Napkoron épített fészket. Amikor életkorát szóba hoztam, csak ennyit reagált: — Igyekszem nem haladni a korral. Falusi városlakónak tekintem magam. Az egyikben a kultúra közelséget, a másikban a nyugalmat szeretem. Eddigi életem legizgalmasabb városa Pécs volt, Nyíregyházát is nagyon megszerettem, ezért határoztuk el, hogy m a r a - dunk. Középiskolai tanár szüleim Szécsény- ben laknak, a többi három leim nem bánják a távolságot. Az fontosabb nekik, hogy megtaláltam a helyemet, s jól érzem magam a bőrömben. Rákérdeztem a végzettségeire — minek tartja magát igazán? A kissé filozofikus válasz Martyn Péter felvétele Szőke Judit A hangja fiatalos volt a telefonban, de az életkorát minimum negyven körülinek tippeltem, tekintve, hogy azt mondták: több könyve jelent meg, hogy antropológus, szociológus, főiskolai oktató. Mint kiderült, ez mind stimmel. Ám amikor benyitottam a DOTE egészség- ügyi főiskoláján az irodájába, azt hittem, rossz helyen járok. Sem bölcs szakálla nincs, sem jellegzetesen tudós szemüvege, de még csak nem is öltönyben szigorlatoztatott. Imádja a lezser viseletét, pólóban, farmerben jár, hátizsákban hordja a cuccait. És mindezek mellé csak egy év múlva lesz harmincéves... Hüse Lajos egri származású, Pécsett járt főiskolára — dolgozott a rendszerváltás idején a Fővárosi Tanácsnál, a biológia szakot már Debrecenben, a KLTE-en fejezte be, a tanszéken oktatott, s ott vette fel a szociológiát is. Doktoriján is kossuthos a pecsét. Nyíregyházán tanít — eddig csak óraadó volt, szeptembertől azonban teljes állású lesz —, de családja számára (mindennap szintén Hüse Lajos testvérem is szétszóródott az országban (van köztük színész, s van, aki még tanul), de a szüaz alábbi: én önmagam vagyok. Tanulni mindent és folyamatosan — ez a fiatalember életének mottója. A rétegirodalom jellegű, a fantasy, a sci-fi különleges szférájához tartozó könyveit álnéven úja (nekünk sem fedte fel magát). Noha nem titkolja kedvenc időtöltését, de nem is tagadja le. Kérkedni aztán végképp nem szokott, holott a hatodik könyvén dolgozik. A többit is azonnal elkapkodták. Környezetében sincs mindenki tisztában azzal, hogy egy íróval van dolga. E szenvedélyében a játék, a figurába belebújás izgatja — lehet, hogy ezzel vezeti le problémakerülését? Sok tudományt kell ismernie a fantasy írónak, sokoldalú felkészültségét jól kamatoztathatja hát. Sokat kell olvasni is hozzá. De lapozzon épp Tolsztojt (mint mostanság), vagy csináljon bármi mást, közben „az agyával ír”, van, hogy a jegyzetfüzet a kezében van, s ami eszébe jut, azonnal leírja, majd hasznosítja. Jellemzők rá vágyai, környezete. A házuk hozzásimul a földhöz, a kert, amiről álmodik, ja- pános. Csináld, ami jólesik — hangzik az ifjú tanár ars poeticája. S bár ez a fogalom a költészethez áll közelebb, semmint a tudós realitáshoz, mégis megállja a helyét, hisz van valami lírai finomság a Hüse-vi- lágban. Ami ráadásul józanul hűs, de értékesen tiszta. Kelet«» HÉTWÉ6I
