Kelet-Magyarország, 1999. június (56. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-28 / 148. szám

1999. június 28., hétfő Keleti háttér 3. oldal NÉZŐPONT Keserédes vakáció M. Magyar László Alig telt el egy bő hét a nyári szünet meg­kezdése óta, néhány diák már vissza is sírja a tanévet. Valahol igazuk van, hiszen a csa­ládjuk anyagi helyzete nem engedi meg, hogy táborba utazhassanak, az oly kedves barátok, barátnők pedig ki tudja, merre is nyaralnak. Számukra a céltalan lődörgés he­lyett jobb lenne ismét a padokban ülni, s bár számolniuk kellene a feleltetés veszélyé­vel, ám kárpótolná őket a közösség, a diák­társakkal való együttlét. Igaz, hátizsákos fiatalok ezrei járják gya­log vagy éppen kerékpáron, kajakon me­gyénket és az országot, csakhogy a peda­gógusok a megmondhatói annak, hogy a korábbi évekhez képest az idén jóval keve­sebb tanulónak van erre lehetősége. Egy­részt a családi pénztárcából a mindennapi megélhetéshez kellenek a forintok, másrészt az Ifjúsági és Sportminisztérium, valamint a különböző alapítványok alig hirdettek meg pályázatot táborok támogatására. Sőt, az ISM olyan későn hirdetett pályázatot, hogy a tanév végén még nem is tudta az ered­ményekről értesíteni az érdekelt intézmé­nyeket, így pedig bizony elég nehéz meg­szervezniük az iskoláknak egy-egy kirándu­lást, vízitúrát. Megyénk iskoláinak mostohasorsát jelzi, hogy a balsaíak mindössze 46 ezer forintra pályáztak az etnikai kisebbséghez tartozó diákok kirándulása érdekében, ám elutasí­tották őket. Lehetne még hosszan sorolni is­koláinkat, amelyek támogatás hiánya miatt mondtak le táboroztatásról. Néhány tantestület azonban nem adta fel a harcot, az önkormányzattal összefogva saját üdülőt vásárolt. Szakoly például Tisza- lökön, Tiszanagyfalu Füzéren, Tiszatelek pe­dig Erdőhorvátiban alakított ki saját tábort, ahol — habár önellátásra is rendezkedtek. be — üdültetni tudják a tanulásban megfá­radt ifjakat. Természetesen mindez nem va­lósulna meg lelkes pedagógusok nélkül, akik jól tudják: a táborozás nemcsak a sze­mélyiséget formálja, de olyan élményeket is ad, amelyek egy életre szólnak. Mai magyar csikós Ferter János karikatúrája HÍREK □ Átképzés Tiszavasváriban a Nyír-Dinami­ka Kft. szervezésében június 30-án véget ér a munkanélküli cigány fiatalok számára szer­vezett átképzési tanfolyam. A záróvizsgán 15 lány és asszony ad számot a hat hónapos házi beteg és szociális gondozó tanfolyamon tanultakról. □ Jogsegélyszolgálat A Fehérgyarmati Jogsegélyszolgálati Iroda minden héten: hétfőn, szerdán és pénteken 8-tól 12-ig ügy­félszolgálatot tart. □ Őseink hagyatéka A vásárosnaményi Faragó Galériában július 1 -jén 17 órakor Miklós Elemér, Vásárosnamény alpolgármes­tere nyitja meg Baloghné Béres Györgyi és Balogh András fafaragók „Őseink hagyaté­ka" (honfoglalás kori leletek) és Fejfák-Fotók című kiállítását. Nagy gondban van a kistérség Nincsenek sem adatok, sem információk, sem stratégiák Nyíregyháza környékén Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — Már a döntéshozók előtt van a megyeszékhely vonzáskör­zetében (attól maximum 25 kilométerre), elhelyezkedő 14 település komplex szoci­álpolitikai fejlesztési koncep­ciója. A megrendelő az Első Nyírségi Fejlesztési Társulás, a program kidolgozója pedig a Szocio East Egyesület Regionális Forrásköz­pont szociológusokból álló szak­embergárdája. Céljuk az volt, hogy az érintett kisebb-nagyobb községek, s az egyetlen város, Űjfehértó, megalkothassák kö­zéptávú szociálpolitikai stratégi­ájukat. Ezzel párhuzamosan el­készült a kistérség közös, az ott élő emberekkel foglalkozó fej­lesztési programja is. A szocpo- los részből válogattunk néhány érdekes gondolatot. Fő gond a pénzhiány Általános megállapítása az elem­zésnek, hogy a helyi társadalom legfőbb problémája a pénzhiány, s hogy az önállóság felkészületle­nül érte az önkormányzatokat. Hamar kiderült: nincsenek hasz­nálható adataik, a „gazdák” nem rendelkeznek még az elvárható információkkal sem, a települé­sek alapvető folyamatait sem kö­vetik naprakészen. Márpedig technológiát csak kellő anyagis­meretre lehet építeni. Hiányzik a közgazdasági tudás és készség a támogatási rendszerek kialakí­tásához és működtetéséhez. A kisrégióban (Nyírtelek, Nyírpazony, Sényő, Nyírtura, Ismerjük-e őket eléggé? Nagycserkesz, Kálmánháza, Kál- lósemjén, Napkor, Kótaj, Keme- cse, Apagy, Nyírbogdány, Nyír­tét, Űjfehértó) 54 és fél ezer em­ber él. Megfigyelhető, hogy a né­pességszám változását nem a szü­letések arányának növekedése adja, hanem a betelepülés. Sokan hagyják el Nyíregyházát megél­hetési gondok és az vonzáskörzet­ben fekvő, nyugodtabb, vidéki környezet miatt. A jól megköze­líthető falvak szabályosan Nyír­egyháza alvó övezetévé válnak. Tömegesek a telekvásárlások, építkezések. Űjfehértó esetében például feltűnő a korábban elván­Balázs Attila felvétele dorolt fiatalok visszatérése. De a Kemecsére kerülők reményeit többnyire nem váltotta be a lakó­hely változtatás, mert a helyi fog­lalkoztatási lehetőségek korláto­zottak. Tanulságos, hogy Sényőn, Nyírturán az elszegényedés kö­vetkeztében elmozdulók segély­kérőként hamar megjelentek a szociális ellátórendszerben. Jellemző az ingázás A Nyíregyházától, mint állandó lakóhelytől búcsúzók célállomá­sa Nyírpazony és Nyírtura. Őket hétköznapi teendőik a régiócent­rumhoz kötik, s döntéseiket zö­mében nem kényszer szülte. A közeli kisebb településeken jel­lemző az ingázás, ami nem növe­li a lakóhelyváltoztatás esélyét — így szól egy következtetés. Az etnikumi arányok és a la­kosság együttélésének körülmé­nyei minden településre egyedi jellemzőket „rajzolnak”. Vi­szonylag kevés a roma (és jól meg is vannak egymással a cso­portok) Sényőn, Nyírturán, Kál- lósemjénben, ellenben Kemecsén és Nagycserkeszen többen lak­nak, és az alkalmazkodásnak is kevesebb a jele. Életszínvonaluk alacsony, életkörülményeik rosz- szak. Ők vannak a legtöbben a segélyért folyamodók között. Sokhelyütt (jó példa erre Nyírte­lek, Kállósemjén) maga a keze­lendő probléma megfogalmazó­dott, de többségében csak a je­lenségek regisztrálásáig jutottak el, a konkrét helyzetjavító lépé­sekre már nem vállalkoznak. Se­hol sincs kezdeményezés mond­juk cigány családgondozó foglal­koztatására, cigány közösségi programok indítására. Elképzelés sincs Életvitelük, esélyeik javítására, ösztönzésükre egyetlen vizsgált településen nemhogy semmiféle program nem készült, de még el­képzelés sem született. De hát nem is áll rendelkezésre sem helyzetkép, s nincsenek a telepü­lésgazdák a források és módsze­rek hozzáférhetősége ismereté­nek birtokában sem. Az újságíró csak annyit tehet hozzá: nem biztos, hogy erről meg csak ők tehetnek. Kínaiak az akácosban Nyíregyháza (KM) — Az utób­bi években rendkívüli érdek­lődés nyilvánul meg a ma­gyar akác és akáctermékek iránt. Tapasztalja ezt a Nyírerdő Rt. is, exportja Ölaszországtól Hollandi­áig számos országba irányul. Nem véletlen az akác népszerűsé­ge, hiszen kiderült, a lavinafogó­tól a tengeri gáterősítésig min­denre használható, ott is, ahol más fafajok nem alkalmazhatóak. A napokban kínai delegáció járt a cégnél, hogy a helyszínen tanulmányozza az akáctermesz­tést. Kínában, ahol szintén igen sok, a mienkhez hasonló akác ta­lálható, nagy jelentőséget tulaj­donítanak a mostaninál jobb, módszeresen termesztett állo­mány kialakításának. A kínai küldöttségben genetikus, bioló­gus és erdész tanulmányozta a Nyírerdő Rt. baktalórántházi és guthi erdészetében az alkalma­zott eljárásokat. Mindez érthető, hiszen a 254 hektáros kísérleti rendeltetésű területen megfi­gyelhették az akác növekedés­menetét, tűrőképességét, de fi­gyelemre tart számot a saját ne- mesítésű akác fajtáinak klónki- választó kísérleti telepe is. A kí­nai vendégek érdeklődnek az akácmag-termesztés iránt is, ami a Nyírerdő 117 hektáros törzskönyvezett akácmag-terme- lő elit állományában folyik. Gondoskodás Egy fészekalja kisgólyáról kell gondoskod­nia a gólyaszülőknek Kislétán Elek Emil felvétele ÉLETKÉPEK Tiszavirágzás után Szilvási Csaba A ki fürdött már a Tiszában novemberi omló hóesésben, aki sétált a partján júniusban, bokáig érő nyáifapehelyben, s akit az éjszakai fényben elborí­tott a boldog táncban kavargó millió kárász eleven zuhataga, annak a lelke mindannyiszor megtisztult, s olyanná vált, mintha karácsonyi, húsvéti vagy pünkösdi harangzúgás­ban fürdött volna meg. A tegnap esti nagy virágzás nyomai, az örökre elfáradt, a víz felszínén úszó picinyke ro­varok látványa egy kicsit le­hangoló, de a part felől áramló virágillat ezt kellemesen ellen­súlyozza. Fekszem egy deszkán, amely használható lenne csónakkikö­tőnek, horgásztanyának, tram- bulinnak és napozópadnak. Én ez utóbbi két minőségében élve­zem. Süttetem magam rajta a nappal, és néha be-beugrom ró­la, hogy a fejes után néhány métert úszva felfrissüljek. Beszélgetőpartnereim egy házaspár, akik idejöttek hoz­zám. A férfi közben pecázik. Nem zavarjuk egymást. Ő jó messze dobálja be a horgokat, én — amikor beugróm — elke­rülöm a zsinórt. A horgász is, felesége is ba­rátságos, közlékeny ember. Már nyugdíjasok, évek óta el­töltenek egy-két hónapot itt a Tisza partján. Kisarban, egy családnál laknak, ott is étkez­nek. A vízpartra gyalog jönnek a hídon keresztül. A belváros betontengréből menekülnek ide, ahol a levegő szennyezett­ségének mértéke az itteninek n+l-szerese. Mert itt legfeljebb egy-egy kóbor kismotor cuda- rítja kipufogógázával az isten­áldotta, harapnivaló ájert. A parton buja növényzet, madarak csiripelnek kórus­ban, s a tücskök és egyéb apró rovarok muzsikájának kísére­tében zengik Pánnak, a termé­szet istenének dicsőségét. Ennél kellemesebb pác, ami­ben horgász ázhat, aligha kép­zelhető el. De a felszerelés sem akármilyen. Káprázatos üveg­botok, nikkelezett csörlők, hal­kiemelő szákok és iszákok, egyszóval minden, ami a mes­terség magas szintű művelésé­hez szükséges, a pesti horgász birtokában van. Ánizsos kuko­ricadara a csali. De a kérészek­től a csömörig jóllakott halak nem harapnak. Ekkor érkezik meg a kis kö­vér és barátja. Lehetnek olyan tizennégy-tizenöt évesek. Fel­szerelésük egy egyszerű botocs­kából, egy parafadugó úszóból, ahogy ők mondják, pedzőből és egy horogból áll. De ők tudják, mitől döglik a légy, vagyis, mi az, ami még az üyen kérészek­kel telefalt halaknak is meg­csiklandozza az ínyét. Egy-egy kövér gilisztadarabot tesznek a horogra, úgy dobják be, nem is messzire. Most derül ki, mennyire más az elmélet és a gyakorlat. A kis kövér és társa két-három percenként fogja ki a halakat. Igaz, többségük nem túl nagy, de egy-egy szebb da­rab is horogra akad. .A. pestiek nem irigyek, örül­nek a kis dagi és barátja sikeré­nek. Ismerik a „nem a győzelem a fontos” igazságát. Tudomásul veszik, hogy más az elmélet és más az élet, amelynek erejét a deszkák repedéseiből diadalma­san kinövő smaragdzöld fűcso­mók is világgá kiabálják. A leg­fontosabb, hogy hétágra süt a nap, és csupa boldogság virág­zik itt, a Tisza partján. Milliárdok beruházásokra Nyíregyháza (KSH-dr. Szabó Sándorné) — Megfigyelési körünkben a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei szék­helyű gazdasági szervezetek 1999. első negyedévi beru­házásainak teljesítményén téke 5,2 milliárd forintot tett ki. A teljesítés mintegy héttizedét három gazdasági ág adta. Az ipar részaránya csaknem har­mincnégy százalék, az egészség­ügy, szociális ellátásé húsz százalék, az egyéb közösségi és személyi szolgáltatásé pedig kö­zel tizenhat százalék volt. Em­lítést érdemel még az oktatás, a mezőgazdaság, erdőgazdálko­dás, a szállítás, raktározás, pos­ta, távközlés, valamint a ke­reskedelem, járműjavítás 200- 360 millió forint között teljesí­tése. A beruházási összeg felét épü­letek és egyéb építmények ki­vitelezésére fordították, harminc százaléka hazai, húsz százalé­ka import gépbeszerzés volt. az ipar leginkább gépi eszközállo­mányát fejlesztette, az egészség­ügy, szociális ellátás, az egyéb közösségi és személyi szolgálta­tás ágazatok viszont zömmel épí­téssel járó beruházásokat indí­tottak.

Next

/
Thumbnails
Contents