Kelet-Magyarország, 1999. június (56. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-05 / 129. szám
1999. június 5., szombat Kelet*» HÁTTÉR 3. oldal Szakadék Angyal Sándor Könnyen — s nem ok nélkül — süthetnék rá a demagógia vádját arra, aki hangos kirohanással kommentálná a legutóbbi statisztikai adatot: amíg megyénkben 549 ezer, addig a fővárosban 1 290 000 forintos az évi átlagjövedelem, ami ugye a kétszeresénél is több. Ilyenkor szokták felhány- torgatni egyesek: pedig a tej itt is annyi, mint a Duna partján, a kenyér sem olcsóbb. Minden kormányerőlködés ellenére jottányit sem közelednek a jövedelmi végletek. Mégis, óva intene a krónikás az egyoldalú és igazságtalan háborgástól. A fővárosban nem csupán azért magasabb az átlagjövedelem, mert akik itt élnek, azok „közel vannak a tűzhöz" (bár ebben is rejlik jó adag igazság), hanem köztudottan itt van a székhelyük a legnagyobb muftiknak, az országos intézmények jól fizető központjainak, a kutatóintézeteknek éppúgy, mint a kvalifikált teljesítményt felmutató nagyvállalkozóknak. Az átlagot pedig az itt felsoroltak bizony lényegesen megemelik. Az adat mindezek ellenére elgondolkodtató. Ha van is viszonyításra lehetőség mondjuk egy nyíregyházi és egy óbudai szakmunkás bére között, azért nehéz lenne megmagyarázni, hogy ha például a nyírségi munkás okosabb, ügyesebb óbudai társánál, mégis miért a fordított javadalmazás. Erre is megvan a gyors válasz: amíg Szabolcsban közel 19 százalékos a munkanélküliség (tehát egy viszonylag elfogadható helyre nagyon sokan rámozdulnak) addig a fővárosban ez csupán 4 százalék körüli, s ott az alkalmilag adandó kereseti lehetőség is sokkal nagyobb. /vnikor „vidékfejlesztésinek" is elnevezték a földművelésügyi minisztériumot (tehát a fejlesztési pénzek jelentős részét ide irányították), akkor egyértelmű volt a cél: csökkenteni a főváros és Dunántúl, illetve a Tiszántúl közötti elmaradottságot. Ennek pedig egyik leggyorsabb megnyilvánuló formája a jövedelem, a fizetés, a boríték lehet. Igen, itt még mindig olcsó a munkaerő, itt még könnyebb extra profithoz jutni, mint a fővárosban vagy a Dunántúlon. Pontosabban: lehetne, ha nagyobb buzgalommal jönne az a bizonyos tőke, több lenne a zöldberuházás. Csakhogy ennek feltételeiben is óriási a szakadék az országrészek, illetve a főváros és a vidék között. Ezért sem lehet szó nélkül elmenni a most közzétett adatok mellett. A késés ára Sajnálom, Jani! De most nagyot késtél Ferter János karikatúrája : ,-------[HÍREK □ Folklórfesztivál A Roma Kupa megrendezése alatt ma, szombaton a nyíregyházi stadion bejáratánál felállított szabadtéri színpadon fellép a jánkmajtisi, a nyírvasvári, a tuzséri és a paszabi folklóregyüttes. □ Kábelfektetés A VHSZ Utász Villamos Hálózatszerelési Kft. tájékoztatása szerint június 7-e és 20-a között Nyíregyházán a Kossuth téren és a Rákóczi utca elejének OTP felőli részén kábelfektetési munka miatt a dísz- burkolatot és az aszfaltjárdát felbontja. □ Véradás Szombaton és vasárnap 10 és 19 óra között Nyíregyházán, a Kelet-Nyugat Expón szervez véradást a Vöröskereszt a kiállítás és vásár látogatói részére. Rokkantán, de teljes értékűen Visszaút az életbe • A megyei kórház rehabilitációs osztálya új helyen Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Mától új helyen, a legkorszerűbb körülmények között, közel kétezer négyzetméteren, összesen negyven ággyal fogadja a betegeket a megyei kórház rehabilitációs osztálya. A rehabilitáció gondolata Nyíregyházán több mint húsz esztendeje, a szakrendelő elindításával született. Gyakran másodrendű Komoly lendületet 1981-ben, a rokkantak évében vett a dolog, amikor nemzetközi szinten is a korábbinál jóval több figyelem // Szeretnénk visszaadni az emberek életkedvét, egészségét Golenyák Béla ^ fordult a mozgássérültek, a csökkent munkaképességűek felé. Azokra hívta fel a figyelmet, akik egy baleset, egy hirtelen jött, vagy éppen hosszan tartó betegség után vesztették el egészségüket, váltak mozgásképtelenné, érezhették magukat gyakran másodrendű, de mindenképpen kiszolgáltatott állampolgároknak. — A rehabilitáció az orvoslás egyik legfontosabb területe, hiszen azzal foglalkozik, hogy az embereknek visszaadja egészségét, a betegség után ismét munkaképessé tegye őket. Azoknál pedig, akiknél ez nem lehetséges, megpróbálja elviselhetővé tenni helyzetüket, javítani életminőségüket. — mondja dr. Golenyák Béla, a rehabilitációs osztály megteremtője, osztályvezetője, aki azt tartja legnagyobb sikernek, ha a náluk fekvő beteg ismét szabadon mozoghat, önálAz új épületben korszerű technika mellett folyhat a rehabilitáció Balázs Attila felvétele lóan élhet, vagy — ha rokkantán is — teljes értékű embernek érezheti magát. Mindezzel Nyíregyházán nem csak egy új diszciplína, de megfelelő csapat, team is teremtődött. Orvosok, szakdolgozók sajátították el a szakma fogásait, miközben végezték, tanulták is a rehabilitációt. Kiváló szakmai team Az évek alatt az osztálynak helyet adó épületrész életveszélyessé vált, ki kellett üríteni. A kórház vezetésének és a megyei közgyűlés segítségének köszönhetően ma azonban ismét elmondható: a Megyei Jósa András Kórház a legkorszerűbb körülményeket teremtette meg a rehabüitációra szoruló betegek számára. Világos, napfényes — a földszinten elhelyezkedő — kórtermek, a bejárat előtt parkoló, ahol tolókocsisok is közlekedhetnek. Mindehhez olyan park is csatlakozik, ahol a mozgáskorlátozottak, tolókocsira kényszerülők már a kórházban megtanulhatják a tolókocsi, a mankó, a különféle segédeszközök használatát, a megváltozott állapotban történő életvitelt. — Az új osztály létrehozása 86,5 millió forintba került, s nem csak a betegellátás színvonalában jelent nagy előrelépést, hanem jó lehetőség a szakma további fejlődésére is — mondja dr. Séra Gyula, a kórház főigazgatója. — A gépek, berendezések minőségének javítása azonban változatlanul feladat. Mivel a rehabilitációs osztály annak idején teljesen újnak számított kórházunkban, a munka mellett mindenki tanulni kényszerült. Ma már elmondható, hogy kiváló szakmai team kezeli a betegeket, s ebben a betegnek is jelentős a szerepe. Számomra az új osztály létrehozása azt is jelenti, hogy a válsággal küszködő magyar egészségügyben is van mód az előrelépésre. Külön örömöm, hogy nálunk ez épp azon a területen valósul meg, amely országosan is a gyógyítás egyik legmostohább része. További lépések — Nyugodtan mondhatom, az új osztály átadását legalább akkora előrelépésnek tekintem, mint annak idején az onkológiai részlegét. Célunk az, hogy a tárgyi és személyi feltételek megteremtése után növeljük a szakemberek számát, s további lépéseket tegyünk a gyermek és felnőtt rehabilitációban is. Útban — hazafelé Kállai János IVIondják: hazafelé mindig gyorsabb az út, a messzi földről megtérő vándor lába alól szaporábban fogynak a kilométerek. Igaz, igaz — hüm- mögtem magamban nemrég, amikor átlépve az ékszerdo- boz-országocska, Luxemburg határát, egymás után hagytuk magunk mögött az autópálya kapuit, hogy aztán — a tervek szerint — kora reggel érkezzünk Ausztria fővárosába, Bécsbe. Tíz óra lett, mikorra a Schönbrunni kastélynál kiszálltunk, egy „kerekeken töltött”, szakaszosan átaludt (-kínlódott, -forgolódott) éjszaka után. Ám senki ne gondolja, hogy pihenni! Dehogy! Egész napos gyalogtúra várt ránk valcer-cityben, mivelhogy — a szörnyű, sok-sok (diákéletet követelő ausztriai buszkatasztrófa óta — igencsak megszigorították a sógoroknál a közlekedési rendet. A járgánynak — legyen az akár a legvadonatújabb típus — nyolcórás állásokat kell beiktatni, ugyanennyit a sofőröknek relaxálódni. Kemény dolog ez, de így kell lennie a biztonság érdekében. És lön! Az első nekirugaszkodásra harminchárom középiskolás diák és öt felnőtt alkotta csoport „bevette” a monarchikus lakhelyet, azaz a csodálatos kastélyt kertestül, parkostul, házastul, mindenestül. A negyvenszobás látogatási útvonalat választottuk ki megtekintésre (állítólag van hosszabb is). Szerencse! Merthogy a gyerekek jó része már akkor, a kezdet kezdetén annyira bágyadt volt a korábbi, franciaországi napok élményeitől, hogy szinte — alig látva valamit a császári pompá- zatosságokból — cirka egy óra alatt végigszáguldott a helyiségeken. Eztán következett a neheze. A májusvég rekkenő- jében közel hét kilométeres séta a „mariahilferen”. Eleinte még csak-csak, de úgy a túra fele táján percenként ült le valaki kerítésszegélyre, szökő- kútkávára, kukás edényre, ami akadt. Az elcsigázott társaság számára megváltás volt a Mária Terézia tér, ahol a Művészettörténeti Múzeum oldalában, a pázsiton ki-ki ledobhatta magát, átadva testét- lelkét valamiféle könnyebbítő lebegésnek. éhányan, erejük utolsó megfeszítésével, még megpróbáltak pár nevezetességet megnézni, a többség viszont maradt a helyén: szunyókálva, vizecskét kortyolva, az elemózsia „farkát” csipegetve — a koraesti hat óráig, mikorra begördült a Travel Tours sárga csodája. „Kisimult arcú” busz, fájóslábú, tikkadt utazók — közeledő magyar határ. Ilyenkor az egészben ez utóbbi a legjobb. A névadó szobra Szobrot — Balogh Géza szobrászművész alkotása — kapott tegnap a névadó a nyíregyházi Wesselényi Miklós Szakközépiskola és Szakiskolában. Az ünnepségen Margócsy József irodalomtörténész méltatta Wesselényi munkásságát Balázs Attila felvétele Bújócska ajándékért Nyíregyháza (KM) — Közös játékra invitálja a IX. Kelet-Nyugat Expo látogatóit június 1. és 6. között a Kelet-Magyarország, valamint a Nyíregyházi Városi Televízió. A feladat nagyon egyszerű: mindennap a VTV egy műsorvezetője elrejtőzik az expo valamelyik standján 17.30 és 18.00 óra között; aki megtalálja a keresett személyt és elkíséri a VTV standjára, az értékes VTV-s és Kelet-Magyarország ajándékokkal lehet gazdagabb. Hogy megkönnyítsük a keresést, a naponta 17.30 és 18.00 óra között jelentkező Halló című műsor alatt képeket mutatnak arról a standról, ahol a műsorvezető tartózkodik. A Kelet-Magyarország pedig mindennap közli, hogy ki az éppen aktuális megtalálandó riporter, sőt hostessei a keresésben is segítséget nyújtanak. Június 5-én, szombaton Csé- pány Zsuzsa, míg június 6-án, vasárnap Lengyel Attila lesz a rejtőzködő tévés.
