Kelet-Magyarország, 1999. június (56. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-02 / 126. szám

1999. június 2., szerda Kdei# HÁTTÉR 3. oldal Marik Sándor Brüsszelből kell megtudjuk: valahol a hiva­tali bürokrácia hátországában már nyese­getni készülnek azt az egyik legfontosabb tervet, aminek megvalósítására hosszú ideje várunk. A magyar pénzügyminiszter a The Wall Street Journal Europe (WSJE), Brüsszelben megjelenő pénzügyi-politikai szaklap pénte­ki számában arról nyilatkozott: Magyaror­szág az év második felét megelőzően nem tervezi, hogy intézkedéseket hoz a növekvő költségvetési deficit leszorítására, de úgy vélte, a beavatkozásra a júliusban elkészülő forgalmiadó-bevételi adatok után sor kerül­het. Az intézkedésekről — az MTI jelentése szerint — a miniszter annyit árult el, hogy „a kormány várhatóan befektetési terveze­tekből, például a kelet-magyarországi útépí­tési programból vesz el." Az elképzelés kiszivárgása — bármennyi­re is csak az előzetes előzetese — több, mint meglepő. Az „első példa" pedig egye­nesen lehangoló. Eddig úgy tudtuk: a kor­mány nem elvesz, inkább hozzátesz a kelet­magyarországi útépítési program költségei­hez, hogy gyorsítsa a kivitelezést. Joggal re­méltük, végre lendületet kap az északkeleti országrész fő közlekedési ütőere, az M3-as autópálya építésének üteme — hacsak féla­utópályaként is. Úgy gondoltuk, kezünkre játszik, hogy nemzetközi szerződések sürge­tik a Trieszt-Budapest-Kijev európai közleke­dési főfolyosó építésének összehangolását. Az M3 és a keleti határ között tucatnyi tele­pülésen naponta százával dübörgő kamio­nok remegtetik a házak falát. Az ár- és bel­vízkárt szenvedett települések útjai sok he­lyen kritikus állapotban vannak. Ezek költsé­geiből kell elsőként elvenni, ha a növekvő költségvetési deficit ellensúlyozásáról van szó? Nem tudom, mit szól a pénzügyi latolga­tásokhoz a közlekedési tárca első embere. Vagy szó nélkül hagyja-e a vidékfejlesztési miniszter. Netán elbizonytalanodnak-e azok a reménybeli kelet-magyarországi befekte­tők, akik ipart, munkát hoznának a hátrá­nyokkal küzdő keleti országrészekbe, ha legalább tisztességesen meg lehetne közelí­teni azokat. Jobb lenne, ha szóbotlás volna az egész. Képzeld, ebben az osztályban elpirulni már csak az osztályfőnöknő tud Ferter János rajza Mmmmmmmmmmrnmmmmmm HÍREK □ Hajóút a Tiszán A Víz világnapja rajz­pályázat nyertes diákjai és tanáraik június 3- án, csütörtökön indulnak a jutalom-hajóútra a Felső-Tiszán. □ Segély a károsultaknak A Vasutasok Szakszervezete az ár- és belvízkárosult vasu­tasok támogatásáról döntött. A 187 károsult között összesen kétmillió forint segélyt osz­tottak ki, melyek közül 173 család a záhonyi területi szervezet működési körzetében él. □ Véradás Június 2-án Nyírcsaholyban a kultúrházban 9 és 14, valamint Gemzsén az általános iskolában 9.30 és 13 óra között szervez véradást a Magyar Vöröskereszt. /JA ________________________________ __________________| A felvásárlási ár hullámain Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Aktuális témáról: a 193 forintos ser­tésfelvásárlási minimálár jú­nius 1-ei bevezetéséről esett szó kedden szerkesztősé­günkben a KM törzsasztala mellett. Szakértőként egy sor felmerülő kérdésre összesítve válaszolt Le­aner István, aki a Nyugat-Nyír­egyházi Mezőgazdasági Szövet­kezet elnökeként a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Agrárka­mara Sertéságazati Osztályának elnöki teendőit is ellátja. Hazai ellátás — Alapvetően pozitív kezdemé­nyezésként értékelem a földmű­velésügyi és vidékfejlesztési mi­niszter kezdeményezését, hiszen meglehetősen feszült helyzeten kívánt ezzel javítani. A sertés felvásárlási ára már jóval elma­radt az önköltségtől, s ez az állat­tartók csődjével fenyegetett. Más kérdés, hogy a probléma megol­dásához sokkal komplexebb sza­bályozásra van szükség, nem elég egy területet kiragadni az ágazatból. Az alacsony ár a Magyaror­szágon kialakult túlkínálat kö­vetkezménye: 1997 végének, 1998 ^elejének viszonylag kedvező fel- vásárlási árai megnövelték a ál­lattartási kedvet, akkoriban 100 kilogramm sertésen 4-5 ezer fo­rint nyereséget lehetett elérni. Az országban rövid idő alatt 5,5 millióra gyarapodott az állo­mány, ennek értékesítése vi­Leitner István szont már gondot okoz, az árak az évtizedek alatt megszokott hullámmozgást követik. A kor­mány kérésére a Magyar Agrár­kamara leírta véleményét: a ha­zai ellátáshoz 3,5 millió sertés elegendő lenne, ennek értékesí­tése nem okozna problémát. Ez viszont túl alacsony bázis, amely miatt az EU-tagság elnye­rése után jelentős brüsszeli for­rásoktól esnénk el. Összehason­lításképpen: ma Magyarorszá­gon az összes agrártámogatás összege éves szinten 150-160 mil­liárd körül mozog, de tagként az EU közös kasszájából mintegy 600 milliárd forintnak megfelelő Balázs Attila felvétele támogatásra tarthatnánk igényt a mezőgazdaság magasabb ter­melési volumenével. Azt kell el­dönteni, hogy az átmeneti idő­szakban a kormány képes-e meg­hozni szükséges áldozatokat, mennyire tudja segíteni a fölös­leges készletek értékesítését. Import húsból Gondot okoz, hogy a sertésállo­mány gyarapodása túlnyomó többségében a kisüzemi, háztáji gazdaságokban következett be, ezekben pedig gyakori probléma forrása a rosszabb minőségi mu­tató. Amíg egy nagyüzemben ne­velt sertésnél 50-55 százalékos húskihozatallal számolhatunk, addig a háztájiból származó ál­latnál ez a szám 40-45 százalék körül mozog. A vágóhidakon ál­talános vélemény, hogy inkább megfizetik a jobb minőségű ser­tés magasabb árát, ezért vár­ható, hogy az ismeretlen faj­taösszetételű, zugkanoktól szár­mazó, s csak fehérje nélküli gaz­dasági abrakkal nevelt szaporu­lat értékesítése még nehezebb lesz. Felmerült olyan kérdés is, ha ennyi húsfelesleg van az ország- • ban, miért engedélyzik a hús és húskészítmények importját. Er­re Magyarországot államközi szerződések kötelezik, cserébe a magyar termékek kivitele elé sem gördítenek akadályt a célpi­acokon. A nemzetközi kereske­delmi kapcsolatok fejlesztése egyre szabadabbá teszi az áru­mozgást, így jelenhetnek meg hazánkban is a külföldi termé­kek. Tavaly Kanadából érkezett húspép és nyesedék 100 forintos kilogrammonkénti áron, ami igen kedvező a húsipar számára. Az olcsóbb a jobb? Más kérdés, hogy a minőségre fokozottabban kell figyelni, mert nem biztos, hogy az olcsóbb hosszú távon is jobb. Az ország­ban a hűtőtárolókat szinte telje­sen feltöltötték fagyasztott hús­sal, ehhez jött az ár- illetve belvi­zes területekről felvásárolt 16 ezer sertés. Remények szerint ezt fél éven belül sikerül orosz piacra eladni, bár ott a fizetőké­pesség kérdéses, az olajra és gáz­ra épülő csereüzletek pedig szűk keretek között mozognak. Ajándék a megtalálónak Nyíregyháza (KM) — Közös já­tékra invitálja a IX. Kelet-Nyu­gat Expo látogatóit június 1. és 6. között a Nyíregyházi Városi Te­levízió valamint a Kelet-Magyar- ország. A feladat nagyon egysze­rű: minden nap' a VTV egy mű­sorvezetője elrejtőzik az Expo valamelyik standján 17.30 és 18.00 óra között; aki megtalálja a keresett személyt és elkíséri a VTV standjára, az értékes VTV-s és Kelet-Magyarország ajándé­kokkal lehet gazdagabb. Hogy megkönnyítsük a keresést, a na­ponta 17.30 és 18.00 óra között je­lentkező Halló című műsor alatt képeket mutatnak arról a stand­ról, ahol a műsorvezető tartózko­dik. A Kelet-Magyarország pedig minden nap közli, ki az éppen aktuális megtalálandó riporter, sőt hostessei a keresésben is se­gítséget nyújtanak. Június 2-án, szerdán Baranya Magda lesz a rejtőzködő tévés. Aludjunk nappal Páll Géza Hiába sok százszor, sőt mil- liószor kisebb mint mi, mégis ő az erősebb. Kitalálhattuk a világ minden csodáját, egé­szen a holdat is beérő és on­nan hazatérő rakétákat, mé­gis a világméretekben szinte semmire sem érő apróság a főnökünk. És jön, amikor csak akar. Nem érdeklik a bű­neink és azok másai, csak te­szi a dolgát. Ráadásul nem is azért, hogy nekünk kárt akar­jon tenni. Mégis ezt teszi, kü­lönben éhen halna. Igenis az emberevő, az éjszakáinkat tönkretevő, egy perc nyugal­mat nem engedő szúnyog csíp és csíp. Már úgy tűnik, amikor vég­re elhatározzuk, hogy elkap­juk, hiába. Hiába világít száz villanyégő is, hiába kutatjuk a világ minden apraját, sehol sincs. Eltűnik. Sok évmilliók alakították ki ezt a tulajdon­ságát, aztán újra lefekszünk. Mire viszont kezdünk megint elszenderedni, már-már ott le­beg előttünk a tovatűnő álom ígérete, újra megjelenik. Né­ha zúg, zajt kelt, néha nem. Egyszer csak csíp. És a guta meg tudja ütni az ember. De hiába. Mindent tönkre tudunk tenni a törtrészek alatt, de hi­ába. A szúnyog sehol. Megint úgy tűnik eltűnt és lesz egy kis pihenésünk. Már álmod­juk is a szépséges szúnyogta- lan világot, amikor irgalmat­lan harapással megint feléb­reszt bennünket. Azt sem tud­juk, miről is van szó, csak téblábolunk, mikor végre rá­jövünk, hát megint a szúnyo­gok. Újabb és újabb csatazajok következnek, hátha a zajtól megnyugszik. Ez talán meg tudja néhány percre csöndesí- teni. De fény és árnyék csu­pán minden reménység. Ha eddig, ki tudja hány évmilli­ók alatt nem sikerült megsze­lídíteni a jámbor állatokat, sajnos ez nekünk nem fog si­kerülni. Már szinte varjuk a fájdal­mat, a borzalmat, a másnapi borzongásokat, hátha jönne. De nem jön. Közben már pir- kad, már világosodik min­den. Ilyenkor végképp eltű­nik. Hát megvan mégis a megoldás. Most kell lefeküdni és aludni. Ha csak a bajkeverők meg nem sejtik a szörnyű vétke­ket. És egyszer csak elkezdik a bajkeverést nappal is. Ak­kor viszont végünk van. Egy nap a gyerekekért A menü babgulyás volt pogácsával Nyíregyháza (KM) — A me­gyei önkormányzat, a gyer­mek- és ifjúsági bizottság má­jus 30-án Baktalórántházán, Balkányban, Berkeszen, Cé- génydányádon, Mátészalkán, Nyírbátorban, Sóstófürdőn és Tiszadobon szervezett gyer­meknapot az állami gondos­kodás alatt álló gyermekek részére. Mintegy 1600 otthonban, il­letve nevelőszülőknél élő gyermek vett részt a rendez­vényeken, ahol játékos vetél­kedők, a Dongó együttes, a Móricz Zsigmond Színház művészei szórakoztatták őket. Volt karate- és tűzoltó­bemutató, lovasverseny és diszkó. Az intézmények vezetői, dolgozói gondoskodtak a kis ünnepeltek és hozzátartozóik étkezéséről is, a menü több­nyire bogrács- és babgulyás volt pogácsával. Az ajándéko­kat a résztvevő tisztségvise­lők, a hivatal osztályvezetői adták át. Több megyebeli cég, vállal­kozó járult hozzá termékeivel a sikerhez, amit ezúttal kö­szön meg a megyei önkor­mányzati hivatal egészség- ügyi és szociális osztálya. Ingázás a megélhetésért Jó néhányan vannak, akidet már ismerőskent üdvözölhetnek a csengersimai ma­gyar-román határátkelőhely határőrei, vámtisztviselői. Ők azok, akik nap mint nap keresik fel a határ menti kereskedő­ket, hogy élelmiszerrel lássák el a határ túloldalán élő népes családjukat Balázs Attila felvétele Autópálya a levegőben [TfflTOWB|

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents