Kelet-Magyarország, 1999. június (56. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-12 / 135. szám
1999. június 12., szombat Kelet*» HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT Minimálbéresek Angyal SAndor IVIost sem sikerült a szakszervezeteknek keresztül vinniük azt az elképzelést, hogy a minimálbér júliustól 22 500 forintról 25 500 forintra emelkedjék. Ezzel a javaslattal a szemben ülő másik oldal két tagja a kormányzat és a munkáltató képviselői nem értettek egyet, így nem támogatták. Ha az ember jól belegondol, miként lehet a mostani árviszonyok mellett megélni 22 500 forintos minimálbérből, akkor bizony nagyon nehéz választ találni a kérdésre. Igaz az is, hogy egy háromezer forintos emelés sem jelentene kánaánt, ám az ebből maradó nettó pénz mégis valamelyest érezhetőbb volna, amikor tejet, kenyeret, lecsó- kolbászt vásárol a minimálbéres. A dolog persze korántsem ilyen egyszerű, hiszen van érv az emelés ellen és van érv mellette. Akik ellenzik az évközi változtatást (emelést), azok attól tartanak, hogy még jobban megbillen a gazdaság egyensúlya, egy ilyen lépés valóságos láncreakciót indíthatna el, amolyan béremelési követelési hullámot gerjesztene más területen is. Ráadásul — mondják az ellenérvelők — egy soron kívüli emelés az értéktelenebb munkaerőt(l) ismerné el, ami uqye meqint csak elgondolkodtató. Ám elgondolkodtató az is, hogy hány ezer embert tartanak minimálbéren manapság Magyarországon (legalábbis papíron), hogy minél kevesebb járulékos befizetés terhelje a számlájukat. így valójában a kormányzat önmagával szemben lép, amikor leveszi napirendről az emelési javaslatot: ha nagyobb a minimálbér (amit a munkáltató köteles fizetni), akkor több a befizetendő is, amit viszont a kormány a büdzsé javára könyvelhet el; több jutna az ön kormányzatoknak is. A vásárlóerő növekedése (mint ahogy ezt a legutóbbi választási kampányban győztesek gyakorta hangoztatták) gerjesztené a gazdaságot is, igaz nem szédületes mértékben, de nekünk a kicsit is becsülnünk kell. Nem zárja ki a kormányzat a lehetőséget, hogy a következő 3 évben a minimálbér az átlagbérek ütemének megfelelően, vagy akár azt meghaladóan is emelkedjék. Most viszont úgy tűnik, erre nincs meg a lehetőség, hiszen tény, hogy nem várt csapások és váratlan kiadások változtatták az elképzeléseket. A minibálbéres viszont ettől az indoktól jottányit sem lesz boldogabb. HÍREK □ Vasutasklub Huszonöt éves jubileumát tartja idén a nyíregyházi Vasutas Nyugdíjasklub. Ebből az alkalomból szerveznek június 26-ára ünnepi műsort, ahol a klubtagok egykori emlékeiből, relikviáiból is bemutatót tartanak. □ Véradás Nyírbogáton és Dögén tartanak véradást június 15-én kedden. Bogáton a kultúrház. Dögén pedig a gyermektanácsadó lesz a helyszín. Madártávlatból: ,A híd" Záhonynál A polgármesteri hivatal felvétele Jobb időkre vár most Záhony A város és a vállalkozói övezet folyamatosan reménykedik, a vasút előre menekül Marik Sándor Záhony (KM) — Nem lehet azt mondani, hogy Csipkerózsika-álmát alussza Záhony, de azt, hogy szundikál, talán lehet. A nagy kérdés: mikor ébred fel, s rázza meg magát, „ide nekem az oroszlánt is!" Tíz éve város — szépen gyarapodott az utóbbi időben, szinte mindene megvan, ami kell (közművek, intézmények). A két meghatározó partner, a határőrség és a vasút is sok pénzt áldozott itt körülményeinek javítására. A munkanélküliség is „csak” 6-8 százalékos. Minden ok meg lenne tehát, hogy a város élete pezsegjen, lendületesen fejlődjön. A körülmények azonban nem kedveznek. Együtt lenne jó — Voltunk már büszkék a Keleti Kapu címre, és arra készülünk, hogy leszünk is — fogalmaz Há- da Imre polgármester. — Átalakult körülöttünk a vüág, s mi itt vagyunk a nagy változások közepette. Most kivárunk. Az Európai Unióhoz való tartozás ma már biztosra vehető, legfeljebb az időpontján lehet vitatkozni. Záhony az unió határállomása lesz. Ez előnyt is jelenthet számunkra, ha időben felismerjük, hogy a határok átjárhatóságát a gazdaság, a régió, együttes fejlesztése eredményezheti. Csap nemcsak szomszédunk a Tisza túlpartján, hanem testvérvárosunk is — mi tagadás, gazdasági, kereskedelmi vállalkozásokkal élénkíteni is szeretnénk kapcsolatainkat. Közös pályázatokkal — például a Kárpátok Euro- régió kereteiben —, amelyek Záhony és a kárpátaljai térség fejlődését egyaránt elősegítenék. Ezek azonban most még jobbára csak elképzelések. Ma is sok múlik a „Nagy Testvéren” — a vasúton, az átrakókörzeten — amely nélkül Záhony sohasem emelkedhetett volna ki környezetéből. Milyen most, az új helyzetben a kapcsolat? Versenyképes — Napi és részletekbe menő — válaszol Kádár András, a MÁV Rt. Záhony-Port Átrakási Üzlet- igazgatóság vezetője —, hiszen én egyben a város alpolgármestere is vagyok. Sok közös munkánk volt eddig is, például amikor a pakurás fűtésről átváltottunk a gázra. Közös intézményeket üzemeltetünk, könyvtárat, mozit, vagy éppen a ZVSC-t. Most az a legnagyobb tervünk, hogy miközben az EU normáinak megfelelően átépítjük a személypályaudvart, az előtte lévő teret is hosszú távra rendezzük. Említhetnék egy kevésbé látványos dolgot: hozzáláttunk a záhonyi olajátfejtő és a széles rendezőpályaudvar között — ismertebb nevén 73-as vágány mellett — negyven év alatt összegyűlt szeméthegyek felszámolásához. Az üzletigazgatót fő feladata természetesen a vasúthoz köti, hiszen a mostani kiélezett helyzetben Záhony csak akkor maradhat versenyben a vasúti szolgáltatások területén, ha folyamatosan fejleszt és korszerű logisztikai háttérrel rendelkezik. 1993- tól napjainkig egymilliárd forintot költöttek infrastrukturális fejlesztésekre. Most hat — Pha- re-támogatású — program megvalósítása zajlik, mintegy tízmillió euro értékben (1 euro kb. 250 forint). Záhony-Port felkészült, komplex programmal rendelkezik. Miközben már most is bőven van szabad kapacitása, a jövőért tovább alapoz. A jövőt a felpezsdült forgalom, a vállalkozások jelentik: áruátrakás, áruelosztás, vámkezelési előkészítés, tárolás, csomagolás, egységrakomány-képzés, mérlegelés, számítógépes nyilvántartás (lényegében ezt takarja az újkeletű logisztikai központ megjelölés). Valóra válnak-e a prognózisok? Prognózis és valóság — Kedvezőbb képet jeleztek, mint amilyen a valóság — mondja Kovács Ferenc, a Záhony és Térsége Fejlesztési Kft. ügyvezető igazgatója. — Az itteni vállalkozói övezet volt az első, 1995- ben kísérleti jelleggel indult, mellé társultak az ipari parkok, jó adottságokkal. Menet közben kiderült: a(z elvben) kedvező t helyszín és az adókedvezmény együtt sem jelent igazán húzó erőt, mert jobb politikai klíma, partner és piac is kell, de ilyenekre ez a körzet most nem garancia. Kivárnak a multik is, akik nélkül pedig egy ekkora vállalkozás nem lehet sikeres. Azzal pedig a kormányzat is „keresztbe tett”, hogy már tizenegy vállalkozási övezetet jelölt meg, így az eredeti szándék, hogy egy-két különösen hátrányos térséget felemeljenek — súlytalanná vált. A nagy kérdés most: lesz-e türelem, kitartás, egyáltalán idő kivárni, hogy az eddigi munka, az előkészítés meghozza gyümölcsét. Más szemszögből Záhony jövőjét néhány nagy- formátumú lehetőség határozza meg. Autópálya. Még nincs döntés, itt halad-e át a határon. Kulcsfontosságú lenne. Vasút. Kiváló infrastruktúra, jó tervek. Már ma is többre lenne képes. Vállalkozási övezet, ipari park. Remek adottságok. Nagyrészt lehetőségek Európai méretekben nemcsak a mi kezünkben van döntési lehetőség: Ukrajna. Szállíthat nyugatra vasúton és közúton Lengyelországon, Szlovákián át is. Vállalkozási övezete magyar oldalról is átcsábíthat befektetőket, ha hamarabb és jobb feltételeket ajánlanak. Szlovákia. Korszerűsíti a Pozsony-Kassa (Csop) vasútvonalat. Gyorsforgalmi főúttá fejleszti kelet-nyugati irányú útjait. A kiváló minőségű Bécs-Pozsony összeköttetést figyelembe véve: Magyarország könnyen kikerülhető PÉK A világóceán titkai Páll Géza N em tudom ki lehetett a gyanútlan utazó, aki hátizsákjában elhozta hozzánk a Csendes-óceán néhány cseppjét és élményeit a malgasi, illetve korábbi nevén a madagaszká- ri földről?. Filmjében, fotóin arra kereste a választ: hogyan is volt az az 1700-as években, amikor Benyovszki Móric az angol birodalom részévé tette Malgast. Mire emlékeznek még a mostani lakók, mit tudnak a magyar származású francia tisztről, s egyáltalán miképpen kell tekintenünk a távoli földrészre, amely igaz sok-sok évmillió alatt elvált és eltávolodott az afrikai földrésztől. Ebből született egy kétrészes film, melyet az MTV 2-es műsorában láthattunk. Először a Csendes-óceán, Pápua Új-Guinea nyugati részét mutatta be, majd a sziget lakóit csodálhattuk meg, akik több ezer évvel ezelőtti életüket mutatták meg a maga valóságában. Elvittek bennünket a csendes-óceáni szigetvilágba, s bemutattak egy parányi magyart, aki éppen a mi vüágunkból ment a szigetvilágba. Ki ő és hogyan is került a távoli világba? Már kezdtünk igazában bánni, miért is nem történt valami a távolra szakadt fiúnkkal, amikor a Spektrum műsorában feltűnt egy cim: József Szamoáról. Ekkor kezdett érthetővé válni, miért is nem szántak nagyobb részt hazánk fiának. Mint megtudtuk, egy teljes film szól majd ebben az új filmben Józsefről, aki bejárta a világot és most a csendes-óceáni szigetvilágban talált otthonra. ^íem tudjuk mi következik még. De eddig már négy-öt olyan filmet láttunk, amelyek a magyar és a nemzetközi Spektrum tévé jóvoltából hírünket vitték a világba. Ezért okozott örömet, hogy amikor a filmek utolsó kockái is megjelentek a képernyőkön, megtudtuk: ezeket a filmeket egy nyíregyházi filmes és rendező készítette, a filmek pedig a Nyíregyházi Városi Televízió tulajdonában vannak. Nyíregyházi filmes hangokkal szinte felejthetetlenné tették a távoli világról készült filmeket. A film készítője Cséke Zsolt. Az utolsó közös tárlat Nyíregyháza (KM) — Újabb végzős évfolyam mutatja be közös tárlat keretében az iskolában töltött évek termését a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában. A szerdán nyíló és június 24-ig látogatókat vonzó kiállítást dr. Nagy László, a megyei közoktatási közalapítvány kuratóriumának elnöke ajánlja a képző- és iparművészethez vonzódó nézők figyelmébe. A szakoknak megfelelően díszlet- és látványterveket, alkalmazott grafikai és textil munkákat, valamint kerámiákat és fotókat láthatnak az érdeklődők a Búza utcai intézményben. A diákok (összesen most 27-en vannak) zöme most is továbbtanul. így róluk, akik személyükben ötvözik a tehetséget és a mesterségbeli tudást, valószínűleg hallunk még... Gyakorlati foglalkozás A csengeri gimnázium cipőfelsőrész-készítő tanulói gyakorlati foglalkozásukat a helyi cipőgyár üzemében tartják. Samu Éva és Tóth Tímea felsőrésztűzők munkáját a szakoktatók irányítják Elek Emil felvétele
